A legnagyobb csalódást okozó új igazolások a LaLigában

Borja Mayoral (Getafe)

A 2022-23-as szezon különösen érdekesen kezdődött a kis és középcsapatok számára Spanyolországban. A liga és a CVC Capital Partners között megkötött szerződésből, azaz a közvetítési jogok hosszú távú értékesítéséből befolyt bevételből az első és a második ligás csapatok között 452,4 millió eurót osztottak szét. Ennek a 15%-át átigazolási díjakra és további 15%-át fizetésekre költhették el a klubok. A nagy csapatoknál ez nyilván kisebb tételt jelentett, de a Getafe esetében például ez rég nem látott lehetőséget jelentett markánsabb erősítésekre.

Klubrekordhoz közeli igazolás volt a nyáron a Real Madridtól 10 millió euróért szerződtetett 25 éves támadó, Borja Mayoral. Ez olyan lépték a Getafe életében, mint amikor a Liverpool 60-70 milliót fizet ki egy-egy csillagért. A szerződtetése kifejezetten jó ötletnek tűnt, hiszen amikor tavaly tavasszal fél szezont kölcsönben játszott itt, remek formában volt, gólokat szerzett (18 bajnokin összesen hatot), és emellett terhet és figyelmet vett le Enes Ünal válláról.

A jelenlegi szezonban viszont maximum felvillanásai vannak. Tény, elévülhetetlen érdemei vannak két fontos győzelemben (a Mallorca és a Valencia ellen), de a többi meccsen inkább a kihagyott büntetői, a sárga lapjai, az emberbe vezetett labdái, azaz a labdavesztései és az elpuskázott ziccerei éghettek a retinánkba. Ezekből viszont volt bőven. Rengeteg akció akad el benne, mert rossz döntést hoz, vagy előjönnek a technikai korlátai. Tulajdonképpen az egész karrierjére igaz ez a hullámzás. Ha lenne más épkézláb csatár Quique Sánchez Flores keretében, akkor biztosan a kispadon ülne. Majoral persze csak az okok egyike, amiért a Getafe az utolsó előtti helyen áll a LaLigában.

Fotó: Getty Images

Agustín Marchesín (Celta Vigo)

A Celta Vigo évek óta keresi a megfelelő kapust, aki képes a modern kapuvédők felé támasztott követelményeknek megfelelni, ugyanakkor a védések terén is megbízható teljesítményt nyújt. Az előző szezonban a CD Universidad Católica csapatától kölcsönvett chilei Matías Dituro védési mutatói nagyjából közepesek voltak, de a lábbal való játékban nem tudott kiemelkedni. A legnagyobb gondot az állandó labdavesztések utáni egy az egyezés okozott. Ez részben a csapat taktikájából, részben a védők hiányos készségeiből is fakadt, de rengeteg ilyen helyzetbe került Dituro, amit nem tudott megfelelően kezelni. Várható volt, hogy új kapus után néznek.

A választás az argentin Agustín Marchesínre esett, aki Diogo Costa miatt kispadra szorult a Portónál, ráadásul mivel a szerződése is lejárt, így átigazolási díj nélkül sikerült megszerezni egy jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkező kapust. Marchesín lábbal való játéka kimagaslónak számít a kapusok körében, ráadásul a védési mutatói is jól néztek ki. A szezont a szintén argentin vezetőedzővel, Eduardo Coudettel kezdték meg, aki sokszor labdakihozatalok nélkül játszott, főleg a nagycsapatok ellen, így Marchesín kereshette Goncalo Paciencia vagy Jörgen Strand Larsen fejét, az ő továbbításaikra pedig érkezhetett lendületből Iago Aspas.

