A vb-ezüstérmes kapitány annak idején Maradona helyett igazolt Angliába
Három évvel ezelőtt hunyt el betegsége miatt az argentin válogatott egykori szövetségi kapitánya, Alejandro Sabella. A 2014-es világbajnokságon az Albicelestét döntőbe kormányzó Sabella hazájában játékosként és edzőként is nagy sikereket ért el. Az egykori középpályás annak idején Angliában is feltűnt, miután a Sheffield United 1978-ban nem tudta átigazolni Diego Maradonát és beérte vele.
null
Idén decemberben lesz három éve, hogy nincs köztünk a 2020-ban 66 évesen elhunyt Alejandro Sabella, akinek nevéhez fűződött, hogy 2014-ben az argentin válogatott 24 év után újra vb-döntőt játszhatott.
Öt bajnoki címet nyert aktív játékosként
Sabella egy középosztálybeli családban született az argentin főváros egyik jómódúnak számító városrészében. Szorgalmas, kitűnő tanuló volt, fel is vették őt a jogi egyetemre, azonban a labdarúgó-pályafutása miatt be kellett fejeznie a tanulmányait. A patinás River Plate utánpótlásában nevelkedett, majd 1974-ben került fel az első csapathoz. Lassú mozgása révén a nem túl hízelgő „lajhár” becenévvel illették. A támadó középpályás posztján jobbára csak Norberto Alonso távollétében jutott rendszeres lehetőséghez. A „milliomosok” 18 év után nyerték meg újra a bajnoki címet 1975-ben, ezzel együtt Sabella háromszoros bajnok lett a csapattal. Mind közül az utolsó címből (Metropolitano, 1977) vette ki a részét stabil kezdőként. Négy év alatt 118 mérkőzésen 11 gólt szerzett a csapat színeiben.
1978 nyarán az angol másodosztályú Sheffield United megpróbálta megszerezni a fiatal Diego Maradonát az Argentinos Juniorstól, azonban a felek nem tudtak megállapodni az átigazolásáról. Az angol klub elöljárói egy másik tehetséges argentin futballistára vetettek szemet, így került Sabella 23 évesen a szigetországba. Keresztnevéből adódóan az angolok jobbára csak Alexnek hívták. Ugyanekkor szerződött Osvaldo Ardiles az első osztályú Tottenhamhez, akit az angol élvonal első argentin légiósaként tartanak számon.
A Blades színeiben Sabella két idény alatt nyolc gólig jutott, majd a csapat kiesése után távozott. A klub már megállapodott a másodosztályú Sunderlanddel az átigazolásáról, azonban az argentin az első osztályba vágyott, így a Leeds United játékosa lett. Az élvonalbeli csapatnál tőle távolálló módon balszélsőként foglalkoztatták, nem is váltotta meg a világot, 23 mérkőzésen kétszer volt eredményes.
Ezt követően mielőbb szeretett volna visszatérni hazájába, és aktív pályafutása legjobb időszakát töltötte az Estudiantes La Plata alkalmazásában. A Carlos Bilardo vezette csapattal megnyerték az 1982-es Metropolitano és az 1983-as Nacional bajnokságot, Sabella pedig ezután is alapember maradt. Öt év alatt 149 pályára lépést vállalt az együttes színeiben, menet közben egy rövid kitérőt tett a brazil Grémiónál kölcsönben, majd a csapattól való távozását követően még a Ferro Carril Oeste és a mexikói Irapuato futballistája volt 1989-es visszavonulásáig.
Sabella 1983 és 1984 között nyolc találkozón lépett pályára Bilardo argentin válogatottjában, amelyet akkoriban már jobbára a későbbi, 1986-os világbajnok csapat tagjai alkottak. Négy meccsen lépett pályára az 1983-as Copa Américán, amelyen az argentinok a brazilok mögött nem jutottak tovább a csoportjukból, valamint még négy barátságos meccsen jutott szóhoz.
