A világjáró kamufutballista, aki majdnem a Bajnokok Ligájáig hazudta magát

Vannak, akik bármit megtennének azért, hogy profi futballisták legyenek, még akkor is, ha a tehetségük finoman szólva sem predesztinálja őket erre. A futballtörténelem tele van olyan szélhámosokkal, akik a pályán nyújtott teljesítmény helyett a megtévesztés művészetét fejlesztették tökélyre. Korábban írtunk már Carlos Kaiserről, a brazil csatárról, aki évtizedekig úgy élt meg profi kluboknál, hogy sérüléseket színlelt, és szinte soha nem lépett pályára. Bemutattuk Ali Diát, aki egy hamis telefonhívás révén került a Southamptonhoz, és azóta is a Premier League történetének legrosszabb igazolásaként emlegetik. De említhetnénk Dexter Rosalest is, aki egy komplett, nem létező karriert épített fel az interneten, hogy eladja magát.

Ebbe a kétes dicsőségű társaságba tökéletesen illeszkedik Grégoire Akcelrod is. Az ő története azonban valamelyest más, hiszen ő ma a profi futball meghatározó alakja, aki miután megvalósította álmát játékosként, elismert játékosügynök lett belőle.

Menekülés az aranykalitkából

Akcelrod egy tehetős párizsi családban nőtt fel, ahol a pénz és a társadalmi státusz magától értetődő volt. Nagyanyja 15 éven át élt együtt az Oscar-díjas színésszel, Maurice Chevalier-vel, ami nagy hatással volt rá. A kis Grégoire azonban mégsem élvezhette gondtalanul a gyermekkorát.

„Amikor fiatal voltam, egy nagy házban éltünk, minden csodálatos volt. De nem szerettem a ház légkörét, mert a szüleim mindig csak üzletről és pénzről beszéltek – mesélte Akcelrod a The Set Pieces-nek adott interjújában. – Ez nagyon unalmas volt. Az egyetlen örömöm az volt, amikor kimentem a kertbe focizni. Amikor a labdával voltam, mindent elfelejtettem.”

A futball volt számára a menekülőút, ahol barátokat szerezhetett, ahol önmaga lehetett. A Paris Saint-Germain volt a kedvenc csapata, és mindig arról álmodott, hogy olyan lehet, mint példaképe, Zinédine Zidane. Apja azonban egészen más jövőt szánt neki: azt akarta, hogy a fia üzleti iskolába járjon, és idővel átvegye a családi vállalkozást. Bár Grégoire ötéves korától egy helyi gyerekcsapatban is játszott, apja a futballt csak időpocsékolásnak tartotta.

A töréspont: „Greg, te lusta vagy”

A fordulópont tízéves korában következett be, amikor apja először ment ki megnézni őt egy mérkőzésen. A fiú számára ez felért egy Bajnokok Ligája-döntővel, tűkön ülve várta, hogy bizonyíthasson apjának. A meccs azonban teljesen másként alakult, mint amire számított: csapata 4–0-s vereséget szenvedett.

„A meccs után apám odajött hozzám, és azt mondta: »Greg, nagyon rossz vagy. Nem akarom, hogy focizz. Lusta vagy«” – emlékezett vissza Akcelrod a Telegraphnak. De ez nem csak egy szimpla kritika volt, apja 18 éves koráig eltiltotta őt a futballtól. Greg nem játszhatott csapatban, nem járhatott edzésre, sőt nyolc éven át otthon is csak titokban gyakorolhatott a hátsó kertben, amikor az apja nem látta. „Összetörte a szívemet, mert a futball volt a hét csúcspontja számomra. Biztos voltam magamban, hogy hiába tilt el a futballtól, ha felnövök, látni fog profi focistaként játszani” – emlékezett vissza a nagy döntésre.

A kamucsatár születése

Mivel apja akaratával szembe ment, így saját lábára kellett állnia. Elkezdett dolgozni a McDonald’sban, ahol megtapasztalta, milyen a kemény munka. 16 éves volt, amikor zseniális ötlete támadt: az iskola számítógépén lemásolta és átalakította Ronaldo weboldalát, majd cikkeket kezdett el hamisítani a saját nevével. Átvett egy L’Équipe-anyagot is, amely arról szólt, hogy Nicolas Anelka a Real Madridba igazol, majd kicserélte a saját nevére. „Megmutattam a barátaimnak, akik azt mondták, hogy teljesen valódinak tűnik.” – mondta a Sportbible-nek.

