A Superman, aki megtanult zuhanni (könyvajánló)

Hazánkban 2025-ben jelent meg Gianluigi Buffon életrajzi könyve a G-ADAM kiadó gondozásában. A magyar kiadás igényes kivitelezése és a korábban a Büntetőn is publikáló Bán Tibor értő fordítása még közelebb hozza hozzánk az olasz futball aranykorának hangulatát. A legendás kapus könyve messze nem csak a védésekről és a sportsikerekről szól, sokkal inkább egy spirituális és pszichológiai utazás a modern kor egyik legnagyobb sportikonjának elméjébe.

A könyv legmegrázóbb és legmélyebb része talán az a fejezet, amely Buffon depresszióval vívott harcát taglalja. A kapus nem köntörfalaz: leírja azt a 2003-as pillanatot, amikor egy bajnoki mérkőzés előtt, a bemelegítés közben pánikroham tört rá. Ott, a több tízezer szurkoló előtt, a világ legjobb kapusaként hirtelen úgy érezte, megfullad, és a lábai ólomsúlyúvá válnak.

(Fotó: Imago/Italy Photo Press)

Furcsa módon a pánikbetegsége után egy festészeti kiállítás meglátogatása jelentett számára valódi megnyugvást, melyen Marc Chagall Séta című műve teljesen rabul ejtette. „Egyedül voltam, csak a festmények és rajzok vettek körül. Miközben végignéztem a műveket, azt éreztem, hogy fokozódik a vérkeringésem, könnyebben kapok levegőt, mintha egy buborékban lennék. Ez az én pillanatom, az én világom – egyszer csak azt vettem észre, hogy újra mosolygok.”

Az is kiderül, hogy a világ egyik legjobb kapusának útja valójában egy gyermeki rajongásból indult: a 12 éves Gigi egy kameruni kapus, Thomas N’Kono vakmerőségébe szeretett bele, és ez a szenvedély hajtotta 40-en túl is.

A könyv másik központi témája a 2006-os Calciopoli-botrány, amely során a Juventust a másodosztályba száműzték. Buffon itt a hűség filozófiájáról beszél. Akkoriban ő volt a világ legjobb kapusa, aktuális világbajnok, bármelyik sztárcsapat tárt karokkal várta volna. Ő azonban mégis maradt. Buffon kifejti, hogy a bukás (a kiesés) nem szégyen, ha az ember emelt fővel viseli. Számára a Serie B-be való alámerülés egyfajta megtisztulás volt, visszatérés a futball gyökereihez, ahol a játék szeretete fontosabbá vált a csillogásnál.

„Maradok a másodosztályban is, és a klub jelenlegi helyzetében a fizetéscsökkentésbe is belementem. A Juventusért és a szurkolókért is teszem ezt, de főleg azért, mert ezt tartom helyesnek” – fogalmazott Buffon a bejelentésében, mellyel akkor még a torinóiak vezetőit is meglepte.

Mindemellett érdekes fejezeteket szentel a riválisoknak is. Buffon számára a többi kapus nem ellenség, hanem sorstárs: egy láthatatlan szakszervezet tagjai, akik egyedül értik meg igazán, mekkora teher nehezedik a gólvonalon álló ember vállára.

Különösen izgalmas, ahogy a posztjáról beszél. A kapust egyfajta kívülállóként írja le, aki más színű mezben, magányosan figyeli a többiek harcát. Ez a magány formálta az egyéniségét: meg kellett tanulnia együtt élni a hibáival, hiszen míg egy csatár elhibázott helyzetét elfelejtik, egy kapus bakija örökre beég az emlékezetekbe. „Hányszor beszélgettem a kesztyűmmel, a cipőmmel vagy a kapufával! Egy kapus vagy beszél magában, vagy megbolondul” – vallotta be kendőzetlen őszinteséggel.

A kötet nem kerüli meg a nemzeti válogatottól való fájdalmas búcsút sem. Buffon őszintén vall arról a tátongó űrről, amit a 2018-as világbajnokságról való lemaradás okozott, és arról, mit jelent számára az olasz himnuszt énekelni – csukott szemmel, teljes torokból, ahogy azt tőle megszoktuk.

Az olasz himnusz teli torokból, mély átéléssel – mindegy, hogy a pályán vagy a szövetség alkalmazottjaként (Fotó: Imago/Anadolu Agency)

A Juventusszal a Serie B-ben való maradás mellett Buffon másik sokakat meglepő, ám mégis rendkívül romantikus döntése az volt, amikor 2021-ben visszatért egykori első klubjához, az akkor másodosztályú Parmához. Döntését végtelenül prózai módon hozta meg: az autópályán éppen a parmai kijárat mellett haladt el, amikor a rádióban megszólalt Jovanottitól a Bella című szám, ami a parmai fiatalságának emlékét idézte fel benne.

Buffon 2001-ben hagyta el Parmát, majd 20 évvel később tért vissza

„Tíz éve nem hallottam, és erre éppen akkor szólalt meg, amikor Parma mellett mentem el… Miért ne mennék vissza a helyre, ahol szeretnek, ahol tisztelik a munkámat és a tapasztalatomat?” – tette fel a kérdést magának.

A könyv egyik legszebb gondolata az öregedésről és az idő múlásáról szól. Buffon őszintén vall arról, milyen érzés látni a test lassulását, és hogyan kell a fizikai erőt bölcsességgel és rutinnal pótolni.

Buffon írása egy valóságos óda az életigenléshez. Nem akar bölcsnek tűnni, csupán megosztja tapasztalatait arról, hogyan kell méltósággal megöregedni, hogyan kell a test lassulását rutinnal pótolni, és hogyan lehetünk esendőségünkben is hősök. Személyes indíttatású könyve egy rendkívül tanulságos olvasmány mindenki számára, aki valaha érezte már magát elveszettnek a saját sikerei vagy elvárásai hálójában. Az egykori kiváló kapus stílusa rendkívül közvetlen, néhol nyers, de mindig emberi.

Ez a könyv bizonyíték arra, hogy még a legmagasabb falakon is vannak repedések – és éppen ezeken keresztül szűrődik be a fény.

Borítókép: sportmarketing.hu