Átmentette jó formáját az új szezonra a VfB Stuttgart
Bár még csak öt forduló ment le a Bundesliga 2023–2024-es szezonjából, így is nagy meglepetést jelent a VfB Stuttgart jelenlegi harmadik helyezése. A svábok az előző idényben élet-halál harcot vívtak az élvonalbeli tagság megtartásáért, amely végül csak osztályozó útján sikerült. Ez nagyban köszönhető volt Sebastian Hoeness áprilisi kinevezésének, aki alaposan gatyába rázta a fiatal együttest. Miután benntartotta a csapatot a mostani szezon első fordulóiban azt is bizonyította, hogy nem volt véletlen a vele érzékelhető markáns formajavulás. Nézzük meg, hogy mik lehetnek a stuttgarti remeklés legfőbb okai.
Nehéz, konfliktusokkal teli két szezont tudhatott maga mögött nyáron a VfB Stuttgart. Miközben a vezetőségben is állandó viták dúltak, a pályán sem alakultak sokkal jobban a dolgok. 2022-ben a csapat az utolsó utáni pillanatban tudta csak elkerülni az osztályozót, amit idén már nem úszott meg. Bár végül ennek is örülni kellett, hiszen a tavaszi szezon kezdete után a svábok az egyik legbiztosabb kiesőjelöltnek számítottak.
A kaotikus állapotok közepette a klubvezetés még éppen időben reagált egy edzőváltás formájában. Jól jelzi a stuttgartiaknál az előző szezonra jellemző zűrzavart, hogy összesen négy edző adta egymásnak a kilincset, közülük az utolsó végül meghozta a várva-várt fellendülést. A klubnál alig pár hónapot eltöltött Bruno Labbadia helyére érkezett Sebastian Hoeness újra életet lehelt a tehetséges játékosokból álló, ám csapatként addig nem túl hatékonyan funkcionáló együttesbe. Az ő irányításával az utolsó nyolc bajnokijából csak egyet vesztett el az együttest, bár azt pont a végül a Bundesligától utolsó helyezettként búcsúzott Hertha BSC ellen.
Végül is ezen az elkerülhető vereségen múlott, hogy a biztató játék és eredmények ellenére a csapatnak osztályozót kellett vívnia a bennmaradásért. Ez viszont, ha úgy tetszik újgyakorlat volt a svábok számára. A Hamburger SV ellen lejátszott 180 perc során egy pillanatig sem volt kétséges, hogy melyik a jobb csapat. A Stuttgart meggyőző játékkal, 6–1-es összesítéssel abszolválta a párharcot. A szezon tehát végül pozitív véget ért, viszont két zaklatott idény után így is egyértelmű volt, hogy a hosszú távú stabilitás érdekében a klubnak változásokra van szüksége.
Irányváltás
A 2019-es kiesést követően nagy változások történtek Stuttgartban. Thomas Hitzlspelger sportigazgató, a magának játékosmegfigyelőként a Borussia Dortmundál és az Arsenalnál már komoly hírnevet kiérdemelt Sven Mislintat és Pellegrino Matarazzo edző vezetésével egy új irányvonalat kezdett el követni a klub. Az ambiciózus trió célja egy tehetséges fiatalokból álló csapat létrehozása volt, akiket aztán később komoly profitért szerettek volna értékesíteni.
A projekt biztatóan is indult, 2020-ban egy év után azonnal sikerült a visszajutás az élvonalba. Már abban a szezonban kialakult annak a csapatnak a magja, amely aztán első szezonjában az élvonalban is meggyőző produkciót nyújtott. Mislintat igazolta a szakmában szerzett komoly hírnevét és olyan játékosokat hozott a klubhoz előbb kölcsönben majd végleg, mint Gregor Kobel kapus, a középpálya motorja Endo Vataru vagy a csapat Sasa Kalajdzic.
A 2020–2021-es szezont a kilencedik helyen, tehát újoncként a felsőházban zárta a VfB Stuttgart, ami alapján a jövő is fényesnek ígérkezett.
2021 nyarán viszont Kobel kapus, a visszavonuló csapatkapitány, Gonzalo Castro és a jelentős profitért a Fiorentinának eladott Nicolás González személyében húzóemberek hagyták el az együttest, az őszi eredmények pedig kíméletlenül megmutatták, hogy a csapat ezúttal a kiesés ellen fog küzdeni. A 2019-ben kialakult trió köréből is egyre több konfliktus szivárgott ki a nyilvánosság elé, részben a rossz eredmények hatására. Hitzlspelger 2022 márciusában azonnali hatállyal bekövetkező távozása kétségtelenül árulkodó jel volt. A klublegenda ezen lépése aztán szépen lassan beindította azt a lavinát, mely aztán idén érte el a csúcspontját.
