„Az angol futballközeg rákényszerített arra, hogy másképp álljak a hibához” – interjú a West Ham United magyar kapusával
Hegyi Krisztián januárban 2025-ig szóló szerződést kötött a West Ham Uniteddel. A magyar kapus 19 évesen a klub U23-as csapatának első számú kapusa. Vele beszélgettünk mentalitásról, bizalomról, és arról, hogyan érdemes gondolkodni a mérkőzéseken elkövetett hibákról.
– Ez év januárjában zárult le az a folyamat, amelynek végén 2025-ig szóló új szerződést kötöttél a West Ham Uniteddel. Hogyan nézett ki a folyamat?
– A szerződéshosszabbítási szándékot a klub az engem kezdetek óta képviselő CMG menedzserirodának jelezte. A pályán kívüli ügyeim kapcsán ők az illetékesek, ők tárgyaltak akkor is, amikor kikerültem a West Ham Unitedhez, és így volt ez most is. A klub és a képviselőim között több hónapig tartott az egyeztetés, míg végül olyan megállapodás született, amely mindenki számára megfelelő. És értelemszerű: a szerződéshosszabbítással együtt jobb feltételek is járnak.
– Vissza a kezdetekhez. Szombathelyről, az Illés Akadémiáról kerültél a Wes Ham Unitedhez. Mik voltak az első benyomásaid a két közeg közti különbséget tekintve?
– Az első benyomás egyértelműen a mentalitásbeli különbség: a West Ham United akadémiáján tényleg minden a labdarúgásról szól. A tévében folyamatosan foci megy, és reggeltől késő délutánig az edzőközpontban vagyunk.
Magyarországon egy 17 éves srác két, két és fél órát tölt az edzőközpontban, míg Angliában hét-nyolc órát.
– Tehát a West Ham Unitednél háromszor annyi időt töltesz egy nap az edzőközpontban, mint Magyarországon.
– Igen. Ebbe beletartozik a videóelemzés és a konditeremben végzett munka is. Amikor pedig hetente két alkalommal háromórás angol órára jártam, akkor nagyon sokáig benn voltam.
– A 2018–2019-es szezontól a 2020–2021-esig az U18-as csapatnál játszottál, most pedig 19 évesen az U23-as együttes első számú kapusa vagy. Mit gondolsz, mi az oka a feléd irányuló bizalomnak?
– Ez a harmadik szezonom a West Ham Unitednél. Az elmúlt két idényben az U18-as csapatnál a négy kapus közül én védtem a legtöbbet. És mivel megbízhatóan teljesítettem, megkaptam a bizalmat és lehetőséget az U23-as csapatnál is. És eddig tudtam ezzel a bizalommal élni.
Az egyik legfontosabb tulajdonságom a kiegyensúlyozottság, és az, ahogyan reagálok a mérkőzésen történt eseményekre.
Itt fontos az, hogy ha valakin van nyomás, akkor azzal miként tud megbirkózni. Hogy ha valakinek ott vannak a nyakán, a pozícióját akarják, akkor azt hogyan kezeli. Ezekben a helyzetekben erősnek mondanám magam. Arról van szó, hogy rendben tudom rakni a fejem, arra tudok koncentrálni, amire kell. Vannak olyan játékosok, akik a pályán sok jó dolgot csinálnak, de azon kívül nem. Nemcsak edzésen, de a pályán kívül is azzal foglalkozom, hogy a mérkőzésen a lehető legjobban teljesítsek.
– Amikor azt mondod, a pályán kívül is azzal foglalkozol, hogy a mérkőzésen a lehető legjobban teljesíts, akkor mire gondolsz?
– Otthon is elemzem a játékomat, különböző edzés- és mérkőzés szituációkat. És nemrég kezdtem el szabadidőmben uszodába, szaunába járni, ahol szintén tudok gondolkodni a mérkőzéseken, edzéseken történteken. Ezzel úgy érzem ezzel sokat hozzá tudtam tenni az eddigi teljesítményemhez.