Később egy felkészülési mérkőzés videóját is feltöltötte, amelyhez saját bevezetőt készített, sőt a játékoskeretbe is beírta a nevét, így a nézők azt hihették, hogy a PSG kupamérkőzésén szerepel. Valójában tényleg játszott a PSG-nél, csak a klub 15. osztályban szereplő amatőrcsapatában. Ezt a bajnokságot később ő maga is csak „hentesek ligájának” nevezte: előfordult, hogy nem füves pályán, hanem salakon rendezték a mérkőzéseket.

A hitelesség látszatának erősítésében egy ismerőse segített: barátnője a Parc des Princes stadion PSG-ajándékboltjában dolgozott, és volt kulcsa a létesítményhez. Egy alkalommal, amikor a stadion zárva volt, a lány körbevezette az üres arénában. Akcelrod korábban vásárolt egy hivatalos PSG-mezt, rajta a nevével és a 17-es mezszámmal. Amikor a pályához értek, megkérte a lányt, hogy készítsen róla néhány képet a stadion gyepén a kedvenc csapatának mezében, amiket később a weboldalán és az önéletrajzában is felhasznált. Tökéletes trükk volt: a klub hivatalos mezében, a stadionban készült képek azonnal hitelesítették.

A PSG-nél egy barátnő segítségére volt szükség... (Forrás: Grégoire Akcelrod)

Próbajátékok és kudarcok

Akcelrod számos klubhoz beajánlotta magát. Jelentkezett a Chelsea-hez, a Manchester Cityhez, sőt levelet írt Arsene Wengernek is, abban bízva, hogy közvetlenül az Arsenal menedzserén keresztül juthat próbajátékhoz. A válasz 2003 augusztusában érkezett: a levélben Wenger asszisztense udvariasan közölte, hogy a próbajátékokról nem a menedzser dönt, hanem a klub vezető játékosmegfigyelője, Steve Rowley az illetékes. Hozzátették, hogy a klub rendszerint csak akkor hív meg valakit próbajátékra, ha előtte élőben vagy videófelvételen meggyőződtek róla, hogy megfelel a Premier League szintjének.

A válasz azonban annyira annyira feldobta Grégoire-t, hogy a levelet később be is kereteztette. „A klub válasza csak még több reménnyel töltött el, mert számomra az Arsenal az egyik legnagyobb klub volt Angliában. Biztos voltam benne, hogy néhány második, harmadik vagy negyedik osztályú csapatnál lesz lehetőségem megmutatni magam” – emlékezett vissza.

Az Arsenal elutasító levele nagyon ösztönző volt számára

Ha nem is az Arsenal, de az angol másodosztályú Swindon Town végül próbajátékra hívta. Grégoire teljesítménye azonban totális kudarc volt: a vezetőedző 20 perc után lehívta a pályáról, a próbajátékot pedig befejezettnek tekintette.

„Fizikailag nem voltam jó állapotban, teljesen elveszettnek éreztem magam a pályán – emlékezett vissza. – Az egymás elleni játékban egyszer a kapus előrerúgott egy hosszú labdát, amit megpróbáltam továbbfejelni, de rosszul számítottam ki a labda ívét, és arcon talált. Mindenki rajtam röhögött.”

Akcelrod azonban nem adta fel, egy újabb esélyért könyörgött, és aznap este a szállodai szobájában angol sportcsatornák közvetítéseiből próbálta megtanulni, hogyan kellene mozognia a pályán középpályásként. A második esélyt végül megkapta, másnap egy edzőmérkőzésen pályára lépett, sőt két gól is szerzett. Az egyiket 16 méterről látványos mozdulattal emelte a kapuba, amit a Sky Sport kamerái is rögzítettek, a szurkolók pedig a meccs legjobbjának választották.

Bár a próbajáték után elküldték, a videófelvétel újabb referenciaként szolgált, hogy más kluboknál próbálkozzon. „Ha tízszer próbálnám megismételni, kilencszer tuti a reklámtáblákat találnám el” – nyilatkozta később Akcelrod a góljáról.

