Háromfrontos földindulás a francia zárófordulóban

Az Európáról való lemaradás árnya

A Paris Saint-Germain csak az utolsó előtti fordulóban biztosította be az új francia rekordot jelentő 11. bajnoki trófeáját, és akkor dőlt el az is, hogy a korábban az oldalunkon már részletesebben bemutatott RC Lens végez a második, garantált BL-főtáblát érő helyen. Így pedig nem csak a nemzetközi porondra tér vissza 15 év után a klub, hanem 21 év várakozást követően ott lehet a legrangosabb kupasorozat csoportkörében, Franck Haise-t pedig meg is választotta a szezon edzőjének a játékosok szervezete.

Ez azt is jelenti, hogy a párizsiaktól ugyan messze elmaradó, de a többi riválishoz képest mégis a legnagyobb büdzsével rendelkező Olympique Marseille-nek be kell érnie a dobogó harmadik fokával és egy selejtezőt kell játszania majd a Bajnokok Ligája eléréséért. A szezon során többször körberajongott, de összességében ismét csak meglehetősen nehéz embernek bizonyuló Igor Tudort főként az olasz sajtó már szinte biztos jelöltnek kezeli a Juventus kispadjára. Így hiába marasztalná Pablo Longoria elnök új szerződéssel, nagy kérdés, a kesernyés szájízzel záruló szezon után ki fogja majd a klub pénzügyei és így jövője szempontjából is rendkívül fontos BL-play-offban irányítani a marseille-i gárdát alig pár hónap múlva, és hogy kik alkotják majd a csapatot.

képaláírás

Pedig ezzel a bronzéremmel még elégedett lehetne a Marseille a vele nagyjából hasonló módon a mezőnyből kimagasló büdzsével rendelkező vetélytársakhoz képest,

A korábban valóságos dinasztiát építő Jean-Michel Aulas 11 év trófea-ínség után lelép az Olympique Lyon vezetéséből és átadja a helyét az amerikai John Textornak, de a tavaszi hajrá alapján úgy látszik, a jövőben továbbra is a fiatal akadémistákra épít majd a klub. Erre utal legalábbis, hogy a Peter Boszt októberben váltó Laurent Blanc a borzalmas szezonkezdet után egész jól összekapta az ifjoncokat a pályafutása legtermékenyebb szezonjától csak egyetlen góllal elmaradó egykori Lyon-nevelés, Alexandre Lacazette segítségével.

A csapatban a szemkápráztató megmozdulásai mellett egyre hasznosabb Rayan Cherkin túl már Bradley Barcolára is lehet számítani a támadósorban, és a védelemben is több saját nevelésű játékos kapott helyet. Nyáron persze már biztosan elveszíti a csapat a tehetségei közül Malo Gustót és könnyen lehetnek további távozók is, hiszem már csak matematikai esély maradt a nemzetközi szereplésre (persze még erre a matematikai esélyre se nagyon fogadott volna senki pár hete).

A BL-play-offot tavaly egymás után másodszor is elbukó, így neveltjei közül Aurélien Tchouaméni után Benoit Badiashile-t is jó pénzért értékesíteni kényszerülő AS Monaco a szezon eleje óta magasabbra ácsingózott, de a múlt héten hatalmasat bukott. A Rennes elleni vereség, no meg az elmúlt hat fordulóban szerzett alig 4 pont ugyanis azt jelentette, hogy 22 fordulót követően kicsúsztak a tabella első öt, még európai szereplést érő helye közül. A fokozódó kipukkadásban annak is lehet szerepe, hogy az előző szezon hatalmas hajrája után még hősként ünnepelt belga vezetőedzőt, Philippe Clément-t egyre többet emlegetik korábbi klubjával, a szintén halovány bajnoki szereplést produkáló FC Bruges-zsel kapcsolatban, így könnyen távozhat ő is a nyáron. És ha nem történik valami csoda, akkor nemzetközi szereplés nélkül maradnak a legértékesebb megmaradt játékosok, Axel Disasi és Youssouf Fofana is. A hercegségbeliek a zárófordulóban a kupagyőzelme óta elkényelmesedő Toulouse-t fogadják, de még egy győzelemmel is könnyen lemaradhatnak még a Konferencia-ligáról is, hiszen pocsék gólkülönbségük miatt már nem a saját kezükben van a sorsuk.

