A rutinos Paks megérdemelt pontot szerzett Miskolcon

A Diósgyőr egy hazai vereséggel (Puskás Akadémia, 0–1) és egy idegenben megnyert regionális rangadóval (Mezőkövesd, 4–2) kezdte az idényt, míg a Paks a másik újonc, az MTK otthonában elért döntetlent tudja eddig felmutatni, miután a második fordulóban elmaradt a DVSC elleni mérkőzése a hajdúságiak nemzetközi kupaszereplése miatt.

Első félidő

A vendég paksiak a szokásos 5-3-2-es felállásukat választották, de ezúttal bekerült a csapatba a bal oldali szárnyvédő posztjára Silye Erik, a védelem tengelyébe Temesvári Attila és a középpályára a tapasztalt Balogh Balázs.

A DVTK ezzel szemben nem változtatott Mezőkövesden győztes csapatán, maradt a rendszer és a felállás is, ráadásul úgy tűnt, hogy ezzel a szombati meccs is nyerhető. Sokkal jobban kezdett ugyanis a hazai csapat, az első percekben beszorította kapuja elé a kissé megszeppent Paksot, de a szögletek és az állandó nyomás nem hozott eredményt, a gólt pont akkor szerezték a 15. percben, amikorra már nagyjából kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Akkor a bal oldalon kimondottan jól teljesítő Stephen Bitok (akiről két hete írtuk, hogy nagy erősség lehet, ha majd pontosan ad be) remekül adott középre, Bright Edomwonyi megelőzte őrzőjét és védhetetlen erejű fejest küldött Szappanos Péter kapujába.

(A kép forrása: m4sport.hu)

Stephen (15-ös mezben) beadásánál négy támadó és négy védő várta a labdát a tizenhatoson belül. Vas Gábor (12) és Temesvári Attila (5) között egy hatalmas terület nyílt meg, amelyet jól támadott a tizenegyespontról a rövid oldalra mozgó Edomwonyi (34), de ha neki nem lett volna jó a labda, akkor segítségként még ott volt a mélységből befutó Rudi Pozeg Vancas (94). Ez a segítség a túloldalon is megfigyelhető: Holdampf Gergő (25) is a középpályáról érkezett a kapu elé, Lukács Dániel (10) pedig gyakorlatilag szélsőként ért be a büntetőterületen belülre. Szinte pontrúgásszerű emberfogásra kényszerítette a Diósgyőr a paksi védelmet azzal, hogy többen is érkeztek a kapu előtt és ez okozott is bonyodalmat a tolnaiak hátsó alakzatának.

Temesvári láthatóan nehezen boldogult a nigériai Edomwonyival, aki rendre jól tartotta meg a felpasszolt labdákat, és azokat visszajátszva gyors támadásvezetéseket tudott elkezdeni a házigazda. Az igazságosság kedvéért jegyezzük meg, a magyar védő legutóbb az NB II-es Szegedben, a nigériai erőcsatár pedig a szlovén bajnokságban szerepelt.

(A kép forrása: m4sport.hu)

Egy kiváló diósgyőri presszing ebből az időszakból: a paksi utolsó ember, Temesvári (5) cselre kényszerült a rátámadó Edomwonyi (34) mellett, ám mire megnyerte a párharcot minden csapattársa szoros őrizetbe került. Ebből a pozícióból nem passzolhatott a tőle jobbra lévő Vasnak (12), mert remekül váltott ki rá Pozeg Vancas (94) és a hatszöggel jelölt területet szinte egymaga lefedte. Balogh Balázst (8) választotta, aki ugyan kijátszhatta volna a labdát Vasnak egyetlen érintésből is, de a miskolci Vladiszlav Klimovics (21) megelőzte, így a kezdőkörben ellopott labdát négyen vezethették a rendezetlen vendégvédelemre. A ziccer kimaradt, 2–0 helyett 1–1 lett az eredmény nem sokkal ezután.

A 28. percben egyenlített a Paks: a hazaiak egy középpályán vélt szabálytalanságot reklamáltak (Holdampf valóban ütközött, de az élvonalban ezt jobb, ha nem fújják le), a vendégek pedig végigvitték a támadásukat és gólt rúgattak azzal a Könyves Norberttel, aki az előző két idényt épp Miskolcon töltötte.

(A kép forrása: m4sport.hu)

Hiába voltak döntő fölényben a hazai védők ennél a szituációnál: Könyves (15) remekül indul be mélységbe, Szabó Bálint (27) pedig egy teljesen egyszerű, egyenes vonalú passzal átjátszotta az öttagú védősort, annak a leglyukasabb pontján. Szatmári Csaba (3) lépéshátrányba került a tapasztalt támadóval szemben, aki egy érintésből a hosszú alsóba lőtt (1–1).

