„Amikor 14–0-ra győztünk, megfagytam a kapuban” – futball a világ végén, Tűzföldön

Nincs olyan zord pontja a Földnek, ahol valamilyen formájában meg ne jelenne az élet – és a labdarúgás. Honlapunkon visszatérő téma az örök hó és fagy birodalmában is űzött futball: filmkockák bizonyítják, hogy Sir Ernest Shackleton csapata is játszott meccseket az 1910-es évek híres antarktiszi expedíciója során, míg napjainkban futballpályák jelentik a zöld oázisokat olyan helyeken, mint az észak-norvégiai Lofoten vagy Grönland.

Téli és nyári sportok Amerika déli csücskén

Az Antarktiszhoz képest persze a sportág számára már-már paradicsomi körülményeket jelent a világ legdélibb városa, a sarki felfedezőutak kiindulópontja, az amerikai kontinens és az Andok csücskénél lévő argentínai Ushuaia, a Tűzföld legnagyobb települése.

A legszebb téli meséket idéző tájon mintegy 80 000 ember él, elsősorban az Atlanti-óceánt és a Csendes-óceánt összekötő Beagle-csatorna partján. E csatorna köti össze 240 kilométeren át a két óceánt, a Beagle pedig nem volt más, mint Charles Darwin hajója. És ha már erre járt 1834. február 12-én, az evolúció felismerőjének születésnapján, Robert FitzRoy kapitány úgy döntött, róla nevezi el az egyik fenséges, 2438 méter magas hegyet, megannyi extrém sportoló álmát.

Ushuaia városába valaha büntetésként vittek embereket, köztörvényes bűnözőket, politikai ellenségeket, még a XX. században is. Ma vagyonokat fizetnek már érte, hogy ide eljussanak, és innen az Antarktiszra induló hajókra, míg mások helyben maradnak: túráznak, hegyet másznak, síelnek, főleg azóta, hogy az 1990-es évektől nemzetközi repülőtéren lehet leszállni.

A város közelében található a világ legdélibb és egyik leghóbiztosabb síparadicsoma is, a Cerro Castor, ahol az északi félteke versenyzői is edzhetnek az európai nyár időszakában. De a pályák sokaságán mindenkinek jut hely, mint a Síelők.hu írja, a síterep ugyan nagyon alacsonyan, a tengerszint felett 195 és 1057 méter között helyezkedik el, ám a déli sarkkörhöz való közelsége megfelelő éghajlatot biztosít a remek hóviszonyoknak. Dél-Amerika egyik leghosszabb síszezonja is Cerro Castoré, mivel a tenger felől érkező páradús légtömegek kiváló minőségű porhavat biztosítanak. Az összesen 19 pálya minden tudásszintnek lehetőséget ad – csak többet kell fizetni érte, mint máshol Argentínában.

És ha már az outdoor-élmények sokaságánál tartunk, Tűzföldön természetesen kajakba is lehet szállni, és igazán extrém kihívásként körbeevezni a világ végét.

Labdarúgás a tundrán

Persze a világ végén, a fókák és pingvinek által is lakott Tűzföldön is létezik labdarúgás, a formáját mutatta be ősszel az akkor még csak angol nyelven olvasható World Soccer, a Football at the end of the world című cikkében. Ushuaia és környezete, amely a földkerekségen mindenki másnak különleges célpontot jelent, a helyieknek maga a kezdet, a gyerekcipőben járó focizás színtere, ahonnan aztán feljebb lehet kapaszkodni – szakmai és földrajzi szempontból is.

A futballmagazin szerint, távol a nagy River Plate, Boca Juniors, Independiente és San Lorenzo birodalmától, az amatőrök között is kicsinek számító csapatok versengenek itt, amelyek között tíz ligagyőzelemmel a Los Cuervos del Fin del Mundo a legsikeresebb. A nagy kihívók pedig a városalapítóról elnevezett Lasserre, illetve a Camioneros de Ushuaia és a Camioneros de Rio Grande.

