A Netflix profitál a sportból, de vajon a sportvilág is jól jár ezzel?

Két évvel ezelőtt ez a cikk biztosan úgy kezdődött volna, hogy „a tartalomfogyasztás terén a streamingszolgáltatók fénykorát éljük”, és akkor még igaznak is tűnt ez a felvetés. Azóta azonban jelentősen változott a széljárás, a Netflix előfizetőinek száma például egy ideje tendenciózusan csökken, és az HBO-nál is komoly átszervezésekről hallani.

Azt mindenesetre nem feladatunk megfejteni, hogy mikor pukkan ki az a bizonyos „streaminglufi” (a kifejezés mára legalább annyira közhellyé vált, mint a korábban emlegetett aranykor), viszont továbbra is érdemes vizsgálni, hogy miként alakul a sportágak és ezen szolgáltatók viszonya.

Mindenekelőtt röviden muszáj kitérni arra, hogy a sport miért foglal el kiemelt helyet napjaink tartalomfogyasztásában. Gyakran elhangzik, hogy ma már minden a felhasználó kényelmére van optimalizálva; a Netflixen nem akkor kell egy gombot megnyomnunk, ha meg akarjuk nézni az éppen darált sorozat következő részét, hanem ha nem szeretnénk mindezt, bármikor megállíthatjuk a tartalmat, áttekerhetjük az intrót, változtathatunk a lejátszási sebességen (bár utóbbinál kevés dolog zavarja jobban a filmeseket). Röviden összefoglalva: minden abba az irányba halad, hogy a néző akkor és úgy jusson hozzá a kedvenc tartalmához, amikor és ahogy az számára a legmegfelelőbb.

Ezzel szemben a sport nem ilyen, egyikünk miatt sem fogják később lejátszani a hétvégi rangadót (persze ez nem jelenti azt, hogy a különböző sportszervezetek ne akarnának kedvezni a szurkolói komfortnak, például a kezdési időpontokkal, de ez sem egyéni szinten érvényesül).

Épp ezért gondolja úgy sok szakértő, hogy a meccsközvetítések a hagyományos tévé utolsó mentsvárai közé tartoznak, hiszen olyan tartalomról van szó, aminél számít a valós idejű megélés, és némileg a közösségi élmény is.

Persze jogosan merül fel a kérdés, hogy miért ne közvetíthetne élőben meccset egy streamingszolgáltató? Ennek valóban semmi akadálya, meg is teszik, egyelőre kis mértékben és elszórtan, de a szférában továbbra is dilemma, hogy kell-e, lehet-e a meccsközvetítéssel ilyen keretek között foglalkozni. A Netflix részéről nemrégiben Ted Sarandos vezérigazgató fejtette ki, hogy persze, soha nem mondd, hogy soha, de egyelőre nem terveznek élő közvetítéseket, még ha a hírek szerint volt is érdeklődés a Formula–1 és a WWE (pankráció) esetében. Minden más, sporttal kapcsolatos kiegészítő tartalom viszont nagyon jól illeszkedik a kínálatba, ha pedig pénzügyi szempontból vizsgáljuk mindezt, akkor ezek a sorozatok még mindig jóval olcsóbbak, mint egy-egy csúcskategóriás közvetítési jog.

Hajsza a győzelemért és a nézőkért

Talán a Formula–1 volt az első mainstream versenysorozat, mely meglátta a lehetőséget a Netflixszel való együttműködésben (bár a szórakoztatóipari cég ilyen jellegű tartalmai korábban kezdtek el szállingózni, 2016-ban jelent meg a Last Chance U című, amerikai egyetemi futballal foglalkozó széria).

2019-ben viszont elstartolt Drive to Survive (Hajsza a túlélésért) elnevezést viselő dokumentumsorozat, ami remekül időzítve, mindig az új évad kezdete előtt tekint vissza az előző F1-szezonra. Bár a nézettség is egy ingoványos talaj a streamingszolgáltatók tekintetében (sokszor nem közlik, illetve igen önkényesen változtatják, hogy épp mit mérnek), a dokuszéria a hírek szerint elképesztően népszerű a fiatalok körében, és főleg az Egyesült Államokban rengeteg új rajongót szerzett a sportágnak, mely nem titkolt célja volt a sorozatot néhány éve felügyelő Liberty Mediának. Ezzel együtt a produkció rengeteg kritikát kapott túlzó narratívái és mesterségesen eszkalált konfliktusai miatt, a csapatok és versenyzők legszívesebben kimaradnának a dologból.

