A pohár félig teli, vagy félig üres az AC Milan nyári igazolásai után?

Stefano Pioli az elmúlt szezonban mindvégig 4-2-3-1-es hadrendben küldte pályára a tanítványait, és egyelőre úgy látszik, hogy ezen most sem kíván változtatni. Ennek megfelelően a klub igyekezett posztokra igazolni, öt új játékos érkezett Milánóba, míg Alessandro Florenzi és Junior Messias játékjogát véglegesítették. Tavaly egyértelműen a tízes poszt volt a legnagyobb kérdőjel, általában a spanyol Brahim Díaz próbálkozott itt, mérsékelt sikerrel. Sem a három gól, sem a három gólpassz nem tűnik elegendőnek ebben a szerepkörben, ráadásul a mindössze 59 kilogramm súlyú játékost rendre el is nyomták az olasz bajnokságban. Franck Kessié kényszerből többször is játszott Díaz helyén tavasszal, azonban ő sem volt igazán jó megoldás, ráadásul el is igazolt az FC Barcelonába. A legfontosabb tehát egyértelműen egy új támadó középpályás megszerzése volt, amit a belga szupertehetség, Charles De Ketelaere személyében meg is találtak.

És bizony könnyen lehet, hogy De Ketelaere lesz az egyetlen nyári igazolása a Rossonerinek, aki a kezdőcsapatba érkezett. Erre persze mondhatjuk azt is, hogy győztes csapaton ne változtass, és látva a Milan tavaszi menetelését, talán igaz is lehet. A legégetőbb posztot leszámítva, elsősorban kiegészítő emberek csatlakoztak a címvédőhöz, viszont ezek okosnak és hasznosnak tűnő igazolások.

Alessio Romagnoli nyári távozását korábban házon belül már sikerült előkészíteni, elsősorban azzal, hogy Pierre Kalulu egészen remek teljesítményt nyújtva robbant be a köztudatba, így csak egy harmadik, negyedik számú belsővédőt kellett igazolni. Ő végül a hétmillió euróért megszerzett Malick Thiaw lett az FC Schalke 04 csapatából, akiben egyértelműen van potenciál, hiszen mindössze 21 éves, korosztályos német válogatott, alapembere volt az élvonalba visszajutó gelsenkircheni együttesnek. Fikayo Tomori és Kalulu mögött egyáltalán nem tűnik rossz megoldásnak a rutinos, ámde súlyos sérülésből visszatért Simon Kjaer és a fiatal Thiaw. Florenzi sérülése miatt, az átigazolási időszak utolsó napján kölcsönbe megszerezték Sergino Destet az FC Barcelonától, ő az újdonsült csapatkapitány, Davide Calabria mellé, mögé lehet jó opció, ha pedig Florenzi felépül, akkor akár Dest a védelem balján is játszhat, tehermentesítve Theo Hernandezt.

Kessié pótlására ugyan nem igazolt senkit a Milan – és ez még okozhat gondot –, azonban a védelem előtt a Sandro Tonali–Ismael Bennacer páros egyértelműen jó megoldás lehet, az olasz játékos tavaly is remekelt, az algériai pedig idén egyelőre úgy tűnik, hogy ismét elkapta a fonalat. Két érkező így is jött a középpálya ezen részére, az egyikőjük a kölcsönből visszatért (a Torinónál egészen jó szezont futó) Tommaso Pobega, illetve a VfL Wolfsburgtól megszerzett, 2002-ben született, de már Bundesliga tapasztalattal rendelkező Aster Vranckx, utóbbi egyelőre csak kölcsönbe érkezett a divat fővárosába.

Rajtuk kívül Tiémoué Bakayoko és Rade Krunic is tud a hatos és a nyolcas posztján játszani, merítési lehetősége tehát még Kessié távozása után is maradt Piolinak, ennek ellenére az elefántcsontparti agilis, gólerős, box-to-box játéka hiányozhat, hiszen eddig sem Tonali, sem Bennacer nem tűnt annyira gólerős játékosnak, mint Kessié. Azonban De Ketelaere az lehet, tavaly 14 gólt szerzett a belga bajnokságban, Kessié kieső góljait könnyen lehet, hogy a fiatal belga játékos pótolhatja, akinek egyértelműen ki kell tudnia szorítania Díazt a kezdőből, ráadásul idén már Yacine Adlira is számíthat a klub, akivel még mélyebb lett a keret.

