Aki 42 évesen még a Premier League-ben védett – portré Mark Schwarzerről

Utóbbi, az 1972-ben született kapus hazájában, az olasz bevándorlók által alapított Marconi Stallion csapatában lett először profi labdarúgó, 1990-ben. Már ilyen fiatalon, alig 18 évesen szép karriert és európai jövőt jósoltak neki a helyi szakemberek. Mivel ebben az időszakban a South Melbourne, a Melbourne Knights vagy éppen az Adelaide City mellett a Marconi számított a National Soccer League egyik nagyágyújának, csapata első számú kapusaként hamar felhívta magára az európai játékos-megfigyelők figyelmét.

Schwarzer a Marconival csak egyszer, 1993-ban nyert bajnoki címet, az ezüst viszont többször is összejött neki(k). Bár az 1989-90-s szezonban még nem volt meghatározó tagja az alapszakaszt nyert, de a döntőben a Sydney Olympic-kal szemben 2–0-ra alulmaradó Marconinak, a későbbi bajnokcsapatnak kihagyhatatlan tagja volt. Ebben az időszakban olyan legendás ausztrál labdarúgók kergették a labdát a ligában, mint Mark Viduka, Mark Bresciano vagy Vince Grella.

A balul sikerült németországi, majd az annál jobb angliai kaland

Schawrzer, aki német szülők gyermekeként tökéletesen beszéli a mai napig a német nyelvet, 1994-ben a nagy múltú Dynamo Dresdenhez szerződött. Itt azonban csak két Bundesliga-találkozón kapott bizonyítási lehetőséget, az Eintracht Frankfurt és a VfB Stuttgart ellen. Bár nem a fiatal ausztrálon múlt, csapata egyik mérkőzésen sem tudott nyerni. A Drezda első számú hálóőre abban az időben a Ferencváros jelenlegi vezetőedzője, Sztanyiszlav Csercseszov volt, akit nem sikerült kiszorítania a kapuból Schwarzernek, így a kevés játéklehetőség miatt távozott a csapattól.

Visszaemlékezés az egykori játékosokra drezdai módon  (Forrás: SG Dynamo Dresden)

A Dynamo a szezon végén kiesett a Bundesligából, Schwarzer viszont maradt a német élvonalban, és az 1.FC Kaiserslauternhez írt alá. Túl sok mérkőzésen itt sem mutathatta meg magát, bár az is igaz, hogy a szezon során volt egy egymást követő négy meccses sorozata a kapuban. De, ahogy a Drezdával, úgy a Lauternnel sem sikerült győztesen elhagynia a pályát, hiszen míg az Uerdingen és az 1860 München ellen csak döntetlenre futotta, addig a Freiburg és a Hansa Rostock ellen kikapott a csapata.

Schwarzer nem is lépett pályára többet a csapatban, a szintén frissen igazolt Andreas Reinke és a „nagy öreg”, egyre többször sérült Gerry Ehrmann volt a két riválisa, utóbbi akkor már a csapat élő legendája volt. A Kaiserslautern annak ellenére, hogy megnyerte a Német Kupát, csak úgy, mint egy évvel korábban a drezdaiak, kiesett a legjobbak közül, Schwarzer játékjogát pedig 500 000 euróért kivásárolta az angol Bradford City.

Az ausztrál válogatott játékos karrierje Angliában indult be igazán. Bár a Bradfordban is csak 16 mérkőzésen védett, egészen más szájízzel gondolnak rá a csapat szurkolói, hiszen az alig négyhónapos ott tartózkodása során fontos pontokat mentett meg csapatának, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szezon végén bent maradjon a csapat a másodosztályban. (Érdekesség, hogy a Bradfordban a kapus csapattársa volt a magyar származású George Kulcsár is.)

Schwarzer remek teljesítményének köszönhetően felhívta magára az élvonalbeli Middlesbrough figyelmét, és 2,5 millió euróért meg is vették a játékjogát. A vétellel mindenki jól járt, mind anyagilag, mind szakmailag. Bár túl sok időt nem töltött el Bradfordban, sokan a mai napig a csapat egyik legjobb játékosának tartják, tekintve, hogy milyen karriert futott be később Angliában.

