Az 1976-ban alapított város csapata a holland élvonal abszolút újonca

„Aki fekete bárány, ne próbálkozzon fölülemelkedni a neki kijelölt középszerűségen.”

Így szól Stephen King egyik híres idézete, mely hosszú éveken át jól jellemezte az Almere City FC sorsát is, de ahogy lecserélték a bárányt sasra, úgy tudtak felemelkedni és magasra szállni.

A klub története egészen 1954-ig vezethető vissza, mikor Almere városa még nem is létezett. Történetünk kiindulópontja Amszterdam, ahol is megalakult a BVC Amsterdam (Beroeps Voetbal Club Amsterdam), melynek beceneve a „De Zwarte Schapen”, azaz a „fekete bárányok”. Ugyan csak öt esztendőt élt meg ebben a formájában a klub, de ez alatt két szintet emelkedett, és 1956-tól két idényt játszott az élvonalban. 1958-ban Dingeman Stoop felvásárolta a klubot és egyesítette a tulajdonában lévő DWS Amsterdammal (Door Wilskracht Sterk Amsterdam), majd ebből lett 1972-re az FC Amsterdam miután a tulajdonos „bekebelezte” az SV Blauw Wit Amsterdam és a De Volewijckers csapatát is.

A magányos fekete bárány

Azonban Stoop nagyszabású terve, hogy a városon belül teremt ellenfelet az AFC Ajaxnak, nem nyerte el sok szurkoló tetszését. A BVC rajongói 1959-ben megalapították a saját klubjukat, mely a De Zwarte Schapen nevet kapta, megemlékezve arról, hogy miért is jött létre az együttes. A frissen életre hívott csapat az ismert üzletember, Kurt Vyth támogatását élvezte, ami anyagi biztonságot teremtett a számukra, és Diemenben találtak új otthonra. A stabil háttér okán öt év alatt ötször léptek szintet előrefelé, az amszterdami divízió harmadik osztályából egészen az akkori holland másodosztályba jutottak.

Vyth az 1960-as évek vége felé egyre inkább a kerékpározás felé fordult, az anyagi támogatásait is oda csatornázta be, majd végül ki is szállt a futballból, és így a klub is hanyatlásnak indult. 1978-ban egyesültek az AVV Argonaut együttesével és Argonaut-Zwarte Schapen (AZS) néven folytatták a működést az amatőr ligákban. Visszaköltöztek Amszterdamba, ahol a Spieringhorn Sportparkban játszották a meccseiket.

1986-ban a klub megnyerte a KNVB Amatőr Kupát, ami a legnagyobb sikerének nevezhető a Vyth-féle korszakot követően. Ezután nehéz időszakot élt meg a klub, a pályán és a lelátón is megszapaorodtak a balhék, az erőszakos cselekmények, így 1993-ban a holland szövetség, a KNVB fél évre eltiltotta a klubot a versenysorozatokban való szerepléstől. A büntetés jelentős veszteségeket okozott, a támogatók és a szurkolók száma is megfogyatkozott. Az újdonsült elnök, Richard Smith azt tervezte, hogy miután az 1976-ban megalapított Almere városa nagyon szeretne egy sportklubot, így oda költözteti a „fekete bárányokat”. (Az ország legújabb városa a tengertől – különböző gátrendszerek és egyéb vízszabályozási eszközök segítségével – elnyert területeken épült fel.)

Az 1990-es évek közepén Almere önkormányzata tervet dolgozott ki a sport népszerűsítésére a városban, úgy gondolták, hogy jelentős összegeket is hajlandóak arra áldozni, hogy a profi szintre esélyes klubokat csábítsanak el. A terv azonban nagy fejvakarást is okozott a város vezetőségének, mert a népszavazás során kiderült, hogy röplabda és a kosárlabda mellett a labdarúgásra is van igény a lakosság részéről.

Végül 1995-ben megtörtént az összeolvadás, az AZS kiköltözött az alig húszéves városba, ahol ekkor már több mint százezren laktak. 1997-ben Sporting Flevolandra változtatták a klub nevét a tartomány után, de az ötödik ligás szereplés nem volt elég vonzó a helyiek számára, kevesen látogatták a meccseket, és ez új tervek kiötlésére sarkallta a város vezetőit.

