A nehezebb utat választva is az elődöntő kapujában Magyarország

Még a torna előtt jeleztük, hogy meglehetősen komplikált csoportba került a válogatottunk, amely sorrendben Szlovákiával, Törökországgal és a címvédő Szerbiával küzdött a kontinensviadal ljubljanai mérkőzésein. A továbbjutás ugyanakkor mindennek ellenére reális elvárás volt, tudtuk, hogy ehhez egy győzelem elegendő lehet, de inkább kettőre lesz szükség, arra viszont a legmerészebb szurkolók sem gondolhattak a józan ész figyelmen kívül hagyása nélkül, hogy csoportelsőként hagyjuk majd magunk mögött a torna ezen szakaszát.

De nézzük csak sorban a meccseket.

Magyarország–Szlovákia 89–67 (16–12, 24–20, 15–21, 34–14)

A csütörtöki nyitónapon igencsak barátságtalan időpontban, tizenöt perccel dél után dobták fel a játékvezetők a labdát, ám a válogatott készült erre, és a meccset megelőző edzéseit is már ebben az időszakban végezte. Az esélyek mellettünk szóltak, noha Szlovákia nagyon szívós, ám taktikailag és fizikailag kissé még mögöttünk járó csapat valódi magas emberek nélkül. Az akklimatizáció és meccs ritmusának felvétele mindkét oldalon nehezen ment, nehezen küzdöttük át magunkat északi szomszédaink közel tökéletes zónavédekezésén, az első öt percben mindössze négy pontig jutottunk. Nem nézett ki túl jól a nyitány, bár támadásban a szlovákok sem brillíroztak. Az első negyed, majd különösen az első félidő végére azért kialakult egy kisebb-nagyobb magyar előny, különösen a csapatkapitány, Dubei Debóra állt a sereg élére, igazi vezetői erényeket csillogtatva.

A harmadik negyedben sok hibával játszottunk, különösen a védekezésben nem tudtuk a lepattanókat begyűjteni, Szlovákia pedig megérezte a fel-felcsillanó lehetőséget és közelebb lopódzott, hat ponttal nyerve azt a tíz percet, hogy az utolsó negyed elejére utol is érjen minket 55–55-nél.

A helyzet ennél is rosszabb lehetett volna, ha Ivana Jakubcova döntetlen állásnál nem ront el két büntetőt, de így tett, mi pedig turbó fokozatra kapcsoltunk, és néhány perc alatt produkáltunk egy 19–1-es szakaszt, amivel végképp faképnél hagytuk az addig roppant lelkes riválist. A negyedik negyedben végül 34(!) pontot dobva jelentős különbségű, 89–67-es győzelmet arattunk, és ami különösen biztató volt, hogy szorult helyzetben nem blokkolt le a csapat, hanem új lendületet vett és valósággal elsöpörte ellenfelét, kiváló versenyzői attitűdről tanúbizonyságot téve.

A csapatkapitány, Dubei Debóra (4) igazi vezére volt a válogatottnak Szlovákia legyőzése során (Forrás: Fiba.com)

Magyarország–Törökország 68–69 (18–13, 16–13, 17–16, 17–27)

Pénteken ismét ebédidőben léptünk pályára, az előző napon a szerb csapat életét alaposan megnehezítő Törökország ellen. Annak ellenére, hogy a török klubcsapatok európai szinten jelentős erőt képviselnek, a válogatottjuk inkább sötét ló a nemzetközi mezőnyben. Nem igazán lehetett előre látni, hogy milyen játékerőt képvisel a nemzeti csapatuk, csak a megszokott módon kemény, néha már a határokat feszegető agresszív játékstílus volt biztosan várható tőlük. Ismételten nehezen rázódtak bele a csapatok, több rossz dobás is volt az első támadásokból mindkét oldalon, de egy kicsit hamarabb kaptuk el a fonalat, ami végül egy ötpontos előnyben öltött testet az első játékrész végére. A második negyedben sem parádéztak a csapatok, de tartottuk, sőt növeltük az előnyünket, nagy ijedelem nem az eredmény alakulása, hanem Határ Bernadett sérülése miatt keletkezett bennünk, Sopron egyébként is lábadozás után visszatérő centerét az öltözőbe kellett kísérni egy esés után, ám szerencsére nemsokára visszatért a kispadra, majd a pályára is.

A második félidőben kontroll alatt tartottuk a mérkőzést, különösen a honosított centerüket, Teaira McCowant, akinek a semlegesítése minden szempontból jelentős kihívás. Támadásban ezúttal is a zónavédekezés feltörése okozta a legfőbb kihívást, ám emberfogás és magas letámadás ellen sokszor látványosan és kreatívan tudtunk helyzetekig, sikeres dobásokig eljutni. Ruff-Nagy Dóra látványos triplájánál 50–39-re hízott a különbség, és bár az utolsó negyednek 51–42-ről indultunk neki, nem voltunk felkészülve arra, ami történt.

Törökország jobban kezdett, közel is került hozzánk, de mindig volt válaszunk, így sokáig maradt az előnyünkből valamennyi, a véghajrához érve azonban nagyon szorossá és kiélezetté vált a találkozó. A 40., azaz utolsó percben vezetést szereztek a törökök, de kétszer is lett volna lehetőségünk az egyenlítésre vagy a fordításra, ám az utolsó magyar időkérés után már nem jutottunk dobóhelyzethez, öt másodperccel a vége előtt pedig Lelik Réka betörésénél a már említett McCovan igazolta klasszisát, és állította meg a mieink aznapi legjobbját, így 69–68-ra alulmaradtunk egy olyan meccsen, amelyen szinte végig vezettünk.

