A stílusok csatája a magyar NB I bronzmérkőzésén
Az OTP Bank Liga 30. fordulójának rangadóján a Paks fogadta a Debrecent. A tét nem volt kisebb, mint a dobogó legalsó foka és az azzal járó Konferencia-liga-selejtezős indulási jog. Az összecsapás előtt a két csapatot mindössze egy pont választotta el a tabellán, így kifejezetten parázs mérkőzésre volt kilátás.
A találkozó első negyedórája elképesztő paksi fölényt hozott, a Loki szinte a saját védőharmadát sem volt képes elhagyni.
Bognár György csapata egy az egy elleni letámadást alkalmazott, amelynek intenzitását a maximumra csavarta. Ennek köszönhetően a Debrecen általában kiválóan funkcionáló build-up sémái csődöt mondtak. Nem tudták laposan kihozni labdát, ezért többször a stílusuktól eltérően ívelésekkel próbálkoztak, de Dorian Babunszkinak Kádár Tamással szemben sok esélye nem volt a légi csatákban. Amikor pedig megpróbálták laposan kihozni a labdát, több ízben is eladták.
A fenti ábrán látható, hogy egy kirúgást követő szituációban minden debreceni játékost szorosan őriz a paksi párja, így senkit sem lehet szabadon megjátszani. Az NB I teljes mezőnyében a Pakson kívül egy csapatnak sincs ennyire intenzív és agresszív letámadása, ezért nem véletlen, hogy a meccs első szakaszában a Debrecen a labdát képtelen volt megtartani.
Az óriási mezőnyfölényhez Skribek Alen és Balogh Balázs játéka is hozzájárult, akik a labdatartásban nagyon fontos szerepet töltöttek be. Az ő szerepeltetésük miatt a Paks játéka kevésbé volt direkt, nagyobb volt a labdás kontroll, több húzásból játszottak, mint később, amikor a helyükre Böde Dániel és Windecker József érkezett. Mivel a debreceni szélső védők magasan kiléptek a Paks szélességet biztosító játékosaira (Szabó Jánosra és Sajbán Mátéra), jelentős területek nyíltak mögöttük. Ezekbe a zónákba pedig rendszeresen befutott valaki a középpályáról (többnyire Skribek), hogy onnan juttassa a labdát a boxon belülre.
Kihasználva, hogy több kreatív játékosuk van a pályán, igyekezett a zöld-fehér alakulat minőségi beadási lehetőségeket kidolgozni, de természetesen, ha nem volt más lehetőségük, akkor ugyanúgy ívelték a tizenhatoson belülre a labdákat.
Miután a Tolna megyei egyesület az első tizenötperc végén kapott egy lesgólt, visszaesett a letámadásuk minősége. A Paks játékosai kevésbé helyezkedtek közel a debreceniekhez, kevésbé volt intenzív a letámadásuk, ezáltal a Debrecennek többször nyílt lehetősége felépített támadásokat vezetni.
A fenti ábrán látható, hogy Varga Barnabás a paksi letámadás alatt rosszul pozicionálja magát. A jelenlegi pozíciójában nem tudja segíteni a labdaszerzést, mivel nagyon távol helyezkedik a debreceni játékosoktól, és senkit sem tart a fedezőárnyékában. A következő ábrán látszik, hogy a montenegrói belső védő, Meldin Dreskovics könnyedén elpasszolja a labdát, mire Varga odaér.
Ennek köszönhetően a Debrecen át tudta játszani a tolnai letámadás első vonalát, ráadásul a labda az egész NB I talán legtechnikásabb játékosához került, aki a nyomást is kiválóan bírja, Dzsudzsák Balázshoz. A DVSC a szerb vezetőedző, Szrdjan Blagojevics szeptemberi érkezése óta gyakran hozza ki a labdát átlós felpasszokkal, amelyeknek célpontja legtöbbször Dzsudzsák, ám opció Babunszki is, akire szintén fel lehet passzolni a labdát, mert képes azt lekészíteni a szemből érkező társnak.
Ebben az akcióban végül nem sikerült tökéletesen kivitelezni a harmadik emberes kombinációt, mert Babunszki elcsúszott, de Christian Manrique már megindult a pálya közepe felé, hogy a lekészített labdával kiugrathassa Varga Kevint, ez pedig általában jelentős veszélyt tartogat az ellenfelekre nézve. A fenti képen is jól látható, hogy milyen hatalmas terület van a paksi védelem mögött.
De nem csak diagonális passzokkal próbálnak meg a védelem mögé odaérni.
Minden meccsen előforduló játékelem, ahogy az átlagon felüli sebességgel rendelkező szélsőik a vonal mentén beindulnak, és egyből kapják az oldalvonallal szinte párhuzamos ütempasszt. Általában Dzsudzsák Balázs és Ferenczi János szokták ily módon előre juttatni a labdát, de előfordul, hogy mások töltik be ezt a szerepet. Jelen esetben Manrique, aki az eltiltott Ferenczit pótolta.
A mérkőzés előtt a legfontosabb kérdés az volt, hogy a Debrecen mit kezd a paksi letámadással, ám a mérkőzés után már abból a szempontból érdemes inkább megközelíteni a kérdéskört, hogy a Paks meddig képes fenntartani a letámadásának magas intenzitását. Erre pedig a válasz, hogy folyamatosan csökkent a Paks lendülete. Az első negyedóra extrém módon intenzív volt, utána valamelyest visszaesett az iram, de a jelentős változás csak az 57. percben állt be, miután pályára lépett Böde Dániel. A Paks presszingje ezután még kevésbé volt fojtogató és a játékuk is átalakult. Elkezdtek még direktebben játszani és sokkal nehezebben tudták visszaszerezni a labdákat, erre bizonyíték, hogy az első félidei 71% után a labdabirtoklásuk a második félidőben már csak 51% volt.
Gól nem született, de ennek ellenére rendkívül szórakoztató volt a játék, még több ehhez hasonló színvonalú NB I-es mérkőzésre lenne szükség, ahol van letámadás, labdakihozatal, sok esemény a támadóharmadban és a tizenhatosokon belül.
Kiemelt fotó: Origo
Szerző
