A Wisla másodosztályúként nyert kupát, hárman pedig még követhetik a példáját

Mielőtt felsorolnánk, hol értek el kiemelkedő eredményt alacsonyabb osztályú csapatok a helyi kupasorozatokban a jelenlegi idényben, érdemes egy kicsit elkalandozni a múltban.

Talán nem okoz meglepetést, hogy az angol FA-kupa, mint a világ legrégebbi sorozata előkelő helyet foglal el a fináléba jutó nem élvonalbeli csapatok listáján is. A szigetország első számú kupájában összesen 24 csapat jutott be a fináléba úgy, hogy az adott kiírásban nem a legmagasabb osztályban szerepelt, s közülük nyolcan győztesnek is mondhatják magukat. Legutóbb ez a West Ham Unitednek sikerült 1980-ban, amikor az Arsenalt tudta legyőzni a döntőben.

Mindenképp ki kell emelni a KNVB Beker esetét, ugyanis Hollandiában 26 alkalommal fordult elő, hogy nem élvonalbeli csapat is érdekelt volt a trófeáért zajló küzdelem utolsó összecsapásán. Ennek nagy része még akkor történt, amikor nem volt egységes országos bajnokság. 1900 és 1926 között 13 olyan csapat jutott be a fináléba, amely nem az adott tartományi bajnokság legmagasabb szintjén játszott és ezek közül csak egy nem tudott felérni a csúcsra.

Az erős bajnoksággal bíró országok közül még a francia érdemel említést, ugyanis a Coupe de France-ban 18 esetben szerepelt alacsonyabb osztályú együttes a kupadöntőben. Mindössze kétszer nyert a „kisebb” klub, előbb 1959-ben a Le Havre AC tudott egy újrajátszás keretein belül diadalmaskodni, legutóbb, 2009-ben pedig az EA Guingamp futballistái emelhették magasba a trófeát.

Ejtsünk szót Ausztriáról (14 finalista, 5 győztes), Dániáról (14 finalista, 4 győztes), Finnországról (17 finalista, 4 győztes), Luxemburgról (16 finalista, 4 győztes) Norvégiáról (16 finalista, 7 győztes), Lengyelországról (15 finalista, 5 győztes), Romániáról (15 finalista, 4 győztes) és Skóciáról (16 finalista, 3 győztes), ezek azok az országok, ahol egy alacsonyabb osztályú csapat a legtöbbször eljutott a döntőig.

Írországban pedig a „kicsik” döntőbeli győzelmeinek az aránya a legmagasabb, bár itt csak kilenc nem élvonalbeli együttes jutott be az FAI Cup fináléjába, közülük ötnek is sikerült nyerni. 1923-ban az Alton United, 1927-ben a Drumcondra FC, 1990-ben a Bray Wanderers, 1994-ben a Sligo Rovers és 2009-ben a Sporting Fingal nevét vésték fel a győztesek listájára – mindegyik együttes másodosztályúként diadalmaskodott.

És akkor térjünk rá a jelenre. Négy olyan eset van a 2023-2024-es szezonban Európában, amely a témához illeszkedik. Érdemes Németországban kezdeni a felsorolást, ugyanis ez lesz közülük a legnagyobb médiafigyelmet kiváltó esemény, hiszen a Bundesligát megnyerő, az Európa-ligában pedig döntős Bayer Leverkusen triplázásának szeretne az útjába állni az 1. FC Kaiserslautern. Noha utóbbi nem most éli a legszebb napjait, ne feledjük, 1963 óta kétszer nyerte meg a Bundesligát (1990-1991, 1997-1998), kétszer pedig a Német Kupát (1989-1990, 1995-1996) és az európai porondon is tett már le valamit az asztalra, hiszen a második számú sorozatban (UEFA-kupa, Európa-liga) annak idején kétszer járt az elődöntőben (1981-1982, 2000-2001). A szezonbeli remeklés elsősorban a kedvező sorsolásnak volt köszönhető, ugyanis a döntőig vezető úton az 1. FC Köln volt az egyetlen élvonalbeli ellenfelük.

Az egyesített Németországban ez a kilencedik alkalom, hogy egy alacsonyabb osztályú együttes bejut a kupadöntőbe. Rögtön az első ilyen alkalommal a „kicsi” nyert, a második ligás Hannover 96 tizenegyesekkel húzta be az 1992-es döntőt a Mönchengladbach ellen, ilyen egyébként azóta sem történt, hogy ne élvonalbeli együttes nyerte volna meg a sorozatot. Érdekesség, hogy a leverkuseniek eddigi egyetlen kupagyőzelme, épp az ezt követő évből, azaz 1993-ból is illeszkedik a felsorolt példák közé, hiszen egy nem élvonalbeli csapatot vertek meg a döntőben. Az ellenfél a Hertha BSC harmadik ligás tartalékcsapata volt, amely ezzel az első ilyen osztályú kupafinalista lett egyébként. Később még két harmadosztályú csapat érte el ezt a bravúrt, az Energie Cottbus 1997 tavaszán, illetve az Union Berlin 2001-ben, tartalékcsapat viszont azóta sem volt ott a sorozat utolsó meccsén. Említsük meg különleges esetként a Lautern utolsó sikerét is, ők már kiestek az élvonalból, amikor elhódították a trófeát a Karlsruher SC-vel szemben 1996 májusában (természetesen hivatalosan még első osztályú csapatnak számítottak).

