„Amikor felmutatok, köszönetet mondok a gólért édesanyámnak”

Idén július végén, 37 évesen visszavonult a profi labdarúgástól Jakub Blaszczykowski. A lejátszott lengyel válogatott mérkőzések listáján második helyezett labdarúgót így búcsúztatták Krakkóban:

Blaszczykowski pályafutása nem volt hétköznapi, már csak azért sem, mert egy súlyos tragédia miatt hamar véget ért a gyermekkora, és az is kétséges volt, a trauma miatt egyáltalán be tud-e illeszkedni a társadalomba, nemhogy profi futballista lesz-e belőle. A választ hamar megadta, már csak ezért is megérdemel az életútja egy részletes portrét a Büntetőn.

Jakub Blaszczykowski, becenevén Kuba egy apró sziléziai faluból, Truskolasyból származik. A Czestochowától mintegy 15 kilométerre található faluból ingázott az edzésekre, már nyolc éves korától kezdve a városi Rakówban nevelkedett.

Jakub és a testvére végignézte az esetet. Az apjuk 15 évre börtönbe vonult, a testvérpár pedig a nagymamához került. Jakub éveken át képtelen volt szabadulni a gyilkosság gondolatától, egyszer egy újságírónak elárulta, hogy megállt a növésben is, két éven át 152 centiméteres maradt. Volt, aki akkoriban azt mondta neki, ő is gyilkos lesz, mint az apja. A suliban a trauma következtében sokszor okozott balhét, verekedett, a nagymamájának rendszeresen jelenése volt az osztályfőnöknél. Abba akarta hagyni a futballt is.

Ám a nagybátyja, a volt futballista Jerzy Brzeczek meggyőzte őt a folytatásról. Tizenhat évesen csatlakozott a Górnik Zabrzéhoz, majd egyéves negyedosztályú kitérő után a nagybátyja segítségével a Wisla Krakówhoz került.

A mélyen vallásos játékos minden egyes gólja után felmutatott az égre.

„Ez egy szimbolikus gesztus, köszönetet mondok a gólért édesanyámnak, aki tizenöt évvel ezelőtt meghalt”

– mondta később a viva.pl lengyel portálnak adott 2012-es interjúban.

(Forrás: Sky Sports)

Blaszczykowski a maga 175 centijével esélytelen volt arra, hogy belső védőként vagy a párharcokban erős, sokat ütköző védekező középpályásként megállja a helyét, és mivel alapból támadó szellemű volt, valamint jobblábas, edzői a jobb szélen számítottak rá.

Tizenkilenc évesen máris beverekedte magát a kezdőcsapatba. Megnyerte a Wislával a lengyel bajnokságot, és a Canal+ őt választotta az Ekstraklasa legjobb középpályásának. Első szezonjában 17 meccsen 5 gólpasszt adott a jobb szélről indulva, a másodikban pedig megszerezte az első góljait is (kettőt) négy assziszt mellett.

A következő évben már a válogatottba is behívta Pawel Janas, egy Szaúd-Arábia elleni összecsapáson mutatkozott be a 20 éves középpályás, akire csakhamar felfigyelt a Borussia Dortmund, és meg vásárolta a játékjogát.

A Ruhr-vidék Kubája

Thomas Doll, majd az őt váltó Jürgen Klopp 24 meccsen is bevetette a lengyel szélsőt a 2007-2008-as szezonban, a Borussia középpályáján ekkor olyan játszótársai voltak, mint Sebastian Kehl és Lars Ricken, a csapatkapitány Christian Wörns volt. Olyan jól ment neki, hogy 2008-ban őt választották az év lengyel játékosának.

A Liverpool jelenlegi edzőjével nem volt mindig felhőtlen a viszonya. 2020-ban Klopp egy podcastban tekintett vissza a Blaszczykowskival kialakult konfliktusára. A játékos, miután elment a lengyel válogatott edzőtáborába, panaszkodott a sajtóban, hogy két meccsen sem kezdett a Borussiában. A 18 éves Mario Götze ekkor már egyre nagyobb szerepet kapott a csapatban. Klopp leült beszélgetni a lengyel középpályással, és így szólt: „Mondd meg, mit csinálsz? Ha azt gondolod, hogy azért nem fogsz majd játszani, mert itt van velünk egy 18 éves srác, akkor teljesen elment az eszed. Eddz jobban, és egyből a csapatban leszel. Hát, így is történt.”

