Az AS Nancy-Lorraine méltatlan búcsúja a profi szinttől

Chien Lee és Paul Conway párosa hosszú éveken át tervezgette, hogy tulajdonosként belép a futball vérkeringésébe. Lee kínai-amerikai kettős állampolgár, aki a NewCity Capital magánbefektetési társaság alapítója, elnöke és vezérigazgatója. Vállalkozásai a sport- és a vendéglátóipar területén működnek. Üzlettársa, az amerikai Conway a Pacific Media Group alapítója és elnöke, amely egy reklámra, digitális marketingre szakosodott vállalat.

A következő év végén – több sikertelen próbálkozás után – Angliában a Barnsley FC megvételét hozták tető alá. 2019 második felében befektetőként szegődtek a svájci FC Thunhoz, majd még a koronavírus-járvány kirobbanása előtt a belga KV Oostende tulajdonjogáért vívott harcból is győztesen kerültek ki. Az AS Nancy 2021 januárjában lett hivatalosan a „franchise” része, amelyhez később csatlakozott a dán Esbjerg fB, a holland FC Den Bosch, a német 1. FC Kaiserslautern és a lengyel GKS Tychy.

A terveiket még a beruházások előtt kidolgozták a legapróbb részletekig, így minden esetben találtak partnereket, sohasem kellett csak kettejüknek pénzt költeni egy-egy klub felvásárlása során. Az alapos tervezés, illetve a Lee és Conway által képviselt „vegyük meg olcsón, költsünk rá egy keveset és adjuk el busás haszonnal” koncepció vonzó volt a hasonló gondolkodású üzletembereknek. A projekt futballszakmai lába – ahogy oly sok hasonlóé – az adatelemzés útján történő játékos-kiválasztás magas szintre emelésén alapult, tehát amolyan Moneyball-projektben gondolkodtak. Ahogy a jól ismert baseballfilm is bemutatja ezt, az elv az, hogy olcsón próbálnak meg olyan használható játékosokat szerződtetni, akik nem kellenek a magasabbra taksált együtteseknél.

A Lee és Conway birtokolta „franchise" és a 2022-23-as teljesítményük (Forrás: Weszlo)

Az angliai projekt jól is indult a számukra, mert bár a tulajdonosváltás idényében (2017-2018) kiesett a Barnsley az angol másodosztályból, egyből vissza is jutott, és egy gyengébb idényt követően a 2020-2021-es szezonban bekerült az élvonalba jutásért rendezett play-offba. Ám ezután a lengőajtó visszafelé csapódott, a következő évadban kiestek a második ligából, a most lezárult szezonban pedig hiába végeztek play-offot érő helyen, az előrelépés nem sikerült, így a második idényüket kezdik majd meg a harmadosztályban.

A svájci gárdájuk stagnál a második vonalban, a belgák épp most estek ki az élvonalból, míg Dániában a harmadik vonalban rostokol a csapatuk. A holland együttes kiesni nem tud a másodosztályból, de előrelépésnek nyoma sincs és a lengyel gárda sem mozdul semerre az érkezésük óta. A német klubjuk egy szintet már feljebb lépett a felvásárlás óta, és ott van talán némi remény a további előrelépésre is.

És itt van a projekt francia együttese, az AS Nancy-Lorraine, amely a jelenlegi formáját 1967-ben nyerte el. A klub rögtön dicsőséges időszakot élt meg, hiszen itt nevelkedett majd lett világszerte ismert játékos Michel Platini, aki a hetvenes években kétszer is az év játékosa lett, valamint a csapat legnagyobb sikerében is kulcsszereplő volt, mikor 1979-ben elhódították a Francia Kupát. Azonban ahogy a Jean-Antoine Redin által irányított időszak véget ért, már többször szerepeltek a második vonalban, mint az első osztályban, bár azért előfordult olyan kiemelkedő szereplés is, mint a 2007-08-as idény, amikor a negyedik helyen zártak a Ligue 1-ben.