A szándék már megvan rá, hogy megjelenjenek a futball országos térképén, de az argentin első vagy másodosztályra még nincs esély, ahogyan arra sem, hogy talentumokat adjanak el az európai bajnokságokba. 

Először is a tundravidék körülményeivel kell megküzdeni a füvespályás sportágban, másrészt el kell jutni és helyt kell állni azon az országos tornán, amelyen a különböző régiókból 200 együttes vesz részt. Mégpedig azért, hogy megváltsa a helyét az argentin harmadosztályban, ami a tűzföldiek számára a legnehezebb feladat.

„Évente mindössze hat vagy hét hónapot tudunk nagypályán játszani, máskor marad a szintetikus borítás, mivel a jég veszélyt jelent a játékosokra

– mondja Marcelo González, a Liga Ushuaiense elnöke. –

Máshol az év 95 százalékában futballoznak, mi ezt nem tehetjük meg. Az ország nagy részével ellentétben amatőr a ligánk, és az egyik utolsó, amely megalakult. Mindössze 15 éve működik.”

Tűzföldön egyébként 2003 óta játszanak szervezett körülmények között, de még így számolva is 112 évvel később kezdődött a történetük, mint a Primera Divisióné.

Fotó: World Soccer

Aki a Tűzföldre költözik, annak az életformáját is meg kell változtatnia, ha versenyszerűen futballozik; természetesen gyakoribb az elköltözés azok között, akik labdarúgók akarnak lenni.

Rodrigo Arciero az egyik olyan játékos, aki ushuaiai születésűként eljutott az argentin élvonalba, tinédzserként került a Boca Juniors akadémiájára, játszott többek között a jelenleg is elsőosztályú Banfieldben, később a finn Inter Turkuhoz szerződött.

A kapus Facundo Barros jelenti például a másik irányt, ő tavaly áprilisban a testvéréhez költözött Tűzföldre, és a Lasserre játékosa lett.

„Eleinte nehéz az alkalmazkodás, de utána már alig érzel valamit – meséli. – Igaz, amikor 14–0-ra győztünk, megfagytam a kapuban.”

Emiatt is a nagypályás labdarúgás helyett a futsal az igazán népszerű a régióban, nem is egyszerű szabad termeket találni azoknak, akik bérelnének egyet.

„Szeretnék egyszer egy fedett focipályát is látni itt – folytatja Barros. – Sokkal többen eljönnének ide, és a színvonal is emelkedne. Mert a ligában nem valami magas, négy-öt csapat kerete van csak elfogadható szinten.”

Futsalból futball

A trendek alapján azonban egyértelmű, a futsalkultúra a leszűkített területnek köszönhetően fejleszti a játékosok technikáját, szerte a világban klasszisok sorának jelentette már az alapot. A feladat ezek után itt helyben az, hogy a képességeiket odakint is kamatoztassák a játékosok, a hóesésben is látszó narancssárga labdákkal.

A legbiztatóbb azonban, hogy a liga népszerűsége a világjárvány óta a négyszeresére emelkedett, 1200 ember helyett már 5000-an játszanak benne. A világbajnoki győzelem pedig e régióra is óriási hatást gyakorolt, az elnök szerint könnyebbé tette mindenkinek, hogy másokkal együtt és jobban dolgozhasson.

Az éghajlatból adódóan a nézőtéren azért még nincsenek nagy tömegek, a Lasserre meccsein azonban már megjelentek a trombiták és a zászlók.

González elnök reményei szerint a szintetikus borítású pályák további bátorítást adnak a fiataloknak a futballozáshoz, és tíz éven belül a városnak lesz csapata az országos bajnoki rendszerben is. Addig pedig még júniusban is lehet majd meccseket tartani Tűzföldön.

A globális felmelegedés végül is segít ebben. Akárcsak az, hogy Argentína jelenleg a Copa América és a világbajnoki cím védője.

Kiemelt fotó: World Soccer