Kuba – a meccsei egy részén a becenevét viselte a mezén a 16-os szám fölött – jobbal és ballal is pazarul lőtt, ráadásul óriási erővel, egy top tízes összeállítása álljon itt igazolásul:

Erre, mármint arra, hogy mindkét lábát prímán használja és jól célozzon velük, elemi szüksége volt, hiszen nem tükörszélsőként, hanem klasszikus szélsőként számítottak rá az edzői, így amikor a vonal mellől befelé tört, legtöbbször a bal lába felé kellett cseleznie, tolnia a labdát.

2011 és 2013 között volt a csúcson, ahogy a Dortmund is. 2011-ben és 2012-ben is bajnok lett a Ruhr-vidéki csapattal – hét, illetve nyolc pontot verve a Bayer Leverkusenre, illetve a Bayern Münchenre –, a második évben a Német Kupát is megnyerték, a döntőben két gólpasszt adott a müncheni óriásklub elleni gála (5–2) alkalmával. 2013-ban pedig a Bajnokok Ligája döntőjébe jutott be a csapat, ahol a Jupp Heynckes-féle Bayern visszavágott (1–2).

Érdekesség, hogy a Borussia ekkor a német-lengyel alapokra épített, a középpályán Blaszczykowski mellett ott volt Lukasz Pisczek, elöl pedig Robert Lewandowski.

Ez természetesen csak a teljesítménye visszhangjára vonatkozik, a játéka a statisztikák alapján stabil volt, és természetesen Klopp stábja is számított rá, fontos láncszem volt a gépezetben.

Az első bajnoki győzelem évében – Hajnal Tamás ekkor került kölcsönbe Dortmundból Stuttgartba – Mario Götze (11) és Nuri Sahin (8) volt a gólpasszkirály Klopp Dortmundjában, Blaszczykowski ekkor 3 góllal és 2 gólpasszal zárt a jobb szélen, ahol a mérkőzések nagyjából felén, 15 alkalommal a kezdőcsapatban kapott helyet. A középpályások közül neki volt a legkevesebb kapura lövése, Sahinnak, Kagava Sindzsinek és Götzének is sokkal több támadófeladata volt. Ha a kispadról vetette be Klopp, általában az egyik csatár (Kevin Grosskreutz, Lewandowski, Mohamed Zidan) helyett küldte be őt a jobb szélre.

(Forrás: Bundesliga)

A 2013-as varázslat

Ha az eredményességet vesszük alapul, a 2011-2012-es szezonban még csak a csúcs felé tartott a lengyel játékos. A középpályások közül már pontosabban célzott, 14 kaput eltaláló lövéséből 6 gól született. Záporoztak tőle a beadások a jobb oldalról, a gólpasszlistán nyolc assziszttal ebben a szezonban a második helyen végzett Kagava (11) mögött. Több bizalmat kapott Jürgen Klopptól, 29 lejátszott meccséből 22-szer kezdő volt, viszont ebben az idényben is csak 8 meccset játszott végig. Ez leginkább abból fakadt, hogy a lendületes játékstílusa, illetve a sok-sok sprint, amelyet a szélen láttunk tőle, rengeteg energiát kivett belőle.

A lengyel válogatottban ekkor kapta meg a csapatkapitányi karszalagot, és végre rangos tornán, a 2012-es hazai rendezésű Európa-bajnokságon vezethette a gyepre a nemzeti csapatot. Óriási megtiszteltetetés és elégtétel volt ez számára. Húszéves kora óta volt válogatott, ám egy-egy sérülés miatt a 2006-os világbajnokságról és a 2008-as Európa-bajnokságról is lemaradt. Az ukránokkal közösen rendezett „hazai” Eb-n remekül játszott, gólpasszt adott a görögök ellen, illetve gólt lőtt Oroszországnak, ám a lengyelek így is a csoportban ragadtak.

A Bundesligában a Bayern ebben az évben szinte verhetetlen volt (34 bajnokin 1 vereség), a Borussia a második helyen végzett. A Bajnokok Ligájában viszont elsőként jutott tovább a csoportból – a Real Madridot is megelőzve –, és szerencsés sorsolással, az egyenes kieséses szakaszban a Sahtar Donyeck és a Málaga elleni továbbjutással jutott az elődöntőbe, ahol újra a Real állta a csapat útját. A 4–2–3–1-es felállásban Blaszczykowski a Reus, Götze páros mellett kapott helyet Lewandowski mögött és a Gündogan, Bender duplaszűrő előtt. A 4–1-es győzelem a Borussia történetének egyik legnagyobb sikere volt, amelynek Kuba is aktív részese volt. Lewandowski négy gólja döntötte el a továbbjutást:

A döntőben – ahogy már említettük – a Bayern 2–1-re győzött, a lengyel ezen a találkozón is kezdő volt. A müncheniek ebben az évben a Dortmund mumusai lettek: a Német Kupában is ők jelentették a végállomást (már a negyeddöntőben), a Dortmundnak csak a Szuperkupát sikerült elcsennie a nagy rivális orra elől.