Az új klub két arca

A városban 1998-ban megalakult az Omniworld Sport & Marketing, majd egy esztendővel később Almere önkormányzata maga hozta létre az Almere Sportkomplexumot, amely azon tervek megvalósítását szolgálta, hogy „egy fedél alatt legyen minden”. 2001-ben létrejött az Omniworld Sport BV, amely szeptemberben bejelentette a röplabda-csapat megalapítását, majd elindult a kosárlabda-, a futsal- és a kézilabda-szakosztály, végül pedig végbement a Sporting Flevoland felvásárlása is, a csapatot FC Omniworld névre keresztelték. A szövetség azonban csak új klubként engedte regisztrálni az új formációt, vagyis 2001-ben született meg tulajdonképpen az az új almere-i csapat, amely a mainak a hivatalos jogelődje.

Amikor úgy tűnt, hogy valami elkezdődhet a nagy álmok megvalósításából, azonban 2002-ben az önkormányzati választások során a helyi Leefbaar Almere párt szerzett többséget, és a város vezetésének átvétele után lesöpörte az asztalról a professzionális futball tervezetét. Noha a klub sikeresen szerzett néhány kisebb befektetőt, az általuk biztosított háttér nem volt elegendő arra, hogy szintet lépjenek, mert a licencszabályzatban foglalt feltételeket nem tudták teljesíteni.

Végül a városiak akarata mégis érvényesült. A Ruitenheer, a Midreth és a Kroonenberg cég biztosította a pénzügyi forrásokat, hogy a városi stadion elkészüljön, így 2005 januárjában a szövetség engedélyezte a klubnak azt, hogy profi szintre lépjen. 2005 júliusában átadták a Mitsubishi Forklift Stadiont, a klub pedig benevezhetett a 2005-06-os másodosztályú szezonra.

2005. augusztus 12-én Almere-ben ezer néző várta az új létesítmény lelátóin azt, hogy a FC Omniworld lejátssza az első profi mérkőzését, mégpedig a BV Veendam ellen. Mike van der Roest játékvezető azonban néhány perccel a mérkőzés kezdete előtt a heves esőzés miatt használhatatlannak ítélte műfüves pályát, így a bemutatkozást a kezdő sípszó előtt elnapolták. Egy héttel később az FC Eindhoven otthonában végre eljött a pillanat, és ugyan 2–0 arányban kikaptak hőseink, végre profi klubjuk volt.

Csapatkép a 2005-06-os szezon előtt (Forrás: Nederlandse Omroep Stichting)

Az első idény végén – 38 meccsen 29 pontot begyűjtve – a 19. helyen zártak, de miután nem volt kiesés, így nem is volt min aggódniuk. A következő két idényben a fejlődés jeleit mutatta a csapat teljesítménye, annak ellenére, hogy meghatározó játékosok cserélődtek le. Aztán a 2008-09-es szezonban a pénzügyi válság hatásai már elkezdtek beszivárogni a ligába, és bár elsőre ezt az FCO még elkerülte, a pályán mutatott teljesítmény siralmas volt – a 20. helyen végeztek, bár kieső ezúttal sem volt a másodosztályból. Jött a 2009-10-es kiírás, és bár a pályán ekkor a 14. helyen zártak, az egyesület pénzügyi helyzete erőteljesen megrendült. Az Omniworld teljes körű bukása kis híján magával rántotta a futballklubot is – a több sportág csapata eddigre már megszűnt –, ám a város ekkor közbelépett.

2010 márciusában új elnökség vette át az irányítást, és René ter Borgh vezetésével új időszámítás kezdődött, ennek egyik jeleként pedig kérelmet nyújtottak be a KNVB-hez, hogy a jövőben az Almere City FC nevet használnák a következő szezontól. A klub korábban bejelentette, hogy az AFC Almere City nevet használják majd, de a szurkolók ezt kifogásolták. Azon a véleményen voltak, hogy az csorbítaná a saját identitásukat, mert túlságosan hajazna az AFC Ajaxra. A vezetőség, erősítendő a szoros kapcsolatot a szurkolókkal, eleget tett ennek a kérésnek.

