A Tűzszekerektől az ökölvíváson át a Ben-Hurig: a Biblia és a sport

Eric Liddell, a 400 méteres síkfutás későbbi olimpiai bajnoka idézi lelkészként Ézsaiás prófétát a Tűzszekerek egyik felemelő jelenetében. A skót sprinter úgy érezte, Isten örömét leli a futásában, erőt merített és erőt közvetített a Szentírásból.

Ezért lemondott legjobb számáról és első számú aranyesélyéről, a 100 méterről, hogy aztán a 400 döntője előtt éppen a nagy ellenfél amerikaiak egyik csillaga a kezébe nyomja Máté evangéliumának egy mondatát:

„Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt.”

A Tűzszekerek rendkívül finoman össze tudta kötni a Biblia néhány sorát a versenyzéssel, ugyanakkor az Ószövetségben és az Újszövetségben nagyon kevés utalást találunk a sportra. Inkább szemléltetésként találkozhatunk vele az élet kiteljesedéséhez vezető tanításoknál, a lényege a Szentírásban nem a másik legyőzése.

A futás mellett ez meglepő módon az ökölvívás, amelyet Szent Pál a korintusiakhoz írt I. levelében a lehető legszelídebb szövegkörnyezetbe tesz:

„Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért. Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom, és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak.”

Aligha véletlen, hogy Szent Pál éppen ebben a levélben hozza példának az élsportot. Miután élete során bejárta a görögök lakta vidékeket, találkozott a sportkultúrájukkal, így az ókori olimpiai játékokkal is, amelyek Krisztus után még évszázadokon át tartottak. A futóversenyek, az atlétikai ugró- és dobószámok mellett a küzdősportok is szerves részüket képezte: a birkózás, a pankráció és az ökölvívás egyaránt.

A leglátványosabb esemény kétségtelenül a kocsiverseny lehetett, amely egy másik Oscar-díjas filmeposz, a Ben-Hur egyik csúcsjelenetét adja, nem a játékok műsoraként. A sportág gyökereit a Bibliában is megtaláljuk, éppen a Húsvét éjszakáján felolvasott Kivonulás könyve-jelenetben, amikor a fáraó üldözőbe veszi a választott népet:

„»Mit is tettünk, hogy elengedtük szolgálatunkból Izraelt?« Befogatott tehát harci szekerébe, maga mellé vette egész hadnépét, vett hatszáz válogatott harci szekeret, és minden egyéb harci szekeret, amely Egyiptomban volt, és mindegyikbe harcosokat helyezett. Az Úr pedig megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának szívét, és ő üldözni kezdte Izrael fiait, jóllehet azok hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki.”

Ezután választotta ketté Mózes kinyújtott karja által az Úr a tengert, hogy a választott nép tagjai átkelhessenek rajta, majd Mózes kinyújtott karja által „a visszatérő vizek elborították a fáraó egész hadseregének harci szekereit és lovasait, akik utánuk nyomultak a tengerbe.”

Krisztus korában Ben-Hur, a választott népet – és minden leigázottat – képviselve már Róma ellen harcol a Messalával vívott kocsiversenyben. A film eszmei szépséggel szövi bele az ókori sportkultúrát az Újszövetséget is bemutató történetbe.

Kiemelt fotó: Christian's Scholar Review