Második félidő

Az első félidő végére belejött a Paks és átvette a kontrollt, de az eredmény nem változott. A második félidőben is inkább a vendégek birtokolták kezdetben a labdát, noha a diósgyőri kapu nem igazán forgott veszélyben. A játékrész – és talán a mérkőzés – legnagyobb helyzete egy hazai kontrából alakult ki: Lukács a jobb oldalon a vonal mellett lefutotta védőjét, Silyét, de Szappanosba lőtte a labdát, ám ha az eredmény nem is, a szerkezet olykor megváltozott a Diósgyőrnél.

(A kép forrása: m4sport.hu)

Alex Vallejo (50) a második félidőben gyakran lépett vissza a két belső védő, Szatmári (3) és Bárdos Bence (6) közé, azonban a szélső védők, Csirmaz István (72) és Stephen (15) nem a vonalak mellé húzódtak ki, hanem a pálya közepe felé mozogtak. Ezzel a három belső védő előtt a két ötszöggel jelölt területen szélső védő játszott, mint hajdanán Kyle Walker és Olekszandr Zincsenko a Manchester Cityben Josep Guardiola irányítása alatt. Ezalatt valódi vonalszélsőt Lukács (10) és Pozeg Vancas (94) játszott, míg a középpályáról, a Klimovics–Holdampf kettős gyakran felzárkózott az ék közelébe. 3-5-2, 3-3-4, sőt, olykor 3-2-5 is kirajzolódott így a diósgyőri támadásépítések során.

A Diósgyőr kissé hosszúvá vált így a második félidőben, a rendkívül rutinos Balogh, Windecker József, Papp Kristóf hármas pedig szépen lefülelgette a pontatlan mélységi indításokat, ami miatt folyamatosan benne volt a levegőben egy második vendégtalálat lehetősége.

A folytatásban cserékkel próbált belenyúlni a csapatba mindkét edző, de ezúttal a kispadról érkezett játékosok egyik oldalon sem hoztak minőségi javulást. Hazai oldalon a holland Elton Acolatse kifejezetten rosszul szállt be, nyilván a szándék az lett volna, hogy futóversenyre kényszerítse a fáradó védőjét, Kovács Krisztiánt, de vagy lábhoz kapta a labdákat, vagy amiket kapott, azokat is elcselezte, eladta. Edomwonyi helyére az utolsó 20 percre beállt Marin Jurina, de egyelőre ő sem az, akit korábban a Mezőkövesdben megismerhettünk, míg a paksiaknál Hahn János továbbra is nagyon keresi az évekkel ezelőtti önmagát.

Némi izgalmat Temesvári második sárgája és az ezzel járó piros lap hozott még a hajrában, de ez mintha inkább a tényleg igyekvő, ám fáradó és emiatt sok hibával játszó Diósgyőrt zavarta volna meg jobban. A 95. percben az akkor már középen játszó Pozeg Vancas ettől még megnyerhette volna a találkozót, de nagy helyzetben fejberúgta Szappanost, így a Paks egy pontot elvitt Miskolcról, elsősorban azért, mert nyugodtabban és okosabban játszott akadozó csapatjátékú ellenfelnél.

(Forrás: paksifc.hu)

Konzekvencia

A Diósgyőrben továbbra is van fantázia, elképzelhető, hogy néhány hónap múlva az ilyen meccseket be fogja húzni, most azonban még látszik, hogy a különböző helyekről érkezett játékosok nincsenek azonos erőnléti állapotban és formában. A hazaiak 12 szögletet végezhettek el a mérkőzés folyamán, nagy kár, hogy rendkívül alacsony hatásfokkal. A szlovén támadó középpályás, Pozeg Vancas a két évvel ezelőtt, Kisvárdán látott Claudiu Bumbát idézi, ő kimondottan jó igazolásnak tűnik, azonban a másodosztályú bajnokcsapat gólvágója, Lukács egy kicsit messze játszott ezen a találkozón a kaputól. Azon az említett egy helyzetén kívül kevésszer volt akcióközelben, a paksi védők ügyesen zárták ki a játékból.

Viszont ha már paksi védők: Temesvárinak még bele kell szoknia az OTP Bank Liga ritmusába, viszont ehhez játszania és olykor hibáznia kell majd a folytatásban is, Vas meglepően kiegyensúlyozott, ez már így volt tavasszal is, pedig róla még mindig nem lehetünk meggyőződve, hogy az igazi posztján szerepel. A paksi középpályáról már volt szó, az ott tapasztalt higgadtság ezúttal egy pontot ért, de az az erő és az a magas letámadás, ami korábban jellemezte a csapatot eddig még nincs meg. A támadósorban Beke Péter szereplését is egyre nagyobb várakozás előzi meg, a jelek szerint azonban Könyves, Böde Dániel és Hahn is egyelőre előtte van a sorban, viszont a szezon hosszú, valószínűleg eljön majd a korábbi budafoki támadó ideje is.

Kiemelt fotó: dvtk.eu