A Celta akkoriban még nagyon sok oldalról érkező beadással játszott a felfutó szélső védők, Javi Galán és Hugo Mallo révén, ám ez az eredményeket tekintve nem volt elég hatásos. Marchesín lábbal való játéka hasznos volt, de a védési mutatóit nézve a legrosszabb volt az egész LaLiga mezőnyében. 20,7-es PsXG mutatóra 27 gólt kapott. Ez –6,3-as mutató. Ennyivel kapott több gólt, mint amit a kapujára érkezett lövések minősége indokolt volna. Csak összehasonlításképpen: a liga második legrosszabb kapusa az Espanyol által már elküldött Benjamin Lecomte, akinek - 2,6-os PSxG/gól mutatója volt.

Ehhez jött hozzá Eduardo Coudet leváltása, akinek a munkáját a portugál Carlos Carvalhal vette át és elkezdett a csapattal egészen más stílusban focizni. Gyorsan végigvitt támadások kevés lapos érintéssel, hosszú labdák nélkül. Az új rendszerben elveszett Marchesín addig jól működő lábjátéka, hiszen nem volt rá igazán szükség és sokkal inkább reflektorfénybe kerültek a hiányosságai. És a történet csúcspontja még csak most jön, február elején Marchesín Achilles-ín-szakadást szenvedett, így kidőlt a sorból a szezon hátralévő részére. Az addigi második számú kapus, Ivan Villar már most jobb számokat produkál elődjénél, az ő tartalékjának pedig a 37 éves veterán, a fél éve csapat nélkül sínylődő Diego Alvest szerezték meg a Celta vezetői.

Fotó: Getty Images

Sergio Asenjo (Real Valladolid)

A 33 éves, egyszeres spanyol válogatott kapus, Sergio Asenjo a 2021-22-es szezonban végleg elveszítette a kezdőcsapatba kerülésért vívott versenyt a három évvel fiatalabb Gerónimo Rullival szemben a Villarrealnál, így közös megegyezés alapján hagyták kipörögni a szerződését a szezon végeztével. Így csapott le rá a nyáron egykori nevelőegyesülete, a Valladolid. Asenjo repesett a boldogságtól, és bármikor bárki bármilyen mikrofont tolt az orra alá, ezt mindig igyekezett el is mondani.

Ez a boldog állapot azonban nem tartott túl sokáig. Az első fordulóban éppen a volt csapata ellen léphetett pályára, ahol hazai pályán kaptak három gólt a Villarrealtól – mindet Asenjo amatőr hibáiból. Először visszahúzta a lábát egy lapos beadásnál, hogy a hosszún Nicolas Jackson büntessen, aztán Álex Baena két távoli lövésénél sem vetődött el, mert úgy érezte, hogy nem veszélyes a kapura. Aztán a második fordulóban a Sevilla elleni meccsen nem vetődött rá egy labdára, mert úgy érzékelte, hogy kimegy az alapvonalon kívülre. A labda nem ment ki és az akció végén az ellenfél kapusa, a marokkói válogatottban a világbajnokságon feltűnt Bono, azaz Yassine Bounou egyenlített a 90+4. percben.

Ezek után a vezetőedző, Pacheta egy meccsre leültette a kispadra Asenjót, hogy megnyugtassa egy kicsit a kedélyeket, de a negyedik játéknapon ismét vele kezdődött a Valladolid kezdőcsapata. Az Alméria ellen sikerült lehoznia kapott gól nélkül a meccset, ám a Girona és a Cádiz elleni meccs rengeteg bizonytalansága két vereséghez vezetett. Pacheta kényszerhelyzetben volt, hiszen az utolsó előtti helyen álltak. Kivette Asenjót a kapuból, a helyét átvevő Jordi Masip pedig mostanra a legjobb védési mutatókkal rendelkezik az egész bajnokságban. Nem hiszem, hogy ilyen hazatérésre vágyott Asenjo.