„Természetesen megértem, hogy a Netflixnek ez kell, ott minden sorozat ilyen, vagy dokumentumfilm, vagy akárhogyan is hívják, csak ez nem az én világom. Valószínűleg meg fogom nézni, és meglátom, mennyire túlozzák el a dolgokat, majd élem tovább az életemet” – fogalmazott például Max Verstappen.

Ha viszont szigorúan vadkapitalista szempontból nézzük, a Liberty valamit nagyon jól csinál. A Formula–1 nagyon régen volt annyira népszerű, mint manapság, jóformán minden hétvégén új nézőcsúcs születik (az amerikai nagydíjon például 2018-ban összesen 264 000, tavaly viszont már 400 000 szurkoló vett részt), a televíziós nézettség pedig 2019 és 2021 között a kimutatások szerint 39 százalékkal nőtt az Egyesült Államokban, ami egészen elképesztő eredmény.

(Forrás: netflix.com)

Elsőkből lesznek az elsők

A Last Dance című sorozat 2020-ban jelent meg a Netflixen, a készítők pedig az 1990-es évek legendás, a popkultúrát is sok tekintetben meghatározó kosárlabdacsapatát, a Michael Jordan-féle Chicago Bullst akarták bemutatni egy tízrészes sorozatban. A visszajelzések egyértelműen pozitívak voltak. A széria jó ideig kirobbanthatatlan volt a nézettségi lista élmezőnyéből, imádták a sportrajongók, és olyan kritikát sem nagyon találhattunk, amelyik ne tartotta volna (sport)laikus szemmel is kifejezetten sokszínű és izgalmas anyagnak Jason Hehir rendező munkáját.

A sikernek fontos szegmense volt a bemutató időpontja is. A Last Dance az első karanténidőszakban találta meg a nézőket, amikor még csak megtippelni sem lehetett, hogy mikor láthatunk legközelebb élő meccseket. A körülmények szerencsés egybeesése, no meg persze szakértelem kellett ahhoz, hogy a legendából újra legenda szülessen.

Szurkolj a végsőkig!

A streamingszolgáltatók sporthoz való viszonyát a legszemléletesebben mégis az egy-egy csapat aktuális szezonját bemutató minisorozatok világítják meg. Ebből a típusból talán mindenkinek az Amazon All or Nothing című szériája ugrik be elsőként, ám a műfaj ékkövét a Netflix szállította a Sunderland ‘Till I Die néven ismert sorozattal.

Kevés olyan produkció van, amelynél ennyire jól belőhető, hogy a célközönség mit szeretne látni. Az érintett csapatok szurkolóit nyilván érdeklik az öltözői sztorik, a játékosok és az edzői stáb közötti feszültség, a klub működése, ám csak addig, ameddig kedvenceik tulajdonképpen jól jönnek ki a médiafelhajtásból. Épp ezért meglepő, hogy ilyen minőségű sorozat születhetett ebben a keretrendszerben.

A készítők a 2018-ban indult sorozatban nem valamelyik sztárklubot mutatják be nekünk, hanem azt a Sunderland AFC-t, amely az első részekben még a másodosztályban játszik, majd pedig már a harmadik ligában kell küzdenie, miközben a kulcspozíciókba nem sikerül a megfelelő embereket ültetni. A Sunderland ‘Till I Die persze csak részben szól a futballról: legalább akkora fókuszt kap az is, hogy egy elszegényedő régió lakói számára milyen fontos kapaszkodó a sport, és hogy ez a fajta kötődés mennyivel erősebb, mennyivel zsigeribb, mint amikor mi szurkolunk kedvenc külföldi csapatainknak.

Mindezzel pedig az is nyilvánvalóvá vált, hogy a streaming nemcsak a legnépszerűbb sportesemények számára kiváló terep. Míg a Drive to Survive egyfajta csemege, amit el lehet fogyasztani a futamok megtekintése mellett, addig a Last Dance már önálló alkotásként is érvényes, igaz, még mindig jól ismert eseménysort dolgoz fel. Az angol kiscsapat mindennapjait bemutató sorozat viszont a rétegtémák iránt érdeklődőket elégíti ki, a „mi jön a csillogás után” élménye után vágyakozókat szólítja meg.

