Isten veled, Császár!

Beckenbauer 1945. szeptember 11-én München Giesing nevű városrészében látta meg a napvilágot. A város ekkor még közvetlenül a világégés után romokban állt, a kis Franz pedig a társaival együtt az összedőlt épületek romjai közötti kis tereken indult el a világklasszissá válás útján. 1954-ben édesanyjával és testvéreivel együtt München főterén ő is ott volt abban a tömegben, amely a magyar Aranycsapatot a döntőben legyőző világbajnok NSZK válogatottját ünnepelte. A berni hősöket istenítő nyolcéves Franz ekkor még csak álmodozott arról, ami kereken 20 év múlva valóssággá vált, amikor is a hazai világbajnoki siker után Fritz Walterhez hasonlóan csapatkapitányként emelhette magasba a Jules Rimet-kupát.

Út a világhírnévig

Beckenbauer a müncheni grundokon hamar kitűnt kortársai közül, már 12 éves korában vitte volna őt az akkor még a legnagyobb müncheni klubnak számító TSV 1860. Ekkor azonban egy pofon mindent megváltozatott. Történt ugyanis, hogy a giesingi ifjúsági csapat pont az 1860 ellen játszott, amikor egy nézeteltérés után az oroszlánosok egyik játékosa, Gerhard König lekevert egy pofont az ifjú Beckenbauernek, akit úgy megérintettek a történtek, hogy kihátrált az átigazolásból és inkább az FC Bayern Münchent választotta.

Bizony néha ilyen apró dolgokon múlik a jövő dicsősége, így végül is Beckenbauer a Bayernnél pallérozódott tovább és ott vált 19 évesen Bundesliga-játékossá 1965-ben. Ekkor mutatkozhatott be a válogatottban is, amellyel az 1966-os angliai világbajnokságon is részt vett. Nem csak, hogy részt vett, hanem a teljesítményével világhírnévre tett szert.

A nagyérdemű ekkor csodálhatta meg először azt a könnyed, elegáns védőjátékát, amellyel újradefiniálta a liberókról, azaz a védők mögötti söprögetőkről alkotott képet. A támadójáték felépítésébe is bátran lépett be, a labdával történő megindulásai közben leheletfinom cselekkel hagyta maga mögött az ellenfeleket, ezzel mintaként szolgál a mai modern hátvédeknek is.

Az Angliából vb-ezüstérmesként hazatért nyugatnémet csapatot otthon nagy ünneplés fogadta országszerte. Mindenki a 20 éves új sztárra volt főleg kíváncsi, hiszen a szurkolók már akkor érezték, hogy egy nem mindennapi pályafutás fontos eseményének lehetnek szemtanúi. Beckenbauer népszerűsége az eget verdeste, és bizony ebből sokan hasznot is szerettek volna húzni. A tehetséges üzletember, a későbbi legendás Bayern München-menedzser, Robert Schwan kezdte el képviselni, közbenjárásával számtalan reklámban tűnt fel a fiatal játékos, akinek még lemeze is megjelent. A Gute Freunde kann niemand trennen (A jó barátokat senki sem tudja elválasztani) című általa énekelt szám egészen előkelő helyet foglalt el német slágerlistákon, többek között még a Beatlest is megelőzte. Beckenbauer tehát az első menedzselt német futballistaként igazi ikonná vált, bár talán ez kicsit túl korán is jött neki, pedig közben háromszoros családapaként sokszor inkább nyugalomra vágyott volna. Idősebb fivére, Walter többször is elmondta, hogy Schwan menedzserként annyira igyekezett irányítani az öccsét, hogy emiatt bizony az ő testvéri kapcsolatuk is sok mélypontot élt meg.

Egy varázslatos karrier kiteljesedése

A nagy rivaldafény mellett viszont Beckenbauer sportkarrierje is töretlenül haladt tovább, a Bayern München vele élte első nagyobb sikerkorszakát. 1969-ben a bajor klub először duplázott (bajnoki cím, kupagyőzelem), majd aztán az 1970-es években jött a sikersorozat: a zsinórban három megnyert BEK-trófeával a Bayern kétségtelenül Európa legmeghatározóbb klubjai közé emelkedett és oda tartozik mind a mai napig.