Klubcsapatával trófeát nyert, a válogatottal vb-döntőig jutott
Visszavonulása után edzőnek állt, bár kezdetben hosszú ideig csak Daniel Passarella segédedzőjeként tevékenykedett. Sabella az 1978-as világbajnok szélső védő munkáját a River Plate-nél (1990-1994 és 2006-2007)), az argentin válogatottnál (1994-1998), az uruguayi nemzeti csapatnál (1999-2001), az olasz első osztályú Parmánál (2001), a mexikói Monterrey-nél (2002-2004) és a brazil Corinthiansnál (2005) segítette.
2009 márciusában nevezték ki az általa korábban játékosként is erősített Estudiantes La Plata vezetőedzőjének. Sabella nagyszerűen vette fel a fonalat az ismerős környezetben, csapata rögtön fantasztikus menetelést produkált a nemzetközi kupasorozat egyenes kieséses szakaszában, és a tréner kinevezését követően alig négy hónappal megnyerték a Libertadores-kupát – a döntőben a brazil Cruzeirót legyőzve. A korábban 1968 és 1970 között sorozatban háromszoros győztes Los Pincharratas hosszú idő után újra és azóta is utoljára ért fel a kontinens tetejére.
2011-ben mondott le a posztjáról, majd azon a nyáron az argentin válogatott szövetségi kapitányának nevezték ki Sergio Batista helyére a gyengén sikerült hazai Copa América-szereplés után. Sabella annak ellenére vette át hazája válogatottjának irányítását, hogy nem sokkal korábban már aláírt az egyesült arab emirátusokbeli Al-Jazirához. Az első fontosabb intézkedése az volt, hogy Lionel Messinek adta a csapatkapitányi karszalagot, aki Sabella első meccsén, Venezuela ellen vezethette először kapitányként a nemzeti csapatot.
Az argentin válogatott nem különösebben látványos, ám annál hatékonyabb célfutballt játszott, ennek köszönhetően a 2014-es világbajnokságon szoros győzelmekkel egészen a fináléig menetelt. Az Albiceleste az 1990-es torna után 24 év elteltével játszott újra vb-döntőt, de a torna utolsó mérkőzését hosszabbításban elvesztette Németország ellen. Noha sokan szerették volna a maradását, Sabella a vb után elköszönt a válogatottól.
Egy évvel később Szaúd-Arábia válogatottjának élére nevezték volna ki, azonban elutasította az ajánlatot.
Emlékezete
2020. november 25-én, éppen Diego Maradona halálának napján szívproblémák miatt kórházba került. A hírek szerint eleinte javult az állapota, ám az intézményben összeszedett egy fertőzést, amelyből már nem épült fel. December 8-i halálát a hivatalos jelentés szerint hosszan tartó szívbetegség okozta.
A néhai szakembert érdekelte a politika és a történelem, maga is politikailag aktív volt a baloldali Peronista ifjúsági mozgalomban és többször felszólalt társadalmi ügyekben.
„Kötelességemnek érzem, hogy mindig a szolidaritás és a javak egységes elosztása mellé álljak egy igazságosabb, élhetőbb társadalom létrehozása érdekében, amelyben mindannyiunknak egyenlő esélyei lehetnek”
– vallotta.
Sabellát La Platában a város díszpolgárává avatták, míg az Estudiantes stadionja közelében egy utcát neveztek el róla. Játékosai mindig nagy tisztelettel beszéltek róla, kiváló szakembernek és jó barátnak tartották őt.
„Öröm volt, hogy ennyi mindent megoszthattam veled. Alejandro nagyszerű ember volt, azon kívül, hogy kiváló tréner volt, rengeteg dologban segített, amelyek a fejlődésemet szolgálták. A 2014-es világbajnokság felejthetetlen élmény volt, együtt vettük az akadályokat egészen a végsőkig”
– emlékezett vissza rá Lionel Messi a halálát követően.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt kép: Facultad de Periodismo y Comunicación Social