Althea Gibson, az első színesbőrű teniszező, aki Grand Slam-tornát nyert

Általában Arthur Ashe nevét szokták említeni, mint első színesbőrű teniszezőt, aki a sokáig meglehetősen elitista sportágban érvényesülni tudott. Róla nevezték el a US Open centerpályáját, nem győzik a hatását hangsúlyozni, pedig egy évtizeddel Ashe előtt már a pályán volt Althea Gibson.

Az egyéniben ötszörös Grand Slam-bajnok amerikai teniszezőnő első afroamerikai játékosként vehetett részt a US Open elődjeként számon tartott U.S. National Championships nevű tornán, és első színesbőrű sportolóként nyert Grand Slamet. Gibson folyamatosan küzdött a megkülönböztetés különböző válfajaival és a nehezítő körülményekkel, azon jeles személyiségek közé tartozik, aki a pályafutása lezárása, majd 2003-ban bekövetkezett halála után nagyobb elismerést kapott, mint élete során.

Gibson 1927 augusztusában született Dél-Karolinában. Szülei a gyapotültetvényeken dolgoztak, ám a nagy gazdasági világválság következtében a mezőgazdaság a tönk szélére sodródott az Egyesült Államokban, így a család New Yorkba költözött. Harlemben telepedtek le, mely abban az időszakban a szegényebb rétegek lakhelyének számított, majd a polgári mozgalmak fontos színhelyévé vált.

Édesapja, aki rendszeresen verte a családját, megtanította a lányát bokszolni. Gibson tinédzser korában utcai harcokban is részt vett, e mellett többféle labdajátékot űzött a lakásuk előtti sportpályákon, többek között a tenisz egy változatával is megismerkedett. A kamaszlánynak meg kellett küzdenie a családon belüli erőszakkal, édesapja agresszív viselkedése miatt egy rövid időre egy katolikus, bántalmazott gyermekek számára létrehozott otthonban talált menedéket.

Tizenéves korában egy jazzénekes buzdítására kezdett el teniszezni, és hamar kiderült, hogy óriási tehetsége van hozzá. Annak ellenére, hogy villámgyorsan jó eredményeket ért el, a US Open elődjének számító versenyen nem vehetett részt a bőrszíne miatt. A 20. század közepén az Egyesült Államokban általános jelenség volt a súlyos faji diszkrimináció és szegregáció. Mindez alapjaiban határozta meg Gibson karrierjét. A USTA (Amerikai Teniszszövetség) hivatalosan tiltotta ugyan az etnikai vagy faji diszkriminációt, a válogatóversenyek többségét azonban olyan klubokban rendezték, amelyeket csak fehérek látogathattak, így egy színesbőrű teniszező számára szinte lehetetlen volt az előrelépés.

Althea Gibson és Alice Marble (bbc.com)

Az 50-es években több aktivista is harcolt azért, hogy az afroamerikai játékosok is részt vehessenek az amerikai teniszbajnokságon. Az egyéniben ötszörös Grand Slam-bajnok Alice Marble nyílt levélben kampányolt azért, hogy Gibson is elindulhasson a tornán. Az akció végül célt ért, 1950-ben első színesbőrű játékosként Gibson indulási jogot kapott a versenyre. Az akkor 23 éves teniszezőnő a második fordulóban vereséget szenvedett az aktuális wimbledoni bajnok, Louise Brough-tól, ám önmagában a jelenléte fontos történelmi mérföldkő volt.

Gibson 1951-ben Jamaicában szerezte meg az első nemzetközi tornagyőzelmét. Majd öt évvel később, 1956-ban megnyerte a Roland Garrost, és ezzel ő lett az első színesbőrű teniszező, aki Grand Slam-sikerig jutott.

1957-ben, 29 évesen Wimbledonban újabb Grand Slam-trófeát emelhetett a magasba. Óriási szimbolikus értéke volt annak, hogy II. Erzsébet királynőtől vette át a győztesnek járó díjat.

„Kezet fogni a királynővel óriási lépés ahhoz képest, hogy nem olyan régen még arra kényszerítettek, a színesbőrűek számára fenntartott részen üljek a buszon” – emlékezett vissza önéletrajzi könyvében.