Miközben a sárga-feketéknél egyre inkább a partvonalon kívülre került, a válogatottban a 2014-es világbajnokság selejtezői során ő volt a válogatott legeredményesebb játékosa négy góllal, ám a lengyelek ennek ellenére lemaradtak a tornáról.

Kloppot időközben Thomas Tuchel váltotta Dortmundban, aki a 2015-ös szezontól leginkább Henrih Mhitarjanra számított a jobb szélen támadó pozícióban, így Blaszczykowski egy évre a Fiorentinához került kölcsönbe. Itt sem játszott túl sokat: 15 meccsen 2+1 volt a gól, gólpassz mérlege, és mindössze kilenc alkalommal volt kezdő.

A válogatottban viszont még megvillant egyszer, méghozzá a 2016-os Eb-n. Az észak-írek elleni nyitányon gólpasszt adott Arkadiusz Miliknek, a németek elleni gól nélküli döntetlen után pedig győztes gólt lőtt Ukrajna ellen:

Svájc ellen is ő szerzett vezetést, és a tizenegyes-párbajban is belőtte a saját kísérletét, Lengyelország pedig bejutott a negyeddöntőbe. A portugálok elleni 120 perces szenvedés különösen Blaszczykowski számára vált rémálommá, hiszen a büntetőrúgásoknál ő hibázott egyedül, így csapata kiesett.

Hiába kötötte 2018-ig szerződés a Dortmundhoz, 2016-ban távozott a klubtól, és a kiesés ellen küzdő Wolfsburghoz került, ahol már igen messze volt a csúcsformától. Volt, aki meg még az elején járt az útnak. Érdekesség, hogy Kuba első, a farkasoknál töltött szezonjában csapattársa volt a Napolival frissen olasz bajnoki címet szerzett Victor Osimhen, aki összesen 47 percnyi játéklehetőséget kapott. A nigériai 17 éves volt ekkor.

Wolfsburgban a lengyel három szezon alatt egy gólig és egy gólpasszig jutott, végül 33 évesen átigazolási díj nélkül visszatért első profi csapatához, a Wisla Krakówhoz. A 2019-2020-as szezonban még egész sok időt a pályán töltött, de már a civil életre és szeretett klubja megmentésére készült. 2020-ra olyan súlyossá vált a klub helyzete, hogy a szövetség a bajnokságból való kizárást fontolgatta. Blaszczykowski ekkor beszállt a költségekbe, a klub résztulajdonosa lett. Még ekkor is játszott a csapatban, ám fizetést nem kért, a szövetség által kötelezően előírt minimális összegből a krakkói árvaház kis lakóinak vásárolt jegyeket a meccsekre.

2022-ben sérülés miatt már nem is lépett pályára, pedig a Wislában az a Jerzy Brzeczek lehetett volna az edzője, aki az édesanyja halála után megmentette őt a profi futballnak. A középpályás egyébként számtalan meccset játszott nagybátyja kapitányi időszaka alatt (2018-2021) a válogatottban.

Utolsó hivatalos bajnokiját idén júniusban a Leczna elleni meccsel játszotta le, a lengyel válogatottban pedig a néhány nappal későbbi, Németország elleni felkészülési meccsen búcsúzott (1–0-ra győztek). A 17. percben a varsói stadion 55 ezer nézője felállva tapsolta a pályáról lesétáló 37 éves játékost, aki a német és a lengyel játékosok sorfala között hagyta el a pályát.

A lengyel válogatott és Borussia Dortmund szurkolói soha nem felejtik el a nevét, a Wisla Kraków drukkerei pedig tulajdonosként nap mint nap találkozhatnak vele.

És, hogy mi a visszavonult középpályás képzeletbeli vágya a mai napig? A viva.pl-nek így fogalmazott a már idézett interjúban:

„Szívesen megosztanám a sikereimet az édesanyámmal, aki végtelenül bízott bennem és a bátyámban, biztos volt benne, hogy profi labdarúgók leszünk. Értünk élt, mindent feláldozott azért, hogy ne nélkülözzünk. Nagyon örülne, ha látná, mit értünk el, ez lenne az ő vigasza. Azt hiszem, édesanyám fentről néz engem, és a nehéz helyzetekben mindig megmondja, hogyan cselekedjek. (…) Nagyon örülök, hogy túléltem azt az időszakot, van egy boldog családom, és a jó irányba tartok. Azt hiszem, magam mögött hagytam a poklot.”

Kiemelt fotó: New Unrolled