Fotó: Getty Images

Pepe Reina (Villarreal)

Meglepetésnek talán nehéz lenne nevezni, de beszélni a jelenségről érdemes. Egy 40 éves kapus, aki rendszeresen véd bármelyik topligában, már önmagában kuriózum. Ez itt jelen esetben nem egy tervezett csapatépítési folyamat, hanem a lehetőség és a szükség különös metszete. A szezont a korábban említett Gerónimo Rullival a kapuban és Unai Emery-vel a kispadon kezdte el a csapat. Aztán előbb a szakvezetőt vásárolta ki a klubtól az Aston Villa, majd az első számú kapust vitte el a téli átigazolási szezonban az Ajax. Így talált egymásra az újonnan kinevezett tréner, Quique Setién és Pepe Reina.

Hiába költözött be az újonnan épített, csodálatos La Cerámica stadionba a csapat, a kényszerű edzőváltás visszaesést hozott. A Villarreal játékstílusa is megváltozott. A Setién-csapatokra mindig jellemző a labdabirtoklási fölény és a lapos labdakihozatal, ehhez pedig elengedhetetlen egy lábbal is jó kapus. Ennél a pontnál meg kell fogalmaznunk egy fontos különbséget a lábbal jó és a lábbal bátor kapusok között. Pepe Reina az utóbbi kategóriába tartozik. Közel engedi magához a támadókat, de a passzai nem elég pontosak. Könnyű becsapdázni, ami látszott a Celta Vigo vagy a Barcelona elleni meccseken is, a beadásokat nem tudja megfelelő mértékben megszerezni, e miatt a Villarreal több gólt kap pontrúgásokból és emellett ott van benne az állandó bakifaktor. Ilyen volt az, amikor Edinson Cavani elé paskolt egy látszólag sima lövést a Valencia ellen, vagy amikor „kulcspasszt adott” Vedat Muriqinek, és hátrányba is kerültek a Mallorca ellen. Ez így egyben már súlyos pontveszteség, amely a BL-indulás esélyét már rég elvette a csapattól, de az Európa-ligában való indulás sem tűnik biztosnak még.

Fotó: Getty Images

Tanguy Nianzou (Sevilla)

A Sevilla nagyon nehéz helyzetbe hozta magát a nyáron, hiszen egyszerre engedte el a védelem két alapemberét, Diego Carlos az Aston Villához, Jules Koundé pedig a Barcelonához szerződött. Két ilyen kaliberű futballistát egyszerre szinte lehetetlen pótolni, így várható volt a csapat visszaesése, de talán ekkora mélyrepülésre senki sem számított. A két kulcsember helyére az a Marcao érkezett a Galatasaray-tól, akit eddig a sérülései miatt alig láttunk játszani, illetve szintén a nyáron szerződtették a Paris Saint-Germainben nevelkedett, de időközben a Bayern Münchent is megjárt Tanguy Nianzout. A 20 éves védő remek fizikai adottságokkal rendelkezik, gyors és még fejelni is tud. De mivel a sevillai pályafutása előtt csak epizódszereplő volt mind a két klubban, nem jöttek ki az igazi hiányosságai.

Nianzou hihetetlen butaságokra képes. A Girona elleni meccs jól leírja az eddigi teljesítményét a LaLigában. Előbb fejelt egy gólt szabadrúgás után, majd négy méterről nézte Cristhian Stuani egyenlítő találatát, a meccs végén pedig a saját tizenhatosa előterében elkezdett cselezni, majd elveszítette a labdát és Yangel Herrera ezzel meg is nyerte a meccset az ellenfélnek. És a gond ezzel csak az, hogy ez nem volt egyedi eset, csak egy meccs volt a sok közül. Többek között ebbe bukott bele Julen Lopetegui vezetőedző, és csúszott a kieső zónába a Sevilla. Jorge Sampaoli érkezésével és azzal, hogy a három belső védős szisztémára váltottak, némileg normalizálódott a helyzet, de nem tűnik úgy, hogy Nianzou Koundé nyomdokaiba tud majd lépni.

Fotó: Getty Images