A Simba SC, azaz a vörös oroszlánok tanzániai futballmeséje

Válogatott szinten Tanzánia nem tartozik Afrika futballhatalmai közé, a kontinentális kupasorozatokban azonban két tehetős tulajdonos és hatalmas szurkolótábor által támogatott klubja révén már nem csak Kelet-Afrika, hanem az egész földrész futballjának megkerülhetetlen tényezője lett. Különösen a Simba SC tesz ki magáért, hiszen az elmúlt öt évben harmadszor is bejutott a BL negyeddöntőjébe, melyet az afrikai Szuperliga beindítása előtt utoljára rendeznek meg a jelenlegi rendszerben, a tanzániaiak viszont minden bizonnyal az új sorozatnak is tevékeny részesei lesznek.

Az afrikai BL erőviszonyai

Az augusztusban beindítani tervezett afrikai Szuperligáról még mindig csak annyit tudhatunk, hogy három darab, földrajzi alapon létrehozott nyolc csapatos csoportban indulnak meg majd a küzdelmei. A legnagyobb hangsúly a területileg legkisebb, ám a legtehetősebb északi zónán lesz, melynek indulói a BL jelenlegi, 16 csapatos rendszerének 2017-es bevezetése óta a negyeddöntős csapatok 78 százalékát adták (38/49).

Az utóbbi időkben különösen a címvédő casablancai Wydad AC, a rekordbajnok kairói Al Ahly és a tuniszi Espérance emelkednek ki, melyek a negyeddöntő visszavezetése óta mind a hét alkalommal bejutottak a legjobb nyolc közé, de az is árulkodó a kontinens pénzügyi viszonyairól, hogy a dél-afrikai Mamelodi Sundowns is csak egyszer bukott el a megelőző csoportkörben és most egymás után ötödik alkalommal is ott van az egyenes kieséses szakaszban.

Ezek a klubok idén is bejutottak tehát a legjobb nyolc között, habár az Al Ahly csak egy nagy hajrával és némi szerencsével tudott vert helyzetből visszakapaszkodni az új vezetőedzője, a svájci Marc Koller irányításával. A nagy négyes után azonban az említett időszak alatt három negyeddöntőt is elérő klubok között rögtön ott is van a Simba SC, mely pillanatnyilag a legjelentősebb erő az északi sáv és Dél-Afrika közötti területen. Ezt különösen idén igazolta a gárda, amikor a Nyugat-Afrikát gyakorlatilag egyedül képviselő guineai Horoya AC-t megelőzve jutott a csapat a legjobbak közé. Hosszú út vezetett azonban idáig.

Tanzániai futball a függetlenségen túlról

Nem véletlen persze, hogy a kontinens keleti részén Dar es Salaam vált a legnagyobb futballközponttá, hiszen hatmillió lakosával nem csak Tanzánia, de Kelet-Afrika legnagyobb városának is számít, mely már a XIX. században is az Indiai-óceán kereskedő útvonalainak egyik legfontosabb gócpontja volt. A német gyarmati megszállást aztán az első világháború után váltotta fel a brit fennhatóság, így a helyi labdarúgóélet már az 1920-as években beindult.

A legnagyobb hazai rivális egyébként a szintén hosszú történelemre visszatekintő, 1938-as alapítású Young Africans, avagy gyakrabban Yanga becenéven emlegetett zöld-sárga klub, mellyel a mindig forró hangulatú Dar derbyt vívják kezdetben a városi vetélkedésekben, majd a nemzeti bajnokságban. Az 1961-ben a Zanzibár szigete és a szárazföldi területek, azaz Tanganyika egyesülésével létrejövő független Tanzánia bajnokságának, a Ligi kuu Barának eddigi 63 kiírásából 28-ban a Yanga, 22-ben pedig a Simba diadalmaskodott, de az országhatárokon túl, egész Kelet-Afrikát tekintve is a legerősebb klubok közé tartoznak.

Az Afrikában hagyományosan sokra tartott regionális szubkonföderációk közül a kelet-afrikai (CECAFA) a legrégebbi és bár Tanzánia válogatottja a lassan 100 éves múltra visszatekintő CECAFA-kupát „csak” nyolcszor nyerte meg, ugyanakkor a régió bajnokai számára kiírt Kagame-kupában pedig a Simba SC a rekorder hat trófeájával és hét ezüstérmével, de a Yanga is eljutott nyolcszor a fináléig, melyek közül ötöt meg is nyert.