– Dolgozol, dolgoztok sportpszichológussal?
– A csapatnak van sportpszichológusa. Nemrég volt egy szakmai nap a kapusoknak, ahol az U9-es korosztálytól kezdve az U23-ig minden kapus ott volt. Sok olyat hallottam, amit én is csinálok. Volt szó arról, hogy ha vét az ember egy hibát, akkor arra hogyan reagáljon. Vannak kapusok, akik a hibájukat követő tíz percben csendben maradnak, én azonban még többet beszélek a védőimhez, próbálom őket tovább irányítani. Hogy azt lássák kívülről, hogy fókuszált maradtam, nem zavart meg a gól. Arról van szó, hogy ha hibát vétesz, akkor azzal a lefújásig nem kell foglalkozni, utána úgyis lesz idő átgondolni, kielemezni.
– Könnyen túl tudsz lépni a hibádon?
– Mérkőzés közben egyszerűen muszáj. Régebben egy-egy gólon, miközben még ment a mérkőzés, sokat rágódtam. Ma már erre nincs idő. Az angol futballközeg rákényszerített arra, hogy másképp álljak a hibához.
Itt mindenki azért dolgozik, hogy a pályán töltött ideje alatt a lehető legjobban teljesítsen.
A hibákról majd meccs után lehet beszélni.
– Kapusedződ, Xavi Valero ismert és elismert név a futballszakmában. Dolgozott egyebek között a Real Madridnál, a Napolinál és a Liverpoolnál. A magyar válogatott kapusa, Gulácsi Péter is sokat köszönhet neki. Mi tanultál tőle?
– Amit kiemelnék az az, hogy a pozíciónak és az időzítésnek (timing) mindig százszázalékosnak kell lennie. Ha ez a kettő rendben van, sokkal könnyebb lesz végrehajtani a védést. És nem kell nagy bravúrt bemutatni. Ezen a területen nagyon sokat fejlődtem, amióta a West Ham Unitednél vagyok. Teljesen máshogy gondolkodok mérkőzésben közben itt, mint Magyarországon. Amit Xavi Valero még gyakran mond az az, hogy: „tiszteld a könnyű labdát”. A legkönnyebb labdákkal lehet ugyanis a legnagyobb hibákat véteni. Arra a lövésre, ami középre érkezik, ugyanúgy kell koncentrálni, mint arra, amelyik a felső sarok felé megy.
– Ha már timing. Az FC Groningen félig magyar kapusedzőjével, Sascha Marth-tal készült interjúban esett arról szó, hogy az agynak nehezebb valamit nem csinálni, mint csinálni. Egyszerűen vannak helyzetek, amikor nehezebb, hogy ne reagálj, csak állj és várj.
– Ezzel a gondolattal teljesen egyetértek. Vannak olyan szituációk, amikor egyértelműen lehet látni, hogy a csatár hova fogja rúgni a labdát. De nem szabad belemozdulni a lövésbe, mert ha mégsem oda lövi, akkor az bizony kapushiba. Sokat foglalkozunk azzal edzésen, hogy ne mozduljunk bele a lövésbe. Gyakorlatilag arra helyezzük a hangsúlyt a tréningeken, hogy a fókusz a labdán, és ne a lövő ember testmozdulatán legyen.
– Az egyik, a West Ham United oldalán adott interjúdban arról beszéltél, hogy Xavi Valerotól megtanultad, hogyan lásd a kapuból másképp a játékot.
– Igen, ez egyrészt arról szó, amit korábban már említettem, hogy a pozíciónak és az időzítésnek mindig jónak kell lennie. A labdától függ a pozíció. Mondok egy példát. Ha a pálya közepéről megy egy indítás a szögletzászló irányába, mire a csatár hozzáér a labdához, már a megfelelő pozícióban kell állni. Nem szabad elkésni. Mert, ha a támadó egyérintőből ad be, akkor még mindig mozgásban vagy, és nem tudsz úgy reagálni, mintha már készen állnál a beadásra.
