A világ másik végén található Barcelona mezét Ronaldinho és Tévez is viselte

A Barcelona SC 16 alkalommal nyerte meg az ecuadori bajnokságot, mellyel rekordernek számít, míg hazájából az első csapat volt, amely döntőt játszhatott a Libertadores-kupában, azonban 1990-ben és 1998-ban egyaránt elvesztette a finálét.

Katalán alapítótagok

1925. május 1-jén két katalán, Eutímio Pérez és Onofre Castells, valamint Carlos García Ríos személyében egy helyi sportkedvelő alapította meg a Barcelona SC-t az ecuadori Guayaquil városában. Az ország legfontosabb kikötővárosában ez volt az első komolyabb szinten jegyzett labdarúgócsapat, a nagyobb riválisai csak később jöttek létre. A régió folyamatos fejlődésének eredményeképpen a legutóbbi népszavazás eredményei szerint a várost már több mint 2 és fél millióan lakják. A klub első elnökének Castellst jelölték, az első vezetőség tagjai között pedig további katalán származású személyek voltak találhatóak, akik büszkék voltak az „eredeti” Barcelona gyökereire. Noha a csapat kezdetekben még egy sima, fekete-fehér mezt viselt, néhány év elteltével már ügyeltek rá, hogy katalán zászló piros-sárga színei valamilyen formában mindig megtalálhatóak legyenek a mezeken. Sokáig függőleges csíkozású szerelésben játszottak, napjainkban a citromsárga az uralkodó szín a mezen.

A kezdeti évtizedekben a csapat többnyire kolumbiai együttesekkel mérette meg magát a tapasztalatszerzés céljából, majd az ellenfelek színrelépésével a guayaquili bajnokságban szerepelt. Az amatőrök között 1950-ben diadalmaskodott, majd a profi bajnokság bevezetése után az 1950-es és 1960-as években további öt bajnoki címet szerzett.

Hazai sikerkorszakok

Az 1940-es években alakult ki a városi rivális Emelec elleni vetélkedés. A Clásico del Astillero néven ismert derbi első felvonását 1943-ban rendezték, amely máig az ecuadori labdarúgás legnagyobb rangadójának számít. Az egymás elleni mérkőzéseket rendre felfokozott várakozás és fanatikus atmoszféra övezi, a párharc mérlege pedig egészen kiegyenlített.

Az ecuadori országos bajnokság először 1957-ben került megrendezésre, és a Barcelona SC egyedüli csapatként a kezdetektől fogva tagja a mezőnynek – soha nem esett ki a másodosztályba.

Ezzel a BSC már a kezdetekben letette a névjegyét és hamar Ecuador legnépszerűbb csapata lett, mivel a környékbeli lakosokon kívül országszerte is sokan kezdtek drukkolni a látványos és eredményes játékot nyújtó csapatnak.

A klub történetének valaha volt legeredményesebb játékosa az a Washington Munoz, aki 1962 és 1979 között 356 mérkőzésen 101 gólt szerzett. Őt Nicolás Asencio és Manuel Uquillas követi 92-92 találattal a házi rangsorban.

Az 1960-as évekbeli sikerkorszakot követően a következő évtizedben némi visszaesés következett, majd a Barcelona az 1980-as években újra uralta az ecuadori futballt.

Mindez egybeesett a hosszú pályafutása alatt végig a BSC-t szolgáló Juan Madrunero karrierjével, aki 1970-től kezdve 18 év alatt lejátszott 454 mérkőzésével a legtöbb meccsen játszó labdarúgó a klub történetében.