A kontinentális porondon viszont nem csak a válogatott, de sokáig a tanzániai klubok is csak elvétve hagytak maguk után komoly nyomot. A Simba SC ugyan 1974-ben a Bajnokcsapatok Afrikai Kupájában már az elődöntőig jutott, majd 1993-ban megnyerte a második számú kontinentális kupasorozatot, a CAF-kupát, de rendszeres eredmények nem érkeztek az ezredfordulóig. A 2003-as Bajnokok Ligájának akkor még csak nyolc csapat részvételével megrendezett csoportkörébe viszont váratlanul bejutott a Simba SC a címvédő kairói Zamalek kiverésével, ennek a sikernek pedig nagy jelentősége lett a klub további sorsa szempontjából.

Törzsi hagyományok és posztmodern klubmodell

Ekkor szeretett bele ugyanis a nemzetközi futballsikerek ínségét megtörő klubba Mohammed Dewji, az egyik legbefolyásosabb tanzániai família sarja, Afrika legfiatalabb milliárdosa. A Mohammed Enterprises Tanzania Ltd. igazgatóját lenyűgözte, hogy az 50-szer nagyobb költségvetésű egyiptomi ellenfelet is sikerült legyőzniük, de rögtön azt is belátta, hogy nagyobb beruházásra van szükség a Simba SC háza táján ahhoz, hogy hosszabb távon is felvegyék a versenyt a kontinens legnagyobb egyesületeivel.

Azóta összesen 400 milliárd tanzániai shilling (nagyjából 160 millió euró) befektetést hajtott végre, melynek nagy része a hosszabb távon megtérülő akadémiára fordítódott. Az igazgatói székbe rendhagyó módon egy relatíve ifjú hölgy, a kolumbiai apától származó, alig 33 éves Barbara Gonzales került, aki újításaival felpörgette a klub életét főként a közösségi médiában.

Beindították többek között az úgynevezett Simba-applikációt, melyen havi 2000 shillingért (0,75 euró) követhetik a híreket a rajongók a telefonjaikon és támogathatják is egyben az egyesületet. A klub Instagramon is rendkívül aktív, 4,7 millió követőre tornázta fel magát (összehasonlításképpen a Ferencvárosnál ez a szám 126 000), de további 2,5 millió követővel rendelkezik a Simba a Facebookon és a Twitteren is. Az Uhlsport után a helyi textilgyártó, a Vunjai Bei nevű céggel nyélbe ütött mezszállítói szerződés két évre kétmillió shillinget hoz a konyhára (790 000 euró), a tavalyi kollekcióból pedig az első nyolc órában 42 000 mezt értékesítettek is.

A 60 000 néző befogadására képes Benjamin Mkapa stadion nem csak a Yanga elleni derbiken és a nemzetközi mérkőzéseken telik meg piros-fehérbe öltözött szurkolókkal, hanem minden szezon elején az úgynevezett Simba Dayen is. A klub 1936. augusztus 24-i alapítását ünneplő eseményen mutatják be hagyományosan a rajtoló szezon új mezét, az új igazolásokat egy afrikai koncertekkel fűszerezett és egy nemzetközi barátságos meccsel megkoronázott hatalmas show keretében (a legutóbbiba bele lehet pillantani például: ITT).

Emellett létrejött egy partnerkapcsolat az észak-amerikai MLS-ben szereplő DC Uniteddel is, mely lehetővé teszi, hogy nyaranta az Egyesült Államokban készüljön fel a csapat az új szezonokra. A Simba SC költségvetése így immár kétmillió eurónyi összeg fölé emelkedett, ami a többszáz millió eurós európai bevételi adatokhoz képest elhanyagolhatónak tűnhet, az afrikai porondon azonban igencsak jelentősnek számít. Az infrastruktúra mellett ezzel a büdzsével a keretet is megerősíthette a vezetőség az utóbbi években nem csak a hazai válogatottakkal, hanem a régió relatíve nevesebb játékosaival is.