Aztán a 2012-2013-as évadban búcsúztak az élvonaltól, és azóta már csak egy rövidke idényt, a 2016-17-eset töltötték ott, az akkori kiesésük óta a második ligában futballoztak.

És bár az anyagi nehézségek már ekkor is megvoltak, nem is gondolták, hogy azt a szégyent kell megélniük, amit a most zárult szezon végén megéltek.

„Évek óta nehéz helyzetben voltunk a pályán és azon kívül is. Az elnök, Jacques Rousselot el akarta adni a klubot, de nem sikerült. Bizonytalan volt a gazdasági helyzet, jelentős adósságaink voltak és hiába zártuk a tizennegyedik helyen a másodosztályt, 2019 nyarán a francia futballhatóság egy osztállyal lejjebb sorolta a klubot. Az elnöknek ekkor négymillió eurót kellett beletennie a klubba, hogy megmentse a csapatot a csődtől. Sok Nancy-szurkoló hálás volt Rousselot-nak, mert úgy vélték, nélküle nem tartana ott a csapat, ahol tart. Huszonöt éven keresztül irányított ő, így az a tény, hogy eladta a klubot, sok szurkolót megrémített”

– nyilatkozta a közelmúlt történéseiről Juliette Schang, a Fans of Nancy weblap szerkesztője, aki közel volt a tűzhöz, és pontosan átlátta, hogyan alakult a klub sorsa.

A hír ugyanis 2021 januárjában jött, hogy az óév utolsó napján aláírták a papírokat és a klubot megvásárolta egy konzorcium, amelyben Chien Lee, Paul Conway, Randy Frankel és Michael Kalt foglalt helyet. A klub tulajdonjogának felosztása úgy nézett ki, hogy négyük közös konzorciuma, a PP Asnl Investors LLC birtokol 50%-t, mellett 25% Chien Lee-é a New City Capital cégen keresztül, a maradék 25% pedig a Paul Conway vezette Pacific Media Groupé.

Az új társtulajdonos, Chien Lee a feleségével is volt kint Nancy-meccsen, ekkor még nem volt túl nagy a feszültség a lelátókon (Fotó: L'Est Républicain)

A klubnál vezető pozíciót kapott a konzorcium többi állomáshelyén is feltűnő Gauthier Ganaye, aki egyszerre lett a belga és a francia projekt első embere. Mielőtt csatlakozott volna Lee és Conway mellé, több pozícióban is dolgozott az RC Lens-nál, szerepe volt a 2010-es években a második vonalban meghatározó csapat kialakításában, amely a 2013-2014-es évadban – Antoine Kombouaré vezetésével – fel is jutott, igaz, egyből vissza is pottyant a Ligue 2-be.

„Percek alatt hozunk olyan döntéseket, amelyeken más klubok napokig gondolkodnak. Az adatok iránti elkötelezettségünk, a toborzásunk, a játékstílusunk, ezek ma már szinte automatikusak. Azonban, ha azt kérdezik tőlem, hogy mi a különbség köztünk és más klubok között, akkor egyértelmű a válasz: a döntéshozatalunk sebessége”

– mondta Ganaye, amikor arról kérdezték, mitől is különleges az, amit a konzorcium képvisel.

Hogy ez mennyire jó felfogás, az erősen megkérdőjelezhető a tények alapján, hogy a csapataik inkább rossz irányba haladnak, de ha egy társaság ennyire elvakultan hisz abban, hogy amit csinál, az jó, akkor azzal nehéz vitatkozni. Nancy-ban a csapat kezdeti előrelépésében egészen biztosan volt szerepük, méghozzá egy teljesen logikus változtatással.

„Nem sokat tudtunk tenni Nancy-ban az első szezonban, de megmutattuk az edzőnek (a nagy tapasztalattal rendelkező Jean-Louis Garciának – a szerk.) az adatainkat. Megkérdeztük tőle, miért játszatja ezeket a harmincéves vagy annál idősebb srácokat, akik a bértömeg negyven százalékát teszik ki. Azt mondta: »Mert ők a legjobban fizetett játékosaink«. Mi pedig azt mondtuk: »Ennek nem így kell működnie«. Volt egy U17-es francia válogatott játékosunk az ifjúsági csapatban, Warren Bondo. Azt mondtuk: »A gyereknek játszania kell, ő a legnagyobb jövőbeli értékünk, ne jegeljétek«.”

