Az 1. FC Heidenheim tradicionális és egyben modern is

A tavaly a Bundesliga 2-t megnyerve, így az élvonalba abszolút újoncként feljutó Heidenheimet a szakma többsége biztos kiesőnek tartotta. A klubon belül is azt mondogatták, hogy a bennmaradás nagyobb tett lenne, mint maga a feljutás. Nem volt véletlen ez a fajta pesszimizmus, hiszen a baden-württembergi klub keretéből a szezonrajt előtt csupán hét játékos rendelkezett német élvonalbeli tapasztalattal, közülük is többen csak egyszámjegyű mérkőzésen léptek pályára (a legtöbb Bundesliga-mérkőzés – 26 – a csatár, Tim Kleindienst nevéhez fűződött).

Ahogy azt az előző írásunkban bemutattuk, a heidenheimiek az ötödosztályból indulva küzdötték fel magukat a Bundesligába, méghozzá végig Frank Schmidt vezetésével. A köztiszteletben álló szakember már 2007 szeptembere óta irányítja a csapatot, tehát lassan 16 és fél éve. Ezzel a topligákat tekintve ő a leghosszabb ideje egyhuzamban a posztján lévő vezetőedző megelőzve a freiburgi ikont, a szintén országos elismertségnek örvendő, Christian Streichet, illetve az Atlético Madridot irányító Diego Simeonét.

Schmidt kiválóan megtestesíti azt a realista, mindig két lábbal a földön járó gondolkodást (Bodenständigkeit), ami az egész klubot is jellemzi. Az ennek megfelelően visszafogott várakozások ellenére azonban a csapat eddig alaposan rácáfolt a kétkedőkre. A Heidenheim az első osztályban is becsülettel helyt áll: 25 forduló után 28 szerzett ponttal a tabella 11. helyét foglalja el.

Játékstílus

A heidenheimiek játékban alapvetően a klasszikus német futball elemeit vonultatják fel, első helyen a rengeteg futás áll. Az előző, bajnoki címmel végződött másodosztályú szezonban 4098,33 kilométert teljesítettek a játékosok, ebben a rangsorban a második helyezett FC St. Paulira is 80 kilométert vertek. Ez már önmagában egy sokatmondó adat, de Schmidt csapata az élvonalban sem adta alább. Több mint 3000 kilométerrel egy osztállyal magasabban is a legjobbak közé tartoznak, az Union Berlin mögött a vonatkozó lista második helyén állnak. A játékosok közül hárman is ott vannak az első tízben a meccseken megtett távolságot tekintve: a fáradhatatlan középpályás, Lennard Maloney a negyedik, Kleindienst a hatodik, míg a belső védő Patrick Mainka a nyolcadik.

Forrás: Bundesliga

A fenti adatokból következik tehát, hogy a Heidenheim alapvetően egy intenzív átmeneteken alapuló játékot favorizál. A támadások nagy százalékát a kontrák teszik ki, amik jellemzően a két fürge szélsőn, Jan-Niklas Bestén és Eren Dinkcin mennek keresztül. Utóbbi rendelkezik a bajnokságban eddig mért legnagyobb sebességgel (36,41 km/h). A Heidenheimnek jól összeszokott csapata van, a 30 fős keretből 15-en már legalább 2019 óta erősítik a klubot, de Kleindienst is nyugodtan közéjük sorolható, aki 2020 januárjában egy egyéves belgiumi időszak után tért vissza Heidenheimbe, amikor 3,5 millió eurós vételárával a klub rekordigazolása lett. Kleindienst tavaly a második vonal gólkirályaként segítette csapatát az élvonalba, és többször is hangsúlyozta, hogy neki erre a környezetre van szüksége, hogy kibontakozzon. Erről így beszélt tavaly nyáron a Kickernek:

„Nem tudom, hogy létezik-e még egy olyan együttes, ahol a vezetők helye ennyire bebetonozott, egyesek már több mint 20 éve töltik be a pozíciójukat. Néhányan már a Landesligában is a csapatnál voltak, mindent átéltek, időtlen idők óta ismerik egymást. Ez valami egészen különleges. A vezérigazgatónk, Holger Sanwald már akkor a klubnál volt, amikor én még meg sem születtem.”

Ez az fajta összeszokottság az egyik oka annak, hogy a csapat nem ijedt meg az élvonal jelentette kihívásoktól. A tavaly nyári érkezők ráadásul további variációs lehetőségeket biztosítottak Schmidtnek, aki már korábban is bizonyította, hogy a tradicionális német futballfelfogást képes finomítani, és modern, kombinatív elemeket is bele tud csempészni a játékba. A jobbhátvéd posztján a VfL Osnabrücktől igazolt, bátran támadó Omar Traoré vette át a rutinos és konzervatívabb Marnon Busch helyét. A jobb oldalt a fentebb már említett, élvonalbeli tapasztalattal is rendelkező Dinkci tette teljessé, aki a csapata egyik legkreatívabb tagja Bestével egyetemben. Mellettük érdemes még megjegyezni Marvin Pieringer nevét is, akiért tavaly nyáron – az igazolások közül egyedüliként – fizetett a klub, méghozzá 1,8 millió eurót a Schalkénak. Bár az új igazolás egyelőre adós a gólokkal, de Kleindienst mögött árnyékékként hasznos munkát végez védekezésben és a kontrák elindításában. Pieringer mellett a szintén árnyékékként bevethető osztrák, Nikola Dovedan is egyre több lehetőséget kap mostanában.

