Az egyik legkeményebb másodosztályú futballidény jöhet

Az egyik legkeményebb másodosztályú futballidény jöhet

2023. júl. 24.

Mint ismeretes, a 2023–2024-es kiírásban 18 csapattal rajtol el a Merkantil Bank Liga mezőnye, hogy a végén négy együttes is elbúcsúzzon a másodosztálytól, mindössze két NB III-as feljutó mellett. Az MLSZ célja a csökkentett létszámmal a bajnokság színvonalának növelése, és az, hogy a központi támogatásokat kevesebb klub között kelljen elosztani.

Az előző idény is felfokozott hangulatban és őrült végjátékban zárult a magyar ligarendszer második vonalában, ám a tovább csökkenő létszám miatt még inkább megnő minden mérkőzés és minden pont jelentősége. Az eddigi 38 helyett az előttünk álló idényben már csak 34 mérkőzésük lesz a csapatoknak, az utolsó négy helyezett pedig osztályozó nélkül a harmadosztályba hullik. A két osztály közötti szakadék pedig olyan jelentős, hogy akár évekre visszavetheti egy város, egy klub fejlődését, nem is meglepő tehát, hogy a legtöbb csapat már most jelentős erősítéseket hajtott végre.



Akik a feljutásra hajthatnak


Persze nem csak a kiesés elkerülése lesz nemes cél a hétvégén kezdődő pontvadászatban, hiszen az első két helyezett ezúttal is az élvonalba jut, ám biztosak lehetünk afelől, hogy a legtöbb klub még csak nem is gondol erre. Nem úgy az élvonal idei két búcsúzója a Vasas és a Budapest Honvéd.


A két patinás fővárosi klub a hírek szerint más-más anyagi helyzetben várja a másodosztályú szerepléssel szinte egyenértékű kanosszajárást: Angyalföldön financiálisan stabil a háttér, Kispesten azonban nagyon oda kell figyelni a költségvetésre, mert a helyzet nem nagyon enged vad és felelőtlen költekezést. Ennek ellenére a Bozsik Arénában kifejezetten ügyesen igazolnak – miután elengedett a klub úgy egy tucatnyi légióst –, Adorján Krisztián és Holman Dávid személyében korábbi válogatott középpályások igyekeznek újra a legjobbak közé juttatni a csapatot, előbbi a Budafokot, utóbbi a Slovan Bratislavát maga mögött hagyva. Májusban Magyar Kupát nyert a Zalaegerszeggel, most az NB II-ben hajt majd aranyéremre Kálnoki-Kis Dávid, akinek nem kell bemutatni a környéket, miként szintén visszatérő a Pakson kevés lehetőséget kapott balhátvéd, Kovács Nikolasz is. Az új vezetőedző is házon belülről érkezett, Pinezits Máté mostanáig a Magyar Futball Akadémián dolgozott, a keret nagy részével volt szerencséje együtt dolgozni, ez biztosan nem lesz hátrány.


A Vasasnál véglegesítették a kispadon Desits Szilárd megbízott vezetőedzőt, akivel az OTP Bank Ligában az utolsó mérkőzéseken dolgozott a csapat, ám a keret sokat változott az elmúlt hetekben, hiszen racionalizálni kellett anyagi és szakmai szempontból is. Korábbi nagymenők sora intett búcsút a piros-kék meznek, bár többen közülük olyan sok örömöt nem élhettek át benne. Csapatot keres magának Márkvárt Dávid, Hidi Patrik, Bobál Gergely, Dombó Dávid, Pátkai Máté és ha úgy tartja kedve Feczesin Róbert is, amnesztiát kapott viszont száműzetése után az első keretbe visszakerült Radó András, rajta kívül pedig olyan ígéretes fiatalok érkeztek, mint a Puskás Akadémia tehetséges szélsője, Bakti Balázs, vagy az ajkai Szabó Benjámin, rajtuk kívül pedig három akadémista kapott profi szerződést.





A harmadik, nem is annyira titkos esélyese a feljutásnak az ETO FC Győr, amely önként lemond néhány tucat millió forintról és inkább minőségi(nek látszó) légiósokra építi csapatát. Az ottani folyamatokról éppen egy hete írtunk.



