A Monaco szupercseréje, aki levetkőzte a Messi-mítoszt

Ansu Fati 2019 augusztusában 16 évesen és 289 naposan debütált a katalán kirakatcsapatban, ezzel akkor a Barcelona történetének második legfiatalabb pályára lépő játékosa lett Vicenc Martinez (1941) után. Kisvártatva már ő volt a klubhistória legifjabb gólszerzője a bajnokságban és a Bajnokok Ligája történetében (a BL-ben a legfiatalabb Barca-játékos „címet” is vitte), ahogy a legfiatalabb kezdőcsapatba jelölt játékos és egymást követő két mérkőzésen eredményes futballista is. Fati első szezonjában 24 La Liga-mérkőzésen 7 gólt (és egy előkészítést) jegyzett. 2020 szeptemberében egy Németország elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen csereként a spanyol válogatottban is bemutatkozhatott, majd három nappal később – immár kezdőjátékosként – Ukrajna ellen be is talált, ezzel 17 évesen és 311 naposan a Selección történetének legfiatalabb gólszerzője lett. Ekkor már 80 millió euró volt a becsült értéke, és a spanyol futball jövőjének legfényesebb csillagának tűnt.

Töréspont

A bissau-guineai származású szélső kálváriája 2020. november 7-én kezdődött, amikor a Real Betis elleni mérkőzésen baloldali belső meniszkusz-szakadást szenvedett. Ez a sérülés összesen 323 nap kihagyást és négy műtétet vont maga után, ami miatt 64 hivatalos mérkőzésről hiányzott. Annak ellenére, hogy ő örökölte meg a Paris Saint-Germainhez távozó Lionel Messi 10-es számú mezét, és 2021 októberében 2027-ig szóló szerződést írt alá 1 milliárd eurós kivásárlási árral, a sikertörténet nem folytatódott Barcelonában. A 2021/22-es kiírásban újabb izomsérülések miatt 39 mérkőzést volt kénytelen kihagyni. Ebben a két szezonban mindösszesen 17-szer léphetett pályára, de így is 8 gólt szerzett.

A 2022/23-as idényben ugyan elkerülték a sérülések és 36 bajnokin szerepelt, de ezek többségén csak csereként kapott lehetőséget. Összesen 1380 percet tölthetett a pályán a La Ligában (7 gól, 3 assziszt). Xavi játékrendszerében nem volt, nem lehetett bérelt helye, így a Barcelona szorult pénzügyi helyzete miatt 2023. szeptember 1-jén kölcsönadta a Brighton & Hove Albionnak, vásárlási opció nélkül. A Brighton átvállalta a fizetésének 80%-át, ami heti 160 000 fontot jelentett, ezzel a The Seagulls messze legjobban fizetett játékosa lett. Régi formájához azonban Angliában sem talált vissza Fati, a Premier League tempója és fizikalitása sem volt éppen az ínyére, ráadásul egy 2023 novemberében elszenvedett vádlisérülés miatt 13 mérkőzésről hiányzott is. A PL-ben 19 bajnokin összesen 513 játékperc adatott neki, ezeken 2 gólig jutott. 

A 2024/25-ös szezonra visszatért Barcelonába, de Hansi Flick érkezésével és Lamine Yamal alapemberré válásával végleg beszűkültek a lehetőségei. Csupán 6 bajnoki, 4 BL és 1 Király-kupa-meccsen léphetett színre, nem egész 300 játékperc erejéig. Mindennek dacára a kurrens idény előtt 2028-ig szerződést hosszabbítottak vele, majd azonnal kölcsönadták az AS Monaconak, ez a kontraktus azonban már egy 11 millió eurós kivásárlási opciót is tartalmazott.

A monacói újjászületés: hatékonyság és jövőkép

Noha az első négy fordulóban erőnléti okokból a keretben sem szerepelt Fati, hamar megtalálta a számításait a hercegségben, ami főként Adi Hütter taktikai rendszerének volt köszönhető. Az osztrák edző egyfajta baloldali visszavont ékként, egy sokkal kötetlenebb szerepkörben számolt vele. A belé vetett bizalom azonnal termőre fordult: a spanyol szélső az első három bajnoki meccsén ötször talált be, amivel megdöntötte a Ligue 1 1948 óta fennálló rekordját: ő lett a francia élvonal legrövidebb idő alatt öt gólt szerző debütánsa. Fati mindössze 126 játékperc alatt jutott el 5 találatig, a korábbi csúcstartó Johan Audel-nek ehhez 137 minutum szükségeltetett.

A repülőrajt szépen megalapozta a helyi renoméját, ugyanakkor újra jöttek a sérülések is, a leghosszabb ideig (november végétől január közepéig) egy combhajlító-húzódás miatt volt harcképtelen a spanyol. Fati szerepköre jelentősen átalakult a barcelonai évekhez képest. Míg a katalánoknál többnyire a vonal mellett, klasszikus szélsőként kellett érvényesülnie, Monacóban a baloldali félterületben kapott szabad kezet. Ez a pozícióváltás minimalizálta a végsebességére nehezedő nyomást – ami a korábbi térdműtétek utáni kopás miatt számára kritikus volt –, és előtérbe helyezte kiemelkedő helyzetfelismerő képességét.

