„A tudásom nagy részét Dominik apukájától szereztem a Főnixben”

– Eddig BL- és El-selejtezőkön léptél pályára a Videoton színeiben, hogyan érezted magad élesben egy Európa-liga-csoportmérkőzésen?

– Jó érzés volt újra európai kupában játszani, szerintem ez nagy szó egy játékos életében. Nem éreztem, hogy nyomás alatt lennék, kicsit izgultam, ám a helyén kezeltem. A Slavia elleni Európa-liga-mérkőzés a harmadik meccsem volt a Servette-nél, előtte júniustól szeptemberig nem játszottam, úgyhogy utol kell még érnem magam. A 2–0-s vereség dacára voltak pozitív dolgok a meccsen, ebből lehet építkezni.

– Játszottál eddig a Servette-ben bajnoki és kupameccsen, illetve az El-ben is. Mi a véleményed, versenyképes a csapat?

– Kicsit korai a kérdés. A Slavia Praha a nemzetközi kupában sokkal tapasztaltabb, mint mi, éreztük is ezt a saját bőrünkön. A második félidőben magunkhoz vettük az irányítást, voltak helyzeteink, sajnos nem tudtunk gólt lőni. Stabilan védekeztek, végig kontrákra építettek, ám a gólokat leszámítva partiban voltunk velük. A Sheriff és az AS Roma van még a csoportunkban, játszunk még öt mérkőzést, szeretnénk megcsípni a második helyet. Ehhez persze a csapat teljesítményének javulnia kell, de ebben segítség, hogy háromnaponta meccset játszunk.

Fotó: Servette FC

– Legutóbb, amikor pályán voltál a bajnokságban, a Winterthur ellen játszottatok, és egy szerencsétlen öngól miatt végeztetek 2–2-re. Jobbhátvédként végigjátszottad a meccset, gólpasszt adtál. Megdicsért René Weiler vezetőedző a meccs után? Te elégedett voltál magaddal?

– Egyre jobb formában érzem magam és az erőnlétem is napról napra jobb, jót tesz, hogy végigjátszom a mérkőzéseket. A csapaton is azt érzem, hogy meccsről meccsre fejlődünk, ám az azt megelőző két fordulóban a szerencse nem állt mellénk (vereség a Luzern és a Young Boys ellen – a szerk.). Úgy gondolom, hogy játékban mindkét mérkőzésen felülmúltuk az ellenfelünket, ami a statisztikákat nézve is egyértelmű, viszont sajnos a három pontot nem sikerült megszereznünk. Nagyon örülök, hogy megvan az első gólpasszom a Servette-ben és a vezetőedző is megdicsért.

– Négy-négy-kettes alakzatban áll fel a Servette általában. Milyen játékfelfogásban játszik a csapat?

– René Weiler a nyáron érkezett a klubhoz. Ahhoz képest, amikor ellenfélként játszottam a Servette-tel szemben, a mostani játék sokkal inkább direkt futball, sok hosszú felíveléssel, amelyek után meg kell próbálnunk összeszedni a második labdákat, és így rohamozni a kaput. Jó játékosaink vannak az egyes posztokon, most arra van szükség, hogy mindenki átlássa a feladatát és összeszokjunk.

– A Grasshoppersben vegyesen játszottál jobboldali szárnyvédőt és jobbszélsőt. A Servette-ben mit várnak tőled?

– A Grasshoppersnél folyamatosan 3–5–2-ben játszottunk, mint a válogatottnál, vagy 3–4–3-ban. Ott is elvárták, hogy 50-50 százalékban támadjak és védekezzek.

A Servette-nél jobb oldali védőt játszom, ez nekem otthonosabb poszt, mint a jobbszélsőé.

Ettől függetlenül ugyanazt a melót szeretném beletenni támadásban, mint a Grasshoppersben.

– Ezt is várják tőled, igaz?

– Teljes mértékben.

– A márciusi interjúnkban mondtad, hogy édesapád ott van melletted. Ez mit jelent, Svájcba költözött, vagy kijár hozzád?

– Nem költözött ide, de minden nap beszélünk telefonon. Amikor tudnak, kijönnek a meccsekre édesanyámmal, néha a testvéreim is velük tartanak. Édesapám minden egyes hazai meccsünkön ott van. Én olyan típusú vagyok, akinek sokat számít, ha minden héten láthatom a családomat.

– „Nagyon hasznos két év volt (a Grasshoppersben), de elégnek érzem. Nem szeretnék ezen a szinten leragadni” – így fogalmaztál márciusban. A Servette ezek szerint nem számít előrelépésnek, hisz maradtál a svájci ligában, vagy a Grasshoppershez képest előrelépés?

