A rögbi, a futball és a koronavírus is áldást jelent a Húsvét-szigetnek

A Húsvét-szigetnek áldást hozott a koronavírus: Pedro Edmunds Paoa, a helyi önkormányzat vezetője négy éve, március 16-án a betegség megjelenésének pillanatában kitiltotta a repülőket a szigetről, amelynek nyolcezres lakosságára összesen három lélegeztető-gép jutott volna. Így azonban mindössze öten betegedtek meg, és valamennyien meggyógyultak áprilisban.

Az őslakosság a turizmusra épülő gazdaság helyett visszatalált a saját gyökereihez és hagyományaihoz, a természet tiszteletéhez és egymás önzetlen segítéséhez. A történetre itthon a Sokszínű Vidék hívta fel a figyelmet, kiemelve az umangát, egy helyi tradíciót, amely szerint úgy segítenek egymáson, hogy semmit sem várnak viszonzásként. Akinek több jutott valamiből, megosztja másokkal – legyen az energiaforrás, erő vagy tudás.

Az ívás időszakában véget vetettek a halászatnak, kitakarították a környéken az óceánt és közösségi kerteket építettek. Felélesztették a rapanui nyelvet, beavatták a fiatalokat a híres emberszobrok titkába, előhívták az önkorlátozást jelentő taput, amelyre egykor isteni megbízatásként tekintettek. Turistákat pedig csak két és fél évvel később, 2022. augusztusában fogadtak újra, mértékkel.

Az emberszobrok és a rögbi

A világ legszigeteltebb szigetén – 2000 kilométerre a legközelebbi lakott területtől és majdnem 4000-re a legközelebbi kontinenstől – a rögbi is az önkifejezés hagyományos eszköze. Polinéziában, vagyis a Hawaii, Új-Zéland és a Húsvét-sziget közötti hatalmas háromszögben ez természetes, itt található többek között a Fidzsi-szigetek, amely a férfiaknál olimpiai aranyat, a nőknél bronzot nyert legutóbb, Tokióban. A Húsvét-szigeten sincs csapatsport rituális tánc nélkül, a Kincs, ami nincs című film szereplőire emlékeztető bátor, szelíd harcosok itt villantják meg először az izmaikat és a pocakjukat. Az alábbi gyönyörű kisfilm pedig bemutatja, mennyire beleszőtte magát a rögbi a Húsvét-sziget őslakóinak életébe, kezdve onnan, hogy a moainak hívott hatalmas emberábrázolások is hét-, illetve tizenöt fős csoportokba gyülekeznek. A sportág kisebb és nagyobb változatait éppen ilyen létszámmal játsszák, a jellegéből adódóan nagyon közel áll a szigetlakó kölykökhöz, akik a halászat, a földmunkák, a szüleiknek való segítés során korán megtanulnak küzdeni.

A Colo-Colo és Pelé látogatása

Maga a rögbi is remek alapokat teremthet a labdarúgáshoz, amely a FIFA szerint a világjárvány időszakára a legnépszerűbb sportág lett a szigeten. Ott, ahol a „futballt a játék szeretetéért játsszák.” A fő helyszíne pedig az óceán partján található, ősi szobrok által őrzött Hanga Roa nevű „stadion”, amely 2009. augusztus 5-én az Imagina Rapa Nui és a FIFA szerint az eddigi legfontosabb eseménynek is otthont adhatott.

E fényes napon nem más, mint Chile egyik büszkesége, a Colo-Colo járt a Húsvét-szigeten, miután a CF Rapa Nuit bevonták a dél-amerikai ország kupaküzdelmeibe. A Húsvét-sziget történetének első hivatalos mérkőzésén a házigazdák nyitották a gólok sorát a saját kapujukba, a vendégek végül néggyel nyertek, de a felvezetés és a záró képsorok is arról tanúskodnak, hogy messze nem maga a végeredmény volt a legfontosabb.

A népünnepéllyel folytatódó futballcsata mellett az előtörténet is Tibet tiltott válogatottjának első nemzetközi mérkőzésére emlékeztethet minket.

„Két hónapot készültünk a Colo-Colo elleni meccsre Miguel Angel Gamboa vezetésével, aki Chilével az 1982-es világbajnokságon is játszott. Bár 4–0-ra legyőztek minket, a FIFA szerint ez a sziget lakói számára az évszázad mérkőzése. Számunkra, akik a pályán voltunk, egészen biztosan az volt” – mondja Pena Araki, a hazai együttesbe beválasztott játékos. Merthogy itt is tartottak válogatót, mint a Latin Zóna írja, ötvenöt jelentkező közül kerültek ki a legjobbak.

Már a végeredmény is érzékelteti, nem kell lesajnálnunk a Húsvét-sziget futballistáit, sőt… Két évvel később, az első részvételük alkalmával megnyerték a Chile őslakosai számára kiírt kupát. Ezek után az önkormányzat felújíttatta a stadiont, 2014-től ezért már háromezer néző előtt, reflektorok megvilágításában, műfüves pályán lehet játszani, a futópályán pedig melegíteni. (A sziget labdarúgó-szövetsége egyébként nem tagja a FIFA-nak, így a világbajnoki selejtezősorozatban nem indulhatnak.)

„Pelé és Elías Figueroa is eljött, és én is ott lehettem!” – emlékezett a Fekete Gyöngyszemmel és az egykori 47-szeres chilei válogatott védővel való találkozásra Pena Araki, aki a hétköznapokon a Hanga Roa FC-ben futballozik.

Bajnokik, öregfiúk, nők és gyerekek

A derbit a fővárosban, Hanga Roában a FC Moeroa elleni meccsek jelentik, amelyeken nem ritka, hogy 400 drukker is jelen van. Az európaiak számára 1722 húsvétján felfedezett szárazföldön pedig már két versenysorozat is létezik, a tizenkét csapatos El Competidoresben kedd és péntek a két játéknap, a hatcsapatos El Seniorban – azaz a 35 év felettieknek rendezett bajnokságban – szombaton és vasárnap játszanak.

A 10-17 évesek számára a Chilei Egyetem egyfajta fiókcsapatot működtet, rendszeres edzés- és meccslehetőséget biztosítanak számukra Santiagóban, és ezzel a reményt is megcsillantják, hogy a programban szereplők a felsőoktatásban folytathassák. 2016-ban Vai Iti Tuki szervezőmunkájának köszönhetően megalakult a helyi női válogatott is. Előbb egy hazai tornán lépett fel, majd évente Tahitire kezdett el járni kispályás eseményekre, oda-vissza 8400 kilométeres utazással.

Kiemelt fotó: Wikipedia