A szegények felzárkóztatásában segít az egyik legjobb chilei labdarúgó

Bár az elmúlt évtizedek alapján sokan Marcelo Salast és Iván Zamoranót emlegetik Chile valaha volt legjobb játékosaiként, szélesebb intervallumot tekintve az egykori kiváló hátvéd, Elías Figueroa is joggal követelheti magának a címet.

Gyermekként a sportolástól is eltiltották

Az egykori söprögető Valparaisóban született, de a gyermekkori betegségei miatt a környező Quilpué városában telepedett le a családja a jobb minőségű levegő miatt. Figueroa fiatalon asztmás volt és szívproblémákat diagnosztizáltak nála, így hiába bánt ügyesen a labdával, eltiltották őt a sportolástól és orvosai azt is megállapították, hogy soha nem lesz egészséges. A környezetváltás jó hatással volt az állapotára és nyolcévesen a helyi Alto Floridához csatlakozott, ahol ígéretes fejlődést mutatott. 11 évesen azonban gyermekbénulástól szenvedett és a források szerint egy évig gyakorlatilag teljesen ágyhoz volt kötve. Újra meg kellett tanulnia járni, először mankóval, majd anélkül, aztán 13 évesen visszatért a pályára a Deportivo Liceo színeiben.

Édesapja ismeretségének köszönhetően próbajátékra jelentkezett a Santiago Wanderershez, amely szerződtette őt, miután személyesen is meggyőződtek átlagon felüli képességeiről. Figueroa mindössze 15 éves volt, amikor bemutatkozott a chilei felnőtt bajnokságban. Az 1962-es, hazai rendezésű világbajnokságot megelőzően edzőmérkőzést játszottak a későbbi vb-győztes brazil válogatottal, a találkozó után Pelé, Garrincha és Didi egyaránt dicsérte az agilis fiatal hátvéd képességeit.

1964-ben kölcsönben szerepelt az Unión La Calera alkalmazásában, amikor Hernán Solis rádióbemondó felruházta a máig ismert becenévével:

„Ugyan csak egy 17 éves fiúval állunk szemben, máris úgy játszik, mint egy érett sztárjátékos. Mától kezdve csak Don Elías Figueroának hívhatom őt.”

(Forrás: Imago)

Uruguayban és Brazíliában is bizonyított

Zsenge kora ellenére mutatott megbízható és sallangmentes játéka révén a chilei válogatottba is meghívást kapott és a környező nagy csapatok is felfigyeltek a teljesítményére. Végül 1967-ben az akkor már három Libertadores-kupa-elsőséget számláló Penarol szolgálatába a szegődött, miután az utolsó pillanatban megakadályozták, hogy az argentin Independienténél megjelenjen az orvosi vizsgálatokon. A patinás uruguayi csapatnál Figueroa emlékezetes éveket töltött: öt esztendő alatt több mint 200 mérkőzésen lépett pályára az együttesben. Két országos bajnoki cím mellett 1969-ben megnyerték az Interkontinentális Szuperkupát a Pelével felálló Santos legyőzésével, egy évvel később viszont 1–0-ra elvesztették a Libertadores-kupa döntőjét az argentin Estudiantes La Plata ellen.

Az akkoriban a világ legerősebb bajnokságának tartott uruguayi első osztályban öt év alatt háromszor választották meg az év játékosának (1967, 1968, 1971).

Miután a Penarolnak anyagi nehézségei adódtak, 1972-ben Figueroának el kellett hagynia a csapatot. Bár a Real Madrid is érdeklődött iránta, a brazil Internacionalhoz adták el a játékjogát. Ebben az időszakban olyan klasszisok futballoztak a brazil élvonalban, mint Pelé, Rivelino, Tostao, Jairzinho, Gérson, Carlos Alberto vagy Zico. A montevideói csapat fanatikusainak ezrei sírtak a reptéren, amikor elbúcsúztak a nagy kedvencüktől.

Figueroa 1972 és 1976 között öt állami és két országos bajnoki címet nyert az Interrel, miközben 336 mérkőzésen hátvéd létére 27 gólt szerzett a csapat színeiben. Az első, 1975-ös országos bajnoki címet jelentő találata a legendás „megvilágított gól” néven vonult be a történelemkönyvekbe, ugyanis a Cruzeiro elleni mérkőzésen már sötétedés után született a találata, miközben azt a pontot, ahonnan a gólt szerezte, éppen akkor egy fénysugár borította be.

Chilei létére a brazil csapatnál igazi bálványként tisztelték, azonnal megkapta a csapatkapitányi karszalagot. Egyesek úgy tartják, hogy Pelé pályafutása végéhez közeledve, 1975-ben azért is szerződött a Santostól az Egyesült Államokba, mert az egyesített brazil országos bajnokságban jórészt Figueroa miatt nem tudott érvényesülni.

