A legkisebb Simeone, aki a legmagasabb szint felé tör

Giuliano 2002. december 18-án született, abban az időben édesapja még javában rúgta a bőrt a Lazióban. Kiskorától kezdve természetes volt, hogy apja és két testvére, Giovanni és Gianluca (a Cagliari és a CD Ibiza jelenlegi profi játékosai) nyomdokaiba lépve ő is focizik. Igaz, nemcsak a labdarúgás jelentett számára kihívást: szülei elváltak, édesanyja Argentínába költözött és a testvéreihez hasonlóan Giuliano is az anyaországban maradt, míg elég idős nem lett az Európába való átköltözéshez.

Kezdeti lépések

Ezt a folyamatot természetesen a futball is szervesen átszőtte, Giuliano ismét a testvérei nyomdokaiba lépve a River Plate akadémiájára került. Tehetségére korán felfigyeltek, azonban nem kis terhet jelentett számára, hogy az igencsak jól csengő Simeone vezetéknevet viselte, ennek talán első egyértelműen pozitív megnyilvánulása két évvel ezelőtt, 2019 nyarán következett be. A River Plate korosztályos csapatában kiemelkedő teljesítményt nyújtó Giuliano ugyanis felkeltette az Atlético Madrid vezetésének figyelmét, melynek eredményeként egy FIFA-döntés segítségével a madridi klub átigazolási díj nélkül szerződtette az akkor 16 éves támadót.

A spanyolországi kaland

Potenciális fejlődésívét már akkor jelezte, hogy bár eredetileg az U17-es kerethez regisztrálták volna, az átigazolást követően az U19-eseknél kezdte meg a madridi munkát. Az események ezután sem lassultak egy pillanatra sem: Giuliano második (azaz a tavalyi, 2020–2021-es) szezonjában éppen bemelegedett volna a játékba, amikor a spanyol harmadosztály tizedik játéknapja előtt az Atlético B csapatát irányító Nacho Fernández felhívta a 17 éves játékos a klub fiókcsapatához.

Fernández húzása remek ötletnek bizonyult: Giuliano egy pillanatra sem rettent meg a feladattól, egyből első találkozóján, az UD Poblense ellen sikerült betalálnia. Ettől fogva a legkisebb Simeone a B csapat összes hátralévő bajnoki találkozóján a kezdőben találta magát és bár csapata kiesett a negyedosztályba, az osztályozókkal együtt 15 mérkőzésen kapott lehetőséget, melyeken háromszor vette be az ellenfelek kapuját. Természetesen a jó teljesítmény egy szinttel feljebb sem maradt észrevétlenül, így a szezon utolsó szakaszában az Atlético edzésein rendre két Simeone, Giuliano és Diego is megfordult. A fiatal tehetség gyors fejlődését remekül jelzi, hogy mikor a felnőttek edzéseire először meghívót kapott, a B csapatban még mindig átmeneti mezszámot (37-es) viselt (a csapatba regisztrált játékosok alapvetően 1-25-ig kaphatnak mezszámot), hiszen eredetileg az U19-es csapatba regisztrálva kezdte meg a szezont.

Küszöbön a tényleges áttörés?

Cholito eddigi legnagyobb lehetőségét az idei előszezonban kapta meg. A felnőttkeret tagjainak nagy részét nélkülözni kénytelen Atlético eddigi három felkészülési találkozóján (Numancia, RB Salzburg, VfL Wolfsburg) nagyrészt a klub akadémiájának fiataljai kaptak lehetőséget, élükön Giulianóval, aki talán az összes játékos közül a legjobban játszott.

Természetesen a felkészülési mérkőzésekből messzemenő tanulságokat nem érdemes levonni, de most adatott először lehetőség, hogy a fiatalokat, köztük Giulianót is próbára tegyék komolyabb ellenfelek ellen is, különösen igaz ez a Wolfsburgra, amely A csapatával állt ki az Atlético fiataljaival szemben.

Játékosprofilját tekintve egy kifejezetten jó állóképességgel rendelkező, gyors és agresszív támadóról beszélünk, aki az előbb említett tulajdonságaival és már ilyen fiatalon is igen érett játékintelligenciájával remekül kompenzálja alacsonyabb (171 centiméter magas) termetét. Csatárpártól függetlenül a 4-4-2-es és 3-5-2-es játékrendszerekben kiemelkedően részt vállalt a presszingben, illetve a csapattársak kiszolgálásában: a Numancia ellen ő küzdött meg egy labdáért, majd adott gólpasszt Mario Sorianónak, az említett találkozókon pedig több látványos kulcspasszt is kiosztott.

A szintén emlegetett agresszivitása a kapu előtt is nagy hasznára lehet a jövőben: a Salzburg ellen egy bombagólját a VAR ugyan elvette, de a Wolfsburg ellen folyamatos veszélyt jelentett az ellenfél kapujára, azon a találkozón kapufáig jutott.

Az új nagy szenzáció vagy egy a sok közül?

Bármennyire is látványos Giuliano fejlődése és az előszezonban való lubickolása, számtalan múltbéli eset igazolja, hogy ezekből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Az mindenesetre feltűnő és bizalomra ad okot, hogy a legkisebb Simeone fiú rendkívül elszánt, példás magatartással és akaraterővel rendelkezik, a technikai képzettsége pedig szintén csak egyre jobb lehet, ha fejlődése így halad tovább.

Az természetesen a jövő zenéje, hogy Diego és Giovanni után lesz-e újabb Simeone az európai topbajnokságok egyikében, esetleg az Atléticóban, ennek ellenére a következő években mindenképp érdemes odafigyelni Cholitóra.