Sokkal inkább a legutóbb őket 2–0-ra legyőző, így pontszámban utolérő és jobb gólkülönbséggel bíró Rennes kezében, mely szombaton a már biztosan bennmaradó Bresthez látogat egy breton derbire, hogy megőrizze a helyét az első ötben. Erre a forma alapján meg is van minden esélyük, hiszen Bruno Génésio tanítványai az utolsó 7 bajnokijukból 5-öt megnyertek, mégpedig 18–2-s gólkülönbséggel. Benjamin Bourigeaud megint ott van a liga legjobb előkészítői között, de most a végre sérülésmentes belga szélső, Jérémy Doku is rengeteg veszélyt alakít ki, a befejezéseknél pedig Amine Gouiri jeleskedik és öt gólt lőtt az elmúlt hónapban valamelyest feledtetve végre a térdproblémákkal küzdő előző szezonbeli gólvágó, Martin Terrier kiesését. A most záruló szezon Európa-ligás szerepléséhez képest persze a Konferencia-liga is visszalépés lenne a piros-feketéknek, de az előkelőbb sorozatra jogosító negyedik helyet pillanatnyilag a még náluk is dominánsabb játékkal kirukkoló Lille OSC foglalja el.

Az északiaknak egy pont előnyük is van a Rennes, Monaco üldöződuó előtt úgy, hogy Paulo Fonseca tanítványainál csak a PSG dolgoz ki több és veszélyesebb helyzetet a bajnokijain. Az orosz klubjának nemzetközi sorozatokból való kizárása után hazatérő Rémy Cabella kreativitására feltehetően a már biztosan kieső Troyes otthonában is lesz tér, mint ahogy a kanadai Jonathan Davidnek is, hogy 24 gólját tovább gyarapítsa, és még feljebb srófolja az árát egy busás értékesítés előtt a klub hagyományaihoz és pénzügyi helyzetéhez híven. Az utóbbi években eladott Rafael Leao, Victor Osimhen, Mike Maignan vagy Sven Botman szintű játékosok megtartására csak BL-szereplés esetén lenne lehetőségük a hasonlóan vékony anyagi mezsgyén mozgó francia kluboknak, így voltaképpen a Lille-től a jelenlegi szereplés is szép teljesítmény. Ebben az évadban talán azért nem sikerült ismét feljebb lépnie az egyesületnek, mert Benjamin André megszokott hatalmas mezőnymunkája és José Fonte rutinja ellenére a javarészt ifjoncokból álló védelem azért most még gyengébben muzsikált, de a jövő még az övék lehet az alig 21 esztendős kapussal, Lucas Chevalier-vel együtt.

A kiesés fenyegetése

Az alsóházban sem kevésbé kiélezett a helyzet a francia bajnokság zárófordulójára, bár ott gyakorlatilag két szereplősre redukálódott a kiesés elkerüléséért zajló harc. Biztosan megmenekül már ugyanis az előző szezonban még a nemzetközi porondért küzdő Racing Strasbourg, mely a szezon elején nagyon peches volt ugyan, 18 fordulón keresztül kieső helyen is állt, de miután Julien Stéphant a veterán Frédéric Antonetti váltotta a kispadon, megindultak felfelé, mégpedig jórészt az új edző kezei alatt korábban már a nagy rivális Metznél is megforduló Habib Diallo 20 góljának köszönhetően. A 15 fordulón keresztül kieső helyen álló Brest is akkor talált magára igazán, amikor Eric Roy érkezett a kispadjára, így a legutóbbi hét meccsen szerzett 16 pont bőségesen elég volt a kieső zónától való eltávolodáshoz.