– Mindenképp előrelépésnek gondolom, hiszen az elmúlt két évben mindig a dobogóért küzdöttek, és a kupában is esélyesek voltak. Most az El-csoportkört is sikerült kiharcolni, ez a klub számára és számomra is fejlődés.

Boldog vagyok, hogy összejött ez a lépcsőfok felfelé, minden adott, hogy ki tudjam hozni magamból a maximumot, és fejlődjek.

Fotó: Servette FC

– Sokáig kellett várni rá, hogy eldőljön a sorsod. Miért alakult így?

– Nyáron lejárt a kölcsönszerződésem a Grasshoppersnél, aztán június közepén a válogatottal lejátszottuk az utolsó Eb-selejtezőt, és mindenki elment pihenni. Több klubbal is zajlottak a tárgyalások, közben a Wolvesszal is ment az egyeztetés. Egy ideig úgy volt, hogy elmegyek velük az edzőtáborba, aztán másképp alakult. Két héttel az átigazolási időszak vége előtt elmentem Wolverhamptonba, ekkor már voltak komolyabb kérőim. Angliában elvégeztem a szükséges teszteket, jól sikerültek, és végül a menedzserem megállapodott a Servette-el.

– A klubod újra egy évre adott kölcsön, tehát úgy tűnik, hosszú távon továbbra is számítana rád. A menedzsered tárgyalt, beszélgetett idén nyáron a Wolverhampton menedzserével vagy sportigazgatójával? Mit mondtak nektek?

– Nem kérdeztem a menedzseremet, velük miről beszéltek. Amikor Wolverhamptonban voltam, egyeztettem a sportigazgatóval és a kölcsönjátékosokért felelős vezetővel is.

– Miben maradtatok, miben kell még erősödnöd, hogy a Premier League-ben játszhass?

– Pozitív dolgokat mondtak, hangsúlyozták, hogy nagy fejlődésen mentem keresztül az elmúlt két évben. Látnak bennem potenciált, bíznak bennem. Ezt nézve rajtam áll, hogy mikor érem el a kívánt szintet. Nem mentek bele a részletekbe arról, hogy miben kellene előrelépnem. Nagy általánosságban beszéltünk a védekezésről, és valamennyit a támadásról is. Taktikailag és fizikálisan is erősödnöm kell még, ehhez a mostani egy remek állomás.

Ha két éven belül eljutok arra a szintre, ahol most a Wolverhampton van, akkor elégedett lehetek.

Ezért dolgozom.

– A Wolves-ban a koreai válogatott Hvang Hi Csan, a volt PSG-s Pablo Sarabia és a portugál válogatott Neto, illetve Nelson Semedo játszik a jobb oldali posztokon. Továbbra is az a célod, hogy ilyen kaliberű játékosokkal próbáld meg felvenni a versenyt?

– Igen, az a célom, hogy odakerüljek. A Wolvesnál is úgy látják, hogy az alapképességeim megvannak ehhez, rajtam múlik, hogy milyen gyorsan tudok eljutni arra a szintre.

Fotó: Servette FC

– Felteszem, mivel jó barátod, követed Szoboszlai Dominik karrierívét, fejlődését. Beszéltetek mostanában?

– Barátok vagyunk, igen. Talán a válogatott mérkőzések előtt beszéltünk utoljára.

– Őt most seregnyi kis futballista etalonnak tartja. Te ellestél tőle valamit, ami a hasznodra vált?

– Amikor a Főnixben együtt futballoztunk, szinte mindenhol együtt voltunk, a tréningeken, a külön edzéseken, együtt nőttünk fel. Volt szerencsém megtapasztalni, milyen képzést kapott az édesapjától, Szoboszlai Zsolttól. Ő tartotta nekünk az egyéni edzéseket.

A tudásom nagy részét Dominik apukájától szereztem a Főnixben, ami máig nagy segítség a karrieremben.

– Noha a Főnix körzetközpont, vagyis az utánpótlásfutball piramisának harmadik lépcsőfoka, mégis három felnőtt válogatott futballistát adott az elmúlt négy évben (Csoboth Kevin, Szoboszlai Dominik, Bolla Bendegúz). A kiválasztás és a képzés az akadémiáktól eltérő elvek alapján működik. Te minden focistapalántának ajánlanád ezt az intézményt?

