A spanyolok azzal nyertek, amivel őket szokták legyőzni

Már az összeállítások is sok érdekességet tartogattak mindkét fél részéről. Ahogyan felvezető írásunkban fogalmaztunk, azt vártuk, hogy David Raya (Arsenal FC) lesz a spanyol válogatott kezdőkapusa Unai Simónnal (Athletic Bilbao) szemben. Rayának volt a legtöbb kapott gól nélküli mérkőzése a Premier League-ben, amiben nagy szerepet játszott, hogy a liga legjobb védelme szerepelt előtte, mert a védési hatékonysága nem sokkal, de az átlag alatt volt, -0,09 Psxg-GA/90 percre hozott össze, de ezen kívül a legjobb volt a beadások hatástalanításában, alig volt nála pár jobb kapus a kijövetelekben és lábbal is nagyon stabilnak bizonyult. Unai Simón ennek a teljes ellentéte (ahogyan az ábrán is látszik), jobb hatásfokkal védett (+0,24 psxG-GA/90 perc), négyből három tizenegyest védett ki, de sem lábbal, sem a kijövetelekben és a beadások hatékonyságában nem tudta megközelíteni Rayát.

Sokak számára érthetetlen, hogy miért a négy legfontosabb kapuserényből csak egyben jobb Unai Simón kap bizalmat, pláne, abban a spanyol csapatban, amely magasan védekezik, ezért sokszor ki kell mozdulni, a kapust is bevonják az építkezésbe és ugyan nem a horvátok, de több csapat is az ívelésekre, beadásokra fog játszani. A horvátok ellen ugyan csak 3–0-nál, de ismét láthattunk egy szokásos bakit Unai Simóntól, amiből 11-es lett, ott pedig bizonyította, hogy a tizenegyesek védésében kiváló, érdemes lenne a kieséses szakasz párbajaira tartalékolni az Athletic Bilbao hálóőrét.





 Gvardiol érthetetlen szerepköre

A horvátoknál Josko Gvardiol balhátvédként kezdett, amely pozícióban a Manchester Cityben is szerepelt a szezon második felében és támadásban sokszor a szélességet adta. Josep Guardiola az utóbbi két évben négy belső védővel játszik, így látja legbiztosabbnak a védekezését és Gvardiol azért szorult ki a szélre, mert mozgékonyabb, mint a többiek, de védekező képességekben gyengébb Rúben Diasnál vagy John Stonesnál. Ezzel szemben a horvát válogatottnak egyetlen Gvardiolhoz fogható védője sincsen középen, ezért a támadások építésénél kulcsszerepe lenne azzal, hogy Luka Modricéknak fel tudja passzolni a labdát nyomás alatt is, ahogyan azt a 2022-es világbajnokság mérkőzésein láttuk. Emellett bármelyik kilencest képes megfogni, mert középen sokkal hatékonyabban védekezik, mint a szélen.

Amikor a horvátok látták, hogy nem jut el a labda elégszer a középpályára, onnantól Marcelo Brozovic kezdett el visszalépkedni a két belső védő közé és onnan szervezett. A mérkőzés érdemi részében Gvardiol végig a bal oldali vonal mellett helyezkedett, kevés labdát is kapott (csak 30 passza volt) és a védekezésbe sem tudott igazán hatékonyan besegíteni (kilencből hat párharcát elveszítette), mert annyira magasan volt.

Borna Sosa erre a szerepkörre sokkal jobb megoldás lett volna, és akkor Gvardiol Marin Pongracic helyén játszhatott volna, aki csupán 85 százalékos pontossággal passzolt. Ivan Perisic beállása után Gvardiol már nem a szélen játszott, hanem behúzódott a két belső védő mellé, ami a saját és a csapat védekezésének is jót tett.

