Apáról fiúra – a Serie A egykori legendáinak gyermekei igazoltak az olasz bajnokságba

A francia hátvéd, Lilian Thuram és a libériai támadó, George Weah egyaránt az AS Monacóban tett szert széles körű ismertségre az 1990-es évek elején. Az 1991-1992-es szezonban csapattársak is voltak a hercegségbeli gárdánál, majd idővel mindketten a Serie A-ban kötöttek ki. A következő szezontól a két egykori kiváló labdarúgó fiai szerepelhetnek az olasz első osztályban.

A Serie A korszakos hátvédje vb-döntőbe juttatta a franciákat

Az 1998-as vb-győztes francia válogatott oszlopa az AS Monacóban debütált a felnőttek között, majd pályafutása legjobb éveit a Serie A-ban töltötte. Thuram 1996-től 2001-ig a nagyszerű időszakot produkáló Parma labdarúgója volt, 2001-től 2006-ig pedig a Juventust erősítette. Egy évtizeden át az olasz bajnokság meghatározó hátvédei közé tartozott, miközben a Serie A akkoriban az általános vélekedés szerint a topligák között is a legerősebbnek számított.

Thuram a Parmával Olasz Kupát és UEFA-kupát nyert, a torinóiakkal kétszeres bajnok lett. Miután a Juventust 2006-ban visszasorolták a másodosztályba, 34 évesen nem maradt a csapatnál, hanem még két évet eltöltött az FC Barcelona alkalmazásában, mielőtt visszavonult.

A hátvéd fontos szerepet vállalt a francia válogatott ezredforduló környéki nagy sikereiből, hiszen hosszú éveken át a védelem alappillére volt. Thuram 14 éven át játszott a gallok soraiban, két gólját az 1998-as hazai rendezésű világbajnokság elődöntőjében szerezte a horvátok ellen, ezekkel harcolták ki a fináléba jutást, hogy aztán Zinédine Zidane csúcsra juttassa a Les Bleus-t.

Kiváló mezőnymunkája révén az 1998-as vb harmadik legértékesebb játékosának választották meg, amiért a bronzlabdával jutalmazták. Ezt követően tagja volt a 2000-es Európa-bajnokságon diadalmaskodó és a 2006-os vb-n döntőt játszó válogatottnak is.

Első feleségétől két gyermeke született, Marcus a jamaicai aktivistáról, Marcus Garvey-ról, Khépren pedig az egyiptomi fáraóról kapta a nevét. Mindketten Olaszországban látták meg a napvilágot édesapjuk Pármában töltött évei alatt.

Lilian Thuram és Marcus Thuram (Forrás: Bundesliga)

A Real ellen duplázó tehetséges csatár

Az idősebb testvér, Marcus Thuram Franciaországban kezdett el futballozni, a Sochaux színeiben mutatkozott be a másodosztályban. Ezután 2017 és 2019 között az élvonalban a Guingamp játékosa volt. Innen került a Borussia Mönchengladbachhoz, amelyet az elmúlt négy szezonban erősített. Az egyik legemlékezetesebb meccsén, 2020 októberében duplázott egy Real Madrid elleni BL-csoportmérkőzésen.

Miután a szerződését nem újította meg, szabadon igazolható játékosként szerződött az Internazionaléhez, a 25 esztendős támadó ötéves megállapodást kötött a milánóiakkal.

A francia válogatottban 2020 óta tíz alkalommal lépett pályára, a nemzeti csapatnál kiegészítő szerepet tölt be. A tavalyi világbajnokságra sérülések miatt utólag hívták meg, a döntőig tartó menetelés során öt találkozón lépett pályára csereként Katarban, a tizenegyesekkel elvesztett fináléban 80 percet játszott. Édesapjához hasonlóan tehát már vb-ezüstérmes, azonban a vb-cím számára eddig még nem jött össze.

„Sokat fejlődött, sok potenciál van benne, így figyelemmel kísérjük a pályafutását és szükség esetén számítunk rá a válogatottban. Ha nem Lilian lenne az édesapja, a jó teljesítménye miatt akkor is kivívná magának a figyelmet” – jegyezte meg vele kapcsolatban a francia válogatott szövetségi kapitánya, Didier Deschamps, aki annak idején édesapja csapattársa volt a válogatottban.