Nem csak az igaz történeteké a világ

Júniusban az egyik legnépszerűbb netflixes tartalom az Adam Sandler nevével fémjelzett Hustle (Mindent egy lapra) volt, ami nemcsak azért került gyakran a hírekbe, mert a komikus színészt újra drámai szerepben láthattuk, hanem mert a film elkészítését rengeteg NBA-sztár támogatta, sokan közülük fel is tűnnek a moziban, a főszereplőt, Bo Cruzt is egy valódi kosaras, a spanyol Juan Alberto „Juancho” Hernangómez játssza. A Netflix tehát nem kizárólagosan valóságon alapuló projektjeiben használja a sportot, hanem néhány fikciós alkotás esetében is.

Ebből a felsorolásból kivenném a futball kezdeteit bemutató A foci mindenkiét, ami bár a sportról szól, de egy olyan korszakról mesél, amelynek hatása elenyésző napjainkra, márpedig a kezdeti kérdésfelvetés az volt, hogy a sportágak és a szolgáltató egymásra hatása hogyan néz ki.

A korábban említett Hustle viszont tökéletes példája az okosan épített marketingstratégiának. A filmet legtöbben azért dicsérték, mert a felkészülés, a meccsek jelenetei hitelesebbek, hiszen szakértők segítettek a stábnak. A néző így teljesebb élményt kap, ami miatt jobbnak fogja értékelni a filmet, ezzel párhuzamosan viszont az NBA-nek is jót tesz a dolog, hisz például Sandler személye olyan rétegekhez is eljuttathatja a motiváló történetet, akik egyébként nem biztos, hogy a Golden State Warriors kezdőjével kelnek és fekszenek.

Hasonló próbálkozás volt egyébként pár hónappal ezelőtt A hazai csapat című film is, melyben Sandler jó barátja, Kevin James játszotta a főszerepet. A könnyed komédia meglepő módon igaz történeten alapult, Sean Payton edzőt valóban eltiltották, így visszatért szülővárosába, ahol a saját fia csapatánál állt munkába. A hazai csapat csak háttérként használja a sportot, valójában egy könnyed műfaji film keretében fogalmazza meg egyszerhasználatos tanulságait, de épp ezért gyakorlatilag bárki számára fogyasztható, igazi nézőcsalogató tartalom, a szolgáltató és a sportág számára egyaránt.

Mi várható a jövőben?

Bár az élő sportközvetítés egyelőre nincs tervben, a következő években még több sporttal kapcsolatos tartalmat kapnak majd a Netflix előfizetői. Készül például egy teniszről szóló sorozat, amit a Drive to Survive-ot is tető alá hozó Box to Box Films felügyel, igaz, a cég egyelőre csak címszavakban kommunikál a titokban forgó produkcióról. Ez alapján annyit lehet tudni, hogy a Formula–1-es műsorhoz hasonlóan ez is a bennfentesség érzését erősíti majd a szurkolókban, és szó lesz mind a női, mind a férfi mezőnyről. A forgatás az idei Australian Opennel vette kezdetét, így könnyen lehet, hogy Novak Djokovics akkori kálváriája is előkerül majd.

Hasonló sorozat készül a golf elitsorozatáról, a PGA Tourról is, a két új széria esetében pedig a Netflix dokumentum tartalmaiért és unscripted (nem forgatókönyv alapján készülő) programokért felelős vezetője, Brandon Riegg már a sorozatok sportágra gyakorolt hatásáról beszélt: „A tenisszel és a golffal kapcsolatos sorozatok bizonyítják, hogy a ligák kezdik komolyan venni a Drive to Survive-hatást. Mi képesek vagyunk megszólítani a sportrajongókat és azokat is, akik eddig nem érdeklődtek a versenyek iránt.”

Az tehát mindenesetre biztos, hogy a Netflix hosszú távra tervez ezekkel a tartalmakkal, az általunk is sokat emlegetett Formula–1-es sorozat már az ötödik és a hatodik évadra is megkapta a berendelést, Riegg pedig felemlegette, hogy az NBA-vel és az NFL-lel kapcsolatos dokumentumműsorok évtizedeket is megélnek, így valami ilyesmiről álmodoznak ők is. Bizony, ez egyelőre klasszikus win-win szituációnak tűnik.

Kiemelt fotó: netflix.com