Eközben a válogatottal a legnagyobb tettet 1974-ben hajtotta végre. Az 1972-ben megnyert Európa-bajnokság után Helmut Schön korszakos válogatottja 1974-ben hazai pályán tulajdonképpen győzelemre volt ítélve, a torna azonban nem indult ilyen könnyen. Bár a csoportból való továbbjutás meglett, a játék közel sem volt szemet gyönyörködtető, ráadásul Beckenbauerékkel megesett az a csúfság, hogy a lebecsült NDK megverte őket. A csapatkapitányál itt telt be a pohár, a meccset követő este a schleswig-holsteini kisvárosban, Malentében található szálláshelyen rögtönzött kupaktanácsot hívott össze a keretnek. Az itt lezajlott beszélgetés során Beckenbauer olyan hatást gyakorolt csapattársaira, hogy az eseményt egyszerűen csak „a malentei éjszakaként” (Die Nacht von Malente) emlegetik a német sportsajtóban.

A határozott intézkedések végül elérték a kívánt eredményt, és a nyugatnémetek végül meg sem álltak a végső győzelemig, Beckenbauer gyerekkori álma pedig valóra válhatott, amikor kapitányként magasba emelhette a világbajnoki trófeát.

Miután mindent megnyert Európában, 1977-ben elfogadott egy amerikai ajánlatot: Pelével együtt ők lettek a New York Cosmos legnagyobb sztárjai. Az Egyesült Államokban az európai futball még gyerekcipőben járt, de Pelé és Beckenbauer ennek ellenére közönségkedvenccé váltak a tengerentúlon is. A nyugatnémet sztár végül 1980-ban úgy döntött, hogy három év amerikai kaland után, pályafutása végén még egyszer visszatér a Bundesligába. Akkor viszont nem Münchenbe tért haza, hanem az északi rivális, Hamburger SV hozta vissza a Bundesligába. A pályafutása végén járó Beckenbauer már közel sem csillogott régi pompájában, gyakori sérülések is akadályozták, de azért 1982-ben még egy ötödik salátástállal fejezte be a zöld gyepen.

Edzőként sem kerülték el a sikerek

A visszavonulása után mindössze két évvel, 1984-ben máris emberes feladat találta meg, amit vonakodva ugyan, de elfogadott. Egy gyengén sikerült Európa-bajnokság után benne vélték felfedezni az ideális szövetségi kapitányt, pedig semmilyen edzői papírral nem rendelkezett. Hiába hangsúlyozta játékoskorában többször is, hogy nincsenek edzői ambíciói, a feladat végül is megtalálta. Miután megfelelő papírok nélkül nem lehetett szövetségi kapitány, kreáltak neki egy csapatfőnöki pozíciót, ilyen minőségében vezette ki a csapatot az 1986-os mexikói világbajnokságra, ahol visszafogott játékkal ugyan, de ezüstéremmel zárt az NSZK. 1990-ben viszont újra megadatott a lehetőség a végső győzelemre, pedig még maga a kijutás sem sokon múlott. Ekkor Beckenbauert – szokatlan módon – elég sok kritika érte, de megmutatta, hogy ilyen helyzetben sem kell őt félteni. A válogatott magabiztosan menetelt Olaszországban a fináléig, bár a negyedöntőben a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság válogatottját csak 1-0-ra sikerült legyőzni. A győzelem ellenére a kapitány a mérkőzés után dörgedelmes beszédet intézett a csapat felé, számonkérve a gyenge játékot. Beckenbauer bizonyította, hogy azért, amikor kell határozottan is oda tud csapni az asztalra, ennek pedig 1974 után megint meglett az eredménye. A döntőben sikerült visszavágni az argentinoknak 1986-ért, így Beckenbauer játékosként és edzőként is világfutball csúcsára jutott. Rajta kívül ez csak az előtte néhány nappal korábban elhunyt brazil Mário Zagallónak és a francia Didier Deschamps-nak sikerült.

Beckenbauer a csúcson hagyta el a kapitányi hidat, 1991-ben alelnökként régi harcostársai mellé csatlakozott a Bayern München vezetőségében. Az Uli Hoeness–Karl-Heinz Rummenigge–Beckenbauer hármasnak az volt a feladata, hogy vezessék ki az évek óta trófea nélkül tengődő csapatot a gödörből.