Ha már itt tartunk, térjünk is ki Zlatko Dalic szövetségi kapitány legnagyobb problémájára is a személyi gondok után. Azáltal, hogy a spanyol válogatotton kívül az Eb-mezőny másik legtechnikásabb középpályás hármasa a Luka Modric, Brozovic, Mateo Kovacic trió, teljesen természetesen, hogy próbálták minél többet birtokolni a labdát – végül náluk volt többet a játékszer a mérkőzésen, 46–54 százalék –, csak nem mentek vele sokra, a támadóharmadban arányaiban viszont már a spanyoloknak volt több labdaérintésük. A horvátok szerkezeti gondjai abból adódtak, hogy a két szélső védőjük rendre magasan helyezkedett az oldalvonal mellett, és amikor eladták a labdát nem volt elég ember a labda mögött, a biztosító védekezésük (rest defence) 2-2-ben állt fel, amiből a két középpályás Modric és Brozovic volt, akiknek a sebessége megkopott már az idők alatt. Sőt, Modric is volt, hogy a két tízessel, Lovro Majerrel és Andrej Kramariccsal helyezkedett egy magasságban az ellenfél térfelén.

Dalic azt gondolhatta, hogy a rest defence-re nem kell nagy hangsúlyt fektetni, mert a spanyolok nem a gyors támadásaikról híresek, hanem a lassan, pontosan felépített akcióikról. Ebben tévedett, a spanyolok többször is megkontrázták a horvátokat, ebből született az első gól, amit Álvaro Morata szerzett, aki az Atlético Madridban a legutóbbi 11 tétmeccsén egy gólt lőtt, az Eb-n viszont rögtön beköszönt.

Modricot mozgatták a spanyolok

Mindkét csapat 4-3-3-as felállást alkalmazott, ami mindig érdekes helyzetet teremt, mert a védekező csapatot azonnal döntés elé állítja azzal, hogy vagy egy védőt vagy egy középpályást üresen hagy, hogy az ellenfél kilencesét kettőzni tudja, vagy eltolódnak védekezésben az ellenfélhez viszonyulva, és egy az egy ellen letámadják a riválist. A horvátok az utóbbit választották, hogy mindenkinek legyen egy embere, ezért Modric lépett fel klubtársára, a spanyol bal oldali belső védőre, Nachóra, ezáltal Fabián Ruiz maradt a szabad a spanyol középpályán, ezért Josip Sutalónak ugrania kellett rá, Morata pedig egyedül maradt Pongraciccsal. A spanyolok Nacho, Fabián Ruiz és Marc Cucurella mozgásaival folyamatosan próbálták irányítani a horvátok védekezését és Modricot minél több futásra kényszeríteni, illetve Nacho sokszor csak azért mozgott el, hogy Modricot azzal is fárasszák.

Felépített akciók során azt hozták a spanyolok, amit vártunk tőlük: a két szélső, Lamine Yamal és Nico Williams egy az egyezéseire próbáltak rájátszani azzal, hogy a három középpályás végig centrális pozíciókban helyezkedett, míg a két szélső védő sem játszott olyan magasan, mint az északírek elleni felkészülési mérkőzésen.

Yamal adta a harmadik találatnál a gólpasszt és három helyzetkialakítása is volt a meccsen, továbbá három sikeres csele, miközben ő lett az Eb-k történetének legfiatalabb pályára lépő játékosa, kilenc hónappal megdöntve az eddigi rekorder, a lengyel Kacper Kozlowski rekordját. Belegondolni is nehéz, hol lehet majd számára a plafon… Legutóbbi három válogatott mérkőzésén négy gólpassz és egy kiharcolt büntető a mérlege.

Élvezetes mérkőzést láthatunk, mert mindkét csapat presszingelt, 11 alatti PPDA- mutatót hoztak. Az első félidőben kialakuló 3-0-ás eredmény ellenére a horvátoknak bőven voltak lehetőségeik, el tudtak jutni a spanyol kapu elé, de inkább a második félidőben, amikor a spanyolok már nem teljes intenzitással játszottak, lassították a játékot, a kontrollra törekedtek.