A Mbappét üldöző Kalóz a koszovói albánok istene

Kylian Mbappé mögött egy koszovói albán játékos áll a spanyol bajnokság góllövőlistájának második helyén. Vedat Muriqi második topligájában szerepel, és Mallorcán 31 évesen teljesedik ki. A ballábas, hórihorgas csatár, akinek a nevét a spanyol kommentátorok zöme Muricsnak ejti – a török állampolgárságát Vedat Muricként kapta meg –, idén mindenkit elkápráztat a spanyol első osztályban, élete legjobb formájában van.

El Pirata, vagyis a Kalóz. Ezt a becenevet kapta Muriqi, sokak szerint a fél szemét eltakaró gólöröme, és testalkata, kinézete miatt. Pedig a Lazio sportigazgatója aggatta rá ezt a nevet, mert a Kannibált nem tartotta jónak. Vedat utóbbit még a Fenerbahce játékosaként kapta, mert a felesége egy interjúban viccesen azt nyilatkozta, hogy nyers húst ad neki, attól játszik ilyen intenzitással.

Civilben nem is olyan félelmetes a Kalóz (Forrás: telegrafi.com)

Amikor az égimeszelő csatár első komoly dobásaként 2019-ben a Fenerbahcéhoz igazolt, több részletet is elárult fiatalkoráról a klub weboldalának adott interjúban: „1999-2000 körül lehetett, öt- vagy hatéves voltam. Akkor zajlott a koszovói háború, a szerb csapatok összegyűjtötték az összes férfit, megkínozták és megölték őket. Egyszer szerb katonák törtek be a házunkba, és azt mondták nekünk, hogy menjünk el. Amikor megkérdeztem az anyukámat, hová megyünk, azt válaszolta, hogy nyaralni. A szomszédok mind a rokonaink voltak, 50-55-en keltünk útra Albániába.” A koszovói háború, amelyben a szerb hadsereg igyekezett minél több koszovói albánt elűzni az eredeti szerb állam szívének számító területről, 1999-ig a NATO beavatkozásáig tartott.

Az Albániába menekülő Muriqi család a futballista emlékei alapján legtöbbször csak kenyeret, hagymát és sajtot tudott az asztalra tenni, a desszert cukor volt. Amikor lezárultak a harcok, visszatérhettek az otthonukba, Prizrenbe, a határ túloldalára. Muriqi édesapja labdarúgó volt, majd profi kézilabdázó lett, Vedat hétéves volt, amikor a családfő meghalt.

Édesanyja határozottan támogatta fia futballkarrierjét, aki nyolcévesen a helyi Liriában focizott, majd később a nagybátyja éttermében szolgált fel. Hamar abbahagyta a sulit, hogy csak a futballra összpontosítson: 16 volt, amikor bemutatkozott a koszovói első osztályban. Albániai kitérő után 20 évesen Törökországba igazolt, de nem futott be rögtön, a másodosztályú Giresunsporban rúgta a labdát. A Genclerbirligin és a Rizesporon keresztül vezetett az útja a Fenerbahcéhoz.

Fener-őrület

Élete álma vált valóra Isztambulban, de nem csupán azért, mert Törökország egyik legnagyobb klubjához igazolt.

Muriqi gyerekkora óta óriási Fener-drukker. A nagyapja „öröksége” ez, akinek odahaza Fenerbahce-sálja is volt. Azt mondta az unokájának, azért szurkol a sárga-kékeknek, mert a klub korábbi elnöke, Ali Sen, Prizrenből származik.

Muriqiről Fener-mezes gyerekkori fotók is keringenek a világhálón, amikor Albániában futballozott, online követte élőben a Fenerbahce mérkőzéseit, mert a tévé nem adta őket.

A gyenge Rizespor után a Fenerbahcéban is házi gólkirály lett. A mostanitól eltérő szerepe volt, a befejezések mellett kiszolgálta a társait a kapu előterében: két szezon alatt 14 gólpasszt osztott ki a bajnokságban – 32 gólja mellett. A kaputól messzebb is aktívabb volt tehát, és a 16-oson kívülről is sokat próbálkozott, kihasználva bődületes lövőerejét távoli gólokat is szerzett.

Simone Inzaghi Laziójában teljesen más szerepre várták: Ciro Immobile és az argentin Joaquín Correa mögött csak harmadik-negyedik számú csatár volt. Keveset játszott, másfél szezon alatt mindössze két gólt szerzett, neki is megváltás volt, hogy 2022 telén Maurizio Sarri rábólintott a mallorcai kölcsönjátékra. Muriqi bevallása szerint úgy érezte, ez az utolsó lehetősége, hogy a legmagasabb szinten bizonyítson.

Tavasszal az ő gólja döntötte el a Cádiz, az Atlético Madrid, a Deportivo Alavés és a Rayo Vallecano elleni mérkőzéseket is. Az RCD Mallorca így egyetlen ponttal szerzett többet a már kieső Granadánál, a klubnál pedig nem volt kérdés, hogy megszerzik a koszovói csatárt. Nem sokon múlt azonban, hogy máshol folytassa, az FC Bruges is vitte volna, de nem ment át a belgiumi orvosi vizsgálaton.