Az elnök-tulajdonos Mohamed Dewji a Simba szurkolóival a Mkapa stadionban (Fotó: Instagram @moodewji)

A vérszagot fogó falka

Dewji színre lépése után 2017 nyarán azonnal érkezett a klubhoz több tanzániai válogatott játékos, mint az azóta a csapatkapitányi karszalagot is viselő támadó, John Bocco, a jobbhátvéd Shomari Kapombe és a 22 évesen akkor már a nemzeti csapat első számú hálóőrének számító Aishi Manula. Mellettük az ugandai válogatott balszélső, a korábban Dániában is szerepelt Emmanuel Okwi is csatlakozott a Simbához, és a középpályán egyre több szerepet kapott a válogatottban már 19 évesen bemutatkozó saját nevelésű balhátvéd, Mohamed Hussein is. A gárda így végül hat év várakozás után visszahódította a bajnoki aranyérmet, Okwi pedig a gólkirályi címet is elhódította.

A veterán francia vezetőedző, Pierre Lechantre azonban a folytatást már nem vállalta, hanem visszavonult, így a belga Patrick Aussems került a kispadra, akivel viszont cseppet sem tört meg a lendület. Ekkor érkezett a csapathoz a zambiai válogatott és már az afrikai BL-elődöntőt is megjárt Clatous Chama, aki gyorsan a középpálya motorja lett, valamint a veterán ruandai gólvágó, Meddie Kagere. A többek között egyedi, szenvtelen gólörömeiről is elhíresült csatár nem csak a következő két bajnokságban begyűjtött gólkirályi címeivel érdemelte ki a közönségkedvenc státuszt, hanem az afrikai Bajnokok Ligája selejtezőkben szerzett három találatával is, melyek 15 év után juttatták vissza a Simbát a BL főtáblájára. Ott aztán további három Kagere-gól, a második legtöbb védést bemutató Manula kapusbravúrjai és a Husseini–Chama kettős nagy mezőnymunkája révén

A bajnoki címet azonban ekkor és a következő szezonban is megvédték, mégpedig rekordot jelentő 16 pontos fölénnyel a Yanga előtt, amikor is már a magasabban jegyzett egyiptomi ligába távozó Okwi helyett a mozambiki válogatott Luís Miquissone volt Kagere csatártársa. A nemzetközi porondon azonban haloványabb volt a teljesítmény, így egy másik belga vezetőedző, Sven Vandenbroeck vette át a stafétát, akivel újabb bajnoki címvédés (ezúttal Bocco lett a gólkirály) és már egy kifejezetten erős BL-szereplés jött össze. A Simba ugyanis nagy meglepetésre meg is nyerte kifejezetten erős csoportját az Al Ahly, a kongói Vita Club és a szudáni Al Merrikh előtt, miközben Hussein már a sorozat legtöbb megelőző szerelését mutatta be, Manula ezúttal is a harmadik legtöbb védést produkálta, Chama pedig a harmadik legtöbb labdát juttatta a támadóharmadba, de a kenyai középhátvéd, Joash Onyango is több jó megmozdulással hívta fel magára a figyelmet az őszre festett szakállával szándékosan aggastyán kinézete mellett. A negyeddöntőben ugyan ismét megálljt parancsolt a dél-afrikai Kaizer Chiefs, de közben igencsak megnőtt a gárda ázsiója.

Tavaly aztán az afrikai szinten igencsak busásnak számító 900 000 dollárért az Al Ahlyba igazolt Miquissone, 500 000-ért pedig Marokkóba távozott Chama, és még ha utóbbi fél év után vissza is tért, ekkor csak a második számú kontinentális kupasorozatba jutott a Simba. A Szövetségi Kupa negyeddöntőjében végül büntetőkkel alul is maradt a csapat a szintén dél-afrikai Orlando Piratesszel szemben, az viszont még fájdalmasabb volt a szurkolóknak, hogy közben négy aranyérmet követően ezúttal a bajnoki versenyfutásban is lemaradtak az ősi rivális Young Africans mögött, melyet a GSM Group nevű kereskedőcsoport vezetője, Hersi Said és egy tunéziai vezetőedző, Nasreddine Nabi gardírozott vissza a tabella tetejére.

Mohamed Hussein, Clatous Chama és a kenyai Francis Kahata ünneplik a Simba 2020-as Szuperkupa-győzelmét (Fotó: binzubeiry.co.tz)

Egyre magasabb sziklákon

Mivel közben a két élgárda kontinentális eredményeinek köszönhetően Tanzánia bekerült az Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) ranglistájának első 12 országa közé, immár két csapat indulhat a Ligi kuu Barából a BL-selejtezőkben, melyet múlt ősszel az ezüstérmes Simba sikeresen vívott meg és ismét eljutott a csoportkörbe. Kagere távoztával a malawi Nyasa Big Bullets és az angolai Primeiro de Agosto elleni menetelés során egy új játékos, a korábban a portugál másodosztályban szereplő zambiai válogatott Moses Phiri ért el öt gólt, de ekkor csatlakozott a csapathoz a kongói hátvéd Henoc Inonga is. A bajnokságban azonban közben a Young Africans idén is jelentős előnyre tett szert, így januárban új vezetőedző érkezett a csapat élére a brazil Robertinho személyében, aki igencsak komoly rutinnal rendelkezik a régióban. Nyert már bajnokságot Ruandában és Ugandában, de megfordult a kenyai bajnokságban is mielőtt Dar es Salaamba érkezett.