Ahol a középmezőny reális lehet


Az előző idény bronzérmese, az Ajka bámulatos tavaszi menetelése során kis híján az MTK-t is lehajrázta. Jeney Gyula csapatának legfőbb erőssége az összeszokottság lehet, túl nagy mozgás ugyanis nem volt a keretben, ám a felkészülési meccseken egyelőre nem adódott túl sok sikerélmény. Az ajkaiak a Honvédtól 3–0-ra, a Kecskeméttől 5–1-re kaptak ki, a kettő között megosztott kerettel alulmaradtak 3–2-re a Balatonfüreddel szemben, de a Veszprém elleni 4–4 sem kifejezetten jó eredmény, inkább csak látványos. A Gyirmót ellen egy kétszer 60 perces összecsapáson azonban 1–0-ra sikerült nyerni, ám mindezzel együtt sem reális, hogy a csapat beleszóljon a feljutásért vívott harcba, ám ugyanekkora meglepetés lenne az is, ha kiesés elleni küzdelemre kellene fordítania a figyelmét.


Ha már szóba került, említsük meg a Gyirmót FC Győrt is, amelyet szintén inkább a táblázat elején tudunk elképzelni, mintsem a végén, de annyira mégsem elöl, hogy visszatérjen fennállása harmadik idényére az élvonalba. Csertői Aurél távozása egy korszak végét jelentette a klubnál, az ő sikereire Csizmadia Csaba egyelőre csak áhítozik, bár tudja, hogy milyen a surranópályán bravúrt elérni: az ő vezetésével lett élvonalbeli a Budafok 2020 tavaszán. A rutinosabb játékosok közül Simon András és Nagy Patrik is elhagyta a csapatot, előbbi Csákvárra, utóbbi Mosonmagyaróvárra állt tovább, rajtuk kívül a szélső, Herjeczki Kristóf távozása lehet érdemi veszteség. Az érkezők közül fontos játékos lehet a volt nyíregyházi Adamcsek Máté és Csizmadia korábbi játékosa, az ukrán-magyar Takács Ronald, ám velük sem valószínű, hogy bármelyik irányba is kitörne a középmezőnyből a gyirmóti együttes. Az idényt mindenesetre egy városi rangadóval kezdik majd Szegi Vincéék, július 30-án az ETO FC Győrt fogadják.





Nyíregyházán nem szeretnének még egy olyan szezont átélni, mint amilyen az előző volt, emlékezhetünk, hogy a Szpari csak osztályozón, vérrel, verejtékkel kivívott 1–0-s győzelemmel őrizte meg másodosztályú tagságát a Veszprémmel szemben. Azóta új szelek fújnak a szabolcsi megyeszékhelyen, körülbelül tucatnyi játékos távozott már és nagyságrendileg ugyanennyi érkezett is: figyelemre méltó közülük a tízszeres válogatott Nagy Dominik és a nemzeti csapatban egyszer szerepelt Géresi Krisztián. Rajtuk kívül utánpótlás-válogatottak is csatlakoztak a csapathoz, de ez nem csoda, hiszen az újonnan kinevezett vezetőedző, Tímár Krisztián korábban hosszú ideig az MLSZ alkalmazásában állt, mint szövetségi edző. Nem kisebb az elvárás vele szemben, minthogy ütőképes, stabil csapatot építsen a Szpariból. Az együttes hamarosan elfoglalhatja új stadionját, vége tehát a vándoréletnek és abban bíznak a szurkolók, hogy a csapat teljesítménye is olyan biztos lesz végre, mint a hazai mérkőzések megrendezésének helyszíne.


Szegeden az előző évek kifejezetten jól sikerültek, a csapat a legutóbbi két idényben is a szorosan vett élmezőnyben zárt, és noha a feljutás ezúttal sem tűnik többnek vágyálomnál, biztosan sok gondot okoznak majd a riválisoknak. Temesvári Attila a védelemből, Simon Ádám a középpályáról hiányozhat, előbbi a Paksra, utóbbi a civil életére koncentrál már egy ideje, ám az MTK-tól kölcsönkapott Nagy Zsombor és a korábban több élvonalbeli meccsen is jól szerepelt Haris Attila pótolhatja őket. Daru Bence és Borvető Áron gólokat hozhat a csapat számára és ha így lesz, szép tavasz elé nézhet Alekszandar Sztevanovics csapata. A Paks ellen 7–3-ra megnyert edzőmeccs a nyári uborkaszezon egyik szenzációja, az ötletes és eredményes támadójátékra a bajnokikon is nagy szükségük lesz a kék-feketéknek.