Csúcsok és az aranyat érő fej

Idén februárban Muriqi megszerezte 50. gólját a Mallorcában: a klub történetében ő érte el legrövidebb idő alatt ezt a mérföldkövet. Jelenleg a harmadik a helyi góllövők örökranglistáján, a 31. forduló előtt öt gólra van Abdón Pratstól és 16-tal előzi meg Samuel Eto’o. 2029-ig szól a szerződése, ha minden jól megy, jövőre akár meg is döntheti a mindenkori rekordot. A válogatottban szerzett 32 gólja (68 mérkőzésen) szintén csúcs. Érdekesség, hogy az albán válogatott is harcolt érte, az U21-es csapatban négy mérkőzést is játszott, de felnőttként Koszovót választotta.

Samuel Eto'o klubcsúcsának a megdöntése a célja (Forrás: telegrafi.com)

A vb-bronzérmes török kapus, Rüstü Recber nyilatkozta egyszer róla, hogy felépítése, képességei alapján Muriqi az ideális középcsatár. Sokan osztják ezt a nézetet, hiszen kiemelkedően jól támadja a kaput, keresi a kapu előtti veszélyes területeket, szinte lehetetlen elnyomni, jól tartja a labdát, fejjel pedig Európa egyik legjobb támadója.

„Nem vagyok gyors, és nem vagyok technikás. Egyetlen dolog van, amiben kiemelkedek, a fizikai erőmmel. Úgyhogy azt kell kihasználnom” – mondta még tavaly az ESPNFC-nek egy kötetlen interjúban.

Magassága (194 centiméter) természetesen elősegíti a fejjátékát, ám ritka, hogy egy játékos fejjel ilyen mértékben (a mostani szezonban 120 fejpárbajt nyert meg a ligában) tudja segíteni a csapatjátékot, és ilyen fokozott veszélyt jelentsen a kapu előtt.

Muriqi a FotMob adatai alapján 92 százalékban megnyeri a légi párharcait, amire az öt legerősebb európai bajnokságban egyetlen csatár sem képes rajta kívül.

A munkamorálja mellett a higgadtsága is sokat ér a pályán: 2015 óta 29 gólt lőtt büntetőből. Ne hallgassuk el, hét tizenegyest azért kihagyott, ebből hatot az elmúlt négy spanyol szezonjában.

A mostani szezonban szerzett 19 bajnoki találatát 14,6-os xG-re lőtte, hagyományos befejezőcsatárként Muriqi olyan helyzetekből is veszélyes, amelyekből a támadók zöme nem. Kylian Mbappé után ő jelenti a legtöbb veszélyt a kapura Spanyolországban, az öt topligát nézve pedig Mbappé mellett csak Harry Kane, Erling Haaland és előzi meg ebben a statisztikai mutatóban (ha a büntetőket nem számítjuk, a nyílt játékból jelentett veszélyt nézve többen is vannak előtte).

A Mallorca túlzás nélkül rá építi a támadójátékát – és a pontrúgásoknál alkalmazott taktikáját. Arra is alkalmas, hogy mélyen visszahúzódva bekapcsolódjon a lapos passzos építkezésbe, de ha a csapat nem tudja földön átjátszani a középpályát, társai a hosszú labdákkal bátran kereshetik, és meg is találják Muriqit. Aki ráadásul folyamatosan több védőt is leköt, nagyobb térhez juttatva csapattársait. A Mallorca bajnoki góljainak több mint felét ő szerezte, és ha nem játszana klasszis formában, a csapat nem két ponttal a kiesőzóna felett lenne, hanem biztosan alatta. A 30. fordulóban például a 91. percben a gyengébb lábával döntötte el a Real Madrid elleni mérkőzést. 

A koszovói válogatottban is óriási sztár Muriqi – a második legtöbb meccset játszotta, és övé a gólcsúcs –, imádják a szurkolók, ráadásul erős csapatban játszik, a 2020-as Eb-pótselejtező után idén vb-pótselejtezőt játszhatott a csapat. Törökország jutott tovább végül a párosításban.

Azután, hogy néhány hete az Elche ellen büntetőt hibázott, és kikapott a Mallorca, majd Koszovó is elbukott Törökország ellen a vb-pótselejtezőn, kitörtek belőle az érzelmek a Real Madrid ellen az utolsó pillanatban lőtt gólját követően. A meccs utáni nyilatkozata emlékezetes, jellemzi a habitusát.

„Habár külsőleg tagbaszakadtnak tűnök, és elég csúnya is vagyok, én is érzékeny ember vagyok. Néha elveszítem a hidegvéremet, és elöntenek az érzelmek.”

A mallorcaiak viszont így szeretik, ő pedig odáig van a szigettől. Letelepedett, megtanult spanyolul, és élvezi a baleári életérzést.

Borítókép: balkanweb.com