„A rákos daganat megmentette az életemet” – Francesco Acerbi felemelő története
Lelkesítő az a mentális erő, amely Francesco Acerbiben lakozik. A belső védő 20 évesen az olasz ötödik ligában focizott, és 30 múlt, mire az olasz válogatottnál komolyan kezdték venni. A köztes években mély depresszió sújtotta, majd a rák kétszer támadta meg a szervezetét. Ember legyen a talpán, aki túlél ennyi csapást. Acerbi nemhogy túlélte, Európa-bajnokságot, olasz kupákat nyert, és 35 éves korában lejátszotta élete meccsét, a Bajnokok Ligája döntőjét.
Az agilis középső védő, aki megállította a BL-döntőben Erling Haalandot – így jellemezte több sportlap Francesco Acerbit a Bajnokok Ligája fináléja (Manchester City–Internazionale) után, amelyet bár csapata, az Inter 1-0-ra elveszített, a védő megkapta a megérdemelt bókokat. Acerbi évek óta megbízhatóan teljesít a Lazióban, az Interben, ám sok-sok buktatót, tragédiák sorát kellett túlélnie ehhez. Le kellett győznie a depressziót, sőt, még a rákot is – kétszer. Jöjjön egy felemelő sztori egyenesen Lombardiából.
Acerbi szinte Milánó külvárosában született, a 4000 lakosú Vizzolo Predabissi ugyanis mindössze 20 kilométerre található az északolasz metropolisztól. Imádta a futballt, a szülővárosától félórányi autóútra lévő Paviában kezdett futballozni, 19-20 évesen az ötödik ligában játszott, ez nem feltétlenül ígér olyan tündérmesét, aminek a vége a BL-döntő. 22 évesen 300 000 euróra taksálta a Transfermarkt, amikor kiszemelte magának a másodosztályban vitézkedő Reggiana 2010-ben. Végigjátszotta a szezont, a rájátszásban a negyeddöntőben kiesett a csapata a Novara ellen.
Acerbi 23 éves volt, amikor megkapta a nagy lehetőséget, megvette a Serie A egyik középcsapata, a Chievo Verona. Bizalmat és 17 meccset kapott, Domenico di Carlo vezetőedzőtől. Csapata tizedik lett, csupán hat együttes kapott kevesebb gólt a veronaiaknál, ez már Acerbi érdeme is volt belső védőként.
A teljesen átalakuló, legnagyobb sztárjait elveszítő AC Milan 2012-ben újabb játékoscserék révén megszerezte a játékjogát, de középső védőként alig kapott lehetőséget Philippe Mexes és Cristián Zapata mellett. Mindössze hat Serie A-s mérkőzésen vetette be Massimiliano Allegri, egyszerűen gyengének találtatott a bronzérmet szerzett csapatban.
Forrás: Marco Luzzani/Getty ImagesVálságból válságba
Acerbinek nem a keretben található hátvédekkel kellett a legnagyobb harcot vívnia, hanem önmagával. Elhunyt az édesapja, és a gyász mély depresszióba taszította. A La Repubblicának adott 2019-es interjújában elárulta, sok-sok alkohollal próbálta enyhíteni fájdalmát: „Apám halála után rendszeresen a pohár fenekére néztem. Higgyék el, mindent megittam.
A Milanban játszottam, de semmi nem jelentett örömet, szinte elfelejtettem futballozni.”
A téli átigazolási időszakban távozott Milánóból. A tavaszt a Chievónál töltötte kölcsönben, de csak kiegészítő ember volt a Serie A-ban. Lelkileg továbbra is padlón volt.
2013 nyarán végre úgy tűnt, hogy megtalálta álmai csapatát: átigazolta a Sassuolo, mely története során először jutott fel a Serie A-ba.
Az alaposabb kivizsgáláson kiderült, hogy hererákja van.
