Aranygólt lőtt, ellenség lett: a dél-koreai aki „romba döntötte" az olasz futballt

A 2002-es Dél-Korea és Japán közös rendezésű világbajnokság sokaknak a finoman szólva is megkérdőjelezhető ítéletek tornájaként maradt meg. Először rendeztek tornát Ázsiában, amely végül Brazília – máig utolsó – győzelmével zárult, de Ronaldo legendásra sikerült félholdfrizurája mellett legalább ennyire emlékezetes maradt Franciaország címvédőként bemutatott összeomlása, vagy épp a társházigazda Dél-Korea egészen a bronzmérkőzésig tartó menetelése. Utóbbi főként azért maradt emlékezetes, mert sokak szerint a játékvezetők is erősen segédkeztek ebben az „álomutazásban” – elég felidézni az Olaszország és Spanyolország elleni nyolcad- és negyeddöntőt.

Korábban már írtunk két olyan futballistáról – Oleg Szalenkóról és Siphiwe Tshabalaláról –, akikre könnyen ráhúzható az „egy világbajnokság és más semmi” címke. A sorba illik An Dzsonghvan (Ahn Jung-hwan) története: az Olaszország elleni nyolcaddöntőn szerzett gólja nemcsak aranyat ért, hanem meg is változtatta pályafutását – csak nem úgy, ahogyan arra vágyott.

A dél-koreai csatár pályafutása ígéretesen indult, a Busan Daewoo Royalsnál robbant be, első idényét követően már az ország tíz legjobb játékosa közé választották, 1999-ben pedig úgy lett a K-League legjobb játékosa, hogy csapata még bajnoki címet sem nyert – ilyenre előtte nem volt példa. Technikás labdarúgónak tartották, akit hazájában sztárként kezeltek, 2000 nyarán pedig megkapta a lehetőséget, hogy Európában is bizonyítson: kölcsönbe az AC Perugiához szerződött az akkor a világ legjobbjának számító olasz élvonalba.

Az itáliai kaland azonban gyorsan rémálommá vált. A Serie A fizikai, párharcokra épülő közege nem feküdt neki, vékony alkata miatt könnyen elnyomták a védők. Két idény alatt mindössze harminc mérkőzésig és öt gólig jutott. Később elárulta, hogy rasszista megjegyzéseket is kapott csapattársától, Marco Materazzitól, aki állítólag azzal gúnyolta, hogy „fokhagymaszaga van” – utalva ezzel a koreai konyhára. Ezt annyira rosszul élte meg, hogy egy időre teljesen felhagyott a fokhagyma fogyasztásával.

Perugiában nem számított meghatározó játékosnak, és a válogatottban sem volt alapember. Bár már 1997-ben bemutatkozott, az 1998-as világbajnokságról lemaradt, és még a hazai rendezésű 2002-es vb előtt sem tűnt biztos kerettagnak, de Dél-Korea szövetségi kapitánya, Guus Hiddink végül mégis mellette döntött, bár aligha a góljai miatt: a torna előtt mindössze háromszor volt eredményes a válogatottban. Sokkal inkább azért, mert a két Európában futballozó dél-koreai egyikeként más ritmust, más gondolkodást hozott a csapatba. Jól tartotta meg a labdát, okosan mozgott, és volt benne valami váratlan. Hiddink állítólag azt mondta neki a vb előtt: „Ez a torna meg fogja változtatni az életedet.” Igaza lett.

„Ez a torna meg fogja változtatni az életedet”

Dél-Korea meglepetésre megnyerte csoportját, Portugáliát, az Egyesült Államokat és Lengyelországot megelőzve – An ehhez egy amerikaiak ellen szerzett góllal járult hozzá. Találatát követően egy gyorskorcsolyázót idéző gólörömmel ünnepelt, amellyel honfitársa, Kim Dong Szung téli olimpiai kizárása ellen tiltakozott. (A Salt Lake Cityben megrendezett 2002. évi téli olimpiai játékok rövidpályás gyorskorcsolya 1500 méteres versenyén Kim Dong Szung vetélytársa, Apolo Anton Ohno előtt végzett, és koreai zászlóval kezdte meg a diadalmenetét. Ekkor azonban bejelentették, hogy kizárták a versenyből, mert az utolsó körben szabálytalanul elzárta Ohno útját. Az aranyérmet így Ohno kapta meg).