II. Erzsébet átadja a wimbledoni győztesnek járó trófeát Gibsonnak (bbc.com)

Wimbledoni győzelmét követően jelentős hírnévre tett szert az Egyesült Államokban, sikere tiszteletére utcai parádét rendeztek New Yorkban. Korábban egyetlen színesbőrű sportolót, a legendás Jesse Owenst ért hasonló megtiszteltetés.

Gibson 1957-ben a hazai Grand Slamet is elvitte, majd 1958-ban megvédte a címét Wimbledonban, illetve a US Openen is, és meg sem állt a világelsőségig. Ebben az évben az Associated Press az év legjobb női sportolójának választotta. A sajtó egy része ekkor már elismerte a teljesítményét, ő volt az első afroamerikai nő, aki a Sports Illustrated, illetve a Time címlapjára felkerült.

Sikerei ellenére továbbra is érte hátrányos megkülönböztetés a bőrszíne miatt. Volt, hogy nem kapott hotelszobát, a versenyeken pedig rendszeresen előfordult, hogy nem engedték be a klubházba vagy az öltözőbe.

Az open era előtti időkben a játékosok amatőrök voltak, a győzelmekért nem járt pénzdíjazás. Általában a gazdagabb, az elit rétegek kedvelt szórakozása volt a versenyszerű tenisz. Gibson hiába volt a női mezőny egyik legjobbja, nem tudott megélni belőle, anyagi helyzete ingatag volt. 1958-ban, annak ellenére, hogy a csúcson volt, befejezte teniszezői pályafutását. Összesen 11 Grand Slam-győzelmet gyűjtött be, ebből ötöt szerzett egyéniben, ötöt párosban, egyet pedig vegyes párosban.

Gibson a 60-as években a golfra váltott. Ő volt az első színesbőrű női golfozó a mezőnyben, ugyanakkor hasonló, sőt talán még erősebb megkülönböztetésben részesült, mint a teniszezői karrierje során. Emellett az anyagi helyzete sem stabilizálódott.

Gibson golfozóként is szerencsét próbált (Forrás: espn.com)

Később a zenei pályán próbálkozott. Tehetséges szaxofonosnak tartották, és énekesként is kiadott egy CD-t, amely viszont az eladási listákon nem teljesített túl jól. A filmezéssel is kísérletezett, de egyetlen filmszerep után nem lett folytatás.

Élete utolsó éveiben betegségekkel és súlyos anyagi problémákkal küzdött. Korábbi párostársa, Angela Buxton segítette ki, és gyűjtött számára pénzt. Gibson 2003 szeptemberében 76 éves korában hunyt el.

Életútja számtalan szomorú fordulatot hozott, öröksége azonban fontos, örökérvényű részévé vált a tenisztörténelemnek. Egy hónappal ezelőtt Harlemben utcát neveztek el róla, korábban Newarkban életnagyságú szobrot, a US Open helyszínén, Flushing Meadowsban pedig kisebb mellszobrot emeltek a tiszteletére.

Gibson mellszobra Flushing Meadowsban (usopen.org)

Hatását a későbbi bajnokok sem győzték kiemelni. Serena Williams a WTA honlapjának beszélt arról, mit jelentett számára Gibson jelenléte, de a közösségi médiában is többször megemlékezett honfitársáról.

„Számomra ő volt a tenisz legfontosabb úttörője. Fekete volt, hozzám hasonló, és rengeteg kaput megnyitott.”

Az 1996-os wimbledoni döntős, MaliVai Washington az ESPN-nek fogalmazta meg, miért Gibson a tenisz egyik legjelentősebb figurája.

„Minden sportágnak megvannak a maga úttörői, akikre ránézünk, és azt mondjuk: ha ő nem lett volna, én sem lennék ott, ahol ma vagyok. Mindenki Arthur Ashe-ről mondta ezt, de egy évtizeddel azelőtt, hogy ő Grand Slameket nyert volna, Gibson már megtette mindezt. Ő volt az első afroamerikai, aki elérte ezeket a sikereket. De amikor ő nyert, a Grand Slamek nem kaptak akkora világméretű figyelmet, mint ma. Emiatt sok mostani fiatal játékos nem is tud eleget Gibsonról, aki akkor ért el áttörést, amikor a sportágat többségében még vidéki klubokban űzték.”

Kiemelt kép: bbc.com