A tengeren lebegő pálya története – így született meg a Panyee FC
Létezik egy sziget Thaiföld déli részén, ahol alig akad szárazföld, és az épületek cölöpökön állnak a tenger fölött. 1986-ot írunk: a sziget lakói egy kisképernyős televízión nézik Diego Maradona Argentínáját a világbajnokságon, majd másnap ők is futballozni szeretnének – csakhogy nincs hol. Nincs mező, nincs fű, nincs egyetlen sík felület sem, ahol játszani lehetne. Ekkor tizenkét helyi fiú elhatározza: ha nem lehet pálya a szárazföldön, építenek a vízen egyet. Így született meg a Panyee FC.
Zászló a sziklán
Ko Panyi (Koh Panyee) a Phang Nga-öböl mészkőszirtjei között fekszik, Thaiföld déli részén. A sziget mindössze 0,13 négyzetkilométer, amelyből alig néhány tíz négyzetméter számít valódi szárazföldnek, a többi meredek szikla. Szárazföld híján a falut a víz fölé építették: mintegy 1800 ember él itt, nagyjából 360 családban, cölöpökre emelt házakban, amelyeket keskeny, fából ácsolt járdák kötnek össze a sekély tenger fölött. A környék 1974-ben vált világhírűvé, amikor a közeli Koh Khao Kan szigetén forgatták az Aranypisztolyos férfi című filmet – innen ered a ma is használt James Bond-sziget elnevezés.
A település a 18. század végén jött létre, amikor egy Toh Baboo nevű maláj–indonéz halász két másik családdal együtt megérkezett az öbölbe. A legenda szerint megállapodtak: aki először talál bőséges halászhelyet, zászlót tűz a legmagasabb pontra. Toh Baboo piros zászlót tűzött a mészkősziklára – innen kapta Ko Panyi a nevét, ami thai nyelven „zászlós szigetet” jelent.
A thai törvények akkoriban nem tették lehetővé, hogy idegenek földet vásároljanak, így a letelepedőknek nem maradt más választásuk: a falut a víz fölé építették. A házak azóta cölöpökön állnak, az utcák keskeny, fából ácsolt pallók, amelyek a sekély tenger fölött kanyarognak. Szilárd talajon csak a mecset és egy kút található, ahonnan az ivóvizet hordják.
Ma már minden megvan, amire szükség lehet egy faluban: iskola, egészségügyi központ, rendőrőrs, éttermek – nem csoda, hogy az elmúlt 10 évben a lakosság csaknem a duplájára nőtt. A közösség mélyen muszlim vallású, sertéshúst és alkoholt nem fogyasztanak és nem is árulnak.
A megélhetést sokáig a halászat jelentette, de ez mára teljesen háttérbe szorult. Átvette a turizmus: a főszezonban naponta több ezer látogató fordul meg itt, legtöbben csak rövid időre, a közeli James Bond-szigethez tartó hajókirándulások egyik állomásaként. A helyiek azóta sokkal jobban élnek, a falu bevétele ma már nagyjából ötszöröse annak, amit korábban a halászat biztosított.
A világ először 2004-ben figyelt fel Ko Panyira, amikor az indiai-óceáni cunami végigsöpört Délkelet-Ázsián: Phang Nga tartományban több ezer ember életét követelte, a víz fölé épített, törékenynek tűnő falut azonban szinte teljesen érintetlenül hagyta. A part menti mangroveerdők felfogták a hullámok erejét, így a cölöpökre épült település túlélte azt, ami a szárazföldön komplett falvakat pusztított el.
Megszületett a Panyee FC
1986 júniusában a falu lakói egy televízió köré gyűltek, hogy megnézzék a mexikói világbajnokságot, és Diego Maradona Argentínája teljesen elkápráztatta őket. Másnap már ők is futballozni akartak – csakhogy nem volt hol. Apálykor ugyan néha feltűnt egy keskeny homokpad a vízben, de ez egy-egy hónapban csak néhány napon tette lehetővé, hogy focizzanak rajta.
Végül mintegy tizenkét fiú elhatározta, hogy a kezébe veszi a sorsát, és saját pályát épít.
Összegyűjtöttek mindent, amit a faluban találtak: halrekeszeket, rossz tutajokat, deszkákat, rozsdás vasdarabokat és szögeket, majd ezekből a víz fölé építettek egy összetákolt, tutajra emlékeztető focipályát.
A szerkezet alapját a halrekeszek adták, ezekre fektették rá a deszkákat, a megmaradt fémből pedig kapukat készítettek, így született meg egy alig 16 × 25 méteres pálya – és vele együtt a Panyee FC.
A körülmények persze közel sem voltak sem ideálisak, sem biztonságosak. A felület egyenetlen és szilánkos volt, helyenként kiálló rozsdás szögekkel; cipőjük nem volt, de a nedves deszkákon nem is ért volna sokat. A hullámok rendszeresen átcsaptak a pályán, a víz gyakran bokáig ért, a szerkezet pedig folyamatosan mozgott, pláne amikor a közelben csónakok vagy halászhajók haladtak el. Ha túl sokan futottak egy irányba, az egész megdőlt, ha pedig a labda a vízbe esett, aki elrontotta, annak kellett utána ugrania.
Az állandó egyensúlyozás kivételes koordinációt adott nekik, a szűk játéktér pedig rákényszerítette őket a gyors, pontos passzokra. A pályát azonban folyamatosan javítaniuk kellett, hiszen a szögek kilazultak, a deszkák pedig elmozdultak. Ahogy Prasit Hemmin, az egyik alapító később fogalmazott az Euro Newsnak:
„Folyamatosan himbálózott alattunk az egész pálya. Azt hiszem, nagyon rugalmassá tett minket, és jobban is szerettük, mint a normál pályán való játékot.”