Öt kontinensen, 19 ország 22 profi klubjánál próbálkozott: megfordult edzésen a Norwich Citynél, a Bournemouth-nál, a Dundee Unitednál, az ausztrál Sydney FC-nél és az amerikai New York Red Bullsnál is, mielőtt 2009-ben, 27 éves korában elérkezett az igazán nagy dobása. Legalábbis majdnem.

Lebukás a Bajnokok Ligája küszöbén

2009-ben az argentin Tigre második csapatában játszott, egy ügynök megkereste, hogy szeretne-e bolgár CSZKA Szófiában futballozni – amely akkor a Bajnokok Ligája selejtezőjére készült. Akcelrod elutazott próbajátékra, ahol megfelelt és szerződtették. A klub vezetői úgy vélték, a PSG tartalékcsapatának egyik gyöngyszemére akadtak. Hároméves kontraktust kínáltak neki havi 15 000 fontos fizetéssel. A megállapodást aláírták, a klub hivatalos honlapja beszámolt az érkezéséről, sőt a bemutatófotók is elkészültek róla a CSZKA mezében. Úgy tűnt, hogy végre teljesült az álma: profi futballista lett, ráadásul mindjárt a BL-ben bizonyíthat. Minden összeállt – legalábbis addig, amíg a szófiai szurkolók el nem kezdtek kutakodni.

Történt, hogy a bejelentést követően egy CSZKA-drukker feltett egy kérdést egy PSG-s szurkolói fórumon, hogy mit lehet tudni az új szerzeményről. A párizsi szurkolók számára azonban értelemszerűen semmit sem mondott a név, nyomozni kezdtek, majd feltárták Grégoire múltját. A bolgár sajtó is felkapta az ügyet, így másnapra a teljes nyilvánosság tudta: Akcelrod egy csaló. A klub ezt követően azonnal felbontotta a szerződését.

Akcelrodot azonban a szófiai eset sem törte meg, később próbálkozott Görögországban és Kuvaitban is, de a következő fordulat 2011-ben következett, amikor Kanadába utazott. „Torontóban találkoztam egy játékossal, akit korábban már ismertem. Mesélte, hogy a klubja éppen csatárt keres. Megkérdeztem, tudna-e telefonálni az ügyemben még aznap.”

Az ismerős telefonált, Akcelrod pedig kétórás próbajáték után aláírta élete első profi szerződését a kanadai élvonalbeli Mississauga Eaglesnél. Állítása szerint ez volt az első alkalom több mint tíz év után, hogy végre pénzt keresett a futballal.

Végül 11 hónapot töltött Kanadában. Először hónapokig a kispadon ült, de a szezon végére sikerült bekerülnie a kezdőcsapatba, sőt a LinkedIn-profilján a mai napig szerepel az önéletrajzában, hogy 16 mérkőzést játszott profiként és együttesével bejutott a playoffba. Sőt, egyszer még gólt is szerzett.

Hiába teljesült az álma, nem maradt egy szezonnál tovább, az okokról így nyilatkozott a Dona Secretnek: „Kanadában már teljesítettem az álmomat, profi szerződésem volt, de egy év után unatkoztam, a fizetés alacsony volt. Kínába mentem, és egy hét után egy másodosztályú csapat érdeklődött irántam. Az ügynököm azt kérdezte, akarok-e Drogbával és Anelkával játszani, persze igent mondtam, bár nem értettem, ez hogyan lehetséges. Egy vacsorán ettem valamit, amiről később kiderült, hogy kutyahús. Rosszul lettem, három napig nem tudtam rendesen enni és inni. Amikor edzeni kellett volna, még mindig nem voltam jól, az edző pedig azt mondta, nem vagyok elég jó. Logikus, a testem teljesen legyengült.”

A kínai szerződés helyett így karrierje más irányt vett, sőt sportágat is váltott. Torontóból Moszkvába költözött, ahol a Team Russia Force Racing (Team RFR) Formula Renault 3.5-ös sorozatban induló csapatánál kereskedelmi és marketingigazgatói pozíciót töltött be. 2014-ben azonban egy korábbi edzője megkérte, hogy segítsen egy fiatal kameruni játékosnak klubot találni Európában. Akcelrod több mint egy évtizedet töltött azzal, hogyan adja el magát a profi futballban, így testhezálló feladatnak érezte a felkérést.