„Veszélyes, mint egy bengáli tigris. Elegáns, mint egy gróf szmokingban. Elías Figueroa a tökéletes hátvéd”

– vallotta róla akkoriban Nelson Rodrígues brazil drámaíró.

Figueroa későbbi visszaemlékezéseiben kiemelte, hogy a Brazíliában elért sikerei nagyban köszönhetőek annak, hogy előtte Uruguayban futballozott és nem egyesen a hazájából szerződött a szamba országába, hanem a Penarol színeiben megedződött.

1977-ben visszatért hazájába és a Palestinóhoz igazolt. A legenda szerint a brazil klubnál annyira nem szerették volna, hogy távozzon, hogy az elnök egy üres csekket tett elé az asztalra, hogy írja rá, mekkora fizetést kér a maradásáért, de Figueroa már elhatározta magát a hazatérés mellett. Új csapatával megnyerték a kupát és a bajnokságot, miközben a Palestino új rekordot állított fel a chilei bajnokságban azzal, hogy egymást követő 46 mérkőzésen nem talált legyőzőre, melyből „Don Elías” oroszlánrészt vállalt. Ugyanakkor nemzetközi szinten az igazán nagy dobás nem jött össze, a Libertadores-kupa 1979-es kiírásában az elődöntőig jutottak.

Pályafutása legvégén kipróbálta magát az amerikai Fort Lauderdale Strikersben, majd az első számú chilei csapatból, a Colo-Colóból jelentette be visszavonulását 18 éves profi karriert lezárva.

1984. március 8-án 70 ezer néző előtt rendeztek búcsúmeccset a tiszteletére a chilei Nemzeti Stadionban a chilei válogatott és a világválogatott részvételével.

(Forrás: maray.cl)

A legjobbak közé sorolták

Figueroa nem tartozott a kőkemény védők közé, inkább atletikus és elegáns játékstílus jellemezte, rendszerint tiszta szerelésekkel akadályozta meg az ellenfelek csatárainak gólszerzési kísérleteit. Karizmatikus játékának köszönhetően fiatalkorától kezdve mindenkori csapatának vezéregyénisége volt.

1966 és 1982 között 47 mérkőzésen három gólt szerzett a La Roja színeiben, miközben három világbajnokságon szerepelt és tagja volt az 1979-es Copa Américán ezüstérmes chilei válogatottnak.

Az 1974-es világbajnokságon úgy választották meg a torna legjobb védőjátékosának, hogy Chile nyeretlenül zárta a tornát és nem jutott tovább a csoportjából az NDK és az NSZK válogatottja mögött.

Figueroát az 1970-es években összesen hatszor(!) jutalmazták a dél-amerikai kontinens legjobb védőjének járó titulussal, miközben 1974 és 1976 között egymás után háromszor a földrész legjobb játékosa lett. Uruguayban és Brazíliában egyaránt az elmúlt évszázad legjobb külföldi labdarúgójának járó elismerésben részesült.

A közelmúltban elhunyt Franz Beckenbauer sokatmondó dicséretet fűzött chilei hátvédkollégájához, amikor azt mondta róla: „Én vagyok az európai Figueroa.”

„Ha Figueroa nyert volna egy világbajnokságot, most őt tartanák a történelem legjobb védőjének” – nyilatkozta róla Pelé.

A diktatúra támogatójából lett a szegények segítője

A visszavonulása után nyíltan támogatta a hatalmat 1973-ban katonai puccsal átvevő Augusto Pinochet diktatúráját. Így aztán a demokrácia helyreállítása után sportkommentátori és műsorvezetői állásából is elbocsátották. Ugyanakkor napjainkban a Gol Iluminado nevű alapítvány élén jótékonysági munkát végez a hátrányos helyzetűek és a betegek felzárkóztatása érdekében.

„Ez egy oktatási, sport- és társadalmi alapítvány, amelynek célja a sporton keresztül történő nevelés. Olyan eszmékért küzdünk, mint például az őslakosok befogadása, a tolerancia, az információs technológia és még sok más. Az egész családom támogatja a kezdeményezést. Szeretnénk segíteni benne, hogy a szerény erőforrásokkal rendelkező gyermekek hozzáférjenek az új technológiához, ezáltal csökkentsük a szegények lemaradását” – ismertette az egykori labdarúgó.

Figueroát 2011-ben megválasztották a FIFA elnökválasztás ellenzéki jelöltjének, azonban végül nem mérette meg magát Sepp Blatter ellen. Saját maga azzal indokolta visszalépését, hogy az idő rövidsége miatt nem tudott megfelelő programot kidolgozni.

77 évesen jelenleg a hazájában él, az említett jótékonysági tevékenysége mellett egy borászatot üzemeltet.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt fotó: Central Deportes