A totyogós, törékeny futballista, aki a Manchester United legnagyobb mumusa

Aligha csodálkozhatna bárki is, ha a Manchester United szurkolóit Pascal Gross neve hallatán legalább annyira kiverné a víz, mint a tulajdonos Glazer család említésekor, de hát a német középpályás rendre úgy lubickol a United ellen futballozva, mintha egyszerre sikerült volna megszereznie Asterix varázsitalát és Pókember szupererejét. Az eddigi tíz, MU elleni bajnokiján berámolt hat gólt és kiosztott két gólpasszt, négyszer győzelemhez segítve a törpét az óriás ellen; legutóbb például a Premier League nyitófordulójában, amikor duplájával csendesítette el a szezon előtt ismét csak reménykedni kezdő Old Trafford közönségét.

A Brighton történelmi győzelméhez (az Albion soha korábban nem nyert a United otthonában) kellett persze a zseniális Graham Potter is, aki mit sem törődve Yves Bissouma és Marc Cucurella nyári elvesztésével, újraszervezve együttesét ismét csak győztes taktikát dolgozott ki. A második brightoni gól tökéletes lenyomata volt a Potter-féle futballnak: taktikai fegyelem, tudatosság, mégis jó adag bátorság, kreativitás, mozgékonyság. Kezdődött azzal, hogy Leandro Trossard sarkazott a saját tizenhatosa vonalában, a bal oldalvonal mellett Moisés Caicedónak, az ecuadori könnyedén lerázta magáról Christian Eriksent és indította a bal oldalra kimozgó Grosst. A német középre játszott Adam Lallanának, aki egyből nyomta ki a labdát jobbra a támadást kísérő Solly March-nak. Ő Luke Shaw mellett a bal lábára visszahúzva a labdát lőtt, David de Gea csak kipaskolni tudta azt, amelyre Gross érkezett elsőként és becsúszva a kapuba lőtt. A Potter-iskola egy jellegzetes támadásvezetésének tapsolhatott az értő publikum, Manchester mumusának befejezésével. Noha maga Potter sem mindig bízott tökéletesen Gross hatékonyságában.

Pedig egyes brightoni vélemények szerint abban, hogy az Albion ilyen stabilan megtelepedett a Premier League-ben, a német légiós érdemei elévülhetetlenek. Sokan vélik úgy, góljai és gólpasszai nélkül mindjárt a 2017–2018-as szezonban búcsút inthetett volna a Brighton az élvonalnak (hetet rúgott, nyolcat előkészített az újonc elég soványka 34 góljából).

Mindenekelőtt rendkívül magas játékintelligencia jellemzi, ami egyrészt megnyilvánul abban, hogy hova, mely területekre mozog be, másrészt abban, ahogyan megjátssza a felszedett labdákat. Gyorsan dönt és jól, hamar felismeri az adódó lehetőséget, rúgótechnikája pedig eszes játékát is felülmúlja. A 2020–2021-es idény kezdetén, Potter második brightoni szezonjában mégis úgy tűnt, Gross nem számít immár alapembernek. Az első 18 fordulóban hétszer kezdett mindössze, a maradék 20-ban azonban mindig. Amíg a Gross-mentes 18 játéknapon két győzelmet aratott csupán a Brighton, a másik 20 bajnokin, rendre a némettel a kezdőben hetet. Volna itt összefüggés? Alighanem igen. Főként, ha hozzátesszük, Gross egyéni PL-rekordbeállítást jelentő nyolc gólpasszal zárt (három találata mellett), miközben kialakított kereken 70 lehetőséget (csak összehasonlításképp, a kategória királya, Kevin De Bruyne 80-at).

De hát éppen ezért vásárolták meg potom hárommillió fontért 2017-ben a Bundesligától búcsúzó FC Ingolstadttól. Hogy legyen valaki, aki képes arra a bizonyos, rendkívüli jelentőségű utolsó passzra (vagy az utolsó előttire). Gross képes, Potter érkezése óta pedig sokoldalúságát is igazolja: a játékosait több szerepkörben is bátran kipróbáló mágusnál játszott már jobb oldali szárnyvédőt, tízest, nyolcast és hatost is.