1993 decemberében megköszönték Erich Ribbeck munkáját és a szezon végéig Beckenbauert bízták meg az edzői feladatokkal, aki vonakodva ugyan, de közkívánatra vállalta a feladatot. Újra kinevezte kapitánnyá a már leírt Lothar Matthäust, aki az 1990-es válogatottnál is birtokolta ezt a bizalmi pozíciót. Ők ketten együtt újra nagy sikert értek el a bajnoki címmel.

Beckenbauer és Matthäus (Fotó: Getty Images)

1996-ban aztán újra Beckenbaueren volt a sor, hogy kisegítse szeretett csapatát. Az időközben már a klub elnökeként tevékenykedő klublegendának a szezon legvégén kellett a hirtelen menesztett Otto Rehhagel helyére megbízott edzőként beugrania, és ha már leült a kispadra, az UEFA-kupát behúzta a csapattal. A játékosok áradoztak Beckenbauer személyiségéről, többjük is úgy nyilatkozott, hogy különleges érzés volt a vezetése alatt játszani.

Ő viszont inkább az elnöki feladataira kívánt koncentrálni, amely posztot a Bayernnél egészen 2009-ig töltötte be. Azért még ebben a pozíciójában is képes volt komolyan hatni a játékosokra. 2001 márciusában a Bayern a Bajnokok Ligájában szégyenteljes produkcióval kapott ki 3–0-ra az Olympique Lyontól, a mérkőzés után pedig az elnök szükségét látta latba venni tekintélyét. Mindenki tudomására hozta, hogy a teljesítmény elfogadhatatlan volt, de egyben a beszéd végén azt is leszögezte, hogy amennyiben szükségét érzik nyugodtan kereshetik őt a játékosok. A hatásról már az sokat elmond, hogy az elég karakán személyiséggel rendelkező Oliver Kahn és Stefan Effenberg is síri csöndben, maguk elé nézve hallgatták végig a beszédet, de végső soron beszéljenek itt is az eredmények.

A Bayernnél betöltött elnöki funkciója mellett a németek legendája a Német Labdarúgó-szövetségnél és a FIFA-nál is több fontos pozíciót betöltött. Például ő volt a 2006-os világbajnokság előtt a német pályázat arca, a pályázati bizottság vezetője, ebben a pozíciójában pedig megint ünnepelt hős lett, amikor 2000-ben végül Németországnak ítélték a rendezés jogát. A 2006-os vb csakugyan sikeres volt és jó színben tűntette fel az országot, ráadásul az előtte lesajnált hazai kedvencek is kitettek magukért a bronzéremmel. Sokan Beckenbauernek köszönték, hogy egy újabb Sommermärchent (nyári mesécske – így nevezik a németek az emlékezetes nyári eseményeket) tett lehetővé a futballszurkolók számára. Sajnos aztán ennek az eseménynek az utózöngéi elég negatív hatással voltak életének az utolsó éveire, a 2015-ben kirobbant korrupciós botrány természetesen őt is elérte. Életének utolsó éveiben már sokat betegeskedett, de végül nyugalomban, családja körében hunyta le örökre a szemét a német futball legnagyobb alakja.

Beckenbauer személyében egy olyan ember hagyott itt tehát minket, aki több szempontból megújította a futballt. A védőként mutatott kreatív játéka ma is sokaknak mintaként szolgál, de a pályán kívül is igazi ikonná vált. A nagy felhajtás közepette azért mindig igyekezett megtartani kimért, méltóságteljes személyiségét, de amikor kellett azért képes volt határozottan is latba vetni tekintélyét, ami aztán többször is komoly eredményekre vezetett. Végezetül álljanak itt játékosa, Lothar Matthäus búcsúszavai:

„Mélyen áthat engem a sokk annak ellenére, hogy tudatában voltam, hogy Franz nincs jól. A halála egy veszteség a futballnak és egész Németországnak. A legnagyobbak egyike volt játékosként és edzőként, de a pályán kívül is. Franz egy nagyszerű személyiség volt, világszerte elismertségnek örvendett. Mindenki, aki ismerte őt tudja, milyen nagyszerű és nagyszívű ember volt. Egy jó barát hagyott itt minket. Hiányozni fog nekem és mindenkinek.”

Kiemelt fotó: Sky Sports