Ami a támadósort illeti, Divock Origi volt az egyetlen érkező, őt ingyen szerezték meg, hiszen a Liverpoolnál lejárt a szerződése, vélhetően Olivier Giroud cseréje lehet, legalábbis addig biztosan, amíg Zlatan Ibrahimovic fel nem épül, hiszen ne feledjük a svéd klasszis még mindig aktív, és a hírek szerint egyelőre nem is tervez felhagyni a labdarúgással, mindannyiunk örömére. A legnagyobb fegyvertény egyértelműen Rafael Leao megtartása volt, az előző idény MVP-jét hiába üldözte többek között a Chelsea, egyelőre maradt az olasz bajnoknál. Néha idegesítően flegma a játéka, a helyzetkihasználásán is lenne mit javítani, azonban tavasszal megmutatta, hogy képes nagyon-nagyon fontos gólokat szerezni, ezt a jó szokását pedig láthatóan megőrizte, alighanem az Inter-szurkolók legnagyobb bánatára.

Mire lehet képes Pioli csapata?

A 2021–2022-es idényben a scudettót megszerezte, azonban a Bajnokok Ligájában kevésnek találtatott a csapat, igaz akkor a negyedik kalapból vágott neki a küzdelemnek, és kifejezetten nehéz csoportba is került. A milánóiak ezúttal olasz bajnokként élvezhették a kiemelést, a Chelsea, a Red Bull Salzburg és a Dinamo Zagreb mellett a továbbjutás elvileg kötelező. Ennél vérmesebb reményeik azonban nem nagyon lehetnek Európában, szomorú, de az aktuális olasz bajnok egyelőre reális célként maximum a BL-tavaszt célozhatja meg.

Giroud, Junior Messias vagy Calabria elég lehet a Serie A-ban, de az már tavaly is egyértelmű volt, hogy az európai topfutballhoz ez a keret egyelőre kevés. A bajnokságban viszont a címvédés egyáltalán nem irreális cél, még a Napoli és az AS Roma erősödése ellenére is, papíron egyébként a Juventus is jobb lett, de Torinóban konstansan több a sérült játékos, mint az egészséges, ráadásul az Inter sem lett érdemben gyengébb, ott a kérdés leginkább az, hogy Simone Inzaghi képes lesz-e túllépni a saját árnyékán.

Alapvetően a Maignan – Calabria, Tomori, Kalulu, Hernandez – Tonali, Bennacer – Saelemaekers, De Ketelaere, Rafael Leao – Giroud kezdő nem tűnik rossznak, habár az érezhető, hogy a támadósor jobboldalán a Saelemaekers–Junior Messias duónál, illetve a kilences posztján a Giroud–Origi párosnál is lehet bőven erősebbeket találni a ligában. Ez az a két poszt, ahová egyértelműen komolyabb játékosokra lenne szükség ahhoz, hogy a BL-ben is tényező legyen Pioli csapata, azonban az olasz bajnokságban még így is bőven esélyes lehet a címvédésre a Milan.

A Tonali–Bennacer páros a Serie A egyik legjobb középpályája lehet, Maignan személyében a liga talán legjobb kapusa áll a csapat rendelkezésére, tavasszal pedig a Tomori–Kalulu páros is áthatolhatatlan masszív falnak tűnt. És amíg a jobboldal kissé vérszegény, addig a balon Hernandez és Rafael Leao fog rohamozni, ami alighanem minden jobbhátvéd rémálmát jelenti. A kispadon is lesz kihez nyúlni, legalábbis Dest, Kjaer, Krunic, Ante Rebic vagy épp Origi a gyengébb, kisebb csapatok ellen elég lehet, képesek lehetnek tehermentesíteni a kezdőket.

(Forrás: Sport190.com)

Azon túl pedig ahogy mondani szokás, minden mérkőzés ajándék. Az biztos, hogy az út, amire Maldiniék ráléptek néhány éve, jónak tűnik. Azonban ahhoz kell még néhány év, hogy újra olyan csapat futballozzon a San Siro gyepén, mint aminek a mostani sportigazgató volt a kapitánya, oly sok éven át.

Kiemelt fotó: acmilan.com