Lendületes átmenetek

A heidenheimiek a sztárcsapatok számára is komoly ellenfelek, sokan a Bundesliga legkellemetlenebb csapatának tartják őket. Ebben nagy szerepet játszik az időnként alkalmazott jól szervezett magas letámadásuk is, amely során bátran felvállalják az egy az egy elleni párharcokat. Ebben jön ki igazán az az elképesztő fizikum és futómennyiség, ami jellemző a csapatra. Februárban a Borussia Dortmund is rendesen megszenvedett Heidenheimben, nem nagyon tudott mit kezdeni a hazai csapat letámadásával. Hasonló volt a helyzet augusztusban a két csapat első összecsapásán is, Kleindiensték mindkét meccsen döntetlenre végeztek.

A fenti szituációban éppen a dortmundi kapus, Alexander Meyer (1) próbálta megjátszani csapattársait. Látható, hogy a heidenheimiek már a kapusra is nyomást helyeztek Kleindienst (10) révén, aki eközben a fedezőárnyékával Niklas Sülét (25) is kivette a játékból. Meyer figyelmét sikerült a bal oldal felé irányítani, ahol már készen állt a presszingcsapda. Miután középen szigorú emberfogással mindenki ki volt véve a játékból, a leghátrébb helyezkedő középpályást, Salih Özcant (6) Maloney (33) fogta, a kapus Nico Schlotterbecket (4) játszotta meg. Rajta már a labdaátvétel pillanatában ott termett az árnyékék, Pieringer (18) miközben az egész csapat egységesen jobbra tolódott. a másik oldalról Beste (37) is egészen a pálya közepéig húzódott be. Figyelemreméltó, hogy hátul a Heidenheim bátran felvállalta az egy az egy elleni védekezést, a Dortmund nem is tudott támadást építeni és az oldalvonalnál csapdába került.

A középpályáról kiemelendő Maloney, aki futóteljesítményben ebből a csapatból is ki tud emelkedni. A pálya szinte minden területét bejárja a meccsek folyamán, hol a védelembe fut vissza kitölteni a réseket, hol pedig (mint a fenti szituációban is látható), az ellenfél visszamozgó játékosával lép fel. A labdával sem ügyetlen, amit az is bizonyít, hogy 2021 őszén a Borussia Dortmundban debütálhatott a Bundesligában. Az amerikai-német játékos ráadásul tavaly ősz óta már válogatott is, ő az első, aki idáig eljutott a Heidenheimből. Az apja révén amerikai Maloney ifiként a német korosztályos nemzeti csapatokban is megfordult, de végül az Egyesült Államok válogatottját választotta. A pályán harcos, odaadó mentalitásával kiválóan megtestesíti a Schmidt által lefektetett alapelveket.

A magas letámadásoktól függetlenül a Heidenheim alapvetően inkább egy stabil 4-4-2/4-1-4-1-es felállásba visszarendeződve várja az ellenfeleket. Ezt mutatja, hogy – az Union Berlinnel együtt –meccsenként átlagosan 43 százalékkal a Heidenheim birtokolja a legkevesebbet a labdát a Bundesligában. Ennek ellenére azonban nem lehet azt mondani, hogy a mérkőzések többségén annyira beszorítaná a kiscsapatot az aktuális ellenfél. A kevés labdabirtoklás oda vezethető vissza, hogy labdaszerzés után már két-három húzásból igyekeznek ott lenni az ellenfél kapujánál és befejezni az akciókat. Általában a felezővonalnál kezdik fokozni a nyomást az ellenfélen, amiben a két támadó Kleindienst és Pieringer kulcsszerepet játszanak. Sokat elmond erről, hogy a ligában a legtöbb szabálytalanságot Kleindienst követte el. Ez meglátszik csapatszinten is, nem véletlenül tartják a Heidenheimet annyira kellemetlen ellenfélnek. A második legtöbb szabálytalanság az FSV Mainz mögött a piros-kékeké, viszont ezek leginkább csak apró buktatások, megakasztások szoktak lenni, hiszen ennek ellenére övék a Bundesligában a második legkevesebb lap.