Gauthier Ganaye, aki egyszerre volt Oostendében és Nancy-ban is a klub vezetője (Forrás: L'Est Républicain)

Ezzel a megközelítéssel a tavasz folyamán előreléptek, hiszen hiába állt a 17. helyen a másodosztályban, amikor a konzorcium átvette, végül a Nancy a 8. helyen zárta az idényt a nélkül, hogy télen nagy mozgás lett volna a keretben. A szurkolók joggal hihették azt, hogy innen csak felfelé vezethet az út.

„Ha januárban kezdtük volna a szezont, mi lettünk volna a csúcson. Vannak szurkolók, akik aggódnak amiatt, ha a csapatuk egy befektetői csoport szatellitklubjává válik, én megvárom, mi történik majd a nyáron. Nem ismertem jól a Pacific Media csoportot, így amikor megérkeztek és átvették az irányítást, nem is örültem, de nem is aggódtam ezen. Az én hozzáállásom az volt, hogy kivárok, és majd úgyis meglátom, hogy mit mutat a csapat a pályán. Egyelőre erre pedig nem lehet panasz”

– mondta a „klubkrónikás” Schang akkoriban.

A vezetőség gyorsan átszabta tehát az irányvonalakat, amelyek meghatározták a klub jövőjét. Azonban, ami fél idényen át működött, az utána már közel sem volt ennyire sikeres. A 2021-22-es szezonra egy fiatalos keretet raktak össze, ami tele volt olyan játékosokkal, akikben megvolt a potenciál, és talán ki is lehetett volna ezt hozni, ha nem hagyják azt, hogy egyedül ők oldják meg a feladatot.

A nyáron Daniel Stendelt nevezték ki a kispadra, ám neki mindössze tíz meccs jutott, amelyből egyet sem tudott megnyerni a Nancy. Ő a túlzott fiatalítást képviselte, az ifjak mellől hiányzott a szükséges rutin és a tapasztalat, és gyorsan ki is derült, hogy ebben a formájában halálra van ítélve a projekt.

Az első sikerre a 12. fordulóig, október közepéig kellett várni – ekkor már Benoit Pedretti ült a padon, és ekkor négy pont volt a hátrányuk az utolsó, még bennmaradást érő helyen álló csapathoz képest. Ez aztán a szezon felénél már kilenc pont volt, mert csak egy újabb sikert hoztak össze addig. Körvonalazódott, hogy nem lesz könnyű megmenekülni, így két rutinos játékost megszereztek ingyen Thomas Fontaine és Yeni N’Gbakoto személyében, illetve kölcsönbe idekerült Antonin Bobichon is. A játék javult, az eredmények is jobbak lettek valamelyest, de nem volt elég ahhoz, hogy bent tudjanak maradni.

Az ifjonti hév, az ebből fakadó lendületes játék, és az ehhez igazítható taktikai elképzelés, hogy a letámadásra építve kierőszakolják az átmeneteket, alapvetően remek ötlet, csak ennek működőképességéhez szükségesek bizonyos feltételek, amik Nancy-ban nem voltak meg. Ám ehhez nem volt meg sem a megfelelő vezetőedző, sem a megfelelő minőségű keret, amely valós értéket tudott volna tenni a tervek mögé.

A szurkolók gúnyos maszkokat viselnek a klub tulajdonosai elleni tiltakozás során (Forrás: Fans of Nancy/Twitter)

Így jutottunk tehát el a most mögöttünk hagyott szezonig, amikor is a francia futballpiramis létszámbeli átalakulása további veszélyt jelentett minden olyan csapatra nézve, melynek a jelenje nem volt „atombiztos”. Az élvonal létszámcsökkentése hatással volt az országos szintű bajnokságokra, így a Championnat Nationalra is, amelyből hat csapat esett ki ezúttal (az új kiírásra négy-négy csapat érkezett a ligába fentről és lentről is).

