Amorim-anomália, avagy jobb-e a mostani Manchester United, mint az előző szezonbeli?

Ha az egzakt számok felől közelítjük meg a Manchester United idei szezonját, illetve azok alapján vetjük össze az előző évadot az ideivel, csekély előrelépést feltétlenül felfedezhetünk.

A csapat az előző idényben 16 ponttal állt 12 forduló után, azzal a 12. helyen cövekelt a tabellán. Idén ugyanennyi meccsen 18 pontot gyűjtött, és tizedik. Ez ám a fejlődés, jegyezhetik meg némi malíciával, bár nem érdemes a Uniteddel élcelődni. Anélkül is van elég baja.

De haladjunk tovább a számok mentén. Ha mindenre nem is lehet a helyzetek minősége alapján várható gólszámból, vagyis az xG-ből következtetni, azt azért mégiscsak megmutatja, mennyire veszélyes egy csapat. Az elmúlt idényben a mérkőzésenkénti 1,38-as xG a 12. helyre volt elegendő, idén ez már 1,66, aminél jobbat csak a Crystal Palace (ez azért meglepetés), az Arsenal, a Manchester City és az ebben a kategóriában listavezető Chelsea produkált.

A 200 millió fontért érkezett hármas még akklimatizálódik

De hát épp ezért, hogy kapura veszélyesebb legyen a United, igazolta le a nyáron a Wolverhamptonból Matheus Cunhát, a Brentfordból Bryan Mbeumót, az RB Leipzigből Benjamin Seskót. Potom 200 millió fontért. Abszolút indokolhatóan persze, elvégre mind a hárman bitang jó szezonnal rukkoltak ki. Cunha 15 góllal és hat gólpassszal segítette a Wolvesot, plusz kialakított 57 helyzetet. A kameruni Mbeumo szenzációszámba menő 20 góllal, hét gólpasszal és 70 helyzetteremtéssel jelentkezett, ami tényleg csúcsteljesítmény, éppen ezért gondolták sokan úgy, még egy ilyen szezont képtelen lesz produkálni. Nos, igyekszik rácáfolni a kétkedőkre: öt gólt vágott már idén, és a 20 lehetőség, amit csapatának teremtett is sokat ígérő.

A 200 millió fontért szerződtetett támadóhármas egyelőre adós a gólokkal és a jó teljesítménnyel (Forrás: manutd.com)

Az új játékosokkal szemben illik némi türelemmel viseltetni, kijár ez a góllövőcipőjét még kereső Matheus Cunhának is (egy gól a PL-ben), és főként rászorul a 22 éves Sesko, aki a Bundesliga után egyelőre keresi a ritmust. Az RB Leipzigben szerzett 13 góljából nem egy élményszámba ment, hogy mást ne mondjunk, a Bayern München elleni tavaszi presztízstalálkozón 40 méterről, külsővel tekert a kifutó kapus mellett a kapuba. Abból is kitűnt, nincs tehetség és technikai tudás híján, ráadásul termetes, erős center, azt gondolnánk, a Premier League-et neki találták ki, és bizonyára ezt gondolták az őt szerződtető United szakemberei is. Egyelőre az akklimatizációs időszakát éli.

A hármas begyűjtése nem pusztán a riválisoknak volt üzenet, egyértelműen jótékonyan hatott a csapatra és a csapatdinamikára, a trió vitathatatlan futballtudása pedig az edzések színvonalát is emelte.

Amorimot a pápa sem tudná eltántorítani a háromvédős rendszertől

Amorimnál márpedig a tréning szent. Mindennek az alapja, ahol eldől, mire viszed. Az a típusú edző, aki az edzés minden egyes fázisában aktívan részt vesz, nagyon akkurátusan igyekszik elmagyarázni, kinek mi a dolga, hol a helye, mikor hova kell mozognia, minden megtervezett – nem az edzések nagy részét a segítőire bízó tréner –, az idei halvány előrelépésnek pedig éppen az az egyik záloga, hogy nemzetközi szereplés híján sokkal több időt tud gyakorolni a hétköznapokon csapatával. Azzal együtt is, hogy minden héten van egy házi edzőmeccs, hogy ezzel is szimulálják a meccsterhelést – egyszersmind felkészüljenek a következő szezonbeli remélt kupaszereplésre. Ami nem változott, hogy továbbra is makacsul ragaszkodik a 3–4–3-as szisztémához, hiába követelnének tőle sokan taktikai rugalmasságot. Ő ettől a formációtól nem tágít, olyannyira, hogy az előző idényben azt találta mondani, maga a pápa sem tudná a háromvédős játékrendszertől eltántorítani.