A Heidenheim az SC Freiburgot is meg tudta lepni váratlan labdaszerzéseivel és gyors kontráival. A kiragadott szituációban Manuel Guldét (5) zavarta meg Kleindienst (10), miközben a másik védőt, Matthias Gintert (28) kizárta a játékból. Eközben a visszalépő középpályást, Nicolas Höflert (27) Maloney (33) emberfogással lekövette, így a labdát birtokló Gulde kénytelen volt egy kockázatos passzt adni az előtte helyezkedő Merlin Röhlnek (34). Pontosan erre várt Pieringer (18), aki egy kiváló megelőző labdaszerzéssel megágyazott a kontrának. A Heidenheim már a védekezés során erre készült, ami főleg Dinkci (8) helyezkedéséről olvasható le. A középpálya stabilitása miatt beljebb zárt, de ez arra is jó volt, hogy így labdaszerzés után direkt módon tudott megindulni a kapu felé. Kiemelendő még, hogy a védelem milyen hatékonyan zárta a területet, aminek köszönhetően a freiburgi középpályásoknak rendkívül nehéz dolguk volt a labdaátvételeknél.

Bár a fenti akció végül nem ment végig, jellemző volt, hogy csatárként Kleindienst igyekezett kiszolgálni a mélységből befutó Dinkcit. A másodosztály tavalyi gólirálya az élvonalban nem tudja hozni ugyanazt a gólmennyiséget, de ezt nem is várta tőle senki. Így is rendkívül hasznos tagja a csapatnak. 194 centiméteres magasságához hűen kiváló céljátékos, ennek megfelelően övé a legtöbb megnyert fejpárbaj az élvonalban. Ezen kívül sprintekben is jeleskedik, amikben szintén listavezető. Ez is jól mutatja, hogy a Heidenheim a kontrajátékra koncentrál, amiben Kleindienst szintén remekül használható.

Az SC Freiburg elleni hazai decemberi mérkőzésen egy felszabadítást követő gyors kontrából született az első egyenlítő találat. Érdemes megfigyelni, hogy a két szélső, Dinkci (8) és Beste (21) teljesen a pálya közepén segédkeztek a felszabadításban, ennek megfelelően Dinkci is innen indította az akciót. Látható, hogy a szélsők helyett a két támadó, Pieringer (18) és Kleindienst (10) mozgott ki a szélekre, így széthúzva a freiburgi védelmet és készülve a kiugratásra. A labda Kleindienstnél landolt, aki szélsőként indult, majd tört befelé. Eközben Dinkci középen érkezett a tizenhatoshoz, a legideálisabb lövőpozícióba, ahonnan Kleindienst lekészítését szépen váltotta gólra.

Modern elemek

A klasszikus német stíluselemek és a legkevesebb labdabirtoklás ellenére azért így is akadnak modernebb jegyek a Heidenheim játékában. Schmidt csapata szereti időnként kicsit magánál tartani a labdát, amivel egy kicsit meg tudják állítani az állandó rohanást.

A védelem közepére a csapatkapitány Mainka mellé a tavaly nyáron a Jahn Regensburgtól érkezett Benedikt Gimber verekedte be magát. Egyikük sem riad vissza a passzjátéktól, ráadásul szükség esetén a csapatot 2015 óta szolgáló Kevin Müller kapusra is számíthatnak. Idővel leginkább a széleken igyekeznek szabad területeket generálni, hiszen lapos építkezések esetén a két szélső védő, Jonas Föhrenbach és Traoré eléggé magasan helyezkedik, igyekeznek beadásokig eljutni. A védelem elé Beste és Dinkci is vissza szoktak lépni a félterületekbe, hogy onnan szervezzék a játékot, adott esetben indítsák a szélső védőket.

Veszélyforrás viszont, hogy ilyenkor a védelem eléggé szétnyílik és a belső védők is eléggé kilépnek. Ez potenciális veszélyforrást jelent labdavesztések esetén, amiből párszor már származott is problémája a Heidenheimnek. Az önfeláldozóan visszazáró játékosok sokszor megmentik a csapatot, de ez nyilván azért nem mindig lehetséges. A Freiburg ezt ki is használta decemberben. Az alábbi szituációban is az volt a probléma, hogy a belső védőknek túl nagy területet kellett befedniük, ez pedig egy középpályás labdavesztés után megbosszulta magát.

Ettől függetlenül mindenképpen figyelemreméltó, hogy a Schmidt csapata képes alkalmazkodni a mérkőzések alakulásához, többféle sémája is van labdakihozataloknál. Szükség esetén pedig képes ritmust is váltani és hátrányban kezdeményezőbben fellépni.

Összegzés

Kijelenthető tehát, hogy a Heidenheim a kezdeti nehézségek után felvette az élvonal ritmusát. December elejétől február elejéig egy nyolc bajnokit számláló veretlenségi szériát tudtak építeni Schmidték, amivel biztonságos távolságra kerültek a kiesőzónától. Annak ellenére, hogy a heidenheimiek a legutóbbi négy mérkőzésen nyeretlenek maradtak, még mindig tíz pont előnyük van a jelenleg osztályozós helyen álló 1. FC Kölnnel szemben. Egy kifejezetten masszív és egyben alkalmazkodóképes együttes képét mutatják, amely ellen senki sem mehet biztosra.

Kiemelt kép: DPA / Alamy Stock Photo