Akkor jöjjön Golovin
A Magyar Kézilabda Szövetség kedden bejelentette, hogy a következő években, egészen pontosan 2024 decemberéig Golovin Vlagyimir vezeti a női kézilabda-válogatott szakmai munkáját. A szurkolók régóta őt követelték a kispadra, most azt vizsgáltuk meg, vajon jó döntés-e ez?
„A keretben szóba jöhető játékosok nagy részével dolgoztam már együtt, és tudom, hogy az utánpótlás-sikerek miatt sokan csodát várnak a felnőtt válogatottól is, én csoda helyett azonban elsősorban a munkában hiszek” – zárta értékelését a szövetség honlapján az új kapitány, ez a mondat pedig számunkra is kitűnő kiindulópont. A bevezetőben feltett kérdésre ugyanis főként emiatt nem lehet egyértelmű választ adni. Ami biztos, hogy nem volt váratlan, sőt logikátlan sem Golovin kinevezése, hiszen a keret nagy része valóban vele ért el kiemelkedő sikereket az utánpótlásversenyeken, ráadásul az 51 éves edző kedvelt alakja a magyar kézilabdázásnak, akit a szurkolók is elfogadnak.
Sőt, régóta tartotta magát a vélekedés, hogy neki kellene irányítania a nemzeti csapatot.
Ami egyértelműen mellette szól, az az, hogy hogyan kezeli a játékosokat. A fiatalokkal való kapcsolatáról már esett szó, de ne feledjük, Szöllősi-Zácsik Szandrát is gyakorlatilag ő építette fel újra akkor, amikor már kevesen hittek abban, hogy a balátlövő képes lesz még nemzetközi szintű teljesítményre. Magyar kispadon szokatlan látványt nyújt az a higgadtság, az a „tanárbácsi-attitűd”, amellyel ő viszonyul a játékosaihoz, de az is látszik, hogy sokaknál ez valóban hatásos.
A válogatott gerincével ráadásul korábban dolgozott együtt, így a többségük esetében pontosan tudja, hogy milyen kommunikáció lehet a célravezető.
Kérdés viszont, hogy Golovin taktikailag mennyire áll készen a feladatra. Ne feledjük, felnőtt szinten a Siófok és az MTK volt a két legjelentősebb állomáshelye, és bár utóbbival folyamatosan fejlődött az elmúlt években, egészen más jellegű feladat egy középcsapattal stabil teljesítményt nyújtani, esetleg néha erősebb gárdákat elkapni, mint egy olyan válogatottat irányítani, amelynek az anyagi ráfordítás, az infrastruktúra, a sportág múltja és a jelenlegi játékosok képessége miatt is folyamatosan a legjobb hat helyezés valamelyikéért kellene küzdenie.
Az MTK az előző szezonban 26 meccsen 805 gólt kapott a bajnokságban, ez majdnem 31 gólos átlagot jelent, így kijelenthető, hogy voltak problémák az együttes védekezésével. Ez azért lehet vészjósló, mert az új kapitánynak gyakorlatilag teljesen újra kellene szerveznie a válogatott védelmét, hiszen láttuk a tokiói olimpián, hogy a mérkőzések nagy részén óriási volt a káosz hátul, ráadásul a hátsó alakzat vezérére, Tomori Zsuzsára minden bizonnyal nem számíthat majd Golovin.
Nagy kérdés lesz tehát, hogy hátul hogyan alakul majd a nemzeti csapat játéka.
Természetesen az is érdekes, hogy hány új játékos kap majd lehetőséget a frissen kinevezett kapitánytól. Rögtön eszünkbe juthat például Pál Tamara neve, aki az MTK-ban Golovin keze alatt remekül játszott az előző szezonban. Ráadásul Szucsánszki Zita és Kovacsics Anikó sérülése miatt egyébként is új irányító után kell néznie a kapitánynak, szóval egyáltalán ne lepődjünk meg, ha Pál ott lesz a decemberi világbajnokságon, és ugyanezen az alapon Tóth Esztert (Mosonmagyaróvár) is meg lehet említeni, ő ráadásul volt is már válogatott. De szóba kerülhet Kovács Anna (DVSC) neve is, Elek Gábor vele egyáltalán nem számolt, Golovin azonban talán őt is kipróbálja majd.
Óriási csapda ezek mellett, amiről a nyilatkozatban is szó esett, hogy elképesztő csodavárás lett úrrá a szurkolók között, és talán a kézilabdás közegben is, mindenki azt várja, hogy az új kapitánnyal rögtön szintet lép majd a válogatott.
Ez azonban korántsem egyértelmű: egyrészt nyilván az is idő lesz, mire Golovin a saját képére formálja majd az együttest, másrészt pedig fizikálisan, taktikailag, de főleg mentálisan továbbra is óriási a magyar csapat lemaradása a világelithez képest, erre pedig néhány hónap alatt a világ legjobb edzője sem találna megoldást.
Óvatosan kell tehát bánni az elvárásokkal, könnyen elképzelhető, hogy már decemberben is jól szerepel majd Golovinnal a csapat (ne feledjük, a sorsolás például adott mindehhez), de akkor sem történik tragédia, ha a spanyolországi világbajnokságon még nem kiugró a javulás. Félő azonban, hogy a nagy várakozás miatt az esetleges csalódottság is nagyobb lesz majd.
Pedig jó lenne, ha a kapitány a kezdeti eredményeitől függetlenül is végigcsinálhatná a soron következő olimpiai ciklust, hiszen ahogyan arra korábbi cikkünkben rávilágítottunk, csak a hosszú távú gondolkodás és a türelem vezethet eredményre. Érdekes egyébként, hogy Golovin egy évig (azaz hivatalosan addig, amíg meg nem találják a kék-fehérek az utódját) még az MTK kispadján is marad. Korábban egyébként elmondta, szívesen megtartaná a klubbeli állását is, hiszen jó, ha egy edző folyamatosan meccsel, frissen tartja magát, ám a szövetség mindenképp főállású kapitányt szeretett volna, így születhetett meg ez a kompromisszumos megoldás.
Ami tehát első ránézésre egyáltalán nem tűnik rossznak. Vannak kérdéses pontok természetesen, de a körülményeket figyelembe véve (gondolok itt például arra, hogy szinte kizárt volt a külföldi kapitány érkezése) nem hozott rossz döntést a szövetség.
Szerző