Matarazzo eközben egy huszáros tavaszi hajrával megmentette az élvonalbéli tagságot, de a vágyott nyugalom ezzel még nem jött el. A várakozások ellenére újabb kínkeserves szezon következett. Kilenc nyeretlen mérkőzés a bajnokság elején végül a klubvezetés bizalmát sokáig élvező Matarazzo menesztését is magával hozta. Eközben az edző menesztéséről döntő, a Hitzlspelger helyére érkezett Alexander Wehrle és Mislintat között alakult ki hatalmi harc. Az egész végül november végén a klubhoz ígéretes fiatalok egész sorát leigazoló Mislintat távozásával végződött, aki állítólag a felé irányuló megbecsültséget érezte nagyon kevésnek.
A helyét sportigazgatóként Fabian Wohlgemuth vette át, akinek tehát a nyakába szakadt Mislintat komoly öröksége. Ezzel a tavasz folyamán még nem is nagyon tudott mit kezdeni, de eközben az egész klubnál átmeneti állapotok uralkodtak. Nagy szerencse, hogy Hoeness személyében pont időben sikerült szerződtetni egy olyan edzőt, aki képes volt újra benntartani a csapatot az élvonalban, így kedvezőbb hátteret adva a nyáron elindult restartnak. Wehrle a sikeres osztályozó után nyilvánvalóvá tette, hogy új alapokra kell helyezni a klub működését. Ennek érdekében előirányozta, hogy a sportért felelős üzletvezetői posztról a megfelelő utód megtalálása után lemondana és kizárólag a vezérigazgatói szerepkörére koncentrálna. Wohlgemuthra is nagy feladat hárult sportigazgatóként a nyáron, ő júniusban szintén határozottan beszélt az irányváltásról:
„Muszáj pragmatikusan hozzáállnunk az aktuális helyzethez és kreatív megoldásokon kell dolgoznunk. A jövőben a keret minőségét hosszabb ideig szeretnénk fenntartani, egyúttal pedig az új játékosok leigazolásánál is kevesebb rizikót szeretnénk vállalni.”
Wohlgemuth szavaiból tehát jól kicseng, hogy alapvetően szeretnének szakítani a korábbi üzletpolitikával, miszerint az anyagi haszon minden felett áll. Nem véletlen ez, hiszen sok kritika érte a klubot, hogy túl sok kulcsembert adnak el, és bár tehetséges fiatalok érkeznek helyükre, de az ő éretlenségük túl sokszor sodorja bajba a csapatot. Ennek érdekében a játékosmegfigyelői hálózatban is személyi változások történtek. A financiális biztonságot a jövőben a Porsche szponzori beszállása nagy mértékben segítheti, ennek ellenére azért nem volt zökkenőmentes ez a nyár sem.
Újabb érzékeny távozók
A beharangozott új kezdet keretében érzékeny döntéseket is meg kellett hoznia a vezetőségnek. Három komoly távozó is akadt, akik kétségtelenül már rászolgáltak erre. A csapatkapitány Endót a Liverpool igazolta le, míg Konsztantinosz Mavropanosz a West Ham Unitedhez távozott, mindkettőjükért 20-20 millió euró körüli összeget kapott a klub. Az átigazolási időszak utolsó napjaiban a horvát válogatott Borna Sosától is búcsút kellett venni, aki az Ajax Amszterdamnál talált új otthonra. A klub tehát újra busás anyagi haszonra tett szert, viszont sokan ennek ellenére is bírálták a stuttgartiakat.
Angelo Stiller érkezett a középpálya megerősítésére, akit pont Hoeness tett Bundesliga-játékossá a TSG Hoffenheimnél. A Bayern München akadémiáján nevelkedett német utánpótlás-válogatott játékos nem tudott stabil kezdőszerepet kivívni magának a sinzheimieknél, most Stuttgartban próbálja megtalálni a számításait. Woo Yeong Jeong sem számított alapembernek az SC Freiburgnál, ő a támadóharmadban volt hivatott új opciót nyújtani, hasonlóan a kölcsönben érkezett Deniz Undavhoz és Jamie Lewelinghez. A legfontosabb húzásnak viszont végül a középcsatár, Serhou Guirassy végleges leigazolása számított. A francia csatár korábban már játszott a Bundesligában, azonban az 1. FC Kölnnél kudarcot vallott. 2022 nyarán Stuttgartba érkezve viszont szinte azonnal húzóemberré vált, a góljaival meghatározó szerepet vállalt a bennmaradásból, kiválóan pótolta az Angliába szerződött Kalajdzicot. Az előző szezonbeli teljesítménye viszont még csak egy csendes figyelmeztetés volt, hiszen arra már egész Európa felkapta a fejét, amit a mostani szezon rajtjánál produkált.