A kurrens szezonban elért 10 bajnoki gólja mellett a hatékonysági mutatója a legbeszédesebb: átlagosan 98 percenként szerez gólt a Ligue 1-ben (0,93 gól/90 perc), csak az aranylabdás Ousmane Dembélé jobb nála ebben a kategóriában (0,97/90). A várható gólok (xG per 90) tekintetében Fati 0,87-es értékkel vezeti a ligát, ami azt jelenti, hogy nemcsak szerencséje van a befejezéseknél, hanem kiemelkedő mértékben kerül minőségi helyzetekbe. 

Pedig mindössze 976 percet töltött a pályán, 23 bajnoki fellépéséből (32 forduló alatt) csupán 9 alkalommal volt a kezdőcsapat tagja – részben a rotációs elv (az októberben Adi Hüttert váltó Sebastien Pocognoli még kevesebbet játszatta), részben a korábbi sérülései miatti óvatosság okán. Voltaképpen ő a piros-fehérek szupercseréje: a padról beszállva eddig 7 gólt szerzett a bajnokságban. A Bajnokok Ligájában 5 mérkőzésen kapott lehetőséget (236 játékperc, 1 gól), 91%-os pontossággal passzolt, ami egészen kiemelkedő egy támadó szellemű játékostól. 

A hírek szerint a Monaco vezetősége már nagyon közel van a Barcelonával a megállapodáshoz a szerződésében szereplő 11 millió eurós vételi opció lehívásáról, ami egyértelmű jele annak, hogy hosszú távon terveznek a gólérzékeny szélsővel.

Ansu Fati jövője hamarosan eldől, a katalán klub gazdasági és szakmai szempontok szerint is a végleges értékesítésében érdekelt; a 11 milliós kivásárlásai záradék pedig még a sérülékenységét belekalkulálva is „aprópénz” egy ilyen képességű játékosért, amivel bolond lenne nem élni a Monaco. A spanyol piaci értéke a szezon előtti 5 millió eurós mélypontról ismét elindult felfelé, jelenleg 15 millióra taksálják a játékjogát, ami garantáltan emelkedni fog, ha tartja ezt a formát. A 11 milliós vételár (de még a 15 is) egy ennyire gólerős, 23 éves támadóért jóval a valós piaci érték alatt van, így a Monaco részéről az egyetlen aggály csakis a szélső fizikai állapota lehet. De Fati a hercegségben a fenntartható fejlődés útjára lépett, a kisebb reflektorfény és a Ligue 1 kevésbé fojtogató közege egyértelműen jót tett neki, és remekül is érzi magát a festői városállamban.

Noha a 2022-es katari világbajnokságon még ott volt (2 mérkőzésen pályára is lépett), az idei csúcstornáról (csakúgy, mint a 2024-es győztes Eb-ről) vélhetően lemarad. A jövőben azonban jó eséllyel megnyílhat a korábbi 10-szeres válogatott előtt az út, és visszatérhet a nemzeti csapatba is. Luis de la Fuente modern rendszerében egyértelműen lenne keresnivalója, tökéletes kiegészítő opció lehetne: egy mindkét szélen bármikor bevethető Jolly Joker. A spanyol válogatottba való visszatéréshez azonban kulcsfontosságú, hogy olyan klubban folytassa, ahol garantált a folyamatos játékidő. Ez a Monacóban nyilván adott lehet, persze ehhez alighanem le kell mondania a fizetése egy tekintélyes részéről, hiszen a Barcelonánál megszokott évi több mint 9 millió eurós járandóságát a hercegségiek biztosan nem tudják és nem is akarják megadni.

Nem az új Messi, hanem az első Fati

Fati karrierje már rég nem a „következő Messi” mítoszáról szól (az már évek óta Lamine Yamal „terhe”), hanem egy rendkívül hatékony és modern támadó újjáépüléséről. A Barcelonából való kiszorulása – bár érzelmileg nyilvánvalóan megterhelő volt – elengedhetetlennek bizonyult a fejlődéséhez. Monacóban megtalálta azt a taktikai szabadságot, amely lehetővé tette, hogy egy sérülékeny tehetségből Európa egyik leghatékonyabb szélsőjévé érjen. A jövő kulcsa a stabilitás: ha marad a monacói úton, és elkerülik az újabb izomsérülések, a 2020-as évek második felének egyik meghatározó játékosa lehet. Csakis ez kell lebegjen a szeme előtt, ezért kell nap mint nap dolgoznia. Hogy a világ Ansu Fatiként emlékezzen rá: azért, aki volt – nem pedig azért, aki lehetett volna. 

Borítókép: Alamy - Büntető montázs