Egy nap meghívást kaptak a Phang Nga Kupa ifjúsági tornájára. Annak ellenére, hogy sohasem játszottak füves pályán és sohasem viseltek cipőt foci közben, úgy döntöttek, hogy beneveznek. A falu lakói összedobták a pénzt, hogy mezeket, nadrágot és cipőket vásároljanak a csapat számára.
A tornán a Panyee FC sorra nyerte a mérkőzéseket, és egészen az elődöntőig jutottak. Ott azonban szakadó esőben kellett pályára lépniük, ahol a vadonatúj cipők gyorsan megszívták magukat vízzel, a szünetben pedig már 2–0-ra vezetett az ellenfél. A vizes, nehéz cipők annyira zavarták őket a játékban, hogy a második félidőre egyszerűen levették őket, és mezítláb folytatták. Sikerült is felzárkózniuk 2–2-re, de a végén az ellenfél újabb gólt szerzett, így 3–2-re kikaptak. Végül a harmadik helyen végeztek, a faluban pedig hősként ünnepelték őket.
A csapat 2004 és 2010 között zsinórban hatszor nyerte meg Dél-Thaiföld ifjúsági bajnokságát. Ennek is köszönhető, hogy felfigyelt rájuk a TMB Bank, aki ekkoriban Make The Difference reklámkampányához olyan inspiráló történeteket keresett, amely ösztönzi az embereket, hogy pozitívabban gondolkodjanak. Ekkor találtak rá a Panyee FC történetére, amit 2011 márciusában Matt Devine rendezésében bemutattak. A sztori az 1986-os alapítástól egészen a legendás ifjúsági kupa bronzéremig mutatja be a csapatot – a lehető legnagyobb történelmi hitelességgel. Paradai Theerathada, a bank ügyvezető alelnöke később elárulta:
„Az ügynökségünk nyomást gyakorolt ránk, hogy a végén a fiúk nyerjék meg a meccset, de mi úgy döntöttünk, a valóságot mutatjuk be. A hitelesség fontosabb volt.”
A TMB rövidfilmje után a falu egy korszerűbb játéktérrel is gazdagodott, de a régi, fából ácsolt lebegő pálya sem tűnt el: megmaradt, és idővel a sziget egyik legismertebb turisztikai látványosságává vált. Az új pálya már simább borítást és védőhálót is kapott, így jóval biztonságosabb lett, mint az eredeti, szilánkos deszkaszerkezet.
A legnagyobb beruházás 2024-ben történt, amikor a pályát több mint tíz év után teljesen felújították: a munkálatokat a Gumball 3000 Foundation finanszírozta, mintegy 1 millió bahtból – azaz körülbelül 10–11 millió forintból. Az új játéktér úszó pontonokra került, korszerű burkolatot, új kapukat és védőkerítést kapott. A felújítást egy jótékonysági all-star mérkőzéssel ünnepelték meg, amelyen a világ freestyle-futball-bajnoka, Séan Garnier is pályára lépett a Panyee FC fiataljaival.
De nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy világsztárok látogattak a szigetre: 2019 októberében a Liverpool korábbi védője, az Anfielden 348 mérkőzésen pályára lépő, 2005-ben BL-győztes John Arne Riise is tiszteletét tette. A norvég ex-válogatott a helyi gyerekekkel is focizott a vízen lebegő pályán, majd így nyilatkozott:
„Megtiszteltetés számomra, hogy egy kis norvégiai városból idáig jutottam. Az, hogy Thaiföldön is felismernek, megmutatja, mekkora hatása van a futballnak.”
A történet folyamatosan íródik. 2021-ben az amerikai pedagógus, Scott Riley The Floating Field: How a Group of Thai Boys Built Their Own Soccer Field címmel írt díjnyertes gyerekkönyvet a csapatról. Riley a könyv megírása előtt személyesen is ellátogatott Ko Panyiba, ahol a helyszínen gyűjtött információkat, és találkozott Prasit Hemminnel is. A kötet nemcsak a Panyee FC megszületését meséli el, hanem azt is megmutatja, hogyan lett egy helyi szükségmegoldásból a kitartás és leleményesség szimbóluma.
Prasit ma három korosztályos csapatot edz a szigeten, és rendszeresen viszi őket a szárazföldi tornákra. A focipálya közben a falu legfontosabb turisztikai látványosságává vált, és nemcsak sportlehetőséget, hanem fejlődést, önbecsülést és közösségi identitást is adott Ko Panyinak.
„A mi focipályánk szépsége egyedülálló a világon. Nagyon büszkék vagyunk arra a figyelemre, amit a pálya kapott, és arra, hogy a Panyee FC képviselheti Ko Panyit” – nyilatkozta Prasit az Euronewsnak, majd hozzátette: „Még ha néha veszítünk is, a pályán kívüli győzelmünkre vagyunk a legbüszkébbek. Arra, hogy mindenki szívét elnyertük.”
Ha tetszett a cikk, ezt is érdemes elolvasni: Futball Tristan da Cunhán, a világ egyik legelszigeteltebb pontján, ahol amikor az űrhajósok elhaladnak a sziget felett, hatszor közelebb vannak a helyiekhez, mint bárki más a Földön.
Borítókép: TMB Panyee FC short film/YouTube
Szerző