Taktikai sokszínűség
Hoeness már az áprilisi kinevezése előtt is rendelkezett élvonalbéli tapasztalattal. Először akkor hívta fel magára a figyelmet, amikor 2020-ban a Bayern München második csapatával megnyerte a harmadosztályt. Nem véletlen a müncheni szál, hiszen az edző édesapja a bajorok 1980-as évekbeli ikonikus támadója, Dieter Hoeness, míg a nagybátyja a Bayern korábbi korszakos sportvezetője, a napi ügyekbe az elmúlt hónapokban visszatért Uli Hoeness.
Sebastian a Bayern II-nél elért sikereire az élvonalban is felfigyeltek és a TSG Hoffenheim kínált neki lehetőséget 2020 nyarán. Az első szezonja nem volt problémamentes a koronavírus-járvány és a gyakori sérülések miatt. A profi szinten még elég tapasztalatlan trénernek leginkább válságmenedzserként kellett funkcionálnia, de végül sikeresen benntartotta a korábbi években rendszeres európai kupaszereplő együttest. A következő szezonban már nagyobbak voltak az elvárások. A gyenge szezonkezdet megkongatta a vészharangokat, de aztán az edző megtalálta a csapatát, amelyik a pályára tudta vinni az elképzeléseit. Tanúbizonyságot adott taktikai rugalmasságáról is, amikor a csapatot háromvédős felállásban kezdte el játszatni, ezzel jobban kidomborítva bal oldali szárnyvédőként David Raum erősségeit, illetve elöl a centrumban Georginio Rutteréknek is nagy szabadságot biztosított. A csapat támadójátéka jóval lendületesebbé vált, viszont a védelmet nem igazán sikerült stabilizálni. Ennek is volt betudható a Hoffenheim 2022 tavaszán bemutatott szezonvégi leolvadása: a csapat kilenc nyeretlen mérkőzéssel végül a kilencedik helyen zárt, pedig azelőtt még a Bajnokok Ligája-indulásért is harcban állt. Hoeness nem tudott úrrá lenni a problémákon, ezt pedig Dietmar Hopp megelégelte és a szezon vége után menesztette.
A következő lehetőségre majdnem egy évet kellett várnia, amikor idén áprilisban megkereste a kiesés szélén álló Stuttgart. A csapatot már sokan leírták, de Hoeness gyorsan, még éppen időben életet tudott lehelni a fiatal társaságba. Lazított elődje, Labbadia túlságosan merev játékfelfogásán és egy egészen rugalmas rendszerben kezdte el játszatni a svábokat. Ebben több, addig tudása alatt szereplő játékos is ki tudott teljesedni. A Stuttgart bátran felvállalta a kezdeményező, labdatartó játékot és helyenként kifejezetten szép és nem mellesleg eredményes produkcióval rukkolt elő. Ennek voltak az eszközei az építkezési fázisoknál megfigyelhető helyezkedési sémák.
Hoeness tavasszal alapvetően egy háromvédős felállásban játszatta a csapatát, viszont ezen pillanatok alatt tudott módosítani. Felismerte, hogy egészen kreatív belső védőkkel rendelkezik, akik adott esetben a szélen is megállják a helyüket. Ito Hiroki például idén eddig kifejezetten jól tölti be a bal szélen a távozó Sosa pozícióját.
Az osztályozón a Hamburger SV is tehetetlennek bizonyult a kreatívan építkező stuttgartiak ellen. A kiemelt szituációban látható, hogy a belső védők, Florian Müller (1) kapussal együtt mennyire széthúzzák a pályát, Mavropanosz (5) konkrétan szélső védőnek lépett előre. A svábok a kapus és a visszalépő Atakan Karazor (16) segítségével játszi könnyedséggel játszották ki a hamburgi letámadást, így Mavropanosz teljesen szabadon kaphatta a labdát a szélen. Eközben az eredetileg szárnyvédő Josha Vagnoman (4) helyzetére is érdemes pillantást vetni, aki a középső védők elmozgásainak köszönhetően egy egészen szabad szerepkört vehetett fel, a félterületben kötötte le a hamburgi jobbhátvédet (28), aki így képtelen volt feljebb lépni segíteni a letámadást. A Labbadiánál még mellőzött Vagnoman ebben a szabad szerepkörben az egyik húzóemberévé vált a csapatnak, sokszor az ellenfél kapuja elé is felért.