Előzetesen úgy tűnt, könnyebben járható út, ha Szlovákia mellett Törökországot is legyőzzük, és nem hagyjuk a sorsunkat a címvédő, Szerbia elleni összecsapásra, de mivel így alakult, a nehezebb úton kellett eljutnunk a céljainkhoz. A szoros vereségnél is nagyobb gondnak tűnt azonban, hogy centereink közül Határ Bernadett és Goree Cyesha sem volt százszázalékos, de jól jött a szombati pihenőnap, reménykedhettünk, hogy legalább az egyikük bevethető lesz az utolsó csoportmérkőzésen.

Olykor három magyar játékos kellett Teaira McCovan (7) semlegesítéséhez, de a végén ő és a csapata örülhetett (Forrás: Fiba.com)

Magyarország–Szerbia 81–75 (23–23, 16–21, 27–11, 15–20)

Szerbiáról tudtuk, hogy már nem ugyanaz, mint négy éve, de még mindig rettenetesen erős ellenfél, nem is meglepetés, hogy Törökország (71–63), valamint Szlovákia (90–52) ellen is nyerni tudott a korábbi két játéknapon. A feladat világos volt, legalább öt ponttal nyernünk kellett a csoport megnyeréséhez és a biztos nyolc közé jutáshoz, a csoport második vagy harmadik helye egy extra mérkőzéssel járt volna. Ennek szellemében egy nagyon koncentrált, nagyon felkészült magyar válogatott lépett parkettre vasárnap délután, amely végig egyenrangú ellenfele volt esélyesebb riválisának. Nálunk végül a térdsérülése miatt hiányzott Cyesha, de több olyan játékosunk is előlépett, akik korábban kevesebbet tettek hozzá a csapat eredményességéhez, így jó volt látni Horváth Bernadett, Varga Alíz vagy Ruff-Nagy Dóra játékát is, az ő aktivitásukra mintha az ellenfél sem számított volna. A másik oldalon Jovana Nogics és Yvonne Anderson remekelt, de az első félidő után abszolút meccsben maradtunk, 44–39 volt az állás Szerbia javára.

A térfélcsere után döntő fontosságú volt, hogy melyik csapat találja meg hamarabb a játékát, szerencsére mi voltunk azok, és szép lassan nem csak ledolgoztuk a hátrányunkat, de masszív előnyre is tettünk szert az egyre inkább széteső címvédővel szemben. A 27–11-es harmadik negyed önmagáért beszél, ekkor már egyre inkább hihető volt, hogy akár az áhított ötpontos győzelem is összejöhet, különösen azért, mert Kiss Virág és Határ Bernadett is szédületesen termelte a pontokat. Az utolsó játékrész főleg a kihagyott büntetőink miatt volt idegőrlő (összesen 15 dobást hibáztunk el a vonalról), valamint amiatt, mert Szerbia bajnokhoz méltó módon, ha nem is állt fel, de minimum feltérdelt a padlóról. A mérkőzés utolsó magyar támadásának 79–75-ös magyar előnyből futhattunk neki és az egész tornán remeklő Kiss Virág duplája fantasztikus győzelmet, illetve csoportelsőséget ért a válogatottunk számára, amely elképesztő teljesítményt mutatott be ezen a mérkőzésen és megérdemelten biztosította helyét a kontinens legjobb nyolc csapata között.

Szerbia ellen Kiss Virág állt a csapat élére és segítette csoportelsőséghez a válogatottat (Forrás: Girgász Péter/MKOSZ)

A folytatásról

A csoportgyőzelemmel biztossá vált, hogy nem kell play-off-meccset játszanunk a negyeddöntőért, így meglehetősen sok, három szabadnapunk is van a következő összecsapás előtt. Azt is tudjuk már, hogy ellenfelet a mai Csehország–Görögország mérkőzésről kapunk, aki ott nyer, azzal játszunk a négy közé jutásért. További remek fejlemény, hogy az ottani nyertesnek utaznia kell, ugyanis azt a találkozót még Tel-Avivban rendezik, míg a folytatást már Ljubljanában, így a mieinknek moccannia sem kell, az ellenfél pedig bizonyosan megküzd majd az alkalmazkodás kötelező folyamatával.

Fontos tudni, hogy, ez a torna az olimpiai selejtezőkre is kvalifikál, a legjobb öt helyezett csapat álmodozhat Párizsról, abban az esetben hat, ha Franciaország ennél előrébb végez (jelenleg hozzánk hasonlóan negyeddöntős ellenfélre vár). Mindez azt is jelenti, hogy az Eb-elődöntőn túl egy sokkal nagyobb tét is megjelenik már a háttérben, de látva a csoportkörben nyújtott teljesítményünket, akár a csehek (a B-csoport második helyezettje), akár a görögök (az A-csoport harmadik helyezettje) is jönnek szembe, nem fognak örülni nekünk.

A magyar női kosárlabda-válogatott egyébként korábban mindössze egyszer, az 1980-as moszkvai olimpián szerepelt, a sportág és a szakág jelenlegi helyzetében (lásd: a legjelentősebb európai sorozatot, az Euroligát 2022-ben megnyerő Sopron Basket a következő szezonban nem indul a nemzetközi színtéren) szinte felfoghatatlan bravúr lenne már a selejtezőtornán való részvétel is, mégis egyre valószínűbbnek, egyre inkább elérhetőnek tűnik.

Már csak élnünk kell az eséllyel csütörtök este!

Kiemelt kép: fiba.com