Egy magyar csapat kalandjai Dél-Amerikában (könyvajánló)
Az 1938-as vb-ezüstérmes magyar válogatott kiválósága, Zsengellér Gyula és a disszidáló honfitársaiból alapított csapat az európai kalandozásai után az Atlanti-óceán túloldalára is ellátogatott. A római menekülttáborban alapított Hungária FC spanyol néven, immár Hungría FBC-ként játszott bemutató mérkőzéseket Kolumbiában és a környező országokban a helyiek nagy örömére. 1950 táján valóságos eldorádó jött létre a Dél-Amerika északi részén fekvő országban, amely labdarúgó-szövetsége akkoriban nem tartozott a FIFA égisze alá.
Az MTK egykori fedezete, Hrotkó Miklós leszármazottja, Hrotkó Zoltán 2023-an írta meg a Kubala és Zsengellér csapata című könyvet, amely alapjául a szerző néhai nagybátyja családjához írt levelei szolgáltak. Az Aposztróf kiadó gondozásában 2024-ben megjelent Zsengellérrel Kolumbiában című kötet ennek a folytatása. Utóbbi első sorban a korabeli európai és dél-amerikai sajtóban fellelhető információk alapján készült, mivel a szerző nagybátyja csak később csatlakozott a Hungária FC kolumbiai turnéjához.
1948 táján egyre többen hagyták el Magyarországot a folyamatosan romló gazdasági helyzet, később pedig az erősödő szovjet befolyás eredményeként kialakult diktatórikus pártállami rendszer által okozott társadalmi feszültségek miatt. Számtalan neves labdarúgó döntött a disszidálás mellett, és mivel Olaszország szívesen fogadta a magyarokat, egyre többen indultak Itáliába. Az első könyv részletesen ismertette, hogy a többek között Zsengellér Gyula és Kubala László által erősített csapat milyen mérkőzéseket játszott és milyen kalandokon ment keresztül Olaszországban és Spanyolországban. A párbeszédek regényes formában íródtak, tartalmukban és nyelvezetükben igyekeznek megfelelni az adott kornak, és bemutatni az időszak viszontagságait, fontosabb eseményeit.
Az idén megjelent könyv a Hungária néven futó csapat ezt követő túráit mutatja be részletesen. Berke József menedzser és Kőszegi György edző vezetésével Zsengellérék 1950 szeptemberében több németországi helyszínen játszottak mérkőzéseket, majd novemberben utaztak ki Kolumbiába.
A dél-amerikai ország akkoriban vált ki a FIFA égisze alól és iszonyatos pénzt fektetett a labdarúgásba, a játékosok jóval magasabb fizetést kaptak, mint amennyit Európában bárki kereshetett volna. Kolumbia nemzetközi szövetségből való kiválása miatt itt a magyarokra vonatkozó eltiltás sem volt érvényben. A csapat a távoli kontinensen sem vallott szégyent, bár a legtöbb mérkőzést az európaitól eltérő körülmények között elveszítette a helyi sztárokkal teletűzdelt ellenfelekkel szemben, a dél-amerikai sajtó rendre elismeréssel írt a magyarokról.
„Igazi szenzációt okozott a magyar játékosok tegnap délutáni edzése az El Campín pályáján. Nem kevesebb, mint háromezer ember és több mint féltucatnyi fotóriporter nézte végig a magyar fiúk délután három órakor kezdődő edzését. Ritkán láthattunk olyan erődemonstrációt és dominanciát, mint amilyet tegnap, szerdán a magyar játékosoktól. Kivétel nélkül mindegyikük rendkívül mesterien kezeli a labdát. Passzaik matematikai pontosságúak, és oda küldik a labdát, ahová akarják. Azt csinálnak, amit akarnak. Minden figurát és filigránságot képesek megcsinálni a labdával, ami csak eszükbe jut. Atlétikusságuk rendkívüli, és fizikai felkészültségük felér bármelyik teljes edzésben lévő sportolóéval”
– idézi a könyv a kolumbiai napilap, az El Tiempo beszámolóját a Hungária első kolumbiai edzéséről.
A kiadvány számtalan újságcikket közöl, részletesen ismerteti a csapat egyes mérkőzéseit, azok jegyzőkönyveivel együtt és Hrotkó Miklós egyes leveleiből is láthatunk részleteket.
A kéthónapos túra végére a Hungária keretének valamennyi tagját szerződtették kolumbiai csapatok. A legnagyobb magyar kontingens a Deportivo Samarioshoz került, amely két szezont töltött el a kolumbiai első osztályban jórészt magyar játékosokra támaszkodva. A kalózliga működése alatt később is csatlakoztak a mezőnyhöz magyar játékosok, akik jelentős része hosszú távon külföldön telepedett le. Előfordult, hogy olyan csapatok játszottak egymással a karibi országban, amelyekben mindkét oldalon több magyar labdarúgó is szerepelt.
A könyv végén teljes képet kapunk arról, hogy az egyes játékosok közül ki merre folytatta pályafutását, miután véget ért a kolumbiai labdarúgó-szövetség és a FIFA közötti ellentét és a légiósoknak el kellett hagyniuk az országot. Egy összegzésben az összes szereplő életútja átnézhető, hogy ki mikor melyik csapatban futballozott.
Mivel a nemzetközi eltiltásnak sem volt visszatartó ereje, a magyar állam 1951-ben a koncepciós perbe fogott Szűcs Sándor kivégzésével vetett véget a válogatott labdarúgók kivándorlásának. Ismerjük a folytatást is, Magyarországon sokáig elhallgatták a tékozlónak tartott játékosok sikereit, úgy voltak vele, hogy nem vetettek jó fényt az országra azzal, hogy elhagyták azt. Ettől függetlenül a Hungária FC labdarúgói a világ távoli pontján is öregbítették hazánk hírnevét.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Szerző