Az tulajdonképpen papírforma volt, hogy már a tavalyi feljutásával is nagy meglepetést okozó AC Ajaccio csak egy évre köszönt be az élvonalba, a korzikaiakat már a 12. szezonban irányító Olivier Pantaloni és csapata csak egy-két szép emlék erejéig tudta meglepni idén a Ligue 1 mezőnyét. A City Grouphoz tartozó ES Troyes-nak is csak két élvonalbeli szezon jutott, hiszen az ausztrál vezetőedző, Patrick Kisnorbo novemberi kinevezése nagyon rosszul sült el, borzalmas 1-6-16-os mérleget produkált a csapattal és a középmezőnyből indulva sima kiesés lett vele a szezon vége.

Végig konstans volt az összeomlás a linceszét már tavaly is csak nagyon nehezen, másodjára biztosító SCO Angers háza táján. A pénzügyi gondokat és az eredménytelenséget csak tetézték az elnök-tulajdonossal, Said Chabane-nal szembeni pénzmosási és szexuális zaklatási vádak, melyek miatt végül távozott is az algériai üzletember, aki korábban történelmi sikerként az élvonalig vezette és 8 évig ott tartotta a klubot, így jelenleg arra sem vennénk mérget, hogy az egyesület rajthoz tud majd állni jövőre a másodosztályban. Volt egy, a Ligue 1-ben új negatív rekordot jelentő 13 meccses vereségi sorozatuk is, és bár Alexandre Dujeux kinevezése óta valamelyest magukra találtak, így legalább a 34 éves negatív pontcsúcsot már sikerül elkerülniük, azért nem rózsás a helyzet, és a játékosok számára már csak egyetlen cél maradt: a zárófordulóban megkeseríteni a tartományi derbin a helyi rivális életét.

Pillanatnyilag ugyanis kieső helyen áll a nyolcszoros bajnok, FC Nantes, amellyel hatalmasat fordult a világ az elmúlt hetekben. A két éve a kieséstől a gárdát megmentő Antoine Kombouaré az előző szezonban a középmezőnyben tartotta még a csapatot és a kupagyőzelemmel 20 év után szállított újra trófeát az egyesület vitrinjébe, no és persze egy tisztességes nemzetközi szerepléssel UEFA-bevételeket is a klub kasszájába. Sokáig úgy tűnt, idén is hasonló lesz a recept, főként azután, hogy a Lens és a Lyon kiverésével ismét bejutott a Nantes a Francia Kupa döntőjébe. Ott azonban a szurkolók várakozásaival ellentétben a merőben eltérő filozófiával épülő Toulouse nem csak legyőzte a „kanárikat”, hanem meg is alázta őket egy 5–1-es kiütéssel, ez pedig eltört valamit az Atlanti-óceán partján. Az azóta lejátszott öt bajnokin egyetlen pontot szereztek csak, ráadásul olyan közvetlen alsóházi riválisoktól kaptak ki, mint a Brest és a Strasbourg. Közben újra kiéleződtek az ellentétek az igencsak különc tulajdonos, Waldemar Kita és Kombouaré között, így a vezetőedző is lapátra került már, de a pontok csak nem akarnak jönni. A legendás szurkolótábor mindenesetre ott lesz a csapat mögött a zárófordulóban a tartományi rivális Angers ellen is, de még a hazai győzelem sem jelentene biztos bennmaradást az ennél sokkal többre hivatott játékosokból álló csapatnak.