Juan Madrunero 454 mérkőzéssel rekorder a Barcelona SC-ben (Forrás: revistawinner.ec)

Elvesztett nemzetközi kupadöntők

Menet közben a Barcelona SC 1990-ben a valaha volt első ecuadori csapatként bejutott a Libertadores-kupa döntőjébe egy egyedülálló menetelés végén. A csoportkörben területi alapon a két guayaquili csapatot két bolíviai csapattal sorolták azonos kvartettbe: a BSC, az Emelec, valamint a The Strongest és az Oriente Petrolero pedig egyaránt hat ponttal végzett. A valószínűtlen holtversenyben a harmadik továbbjutó helyért a BSC-nek újra kellett játszania az Oriente ellen egy oda-visszavágós párharcot, melyet tizenegyesrúgásokkal nyertek meg az ecuadoriak.

A Barcelona a negyeddöntőben a városi Emelecet 1–0-s összesítéssel búcsúztatta, majd a döntőbe jutásért tizenegyesekkel múlta felül az argentin River Plate-et. A fináléban a paraguayi Olimpia Asunción 3–1-es összesítéssel hódította el a trófeát.

Újabb hazai bajnoki címeket követően a Barcelona 1998-ban ismét döntőt játszhatott az első számú dél-amerikai nemzetközi kupasorozatban, miután az elődöntőben ismét megnyert egy szétlövést a paraguayi Cerro Porteno ellen. A Vasco da Gama elleni finálé mindkét mérkőzését elvesztette, a brazil csapat 4–1-es összesítéssel bizonyult jobbnak.

Bár a BSC játszott először döntőt, az első ecuadori Libertadores-kupa-győztes a fővárosi LDU Quito lett 2008-ban. Azóta még a tavalyi Copa Sudamericanát megnyerő Independiente del Valle is játszott egy döntőt 2016-ban, de alulmaradt a kolumbiai Atlético Nacionallal szemben.

A guayaquiliek egykori legendás kapusa, José Francisco Cevallos 1990-től 2006-ig több mint 400 mérkőzésen védte a citromsárgamezesek kapuját, miközben 89-szer állhatott a gólvonal elé az ecuadori válogatottban.

A csapat a története során 29 alkalommal versenyzett a Libertadores-kupában, míg a 2002 óta íródó Copa Sudamericanában kilencszer állt rajthoz.

A 21. századot tekintve a Barcelona 2012-ben, 2016-ban és 2020-ban végzett az ecuadori országos pontvadászat élén. Legutóbb 2022-ben ugyan az első szakaszt megnyerte, a második felvonásban diadalmaskodó Aucasszal szemben elvesztette a bajnoki döntőt.

Az ecuadori klub stadionja még Pelét is lenyűgözte (Forrás: stadiumguide.com)

Érdemes megemlíteni a csapat otthonát is, a BSC az Estadio Monumental Isidro Romero Carbóban látja vendégül az ellenfeleket, a létesítmény, amely a Libertadores-kupa tavalyi döntőjének is otthont adott, Pelé szerint az egyik legszebb a világon.

A „sárga éjszaka”

A Barcelona SC minden szezon előtt egy gálamérkőzésen mutatja be a játékoskeretét az új idényre a szurkolóknak. Az ünnepségen már hagyományossá vált, hogy minden alkalommal egy-egy közelmúltban visszavonuló híresség pályára lép a csapat mezében. A „sárga éjszaka” (Noche Amarilla) nevet viselő rendezvényen az elmúlt években olyan egykori világklasszisok léptek pályára, mint Ronaldinho (2016), Diego Forlán (2017), Kaká (2018), Andrea Pirlo (2019), Alessandro Del Piero (2020), Javier Mascherano (2021) vagy Carlos Tévez (2022), míg idén Sergio Agüero tette tiszteletét az eseményen.

Az ecuadori csapat 1988-ban a Guayaquil City Cup keretein belül játszott egy barátságos mérkőzést az FC Barcelona ellen, és 2–1-re legyőzték a katalán együttest. A csapat története nem fonódott össze ennél szorosabban a névadóval, de a dél-amerikai csapatnál is büszkén viselik a Barcelona nevet, klubszíneket és a katalánokétól nem sokban különböző címert.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt kép: wallpapercave.com