A támadósorba is leigazolták még a kongói Jean Balekét és érkezett a 35 éves burundi válogatott Saidi Ntibazonkiza is, de a BL-rajt mégsem sikerült valami fényesen. Előbb ugyanis kikaptak Guineában a Horoya AC-től 1-0-ra, majd a Mkapa stadionban a saját szurkolóik előtt futottak bele egy 3-0-s zakóba a casablancai Raja ellen, így két forduló után pont nélkül állt a Simba, de innen is felállt a padlóról. Előbb Robertinho korábbi csapatát, az ugandai BL-debütáns Vipers SC-t sikerült 1-0-ra legyőzni idegenben Inonga góljával, miután a brazil vezetőedző a gólszerzővel együtt járta el a kongói gólörömtáncot, a fimbút. A hazai visszavágón aztán a nagy mezőnyfölényt Chama egy villanásával sikerült győzelemre váltani, majd következett a Horoya elleni mindent eldöntő összecsapás Dar es Salaamban, mely történelmi diadalt hozott.

Chama egy pazar szabadrúgással nyitotta meg a gólok sorát, majd Ntibazonkiza kipattanó lövését Baleke helyezte a hálóba, de még a szünet előtt egy kezezésért megítélt büntetőt is gólra váltott Chama. A második játékrészben Chama lekészített labdáját a mali középpályás Sadiou Kanouté vágta a hálóba, majd az egyre inkább kinyíló vendégvédelemmel szemben Baleke és Chama is értékesített egy-egy ziccert. Az utolsó percekben aztán egy újabb Kanouté-bomba adta meg a kegyelemdöfést, a lelátón pedig egyes szurkolók a könnyeikkel küszködve ünnepelték a 7-0-s győzelmet,

A Bocco fejére tett Kapu-La-Magoli, azaz a Simba hagyományos gólkosara alaposan kinyílt a BL-ben is (Fotó: diramakini.co.tz)

A zárófordulóban ugyan a Simba még 3-1-es vereséget szenvedett Casablancában a Rajától, Hamza Khabba pedig újabb duplájának köszönhetően a BL góllövőlistájának az élére állt, de a tanzániaiak is bejutottak a negyeddöntőbe és több játékosuk is felhívta magára a figyelmet teljesítményével. Chama a négy gólja mellett ismét a legjobb cselezők között van, de 76 támadóharmadbeli passzával a második, 15 kulcspasszával pedig a harmadik a teljes BL-mezőnyben. Husseiné most is a második legtöbb sikeres szerelés, ráadásul igencsak figyelemreméltó, 91 százalékos hatékonysággal (20/22), de Kapombe is előkelő helyen van ezen a ranglistán (14/18) miközben tíz kulcspasszt is kiosztott. Manula kapus idén is hárított már 13 lövést, köztük egy büntetőt is, de a második legtöbb hatástalanított magas labda és a kapusok között a harmadik legtöbb passz is jól mutatja, mennyire aktívan követi a játékot.

Mivel közben a második számú kontinentális kupasorozatban, a Szövetségi Kupában javarészt a kongói Fiston Kalala góljainak köszönhetően a Young Africans is megnyerte a csoportját a sokkal nevesebb ellenfelek előtt, Tanzánia pillanatnyilag már a top 10-et ostromolja a CAF-ranglistán. A sárga-zöldek a bajnoki tabellát is nyolc ponttal vezetik jelenleg, bár április 16-án a következő Dar derbyn faraghat ebből valamit a Simba SC. Közvetlen ezután, április 21-én pedig már a BL-címvédő Wydad AC-t fogadják a negyeddöntőben, majd egy héttel később a casablancai visszavágón próbálkozhatnak meg újabb csodát tenni és tovább írni az oroszlánok futballmeséjét.

Kiemelt fotó: thecitizen.co.tz