– Függetlenül attól, hogy én vagy Dominik ajánljuk-e, és attól, hogy nem olyan a kiválasztás, mint egy akadémián, azért több tesztedzésen meg kell felelni a kis játékosoknak, tehát nem lehet csak úgy besétálni. Édesapám még mindig edző a Főnixnél, így sokat hallok tőle a klubról. Amikor én ott játszottam, voltunk hárman-négyen, akik a top-szintet képviseltük, most négyszer-ötször ennyi kiemelkedő tehetségű kisgyerek van a Főnixnél. Hála istennek sokuknak van lehetősége kikerülni külföldi akadémiákra, és eltölteni ott egy kis időt, esetleg oda is igazolni. Manchester City, Torino, ilyen szintű csapatokhoz kerülnek ki a fiatalok. Nagy szó, hogy ilyen kis klubtól ekkora egyesületekhez el lehet jutni.

Fotó: Servette FC

– Aligha a véletlennek köszönhető, hogy ma négyszer-ötször annyi a tehetség, mint a ti időszakotokban. Feltételezem, hogy a Főnixben az évek alatt felhalmozott edzői tudáskincsnek köszönhető, nem?

– Ez biztosan így van. Az is sokat számít, hogy ha otthon vagyunk Dominikkal Fehérváron, elmegyünk a Főnixbe, megnézzük a kicsiket, fotózkodunk velük. Hatalmas motivációt ad nekik, hogy külföldön, jó csapatoknál játszó válogatott futballistákkal lehet közös képük, akik korábban a klubnál fociztak. Aki komolyan gondolja a labdarúgást, annak ez hatalmas lökést adhat. Nekünk nagy öröm Dominikkal, hogy megmutathatjuk ezeknek a srácoknak: ha beleteszed a melót a fociba, és sok mindent feláldozol, messzire juthatsz.

– Azért nem hétköznapi dolog, hogy egy körzetközpont besorolású klub sorban adja a válogatott játékosokat. Milyen nagyobb hozzáadott értékű szakmai munka zajlik ott, amit ezen a szinten máshol nem látni?

– Erre a kérdésre inkább egy kávé mellett felelnék majd, mert nagyon hosszú, részletekbe menő választ igényel, nem biztos, hogy minden beleférne ebbe az interjúba. Dominik édesapja erről már beszélt többször is, lehet, hogy őt kellene megkérdezni.

– A ti pályátok Dominikkal a főnixes kezdetektől az MTK-s ifjúsági csapatig szinte párhuzamosan haladt, aztán ő Salzburgba költözött, te pedig a Videotonhoz igazoltál. Neked nem volt lehetőséged salzburgi szerződésre?

– Én U17-esként az MTK-nál voltam, és ebben az időszakban a Dinamo Zagrebnél edzettem hét közben, csak bajnokikra jártam haza. Egy év után választanom kellett, maradok, vagy inkább hazajövök. Úgy éreztem, az a jobb döntés, ha nem kötök szerződést a Zagrebbel, inkább hazajövök.

Fotó: Servette FC

– Miért?

– Fantasztikusan jó tapasztalatszerzés volt, hogy együtt játszhattam a horvát srácokkal, közelről láthattam a mentalitásukat, de 16 évesen nem éreztem késznek magam arra, hogy ott maradjak. Nem bántam meg, hiszen az MTK-ból aztán a Vidibe igazoltam, onnan pedig néhány év kölcsönszerződés után a Wolvesba, majd Svájcba, továbbá 11 alkalommal a magyar címeres mezt is viselhettem már.

– Sűrűn bekerülsz a válogatott keretbe, Marco Rossi szemmel tart téged. Mit mondott, amikor kiderült, hogy maradsz Svájcban? Ajánlott-e esetleg olyan bajnokságot, ahol szerinte előre tudnál lépni?

– Arról nem beszélgettünk, szerinte melyik lenne a számomra ideális bajnokság, de folyamatosan érdeklődött nyáron, hogy hova igazolok, hogyan edzem. A szívem mélyén reménykedtem, hogy behív a szerbek elleni, idegenbeli Eb-selejtezőre, de megbeszéltük és elfogadtam, hogy nem tett így, hiszen akkor nem kezdtem még el a munkát egy klubnál sem. Így viszont játszhattam edzőmeccseket a Servette-nél, tréningezhettem a csapattal, elkezdtem felépíteni magam, így ez az időszak sem telt haszontalanul. Természetesen minden erőmmel azon vagyok, hogy a soron következő mérkőzésekre meghívót kapjak a kapitánytól.

Kiemelt fotó: Servette FC