An teljesítménye elég volt ahhoz, hogy Hiddink az Olaszország elleni nyolcaddöntőben is pályára küldje. A mérkőzés minden lett, csak átlagos nem: Byron Moreno játékvezető több vitatott ítélete, Francesco Totti kiállítása és az olaszok szerint egyértelmű bírói részrehajlása miatt az összecsapást máig az egyik legvitatott vb-meccsként emlegethetjük.

A hosszabbításban érkezett a pillanat, amely örökre összeforrt An Dzsonghvan nevével. Egy beadás után magasabbra emelkedett, mint Paolo Maldini, fejese pedig a kapuban kötött ki. Akkoriban még élt az aranygólszabály, így a találat azonnal lezárta a mérkőzést: Dél-Korea kiejtette Olaszországot és története során először negyeddöntőbe jutott a világbajnokságon. (An Dzsonghvan ezzel a világbajnokságok történetének harmadik aranygólszerzője lett). Hazájában hős lett, és a szurkolóktól megkapta „A Gyűrűk Ura” becenevet is.

„Romba döntötte az olasz futballt”

Olaszországban egészen másként reagáltak góljára. A Perugia tulajdonosa, Luciano Gaucci kijelentette, nem hajlandó fizetni „annak az embernek, aki romba döntötte az olasz futballt”, és közölte: Ahn többé nem játszhat a Perugiában. A helyzet hamar abszurddá vált. Olasz sajtóhírek szerint halálos, a maffiától érkező fenyegetéseket is kapott. Bár több klub érdeklődött iránta – köztük a Blackburn Rovers –, a Perugia ragaszkodott játékjogához, így végül meghiúsult az átigazolás. Ha a transzfer létrejön, An lett volna az első dél-koreai futballista a Premier League-ben; így viszont ez végül Pak Csiszongnak sikerült, amikor 2005-ben a Manchester United játékosa lett.

An hónapokig klub nélkül maradt, pályafutása pedig gyakorlatilag kisiklott egyetlen fejesgól után. Végül egy japán ügynökség fizette ki a közel 80 millió forintnyi kivásárlási díját, így a japán élvonalban szereplő Shimizu S-Pulse-hoz szerződött. Az érte kifizetett pénzt később reklámokból és televíziós szereplésekből származó bevételeiből teljes egészében visszafizette.

Pályafutása során bajnok lett a Yokohama F. Marinosszal, majd megfordult Franciaországban és Németországban is, többek között az FC Metznél és az MSV Duisburgnál, de már sosem tudott igazán magas szintre visszatérni.

Jelenleg a Koreai Labdarúgó-szövetség (KFA) főigazgatójaként dolgozik, egyebek között egy olyan projekten, amely az egyetemi labdarúgórendszer fejlesztését segíti. An úgy látja, rengeteg játékos lemorzsolódik a profi futballig vezető úton. „Ha nem tudnak érvényesülni Koreában, legalább Délkelet-Ázsiába vagy Kelet-Európába szeretném őket küldeni, hogy még egy esélyt kapjanak arra, hogy a labdarúgás révén munkát találjanak” – mondta nemrég a tvN műsorában. Ugyan megszerezte hazájában a legmagasabb edzői képesítést, mégsem szeretne vezetőedző lenni. Szerinte, aki ezt az utat választja, az gyakorlatilag az egész életét erre áldozza. „Egy rossz lépés, és a mélybe zuhansz. Ha csak három mérkőzést veszítesz, máris kirúgnak” – mondta.

Visszatekintve pályafutására és a 2002-es világbajnokság idején történtekre így fogalmazott:

„A válogatottság segített abban, hogy felfigyeljenek rám, ugyanakkor ez okozta életem legnehezebb időszakát is.”

Borítókép: theguardian.com