Márpedig Nancy-ban semmi sem volt biztos, mert a keret látványosan átalakult, a magas fizetésű játékosok szerződését felbontották, és Albert Cartier vezetőedző is csak azért maradt, mert drágább lett volna ekkor kirúgni, mint megtartani. A játékosállományt elsősorban a pénzügyi szempontok alapján töltötték fel, több akadémistát is felhoztak a felnőtt keretbe, és ez a lépés okozott is gondokat a szezon során. A harmadosztály mezőnye rendkívül kiegyenlített lett, és a hatalmas tét – hogy hatan is kiesnek – igencsak rányomta a bélyegét az amúgy sem magas színvonalú liga meccseire. Cartier nem volt teljesen elveszve, de a szezonbeli munka már messze nem annak az elképzelésnek a megvalósításáról szólt, amit Ganaye idehozott, hanem a fejvesztett menekülésről. Utóbbit szó szerint is lehet érteni, mert az elnököt senki nem látta a klub környékén ezekben az időkben.

„A Nancy második csapatát és utánpótlás-együtteseit pontlevonással büntetik, ha a klub hivatalosan nem jelenti be az akadémián belüli edzőváltásokat. A dokumentumokat elküldték az FFF-nek, azonban Ganaye aláírása még mindig hiányzik róluk, e nélkül pedig semmit sem lehet jóváhagyni. Az AS Nancy elnöke az egyetlen személy, aki jogosult a papírok aláírására, de nem tudni, mikor teszi ezt meg, mert hónapok óta nem látták a városban”

– írta a Foot National, az alacsonyabb osztályú bajnokságokkal is foglalkozó weboldal.

A csapat szenvedett, az utánpótlás pedig atomjaira esett szét. Cartier a 18. forduló után került lapátra, amikor már kevesebb mint fél év volt hátra a szerződéséből, viszont a csapat hetek óta kieső helyen állt, és ez immár fontosabb érv lett. Visszatért hát az a Pedretti, akivel a szurkolókat akarták egy kicsit megnyugtatni, mert ekkor már minden hazai meccsen a vezetőség fejét követelték. Noha a klubhoz ezer szállal kötődő korábbi kiváló játékos javítani tudott a játékon és a lelátói állapotokon is, de a 16 meccsen összehozott 22 pont kevésnek bizonyult, a Nancy a negyedosztályba süllyedt!

Benoit Pedretti vakarhatta a fejét, érdemben segíteni ő sem tudott (Forrás: Eurosport)

Ganaye a bukás után lemondott az elnöki posztról, a helyét Sébastien Janodet veszi át, aki finoman szólva is nehéz helyzetbe került ezzel. Azonban a klub újdonsült első embere már az első munkanapján reményt igyekezett kelteni a szurkolókban.

„Jelen pillanatban az a hivatalos álláspont, hogy a klub a Championnat National kettőben folytatja a szereplését, és mivel ez amatőr osztály, profi státuszú játékosok nélkül szerepelhetnénk itt. Azonban mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez ne történjen meg. Az országos tabella 13. helyezésével a legjobban teljesítő kiesők vagyunk, és pontosan tudjuk, hogy vannak olyan klubok, amelyek pénzügyi nehézségekkel küzdenek, és a visszasorolás vagy a csőd fenyegeti őket. Mi készek vagyunk beadvánnyal élni a DNCG felé, amelyben felvázoljuk a terveinket és jelezzük, készek vagyunk a harmadosztályban szerepelni a következő idényben is.”

A remény tehát még él, hogy az AS Nancy-Lorraine a 2023-24-es idényt ne a Championnat National 2 B csoportjában kezdje meg, de erre a bizonytalan helyzetre azért nehéz építeni. A Nancy kálváriáját látva pedig az is jogosan vetődhet fel kérdésként bennünk: a konzorcium adta stabil anyagi helyzet egy dolog, de biztosan a megfelelő emberek kezében van a klub vezetése?