Azonban pont az az egyik erőssége az együttesnek, hogy nem csak ilyen módon tud támadásokat építeni, hiszen Guirassy személyében van egy igazi gólvágója. A 27 éves guineai támadó az idei első öt bajnokin tíz gólt termelt, ilyen mutatóval pedig korábban csak Robert Lewandowski rendelkezett a Bundesligában. Ezzel már most majdnem megdöntötte azt a gólmennyiséget, amit korábban bárhol feltudott mutatni egy egész bajnoki szezonban. Nyilván ebben a későbbiekben majd várható visszaesés, de Guirassyt pont az teszi különlegessé, hogy a góljai mellett a mögötte játszó csapattársak kibontakozását is elősegíti erős testalkatával és jó játékolvasásával.
A fenti ábra az SC Freiburg ellen lőtt negyedik gól kiinduló pontját mutatja. Egy felszabadítás után Guirassy (9) vette birtokba a labdát a félpályáig visszalépve. Jó testfelépítésének köszönhetően egyszerre több védőt is képes lekötni, így területet biztosítva a mögötte játszó kreatív támadóknak. Látható, hogy a csatár mögött többen is egyből érkeztek mélységből, akiket a freiburgiak nem is tudtak lekövetni. Jeong (10) üresen maradt és rajta keresztül sikerült kiforgatni a labdát a védőjét időközben lerázó Chris Führichnek (27), aki aztán higgadtan vitte gólig az akciót. Korábban Führich sem tudott kibontakozni, de Hoenessnél ő is hatékonyabbá vált. Ő is profitál abból a nagyfokú szabadságból, amit az edző rugalmas rendszere biztosít neki.
A támadóknál érdemes még megemlíteni Enzo Millot nevét is, aki korábban szintén peremembernek számított. A 21 éves francia rendszeresen Guirassy mögött kap szerepet a csapatban és ő a csatár első számú játszótársa. Kiválóan látja meg a középpályán keletkező üres területeket, ahová be kell lépnie. Tulajdonképpen kihasználja azt a potenciált, amit Guirassy jelenléte biztosít neki. Ezt bizonyította például a legutóbbi, SV Darmstadt elleni mérkőzésen szerzett egyenlítő találat is, amikor jól helyezkedve gólra váltotta Guirassy mesteri lekészítését.
A HSV a fenti szituációban csak szaladt az események után. A Stuttgart egyérintős kombinációs támadással villámgyorsan forgatott át az eltolódó védősor mellett beinduló Führicknek (22). Millot (8) itt is jól vette észre, hogy mekkora terület tátong a hamburgiak középpályája mögött. A védő (34) csak késve tudott rá kilépni, hiszen közben Guirassy (9) tempós irányváltásaival lekötötte a figyelmét. Millot egyből hátratette a labdát Endónak (3), aki tökéletesen indította a beinduló Führichet. Látható a séma: egy előre majd egy visszapassz, majd így tovább és a hamburgiak teljesen szétcsúsztak mindössze öt gyors átadás után.
Ezen a májusi, Mainz elleni bajnokin is sikerült a mérkőzés nagy részében fölényben játszani, amiben nagy szerepe volt a szervezetten végrehajtott letámadásnak is. Ebben a szituációban is látható, hogy egy oldalpassz után milyen szervezetten léptek feljebb a jobb oldalon lévő stuttgarti játékosok. A területet egyre jobban szűkítve végül a félpályánál Dan-Axel Zagadou (23) az ellenfelét (9) megelőzve meg is szerezte a felívelt labdát.
Az intenzív labda elleni játékban természetesen hatalmas szerep hárul a két belső középpályásra is, ezért is volt nagy érvágás Endo nyári távozása. Eddig viszont Stiller meglepően jól tölti be a helyét, bár ő azért kissé mélyebben játszik, mint a japán. Cserébe állandó társa, Karazor lép fel többet a támadásokkal. Hoeness a legutóbbi mérkőzés után ki is emelte azt a hatalmas munkát, amit a két játékos a pályán végez.
Összegzés
Hiába tehát az érzékeny nyári veszteségek a Stuttgart Hoeness vezetésével ott folytatta, ahol tavasszal abbahagyta, sőt fokozott is a tempón. Az edző kreatívan és nagy bizalommal nyúlt a korábban mellőzött játékosokhoz is. Nyilván azért a rutintalanságból adódóan becsúsznak hibák. Az RB Leipzig ellen például a vezetés után túlságosan behúzták a kéziféket a svábok, így az átütőerővel támadó lipcseiek a második félidőben látványosan felőrölték őket. Ez az egy vereség is jó tanulópénznek számíthat és figyelmeztetheti a csapatot, hogy a sikerszéria ellenére a földön kell maradni. Hoeness erre kínosan ügyel is minden nyilatkozatában és így is próbálja reális gondolkodásra ösztönöni a Bundesliga legfiatalabb átlagéletkorú keretét, amelyik most bizonyítja, hogy nagy potenciál rejlik benne.
Kiemelt fotó: Pressefoto Baumann
Szerző