Klublegenda szintig vitte a Middlesbrough-nál (Forrás: mfc.co.uk)

Middlesbrough hőse

Minden bizonnyal Schwarzer sem gondolta az ezredforduló környékén, hogy a következő 11 évét az észak-angliai város csapatánál tölti majd, a Middlesbrough azonban hosszú távra tervezett vele. Szinte rögtön a kezdőben találta magát, már január harmadikán, a Sheffield Wednesday elleni mérkőzésen az ő nevével kezdődött a pályára lépő együttes névsora, ám a bemutatkozása felejthetőre sikeredett: a Middlesbrough 3–1-re kikapott. Ennek ellenére a következő meccsen is megkapta a bizalmat a fiatal hálóőr, ezúttal pedig élt is vele, a Derby County elleni 6–1-es győzelemnek köszönhetően rég nem látott sorozatba kezdett az akkor még az utolsó helyen álló Middlesbrough. Sorozatban négy győztes meccs és két döntetlen után már a bennmaradást érő 17. helyre ugrott fel a gárda. A bennmaradás azonban végül nem jött össze, Schwarzer a 34. fordulóban lejátszott Sunderland (20.) elleni mérkőzésre kikerült a csapatból, a Middlesbrough ki is kapott, majd a Leeds United elleni 1–1-es utolsó mérkőzéssel kiesett az élvonalból.

A szurkolók máig a klubtörténet legjobbjának tartják azt a csapatot, a feltörekvő Schwarzer mellett olyan játékosokkal búcsúztak az első osztálytól, mint Emerson, Juninho Paulista vagy éppen Fabrizio Ravanelli. A sztárok mind távoztak a szezon végén, ráadásul kupagyőzelem nélkül. Hiszen még ugyanebben az évben egyszerre veszítette el a Middlesbrough az FA-kupa és a Ligakupa döntőjét is, előbbit a Chelsea, utóbbit a Leicester City ellen.

Schwarzer aztán egyből visszajutott a csapattal a Premier League-be, ahogy ismét bejutottak a Ligakupa-döntőbe is, de a Chelsea ekkor is kibabrált velük. A világ egyik legnevesebb kupasorozatában, az FA-kupában viszont csak két elődöntő jött össze nekik, mindkétszer londoni csapat ellen nem jutottak be a fináléba: 2002-ben az Arsenal, 2006-ban a West Ham bizonyult jobb csapatnak. 2004-ben viszont legyőzték a Bolton Wandererst a Ligakupa döntőjében, elhódítva ezzel végre egy trófeát. Érdekesség, hogy ebben az időben két ausztrál kapusa volt a Middlesbrough-nak, hiszen Schwarzer csapattársa volt a Perth Gloryban ma is aktív Brad Jones is.

Gareth Southgate emeli magasba a Ligakupa trófeáját (forrás: mirror.co.uk)

Schwarzerék még egyszer, 2006-ban is közel kerültek egy nagy trófeához, az akkori UEFA-kupában jutottak egészen a döntőig. A D-csoportból veretlenül jutottak tovább, az egyenes kieséses szakaszban pedig nem tudta megállítani őket sem a VfB Stuttgart, sem az AS Roma, sem az FC Basel, sem a Steaua Bucuresti. Nem úgy az európai kupaspecialista Sevilla, akik Luís Fabianóval, Frédéric Kanoutéval, illetve a duplázó Enzo Marescával a soraikban 4–0-ra kiütötték a Middlesbrough-t.

A korábbi csapattárs

Schwarzer 421 mérkőzést követően, 2008-ban távozott a Fulhamhez, nem is akármilyen körülmények között. Ekkor már korábbi csapattársa, a jelenlegi angol szövetségi kapitány, Gareth Southgate volt a Middlesbrough vezetőedzője, az, akit pár évvel korábban még éppen az ausztrál kapus irányított a védelem közepén. Southgate fiatalítani szeretett volna kapus poszton, így Schwarzer, aki annak ellenére is klubnál maradt, hogy korábban még a Manchester United is érdeklődött iránta, létszámon felülivé vált. Csapata szépen búcsúztatta az akkor már 36 éves futballistát, az utolsó fordulóban 8–1-re verte vele a kapuban a Manchester Cityt.