Azonban a múlt még kísértette a csapatot, mert a klub anyagi helyzetét csak 2011 januárjára tudták teljes körűen rendezni. Hiába volt az új név, az almere-i együttes nem tudott megfelelni a KNVB által a második ligás csapatok számára kiírt pénzügyi szabályzat rendelkezéseinek a 2010-11-es szezon indulásakor, így a szövetség – hat másik klubbal együtt – pontlevonással sújtotta őket. A hat pont mínusz az idény végén azt eredményezte, hogy az utolsó helyen zárnak, s miután az FC Oss a Topklasse megnyerése után vissza kívánt térni a második vonalba, úgy tűnt, hogy ezúttal visszacsúsznak egy osztályt a flevolandiak.

Szerencsével kezdődő új korszak

Azonban a hasonlóan pocsék anyagi helyzetben lévő RBC Roosendaal sorsa rosszabbra fordult, június elején a klub csődöt jelentett, és július közepén kizárták őket a második vonalból. A megüresedett helyet az Almere City FC kapta meg, amely így megmenekült a kieséstől. Ekkor következett egy újabb nagy változás a klub életében, a 2010-es címercserét egy újabb követte még 2011 nyarán, elhagyták a bárányt, és a helyére Flevoland tartomány jelképe, a rétisas került. Ekkor hagyták el a lila mezt is, és cserélték le piros-feketére.

Két év kellett ahhoz, hogy rendeződjön a klub helyzete, minden jó úton haladt, hogy az almere-i projekt szintet léphessen. Azonban jött egy ramatyul sikerült idény, ami egy kicsit visszavetette a terveket, de végül ez sem akasztotta meg a projekt hosszú távú sikerességét. A 2014-15-ös időszakban összejött az első „periódus-győzelem”, ami helyet biztosított a gárdának a play-offban. (Az Eerste Divisie egyik különlegessége az, hogy négy periódusra bontják a szezont – 1-9. forduló, 10-18., 19-27., 28-36. –, és ez a nyolcvanas évektől egészen máig meghatározza a rájátszásra jogosító helyek egy részének elosztását, hiszen egy-egy periódus legjobbja indulási jogot szerez a rájátszásra.)

A következő években aztán folyamatosan ott voltak a rájátszás mezőnyében, de a feljutás közvetlen közelébe csak egyszer kerültek.

Míg 2015-ben, 2017-ben 2019-ben és 2021-ben is az első kör volt a végállomás, 2016-ban sikerült a második fordulóba bejutniuk, ám ott elvéreztek. A 2017-18-as kiírásban azonban a 9. hely ellenére végül egészen a rájátszás fináléjáig jutottak. Az MVV Maastricht elleni kettős győzelem után a Roda JC Kerkrade ellen a hazai siker jelentette a továbbjutást, hogy a feljutásért a BV De Graafschap legyen az ellenfele az Almere City-nek. Az odavágón a doetinchemiek a ráadás perceiben egyenlítettek tíz ember ellen, majd odahaza hátrányból fordítottak, így nekik jött össze az élvonalba lépés.

A 2021-22-es idény óriási csalódást jelentett a szurkolók számára. A korábbi hat play-off-részvétel után ebben az évadban csak a 14. helyen végzett a gárda, de aztán a nyáron Alex Pastoor kinevezése mindent megváltoztatott. A rutinos szakember történelmi tettet végrehajtva a dobogóra vezette a csapatot, megdöntve az eddigi legjobb bajnoki szereplés rekordját – a 2020-2021-es szezonban a negyedik helyen végeztek –, majd a rájátszás során az FC Eindhoven ellen hosszabbítás után, a VVV Venlót tizenegyes-párbajban felülmúlva, végül az FC Emmen ellen kettős győzelemmel kiharcolták a történelmi feljutást a flevolandiak.

Kiemelt fotó: Almere City FC Facebook