Az elöl lévőknél elidőzve még: papíron félelmetes a Mbeumo, Matheus Cunha, Sesko támadótrió, és ha hozzátesszük, hogy a középpályáról Bruno Fernandes, a jobb oldali szárnyvédő pozíciójából az ugyancsak pazar megoldásokra képes Amad Diallo támogatja, ígéretes a projekt, valahogy azonban mégsem olyan látványos az előrelépés, mint azt sokan remélték. Sőt, ha a United hazai pályán kikap a 77 percen át emberhátrányban futballozó Evertontól – mikor máskor arassa David Moyes karrierje első győzelmét a vendégcsapat trénereként az Old Traffordon, ha nem most, Rúben Amorim ellen, amúgy 18. próbálkozásra… –, úgyis az lesz az általános vélemény, Amorim egy év után is ott tart, ahol a part szakad.

Tény, elég hullámzó az idei teljesítmény: a Liverpool vagy a Brighton elleni győzelem jelentette a csúcspontot, a Brentford otthonában, illetve a városi rivális City ellen ugyanakkor a mélybe zuhant a társaság.

Az utolsó 39 bajnoki mérkőzéséből 18-at elveszített a MU

Pedig valóban akadnak pozitív jelek: a PL-ben a United próbálkozik a második legtöbb kapuralövéssel, meccsenként 15-tel, igaz, azok átlagos távolsága 16,3 méter, ami átlagban egy méterrel több, mint mondjuk az Arsenalé. Ami azt illeti, a Newcastle vagy a Brighton átlagban kettő, illetve három méterrel távolabbról kísérletezik, mint az Amorim-csapat, a Brighton mégis igen szépen szerepel, szóval nem feltétlenül a távolságon múlik. A kaput eltaláló próbálkozások számában is javult a United, és az egész mezőnyben a második a Chelsea mögött, de ami még látványos javulás: amíg az ellenfél tizenhatosán belüli labdaérintések számában az előző szezonban a tizedik volt, idén a negyedik. Vagyis sokkal többet tartja az ellenfél kapuja előtt a labdát, ebből több veszélyes helyzetet remélhet – mégsem elég eredményes.

Tanácstalanság. Gyakori pillanat ez... (Fotó: Getty Images)

Ahogy Amorim egyéves manchesteri regnálása sem az. Tavaly november 11-én érkezett, azóta az angol élvonalban 39 mérkőzésen irányította a Unitedet, 12-szer nyert, kilenc döntetlen mellett 18 vereséget szenvedett csapatával. Nem csak győzelmek és vereségek kísérték manchesteri munkásságát, néhány kőkemény döntés is. Még az elősző szezon vége előtt közölte Alejandro Garnachóval, szüksége lesz egy jó ügynökre, mert kereshet magának új csapatot – bár nem biztos, hogy az argentin olyan rosszul járt a Chelsea-vel. Mindemellett Marcus Rashford szűrét is kitette, ahogy korábban Jadon Sanchóval sem volt hajlandó együtt dolgozni, és az a Manuel Ugarte is kispadra szorult nála, akivel még a Sportingnál két évig együtt dolgozott. Mert szimplán úgy érezte Amorim, kényelmessé vált az uruguayi, romlott az edzésmunkája, talán mert azt gondolta, neki a közös múlt miatt bérelt helye lesz. Hát nem lett. Amorimnál senkinek sincs, csak hát hiába a keménység, a saját filozófiájába és futballkoncepciójába vetett hit, ahhoz, hogy azt mindenki zokszó nélkül elfogadja, eredmények kellenek, győzelmek, sikerek.

Akkor él igazán a csapat, ha kontrázhat

S ha a United úgy kap ki, ahogy például a legutóbbi fordulóban – odahaza, a mérkőzés nagy részében tíz emberrel játszó rivális ellen –, az minden, az előrelépésbe vetett bizodalmat, reményt aláás. Az sem egy hízelgő adat, hogy az Everton ellen idén már a hatodik olyan meccsét játszotta, amikor labdabirtoklási fölénye mellett nem tudott nyerni. Vagyis továbbra is úgy fest, akkor él igazán ez a csapat, ha kontrázhat. Ha átadja az ellenfélnek a kezdeményezést, és gyors ellencsapásokkal válaszolhat. De aligha ez volna a Manchester United identitása. Alex Ferguson idején is előfordult persze, hogy kivárásra játszott a United, leginkább azonban a Bajnokok Ligájában, azon belül is az idegenbeli mérkőzéseken. Ott láthatóan sokszor megelégedett a döntetlennel. Volt, hogy emiatt aztán elbukta a párharcot, de a bajnokságban rendszerint hengerelt a klasszikus Manchester United. Ez a csapat még messze van attól. És hiába vannak minőségi futballistái – nem mintha az Antony, Sancho, Rashford, Garnacho négyes ne lett volna az –, továbbra sem elég kiegyensúlyozott, egy-egy biztató előadást egy-egy gyatra követ, az a fajta stabilitás, a tudatos, megingathatatlan, hétről hétre magas szinten bemutatott csapatjáték, ami egy élcsapat sajátja, egyelőre hiányzik a Unitedből.

Amorimnak most az a legnagyobb feladata, hogy az előző szezonra rátelepedő beletörődés érzését – hogy nem lesz ez már jobb úgysem –, a fásultságot, a kilátástalanságot ne hagyja újra eluralkodni.

Mert az számára is végzetes lehet.

Borítókép: Imago

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.