Két pont ugyanis a Nantes hátránya a már nem kieső helynek számító 16. helyezett mögött, mely nem más, mint a kilencvenes évek kultikus kisvárosi csapata, az erre a szezonra 10 év után az élvonalba visszakerülő AJ Auxerre. A feljutásban még ünnepelt edző, az elegáns megjelenését megfordított baseball-sapkával megbolondító Jean-Marc Furlan még októberben bemutatott a Clermont szurkolóinak, mivel pedig az eredmények sem voltak biztatóak, így a botrány után elbocsátották, a helyére pedig az ultrapragmatikus Christophe Péllissier került. A csapat játéka vele sem lett épületesebb, de a januárban az Intertől kölcsönbe érkező Ionut Radu kifejezetten jó teljesítménnyel rukkolt elő a kapuban, így áprilisban volt egy remek sorozatuk, ahol a közvetlen vetélytársak közül megverték egymás után a Troyes-t, az Ajacciót és a Nantes-ot is. Az utóbbi hetekben azért már gyérebben csordogáltak a pontok a nívósabb ellenfelekkel szemben, a zárókörben pedig a Lens-t fogadják, ahol abban reménykedhetnek, hogy az ezüstérmet és a BL-szereplést már korábban biztosító „vér és arany” gárdát már nem fogja különösebben érdekelni az eredmény. No meg abban, hogy a Nantes is botlik esetleg, bár az ő gólkülönbségük lényegesen jobb, így pontazonosság esetén az egyik történelmi élklub megmenekülne az újabb szégyentől.

A feljutás elbukásának veszélye

A francia másodosztály péntek este esedékes zárófordulójára is érdemes vetnünk egy pillantást, hiszen tavaly két másik történelmi élklub ide száműzetett. A 10 élvonalbeli bajnoki címével társ-rekorder titulusát most elveszítő AS Saint-Étienne ráadásul egyelőre bele is veszett a másodosztály középmezőnyébe, pedig a legértékesebb kerettel, no meg 3 pont levonással vágott neki a szezonnak, és némi meglepetésre három játékosát, köztük a mezőny legtöbb sikeres csele mellett 16 gólt és 12 gólpasszt jegyző Jean-Philippe Krassót is beválasztották az év csapatába.

A harmadik helyen ugyanis jelenleg a Girondins Bordeaux áll, mely legutóbb három hónap után először csúszott le a feljutást érő második helyről. A hatszoros bajnok klub tavaly 62 év után először esett ki az élvonalból, így idén a minimális elvárás a visszajutás volt a korábban a Reims-t egyszer már felvezető, de nem túl karakteres David Guion gárdájától, ám most megint egy nagy kudarc szélére sodródott a csapat. A szurkolók által már többször kiátkozott luxemburgi tulajdonos, Gérard López mindenesetre egységes támogatásra buzdította a zárófordulóra vizionált 42 ezres közönséget, amikor hazai pályán fogadja a csapat a bennmaradásért küzdő Rodez gárdáját, és ragaszkodik ahhoz a felfogáshoz, hogy még semmi sem veszett el. Jelenleg ugyanis pontazonossággal áll a klub a második helyet átvevő Metz mögött, és csak hárommal rosszabb a gólkülönbsége, vagyis egy nagyarányú győzelem még akkor is előzést és feljutást érhet, ha a lotaringiaiak is hozzák a maguk meccsét és megmarad a pontazonosság.

Érdekes egyébként, hogy a Bordeaux váratlan vereségét a múlt héten Annecy-ben épp annak a Vincent Pajot-nak a gólja okozta, aki Metzből került jelenlegi klubjához egy éve, most pedig korábbi egyesületének is nagy szolgálatot tett. A Bölöni László által irányított Metz a bajnokság harmadánál még csak a 12. helyen állt október végén, azóta viszont nem szenvedett vereséget, áprilisban pedig megverte a Bordeaux-t és a Saint-Étienne-t is a góllövőlistát 23 találattal vezető georgiai ifjonc, Georges Mikautadze vezérletével. A zárófordulóban azonban még hazai pályán sem ígérkezik könnyű ellenfélnek a minden várakozást felülmúlva a negyedik helyen álló Bastia, mely múlt héten az éllovas életét is nagyon megkeserítette.