– Miket tartasz egy jó kapus ismérvének?
– A mai világban nagyon fontos a lábbal való játék. Sok kapus már ötödik védőként játszik. Nyár óta sokat foglalkozom azzal, hogy minél jobb legyek lábbal is. Amit még fontosnak tartok, az a kiegyensúlyozottság. Az edzők azt a kapust szeretik, aki tudnak tartani egy jó szintet, nem pedig azt, aki egyszer jól, egyszer rosszul véd.
– A Nemzeti Sportnak adott interjúdban beszéltél a rád jellemző munkamorálról. „Mindennap akarj tanulni, próbálj fejlődni, sohase elégedj meg magaddal!” – fogalmaztál. Honnan ered ez a hozzáállásod?
– Figyelem az első csapat kapusait, hogyan viselkednek, hogyan edzenek. Azt gondolom, úgy tudok előrébb jutni, ha próbálok felnőttként viselkedni. Az Illés Akadémián Kutasi Csaba mindig azt mondta: „ahogy edzel, úgy fogsz védeni a hétvégén”.
– Közted és Peter Schmeichel között van némi hasonlóság. Mindketten kézilabdáztatok egy ideig a foci mellett.
– Ezt nem is tudtam. Mikor még Balatonlellén laktunk, kézilabdáztam. Hét-nyolcéves korom körül még edzésre is jártam. Aztán Szombathelyre költöztünk, és akkor már a labdarúgás volt az első, csak az iskolában kézilabdáztam. Arra ez mindenesetre jó volt, hogy nem féltem a labdától, el tudtam kapni. Így kerültem a kapuba tízéves koromban. Bár egy-két évig az volt a rendszer, hogy amikor csatárt kellett játszani, csatárt játszottam, amikor kapuba kellett lenni, kapus voltam. Arra emlékszem, hogy anyukám nem akarta, hogy kapus legyek, de az edzőm ragaszkodott hozzá, mert ügyesnek látott. Végül a kapuban ragadtam.
– Arról is említést tettél korábban, hogy a West Ham Unitednél még a legfiatalabbak is elmondhatják véleményüket, miközben Magyarországon ezt olykor sértőnek veszik.
– Volt már arra példa, hogy egy-egy eset kapcsán elmondtam Xavi Valerónak mit, miért csináltam a pályán. Ő pedig elmondta, miben tévedtem, hogyan érdemes gondolkodni.
– Mi az, amiben jónak érzed magad, s miben kell előrébb lépned?
– A viszonyítási alapot számomra a Premier League-ben szereplő kapusok jelentik. Még nem gondolom úgy, hogy bármiben kiemelkednék. Minden területen fejlődnöm kell, hogy PL-szintű kapus legyek.
Nyilván a pozíció és az időzítés a legfontosabb, de azt is meg kell tanulnom, milyen többezer ember előtt játszani, koncentrálni.
– Van-e példaképed, olyan, akire felnézel?
– Kimondott példaképem nincs. De felnézek Király Gáborra, egyrészt azért, mert szombathelyi, másrészt mert Angliában és Németországban is szép karriert futott be. Rajta kívül szeretem még Gulácsi Pétert, Lukasz Fabianskit, Jan Oblakot, Alissont és Edersont. Próbálom az előnyeiket figyelni, s azt magamévá tenni. Ederson lábbal való játékából sokat tanultam. Azt, hogy mielőtt megkapom a labdát, mindig körbe kell néznem. Korábban ezt nem csináltam, nem figyeltem azt honnan érkezik a letámadás. Tőle ellestem, hogy mindig felnéz, mielőtt átveszi a labdát. Alissontól pedig azt, hogy nyugodtan mozog, nem látok tőle olyan mozdulatot, amit elsietne.
Szerző