A Bayer Leverkusen–1. FC Kaiserslautern döntőt május 25-én, szombaton 20 órakor rendezik meg a hagyományos helyszínen, a berlini Olimpiai Stadionban.

Németország után ugorjunk át a szomszédos Szlovéniába, ahol az ND Goricának van meg az esélye arra, hogy a helyi futballtörténet első nem élvonalbeli kupagyőztese legyen. Az ország 1991-es függetlenné válását követően a klub még HIT Nova Gorica néven szerepelt és 2001-ben révbe ért a sorozatban, majd egy évvel később az akkor másodosztályú Aluminij Kidricevo ellen meg is védte a címét – ez volt az első alkalom, hogy alacsonyabb ligás csapat szerepelt a fináléban, a másik pedig a Nafta Lendava menetelése volt a 2019-2020-as szezonban, őket az NS Mura állította meg a döntőben. Noha a Gorica az ország egyik sikercsapata volt, 1995 és 2014 között négy bajnoki címet és három kupagyőzelmet gyűjtött, az előző években már rendre a kiesés fenyegette őket. Tavaly nyáron alá is szálltak a másodosztályba, és most már biztos, hogy nem is jutnak fel azonnal. A kupadöntőben az ellenfél a 10 csapatos első osztály nyolcadik helyén szerénykedő Rogaska lesz, amely az utolsó bajnoki forduló előtt még stresszelhet, hiszen az is benne van a pakliban, hogy kiesnek és az is, hogy osztályozót kell játszaniuk a bennmaradásért. Így a finálét már lehet, hogy két – hivatalosan nem, ám gyakorlatilag – másodosztályú csapat vívja majd meg május 24-én, pénteken este 20.30-kor.

Ezek után sem megyünk messzire, maradunk a szomszédban, egészen pontosan Romániában, ahol –ahogyan már említettük – ez a 15. alkalom, hogy egy alacsonyabb osztályú csapat bejutott a döntőbe. A régmúlt során négy olyan alkalom is akadt, amikor a második vonalban szereplő résztvevő győzni tudott, a Metalul Resita 1954-ben, az Ariesul Turda 1962-ben, a Chimia Rimnicu Vilcea 1973-ban (ők ráadásul a harmadosztályú Constructorul Galati ellen győztek), valamint a Rapid Bucuresti 1975-ben. A XXI. században mindössze egyszer volt erre esély, azonban 2018-ban az FC Hermannstadt nem tudta elhódítani a trófeát. Idén tavasszal a nem kis meglepetést okozó CS Corvinul 1921 Hunedoara, azaz Vajdahunyad városának második ligás csapata próbálja meg borítani a papírformát az SC Otelul Galati ellen. A Corvinul, amely rengeteg ismert román játékosnak volt nevelőklubja (példának okáért említhetjük Mircea Lucescut vagy épp Bogdan Lobont-ot), nemrég még a negyedik vonalban szerepelt, ám az utóbbi időszakban nagy lendülettel emelkedik felfelé a helyi futballpiramison belül, és ennek a folyamatnak az egyik fontos állomása ez a döntőbe jutás. (A Román Kupa fináléját május 15-én, szerda este rendezik meg Sibiuban.)

És akkor vegyük az irányt „kirándulásunk” utolsó állomása, Lengyelország felé, amely a kronológia szerint akár az első is lehetett volna. Hiszen a helyi kupasorozat már véget ért és szebb napokat is látott, jelenleg másodosztályú Wisla Kraków megszerezte az ötödik kupagyőzelmét – immár azonban második ligás klubként. A patinás, az élvonalban tizennégyszeres bajnok klub csapata 2022 tavaszán hullott alá története során először és azóta nem sikerült visszatérnie a legjobbak közé, és bár most is csak a hetedik helyen áll a bajnokságban, még van esélye a feljutásra. A krakkóiak – miután előtte két élvonalbeli együttest elbúcsúztattak – a döntőben 2–1-re győzték le az első osztályú Pogon Szczecint és az bizonyossá vált, hogy az Európa-liga első selejtezőkörében indulhatnak a nyáron. A Puchar Polski történetében ez volt a 14. alakalom, hogy egy alacsonyabb ligás csapat bejutott a fináléba, és az ötödik olyan, hogy a „kiscsapat” tagjai emelhették magasba a trófeát. A Wisla Kraków pedig átvette a képzeletbeli stafétát az SK Branntól, a norvég gárda volt a legutóbbi alacsonyabb osztályú kupagyőztes Európában (2022).

Végül emlékezzünk meg azokról a csapatokról is, amelyeknek ugyan nem jött össze a döntőbe jutás most, ám alacsonyabb ligás csapatként ott voltak a kapujában. Már csak azért is érdemes felidézni ezt, mert egy hazai példát is hozhatunk, a másodosztály bajnoki címét elhódító Nyíregyházi Spartacus az elődöntőben maradt alul az élvonal bajnokával, a Ferencvárossal szemben.

A nyírségi gárda mellett ugyanilyen jól teljesített hazája kupasorozatában a svájci FC Sion, az izraeli Hapoel Nof HaGalil és az észt Viimsi JK is. Ennyi messzire jutó kiscsapat volt tehát a 2023-2024-es idényben, ami kifejezetten soknak számít az előző kiírásokhoz viszonyítva, és egyben azt is bizonyítja, hogy megvan még a labdarúgás romantikus oldala, csak jó helyen kell keresni azt.

Kiemelt kép: Kanal Sportowy