Hiába a kor, Schwarzer a londoni csapatnál a következő öt szezonban egyaránt első számú kapus volt, és harmincnál is több első osztályú bajnokit játszott. Illetve részese volt a 2010-es Európa-liga-menetelésnek, amikor Gera Zoltánnal együtt egészen a fináléig masíroztak a Sahtar Doneck, a Juventus, a VfL Wolfsburg és a Hamburger SV csapatán keresztül. Schwarzer ezt a döntőt is elbukta, a hosszabbításban maradtak alul az Atlético Madriddal szemben. Játszhatott volna az Arsenalban is, de a Fulham akkori tulajdonosa, Mohamed al-Fajed nem akart megválni a kiváló kapustól, így 10 millió fontban határozta meg az árát, amit már sokalltak az „ágyúsok” egy 37 éves kapusért. Végül „csak” a szomszédba költözött, a Chelsea vásárolta meg a játékjogát, az eddigi kezdőkapus pedig először Petr Cech, majd a feltörekvő tehetség, Thibaut Courtois mögött a kispadon vagy a tartalékok között találta magát.

Elmúlt negyven éves, amikor a 2013-14-es szezonban azért még 12 mérkőzésen védte a Chelsea kapuját, közte például az Atlético Madrid elleni BL-elődöntőben, és José Mourinho kifejezett kérésére még egy évvel meghosszabbította szerződését a londoniakkal, de a következő szezonban már egyszer sem lépett pályára a csapatban. A Chelsea végül bajnok lett, ő viszont a tavasszal már a Leicester City kötelékébe tartozott, és – 42 évesen, a klub legidősebb játékosaként – védett is hat bajnokin, hozzásegítve a „rókákat” a biztos bennmaradáshoz.

A múlt és a jövő (forrás: foxsports.com.au)

És még a következő, óriási meglepetéssel záruló szezonban is a Leicester City kötelékébe tartozott, mert bár három Ligakupa-meccsen kívül pályára már nem lépett, tagja volt a Claudio Ranieri által irányított bajnokcsapat keretének. Schwarzer tehát – ha hivatalosan nem is, de – tulajdonképpen kétszeres bajnoknak mondhatja magát, ezzel Eric Cantona (Leeds: 1991-92; Manchester United: 1992-93) után ő az első olyan játékos volt, aki két egymást követő évben két különböző csapattal bajnoki címet ünnepelhetett a szezon végén. Azóta ezt N'Golo Kanté is véghez vitte, aki a Rókák után a Chelsea csapatával is felért a csúcsra.

A válogatott rekorder

Az ausztrál nemzeti csapatban kényszerűségből már 1993-ban, egy Kanada elleni vb-pótselejtezőn bemutatkozott, miután a 17. percben kiállították az akkori első számú kapust, Robert Zabicát. Schwarzer az eltiltás miatt a következő találkozón már a kezdőben is találta magát, azonban a továbbjutást követően az Argentína elleni meccsre már nem kapott meghívót a fiatal kapus. A következő válogatott meccsét viszonylag későn, 2000-ben játszotta, és bár a Chile, a Szlovákia, illetve a Bulgária elleni barátságos meccseken végig a pályán volt, a tétmeccseken ebben az időszakban még nem igazán számolt vele Frank Farina szövetségi kapitány.

A 2001-es Konföderációs-kupán aztán már minden meccsen vele kezdődött az ausztrál tizenegy, és elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy Ausztrália a harmadik helyen zárt. A sors furcsa fintora, hogy bár tagja volt az Aranygenerációnak becézett válogatottnak és a nemzeti együttesben lejátszott 109 meccse is rekord, semmit sem tudott nyerni az auszikkal. Az óceániai térség csapatainak rendezett Nemzetek-kupáját több ízben is megnyerte Ausztrália az ezredforduló környékén, Schwarzer azonban ekkor még nem kapott rendszeresen meghívót a csapatba, így minden alkalommal lemaradt az aranyéremről, majd 2006-tól kezdve már Ázsiában próbáltak szerencsét, de sem a 2007-es, sem a 2011-es Ázsia-kupán nem sikerült győzedelmeskedniük. Mindkét alkalommal Japán állította meg őket, 2011-ben a döntőben győzte le Ausztráliát.

Hősünk 2006-ban és 2010-ben ott volt az ausztrálokkal az éppen aktuális világbajnokságon, a válogatottól pedig egy brazilok elleni, 6–0-ra elveszített felkészülési meccsen búcsúzott 2013-ban, 41 éves korában.

Kiemelt kép: abc.net.au