„Teljes ellentmondásnak tűnik, de a rákos daganat megmentette az életemet. Mintha helyrehozott volna: megszűnt az apám halála után nyomasztó bűntudat és a sajnálkozás.
Kellett egy új impulzus, egy új dolog, amivel meg kell küzdenem, új határok, amiket át kellett lépnem, például be akartam kerülni a válogatottba.
Új életet kellett kezdeni, onnantól teljesen másképp láttam a világot” – fogalmazta meg érzéseit a már idézett 2019-es interjúban.
Egy tavaly készült videós beszélgetésben ezt tette hozzá: „Az ilyen nehéz helyzetekben kell megmutatnod, milyen jellem vagy. Ha nem teszel így, egy hasonlóan nehéz szituációban sem tudsz majd jól reagálni. Nem szabad kifogásokat keresni.”
Forrás: Aflo Co. Ltd. / Alamy Stock PhotoHumorral a tumor ellen
Azonnal megoperálták, és akaraterejét jól jellemzi, hogy kis idő elteltével újra edzésbe állt. 2013 őszén 11 meccsen végig a pályán volt. Decemberben azonban pozitív lett a doppingtesztje, és a magas hormonszintből kiderült, hogy újra elburjánzott a testében a rák.
Az orvosok kemoterápiás kezelést javasoltak, ami élsportoló esetében tragikus, hiszen a kezelés során az egészséges sejtek is nagy számban pusztulnak, legyengül az immunrendszer és az egész test. Több mint két hónapon át zajlott a terápia, de Acerbi félelmetesen erős volt lelkileg – és testileg –, a tréningek nagy részét a kezelés alatt is együtt végezte társaival. Eltökélt volt, és humorral tudta kezelni sorsát, ezzel hőssé vált a Sassuolo és sok más olasz csapat drukkerei szemében.
„Nagyon bátor volt, példát mutatott azoknak, akik hasonló betegséggel küzdenek. Egy oroszlán volt, saját magát is szívesen hívta így” – nyilatkozta akkoriban a Bleacher Reportnak egy Sassuolo-drukker olasz sportfotós, Luca Bizarri.
A Sassuolo is végtelenül elegánsan, emberségesen kezelte a helyzetet: 2014 nyarán szerződést hosszabbítottak Acerbivel, azt üzenve: várunk vissza, szükségünk van rád. 2014. szeptember 21-én a Sampdoria ellen már a kezdőben volt, és onnantól mindössze négy meccset hagyott ki, ebből kettőt sárga és piros lapok miatt.
A Sassuolóban töltött öt év alatt – a rákterápiát leszámítva – kezdőjátékos volt, és kipróbálhatta magát az Európa-liga főtábláján is. Stabil Serie A-s játékossá vált – 2017-ben egyetlen futballista sem töltött nála több percet a gyepen –, megbízhatóan teljesített, így 2018-ban felfigyelt rá a Laziónál a Stefan de Vrij utódját kereső Simone Inzaghi, akinél szintén alapember lett. A következő idény sikeres szereplése (negyedik hely) után a Bajnokok Ligájában is kipróbálhatta magát – 32 évesen. (Igaz a Milanban is volt két meccse a BL-ben, de akkor még epizodista volt.)
Fotó: Marco Canoniero / Alamy Stock PhotoKis híján Serie A-rekordot döntött
Acerbi döcögősen indult pályafutása olyan ívet vett, hogy megpróbálta megdönteni Javier Zanetti Serie A-s csúcsát az egyhuzamban lejátszott bajnokikat illetően. A 162-es rekord végül nem jött össze egy kiállítást követő eltiltás miatt – a Napoli ellen kapott piros lapot, jogtalanul, a játékvezető utóbb elnézést is kért tőle. 2015 októbere és 2020 januárja között 149 mérkőzésig jutott.