„Láttam a srácot, elképesztően jó volt. A meccs végén odamentem hozzá, és azt mondtam neki, hogy elviszem próbajátékra Angliába. Azt válaszolta, hogy rendben, de már rengetegen mondták ugyanezt – és otthagyott. Erre azt mondtam az edzőnek, hogy majd meglátja, elviszem Angliába. A Liverpool akkoriban nagyon figyelte a fiatal francia játékosokat, megbíztak bennem. Küldtek egy meghívólevelet a srácnak anélkül, hogy az edző látta volna. Aztán kiderült, hogy lejárt az útlevele, és azt mondta, nem tud menni. Mondtam, rendben, akkor majd megoldjuk. Végül együtt mentünk ki egy hétre. Ott felrobbantotta a pályát, nagyszerűen játszott. Készítettünk közös fotókat a Liverpoolnál, feltette Facebookra közvetlenül a hazautazás előtt, és amikor hazaértünk, több mint száz üzenetem volt, mert megjelölt, és mindenki azt akarta, hogy én legyek az ügynöke” – mesélte Akcelrod.

Így alakult, hogy 2014-ben megalapította a One Soccer Agency nevű ügynökséget. Több mint 20 játékost juttatott el próbajátékra az Aston Villához. Legnagyobb sikerei egyikeként tartja számon, amikor 2015-ben a klub profi szerződést kínált egy CBB nevű amatőrcsapat cserejátékosának, Johan Abdounak. Azóta segítette Bakary Koné indiai vagy Éric Bauthéac ciprusi szerződését, közreműködött Kelly Gago pályafutásában, aki a francia válogatottban és az Evertonban is szerepelt, de a legismertebb ügyfele egyértelműen a ma már a Real Madrid sztárjának számító Aurélien Tchouaméni volt, akivel még a Girondins Bordeaux akadémiáján ismerkedett meg.

„Tchouaméni 15 éves volt, amikor találkoztunk. Akkoriban mindössze ketten akartak vele dolgozni, én és egy srác, aki egy sportszerboltban dolgozott. Szó sem volt arról, hogy az egész világ versengett volna érte. Nekem azonban nagyon tetszett a játéka, és jól megértettük egymást, így öt éven át az ügynöke lehettem” – mondta Akcelrod egy műsorban.

2021-ben, 38 éves korában aztán még egy rövid időre visszatért a pályára: az andorrai másodosztályú CF Américában 19 mérkőzésen pályára lépett, ahol hat gólt is szerzett.

Azóta főleg női futballistákkal foglalkozik, ügyfele volt többek között a francia válogatott Kelly Gago, az algériai válogatott Roselene Khezami, valamint Manon Uffren is. 2021-ben megírta Pro à tout prix című önéletrajzi könyvét, jelenleg pedig a szaúdi bajnokság állandó szakértője, rendszeres résztvevője a szaúdi ligával foglalkozó műsoroknak. Sőt 2023-ban őt kérték fel, hogy szervezze meg az al-Ahli csapatának a salzburgi edzőtáborát, így közelről figyelhette, hogyan illeszkednek be az Európából érkező sztárjátékosok.

(Fotó: Donna Secret)

 És hogy megbánta-e, hogy annyi éven át hazudott a világnak? Saját bevallása szerint nem, sőt büszke is rá. Akcelrod úgy tekint a hazugságaira, mint egy jól működő marketingeszközre, amivel kompenzálhatta az elvesztegetett éveket, amit az apja elvett tőle.

„Amíg senkinek nem ártottam, nem loptam senkitől, addig szerintem ez nem bűn. Én csak fel akartam gyorsítani a sorsomat, és erre büszke vagyok. Ha újra kellene csinálnom, megtenném. A klubok legfeljebb három napot veszítettek egy próbajátékkal. Ez a futball része. Olyan ez, mint amikor valaki kicsit szépít az önéletrajzán, hogy elhívják állásinterjúra. A lényeg úgy is az, hogy ott mit mutat” – vallja.

Borítókép: Gregoire Akcelrod/Instagram

Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!