A női futball fekete báránya – Első kézből: Hope Solo kontra labdarúgó-szövetség (filmajánló)

A film in medias res rögtön azzal indít, hogy Hope Solo háborúba kezd az Egyesült Államok Labdarúgó-szövetsége ellen az egyenlő bérezés miatt, illetve az alkotók azt is jelzik, hogy az amerikai sztárjátékosok – többek között Alex Morgan, Mia Hamm, Abby Wambach, Megan Rapinoe, Carli Lloyd – közül senki sem akart nyilatkozni a filmben. „Ezek a nők gyávák, ki vannak szolgáltatva a szövetségnek” – veti oda hamar Solo. De mi lehet annak az oka, hogy egy ekkora klasszis egyedül vívja meg a csatáit?

Mint az életben, úgy ebben a filmben sincsenek egyértelmű válaszok az ehhez hasonló kérdésekre. Mindenesetre itt is a gyerekkortól indulunk, amire szükség is van, hiszen a kapusklasszis fiatalkora mindennek nevezhető, csak épp átlagosnak nem. Édesapja idővel elhagyta a családot, de míg velük volt, addig is leginkább képtelen történeteivel keltette fel gyerekei érdeklődését. Ezzel kapcsolatban mindent elmond, hogy Hope így nyilatkozik apjáról a filmben: „Mint sokan a generációjából, soha nem épült fel igazán a vietnámi háború után. Bár teljesen őszintén abban sem vagyok biztos, hogy járt Vietnámban, mert soha semmilyen bizonyítékot nem találtam erre.”

Az apa később visszatért a lány életébe, és bár kapcsolatuk sosem volt idilli, ő volt lánya pályafutásának egyik legfőbb támogatója, aki minden mérkőzésen ott volt. A magánéleti szál nagyon fontos volt a filmben, mert ezáltal sokkal jobban érthetjük az amerikai klasszis viselkedését és a később bemutatott rossz döntéseit. Ugyanis egy olyan ember, aki hamar megismerkedik az elhagyatottság érzésével, sokkal jobban ragaszkodik a szeretethez, és többet is hajlandó megtenni érte.

Az elfogadásért folytatott harc Solo egész pályafutását meghatározta, ehhez ráadásul az is hozzájárult, hogy egy olyan szférában kellett helytállnia, amely egyébként is állandó küzdelmet vívott azért, hogy komolyan vegyék. A róla szóló film ezáltal a női futball fejlődését is hűen dokumentálja, a folyamat kulcsmomentumaként pedig az Egyesült Államok világbajnoki címével záruló 1999-es világbajnokságot jelöli meg.

Az amerikai együttes tizenegyespárbajban múlta felül Kínát, a döntőt 110 000 néző tekintette meg a helyszínen. Nem véletlen, hogy Roger Benett sportújságíró szavait idézve, ez a válogatott volt az első olyan női csapat, amely szélesebb körben is betört a köztudatba. Filmünk alanya saját bevallása szerint az 1999-es csapat mennybemenetelét látva döntötte el, hogy komolyan kezd el foglalkozni a futballal.

Ez olyan jól sikerült neki, hogy a 2007-es vb-n a szintén aranyesélyes amerikai válogatottnak már ő volt a kezdőkapusa, egészen az elődöntőig, amikor Greg Ryan szövetségi kapitány úgy döntött, hogy az addig egyébként remekül védő Solo helyett a világbajnok Briana Scurryt nevezi a kapuba. Az új hálóőrrel az Egyesült Államok 4–0-s vereséget szenvedett az elődöntőben Brazíliától, a film főszereplője pedig dühében elejtett néhány mondatot a médiának, amelyekben azt állította, hogy vele biztosan nem ez lett volna az eredmény. Az amerikai női válogatott egységének ethosza szertefoszlott, Solónak pedig még azt sem engedték meg, hogy a csapattal utazzon haza.

Ezt követően érkezett Pia Sundhage az amerikai válogatotthoz, a svéd edző pedig egyszerű elvek szerint látott a munkához: aki a legjobb, az fog játszani. Azt pedig még legnagyobb ellenlábasai sem vonták kétségbe, hogy Solo egyike minden idők legjobb női kapusainak. Épp ezért Sundhage visszahívta a korábbi fekete bárányt, s együtt megnyerték a 2008-as és a 2012-es olimpiát, és egy vb-ezüsttel is gazdagították az éremkollekciót.

2015-ben aztán a hőn áhított világbajnoki győzelem is összejött, Solo a torna legjobb kapusaként óriási szerepet vállalt az Egyesült Államok elképesztő győzelmében. És közben egyre nagyobb ismertségre tett szert a közönség körében, szerepelt az amerikai Dancing with the Starsban, magazinok cikkeztek róla, a legnépszerűbb talkshow-k vendége volt.

Ennélfogva az sem meglepő, hogy arra is kíváncsi volt a közönség, hogy miként éli a magánéletét. És ez bizony nem mindig olyan volt, ahogy azt a többség elképzelte: Solo 2014-ben mostohanővérével és annak fiával került összetűzésbe, 2022-ben pedig ittas vezetéssel kapták el, a helyzetet súlyosbította, hogy gyerekei is ott voltak mellette. Az ügyek miatt többször is járt a bíróságon, ám minden esetben ejtették a vele szemben felhozott vádakat.

És bár a Netflix filmje egyértelműen a főszereplővel szimpatizál, azt egy pillanatig sem tagadják az alkotók, hogy a kapusklasszis hozott jó néhány rossz döntést élete során. Solo szerint pedig azért is sajnálhatja mindezt, mert ezzel táptalajt adott az utálatnak, pedig a személyénél sokkal fontosabb volt az a küzdelem, amit a női futball általános elismertségéért vívott.

Az Első kézből: Hope Solo kontra labdarúgó-szövetség kiváló dokumentumfilm, amely nem állítja be szentnek az alanyát, viszont annak felelősségével beszél, hogy egy összetett személyiséget mutat be, így válik maradandó kordokumentummá.

A film a Netflixen magyar felirattal és szinkronnal is megtekinthető.

Kiemelt fotó: AFP