„Mindig is az a játékos voltam, aki keresi a nálánál jobb helyzetben lévő társat – mondta kevéssel Angliába igazolása után. – Azt kutatom a pályán, kinek van a legnagyobb esélye a gólszerzésre. Az ifiben mindig az enyém volt a legtöbb assziszt. Ha meg kéne jelölnöm egy erényemet, az az lenne, hogy képes vagyok meglátni a réseket, ahova bepasszolhatom a labdákat.”

Nem csoda, hogy bemutatkozó interjúiban De Bruynét és az akkor a Tottenhamben futballozó Eriksent dicsérte. Valahogy tényleg illik rá a német futballmondás: a hobbid vált a munkáddá, úgyhogy élvezd, és légy hálás érte. Édesapjának is az lehet, aki négyéves korától edzette egészen 15-ig a VfL Neckarauban – az azóta nemzetközi klasszissá érő Hakan Calhanogluval egyetemben –, a kis mannheimi klubból igazolt aztán a TSG Hoffenheimbe. Később a Karlsruhét a másodosztályban, az Ingolstadtot öt éven át az első és második vonalban erősítette, utóbbit a csapat egyik vezéreként hagyta ott 26 évesen, a Premier League-ért.

„Tetszett, hogy egy olyan klub futballistája lehetek, amelyik igyekszik egyre jobbá válni. Én magam is az a típus vagyok, aki fejlődni akar. A Premier League nagy lépés, egészen más, mint amiben eddig részem volt – magyarázta anno az országváltás okait. – Ez egy másik kultúra, más futballstílus, sokkal fizikálisabb bajnokság, amelyben a játékvezetők is ritkábban sípolnak. Németországban sokkal könnyebben kapsz szabadrúgást. Ha hozzád érnek, már harsan a sípszó, itt nem. Ehhez aztán hamar alkalmazkodnom kellett. És ha fekszel a füvön, miközben a játék megy tovább, az elég hülyén veszi ki magát.”

Nem is fetreng, nem színészkedik, inkább ellátja a United baját: a Brighton első PL-idényében az MU elleni győztes góljával biztosította be klubja a bennmaradást, az elmúlt hétvégén pedig azután duplázott, hogy májusban, a Brighton 4-0-s győzelmekor ugyancsak betalált. A nyáron mégis mutatkozott némi esély arra, hogy elköszön Angliától. Korántsem volt ugyanis biztos, hogy a klub meghosszabbítja 31 éves játékosa szerződését. Mégis így tett, Gross kétéves kontraktust írt alá.

„A családdal is át kellett rágnunk magunkat a jövőn, megfontoltan dönteni, másrészt pedig a klubbal egyetemben úgy határoztunk, a szezon hajrájában egyedül arra koncentrálunk, hogy a Brighton a lehető legelőkelőbb helyen végezzen, a személyi kérdéseket ráérünk majd a bajnokság végén rendezni. Kerestek Németországból, a Premier League azonban vonzóbb a számomra, úgyhogy hamar döntöttem. Kétéves szerződést ajánlott a Brighton, én pedig örömmel maradtam.”

Pascal Gross nyáron újabb két évvel hosszabbított a Brightonnál (Forrás: We Are Brighton)

Ha azt vesszük, Potterrel milyen bámulatos futballt mutat be a Brighton, nincs ebben semmi meglepő, bár vezetése birtokában hajlamos elég mélyen védekezni. Gross ettől még láthatóan lubickol az albioni futballban.

„A mester taktikailag rendkívül felkészült, nagyon alapos, precíz módon megtervezi, hogy verhetjük meg az ellenfelet, azt is, hogyan védekezzünk ellene. Rendre bátorságra buzdít. Szeretnénk minél többet birtokolni a labdát, ráerőltetni a játékunkat a másikra, ám mert a PL-ben nagyon sok a kiváló együttes, ez nem mindig sikerül. Többféle stílust kell hát mixelnünk, azt is tudnunk kell, hogyan helyezzük az ellenfelet nyomás alá akkor, ha nincs nálunk a labda, így elérve, hogy a lehető legkevesebbszer jusson el a kapunkig.”

Gross vezetésével a Brighton viszont annál többször igyekszik odakerülni, karmesterének ráadásul a múló idő miatt sem kell különösebben aggódnia: sokakkal ellentétben őt sosem a gyorsasága vagy robbanékonysága emelte az átlag fölé (nincs is neki nagyon olyan…), így ha túl a 30-on kopik is a sebessége, semmit nem vesz el a játékminőségéből. Mert sosem abból élt.

Kiemelt fotó: premierleague.com