A tabella tetején immár 8 hónapja az a Le Havre AC áll, mely sokáig azt hihette, tét nélküli lesz számára az utolsó mérkőzés. Három fordulóval ezelőtt azonban váratlanul ők is kikaptak az Annecy-től 32 veretlen meccs után, majd a feljutás biztosítását megünnepelni készülő szurkolóik előtt még váratlanabb vereséget szenvedtek a Valenciennes-től. Korzikán legutóbb sikerült legalább egy pontot megmentenie az égszínkék-tengerkék mezes csapatnak a hajrában, így három pont előnyük megmaradt az üldözőkkel szemben. A 2015 óta az amerikai Vincent Volpe tulajdonában lévő klub az évben csak kevesebb lőtt gólja miatt maradt le a feljutásról, azóta egyszer az osztályozón vérzett el, most azonban nem szeretnék hagyni kicsúszni a kezeik közül az élvonalba való visszatérést, amit 15 éve várnak hiába Normandiában. A szlovén vezetőedző, Luka Elsner elsősorban a csapat védekezését rakta nagyon jól össze, Arthur Desmas kapust a liga legjobbjának is megválasztották, de az általunk nemrég Afrika legnagyobb tehetségei között emlegetett ifjú szenegáli hátvéd, Arouna Sangante is bekerült a szezon válogatottjába, akárcsak a középpályán szűrő, algériai válogatott csapatkapitány Victor Lekhlal, aki 29 éves létére eddig sohasem szerepelt még más klub színeiben. A zárófordulóban a kieső helyen álló Dijon ellen a támadókra is szükség lesz, hiszen egy vereség könnyen a feljutás elszalasztását jelentheti a mindkét vetélytársnál gyengébb gólkülönbség miatt.

Az átalakulás lehetőségei

Azt is érdemes talán megjegyezni, hogy nem csak a nemrég még az első osztályban szereplő Dijon FCO van nagy veszélyben a másodosztályban, de a Ligue 1-ből csak 2 éve kipottyanó Nimes Olympique már biztosan kiesik innen is, miközben a hat éve még élvonalbeli AS Nancy épp a negyedosztályba zuhan vissza. Mindeközben története során először jutott fel a Ligue 2-be a 20 ezres breton városkának, Concarneau-nak a csapata, mégpedig az ugyanezt története során mindössze harmadszor elérő USL Dunkerque kíséretében, amit ezrek ünnepeltek a normandiai városkában.

Dunkerque utcáin megünnepelték a francia másodosztályba jutást (fotó: lavoixdunord.fr)

Ami pedig a Ligue 1-t illeti, a létszámcsökkentés feltehetően jót tehet majd az élvonalbeli klubok büdzséjének, hiszen ha kevesebb is lesz a találkozó, de a pénzügyileg sokkal fontosabb televíziós bevételek és a szponzori támogatások is kevesebb részre oszlanak majd meg, az érdeklődés pedig koncentráltabb lehet a meccsek iránt.

A három már biztos kieső csapatnál ugyanis csak a Monacónak a hazai meccseit látogatták idén kevesebben, a feljutásra pályázók pedig már a másodosztályban is magasabb nézettséget produkáltak náluk.

Még nagyobb jelentősége lehet ugyanakkor a jövőben, hogy a Bajnokok Ligája újfajta lebonyolításában 2024-től egy selejtezős kvóta mellett már három francia csapat is rögtön a BL-főtáblán kap majd helyet a jelenlegi kettő helyett és számolhat így a garantált busás bevételekkel, a nemzetközi szereplésben és díjazásban részesülők köre pedig hatról hét csapatra emelkedik majd. Az UEFA-ranglistán mindezt biztosító ötödik hely megtartásáért ugyanakkor meg kell majd küzdeniük a galloknak a feltörekvő hollandokkal, ahogy arra korábban is kitértünk, de a jelenlegi kilátások alapján optimistán tekinthetnek a jövőbe a francia klubok vezetői.