A marokkói fal megállította Portugáliát is

Walid Regragui szövetségi kapitány gondját nehezítette a világszenzációt jelentő továbbjutás előtt, hogy védelmének két alapembere, Noussair Mazraoui (Bayern München) és Nayef Aguerd (West Ham United) sérülés miatt hiányzott, míg a másik oldalon a wolverhamptoni Rúben Neves váltotta a Svájc ellen kezdő, ám kissé statikus szűrőt, William Carvalhót. Fernando Santos ezzel a lépésével a középpályás sor sebességének növelését várhatta a szűken tömörülő, de villámgyorsan kontrázó afrikai ellenféllel szemben.

Meccsritmus – Portugál labdabirtoklás, marokkói gól

A mérkőzés portugál labdabirtoklási fölénnyel indult, de ez aligha ért különösebben váratlanul bárkit is, az annál inkább, hogy az első valamirevaló helyzetnél Joao Félix fejesét kellett szögletre ütnie a Sevillában védő Yassine Bounou-nak, azaz Bonónak. A labda ezután is inkább portugál lábakon vándorolt, de a már említett marokkói védelem a hiányzók ellenére is kiválóan állta a sarat, Portugália elsősorban a szélső védők felé megküldött hosszú labdákkal próbált operálni, meglehetősen kevés sikerrel. Említésre érdemes, hogy Marokkó egy percet sem töltött még hátrányban a világbajnokság során, már csak emiatt is érdekes lett volna egy portugál vezető gól, ám az első játékrész hajrájához közeledve Youssef En-Nesyri talált be, kihasználva a luzitán portás, Diogo Costa borzasztó kifutását. A kapott gól után szinte gombnyomásra sebességet váltott az európai együttes, és a hátralévő néhány percben Bruno Fernandes kapufáig, valamint egy – szerinte – elmaradt büntetőig jutott, és ez mozgalmas második félidőt vetített előre.

A szünetben még nem, az 51. percben már érkezett Cristiano Ronaldo a portugál csapatba, de nagyjából a vakszerencsén múlt, hogy ez már nem kétgólos hátrányban történt, ugyanis Marokkó addigra kevés híján ismét betalált egy kapu előtti kavarodásból. A tempó és a színvonal is nőtt, ami veszélyesebb európai akciókat és afrikai ellenakciókat ígért, majd az arab csapatkapitányt, Romain Saisst is le kellett cserélnie Regraguinak, ezzel a legutóbbi meccshez képest már harmadik kényszerű cseréjét végrehajtva az addig magabiztos védőnégyesében.

Hiába volt a pályán Goncalo Ramos, Cristiano Ronaldo és Joao Félix is portugál oldalon, Bruno Fernandes járt közel az egyenlítéshez, amikor a tizenhatos vonaláról lőhetett, de próbálkozása eltévesztette a kaput, majd Ramos helyére beállt a vb-n két gólnál tartó, ám túl sok játékidőt eddig nem kapó AC Milan-támadó, Rafael Leao is. A rendes játékidő utolsó negyedórájának fullasztó portugál fölénnyel és szögletsorozattal futottak neki a csapatok, egyre nagyobb energiákat mozgósítottak az érintettek az eredmény megtartása és az eredmény megváltoztatása érdekében is.

A 83. percben a sokadik Joao Félix–Bono párharcot is a kapus nyerte, miután kitolta a léc alól az Atlético Madrid játékosának lövését is, ezzel mintha a maradék puskaporát is elhasználta volna Fernando Santos csapata, amely egyre inkább kapkodóvá és tanácstalanná vált. A nyolcperces ráadás kezdetén Ronaldo került lövőhelyzetbe, de az ő labdáját is lenyelte Bono, majd a csereként beállt erőcsatár, Walid Cheddira egy perc alatt két sárga lappal nehéz helyzetbe hozta Marokkót az utolsó percekre. A 98. percben Pepe menthette volna hosszabbításra a mérkőzést, de a veterán védő néhány méterről nem talált kaput, így Marokkó meglepetésre, de nem érdemtelenül 1-0-ra legyőzte Portugáliát, első afrikai csapatként elődöntőbe jutva a világbajnokságok történetében. A luzitánok valószínűleg korszakhatárhoz értek ezzel a mérkőzéssel, mert jó eséllyel Ronaldo, Pepe és Fernando Santos is utolsó világbajnoki mérkőzését teljesítette a pályán, illetve a kispadon.

Magasles – Regragui fala

Marokkó eddig öt mérkőzésen 480 percet töltött a pályán (a rendes játékidőbeli hosszabbításokat nem számítva) és ezalatt csak egyszer került a labda a kapujába, ráadásul az is öngól volt Kanada ellen. Sok más csapattal ellentétben azonban nem tolják be a buszt a kapu elé, hanem okosan, sem területet, sem lövőhelyzetet nem engedve védekeznek, egy 4-1-4-1-es alapformációban, kezdve már a csatárokkal is. Marokkó játéka azért is emészthető, mert látható, hogy mindenkinek világos feladata van a pályán, támadásban is, ezért az ellenfelek labdavesztései majdnem mindig lövőhelyzettel végződnek a másik kapu előtt.

Ami jó volt – A szemünk előtt írt történelem

Kamerun, Szenegál és Ghána után Marokkó végre túlélte negyeddöntőt, így biztosan éremért játszhat első afrikai és első arab csapatként. Az európai másodvonalba tartozó (kivéve talán Hakim Ziyech) játékosokból valódi, példaértékű csapat épült és jól látható, hogy képesek mindent kiadni magukból egymásért és az edzőjükért, és ez a szellemiség mintha időről-időre extra energiákat és képességeket szabadítana fel a futballistákban. En-Nesyri és Bono a legjobb példa talán, tragikus szezont futnak a Sevillával a spanyol bajnokságban, ezen a tornán mégis klasszis teljesítményt nyújtanak. Az eddigi eredmények után senki sem becsülheti alá Marokkót, amely bizonyította, hogy egy mérkőzésen bárkinek méltó kihívója tud lenni. A marokkói futball felemelkedéséről Miskolczi István írt nemrég remek cikket.

Ami nem volt jó – Ötlettelen portugál támadójáték

A Svájcnak hintett hatos után a portugál játékosok talán másokkal, de főleg önmagukkal is elhitették, hogy a támadójáték rendbejött, de mint a brazilok példája is mutatta tegnap, egy jól sikerült meccse minden csapatnak lehet. Az első félidőben főleg a jobbhátvéd, Diogo Dalotot próbálták beindítani a marokkói védők mögé Rúben Nevesék, a bal oldalon pedig Raphael Guerreirót egy az egy elleni párharcokba küldték Afrika talán legjobb jobbhátvédjével, Achraf Hakimivel szemben. Nehezen értelmezhető koncepció, nem is vált be. A második félidőben is ötlettelen passzolgatás és céltalan beadások jellemezték a portugál támadásokat, holott a rendelkezésre álló támadóarzenál kombinatív játékokkal talán utat találhatott volna a magas, de egyre romló fizikai állapotban lévő marokkói védők között. Nem csoda, hogy valódi lövőhelyzete alig akadt az európai együttesnek, gólt pedig nem is tudott szerezni.

Kiemelt fotó: CNN