Amikor Andrea Ranocchia kiesett az Inter védelméből 2022 augusztusában, Simone Inzaghi már tárcsázta is volt hátvédje telefonszámát. Háromszor a kispadon kezdett, aztán a kezdőben találta magát, és a BL-csoportmeccseket leszámítva folyamatosan játszott. Karrierje csúcsaként a Bajnokok Ligája döntőjében is pályára lépett, és leradírozta a pályáról Erling Haalandot.
Fotó: PA Images / Alamy Stock PhotoTermészetesen ehhez megfelelő csapatszintű védekezésre volt szükség, Alessandro Bastoni vagy Matteo Darmian lépett vissza védekezni Acerbi mellé.
Szakálla nőtt, mire a válogatottban tétmeccset játszhatott: már Cesare Prandelli behívta a keretbe 2012-ben, de csak 2014-ben Antonio Conténál mutatkozott be.
A 2019-es Eb-selejtezők jelentették az áttörést, igaz, Giorgio Chiellini sérülése is „kapóra jött”. A 2020-as Eb-menetelésből is kivette a részét, gólpasszt is adott az osztrákok elleni nyolcaddöntőben. A hátralévő meccseken a padon ült, de az Eb-arany neki is járt természetesen. Végtelenül szerényen, már-már túlzott visszafogottsággal értékelte saját szerepét a csapatban, beugróként tekintett magára.
Egyedi életútja, fejlődési íve azt eredményezte, hogy 30-32 éves korára lett a Serie A egyik legjobb belső védője, a Lazióval és az Interrel is Olasz Kupát nyert, és 35 évet kellett élnie (és érnie), hogy Bajnokok Ligája-fináléval koronázza meg karrierjét. Tipikusan az a futballista, aki nem tehetségével, hanem szorgalmával, kitartásával és lelki erejére támaszkodva küzdötte fel magát a legmagasabb szintre.
Üzenet Mihajlovicsnak
Francesco Acerbi szereti az embereket, együttérzően fordul feléjük. Amikor 2019-ben az olasz válogatott ajándékokkal megrakva elment látogatóba egy római gyermekkórházba, Acerbi a hírek szerint közvetlen és emberséges volt, rengeteget beszélgetett a gyerkőcökkel és szüleikkel. A kórház sajtósa a Twitteren azt közölte, hogy egy idő után a csapat induláshoz készülődött, és szóltak a hátvédnek is, aki azonban azt válaszolta: „menjetek csak, én még nem végeztem, majd elmegyek taxival.” Maradt, és beszélgetett tovább a kicsikkel.
Amikor Szinisa Mihajlovics ugyanebben az évben hivatalosan is közölte, hogy leukémiával küzd, Acerbinek első dolga volt üzenni neki Instagramon:
„Nem adhatod fel, bátorság! Ezek egyszerű szavaknak tűnnek, de ez az igazság. Mister, engedd meg nekem ezt a tanácsot: ne a betegségeddel foglalkozz, de nézz szembe vele. Élj úgy, mintha mi se történt volna, és mindig gondolkozz pozitívan! Bátorság!”
A La Repubblicának adott interjújában elmondta, soha többé nem fél a ráktól, ámbár pontosan tudja, hogy ettől a betegségtől nem igazán lehet megszabadulni. A lelki egészségével viszont annál többet törődik, a Sassuolónál töltött időszaka óta jár pszichológushoz, akivel kialakították a napi rutint, és kijelölik a célokat.
Fotó: Sipa USA / Alamy Stock PhotoAcerbi az átlagos olasz labdarúgóktól eltérően szívesen oszt meg életéről apró titkokat Instagram-oldalán, ahogy gyakorta humorizál is, látszik, hogy élvezi az életet. Olasz újságírók nyitott, igen népszerű játékosként jellemzik, aki bármikor szívesen leáll csevegni a drukkerekkel is.
Említett 2019-es interjújában arról beszélt, hogy 38 éves koráig szeretne játszani, és a visszavonulás után edzőként kíván dolgozni.
Kiemelt kép: Gonzales Photo / Alamy Stock Photo
Szerző