Aranylabdásból hazája elnöke

Minden idők egyik legjobb afrikai labdarúgója, George Weah a szegénysorból kiemelkedve 22 évesen került Európába az AS Monaco együtteséhez. Négy szezon után továbbállt a Paris Saint-Germainhez, ahonnan az AC Milan játékosa lett. Előbbivel egy, utóbbival két alkalommal nyerte meg az országos kupasorozatot, a párizsiakkal az 1994-1995-ös kiírásban a bajnoki címet is elhódították, míg a csapat elődöntős búcsúja ellenére abban az idényben a Bajnokok Ligája gólkirálya volt. A döntőbe jutásért a Milan ellen vesztettek, a Rossoneri azonban felfigyelt rá és átigazolta őt. Weah már a két francia csapatnál is nagyszerű dolgokra volt képes, de a nemzetközi szinten jól csengő milánóiaknál tudott igazán rivaldafénybe kerülni.

Az átigazolását követően 1995-ben megkapta az Aranylabdát, máig az első és egyetlen afrikai labdarúgóként hódította el a France Football elismerését. Weah a Milanban két bajnoki címet szerzett az ott töltött négy és fél szezon alatt. Később kölcsönben a Chelsea-nél szerepelt, majd kipróbálta magát a Manchester City-ben, végül az Olympique Marseille-től akasztotta szögre a stoplist.

Sportpályafutása befejezése után aktív szerepet vállalt humanitárius szervezeteknél. Bekapcsolódott hazája politikai életébe is, 2005-ben indult a libériai elnökválasztáson, második lett. Évekig az Egyesült Államokban élt, majd hazájába visszatérve előbb a megye első embere lett, majd 2018 januárja óta Libéria elnöke.

Weah négy gyermek édesapja, mindkét fia labdarúgó. A Libériában született George Jr. az AC Milanban nevelkedett és az amerikai korosztályos válogatottságig vitte, a 12 évvel fiatalabb Timothy viszont már az Egyesült Államok felnőtt csapatának is oszlopos tagja.

George és Timothy Weah (Forrás: YouTube)

Négy ország közül választhatott válogatottat

A 23 éves szélső Brooklynban látta meg a napvilágot és a New York Red Bulls utánpótlása után 14 éves korában édesapja egykori csapata, a PSG akadémiájára került. A legkisebb Weah végigjárta a szamárlétrát a párizsi klubnál, a B-csapat után a 2017-2018-as szezonban mutatkozott be az első együttesben, ahol mindössze hat meccs jutott neki. A következő idényre kölcsönadták őt a Celtichez, majd 2019 nyarán végérvényesen megváltak a játékjogától, a Lille OSC együtteséhez került.

Weah az első szezonjában nem sok lehetőséghez jutott, az elmúlt három évben viszont csapata meghatározó játékosa lett. A mindkét szélen bevethető gyors és technikás futballista az utolsó három idényben egyaránt legalább 28 bajnokin pályára lépett a Lille-ben. A Juventus a Transfermarkt adatai szerint 10,3 millió euróért szerezte meg a játékjogát, és öt évre szóló megállapodást kötött vele.

Származása révén akár libériai, jamaicai és francia válogatott is lehetett volna, ő azonban a szívéhez legközelebb álló országot, az Egyesült Államok nemzeti csapatát választotta. A 2018-as debütálása óta 31 mérkőzésen négyszer volt eredményes az amerikai válogatottban, a világbajnokságon az első csoportmérkőzésen, Wales ellen betalált. A mérkőzés után a szülei büszkén ölelgették őt:

Weah e mellett tagja volt két CONCACAF Nemzetek Ligája-győztes csapatnak.

Ennek elérése nem biztos, hogy bármelyikük számára reális lehet. A különböző posztok miatt nem igazán érdemes összehasonlítani az utódokat az édesapjukkal. Az idősebb Thuram és Weah a maga idejében rendkívül magas szintet képviselt, most a fiaikon a sor, hogy öregbítsék a család hírnevét az olasz labdarúgásban, és minél több sikerhez segítsék aktuális csapataikat.

Mindenekelőtt azért alighanem még szoknunk kell, hogy a Thuram névvel a Parma és a Juventus helyett immár az Internél találkozhatunk, míg Weah ezúttal nem az AC Milan, hanem a Juventus soraiban tűnik majd fel.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu

Kiemelt fotó: Sky Sports