Ötödik helyen ért célba a Soroksári SC, amelynek talán a legtöbb élvonalbeli szurkolója van az FTC-vel kialakított szoros kapcsolat révén és amelynek edzőjét, Lipcsei Pétert a KÍ elleni BL-zakó után sokan szívesen látnák a magyar rekordbajnok kispadján is. Erre minden jel szerint még várni kell, Lipcsei szépen és eredményesen dolgozik Soroksáron, olyan tehetségek pályafutását beindítva, mint Pászka Lóránd, ifj. Lisztes Krisztián vagy legújabban Halmai Ádám. A csapatnál eddig sokkal több a távozó, mint az érkező, de nem biztos, hogy ez a minőség rovására megy, ráadásul, ha nagy bajba kerülnének a sárga-feketék, a Ferencváros biztosan mentőövet dob a számukra egy-két kölcsönadott fiatal játékos személyében. Nyomás ezúttal sincs a csapaton, a kiesést el kell kerülni, a feljutás pedig nem téma, az ötödik hely az előttünk álló idényben bravúr lenne, de a felsőházi helyezés összességében nem.



auto_altSoroksáron volt minek örülni az előző idényben, remélik, hogy ez most sem lesz másképp (Forrás: Soroksár SC Facebook)



Budafokon sem szeretnének hátrafelé nézegetni a tabellán, noha az előző idényt a tizedik helyen befejezett együttes elveszítette egyik legjobbját, a gólvágó Beke Pétert, valamint a középpálya edzett harcosát, Adorján Krisztiánt. Tischler Patrik úgy tűnt, hogy mehet, ám kiderült, hogy marad, ha játszik és gólokat szerez, fontos játékos lehet a Promontor utcában, de hasonlóban bízik a frissen szerződtetett Elek Bence is. Szerető Krisztofer hajdanán a Stoke City akadémiájának csillaga volt, ma már az NB II-ben szeretne leginkább csillogni, számára ez talán egy utolsó lehetőség arra, hogy bizonyítsa alkalmasságát a profi futballra. Nagy figyelem kíséri majd Erős Gábort, aki Kisvárdán egy szép utazás részese volt, de ezúttal már Révész Attila óvó tekintete nélkül kell boldogulnia az edzői pályán, Budafokon nyugodt idénye lehet, jó körülmények közé kerül, jó játékosokkal, ha egyszámjegyű lesz a helyezés, azzal nagyjából mindenki beéri majd.



Harc a bennmaradásért


Leginkább egy élőszereplős valóságshow-ra fog hasonlítani a kiesés elkerüléséért vívott küzdelem, és talán nem túlzás, hogy a mezőny fele a meneküléssel lesz elfoglalva. Pécsett egy éve egy nagyon szimpatikus csapat alapjait rakták le, az ősz pazarul, a tavasz azonban felejthetően sikerült, ha csak nem várható valami fenomenális fordulat a taktikában vagy az edzésmunkában, akkor a csapat inkább a tavaszi arcát fogja többnyire mutatni.


Az átigazolási időszak eddig csendesen telt a Mecsekalján, noha Hadaró Valentin és Danilo Pejovics a mintaklubnak tűnő Kecskeméttől érkezve jó fogás lehet, elveszítették a középpályán sokat robotoló Kesztyűs Barnát, valamint a paksi ígéretet, Kocsis Bencét. A csapat támadójátéka többnyire még mindig Tóth-Gábor Kristófon múlik majd, az ő semlegesítése nagy bajba sodorhatja Weitner Ádámékat – és ha ezt mi tudjuk, akkor nyilván az ellenfelek is. Bizakodásra adhat okot, hogy szombaton, az utolsó edzőmérkőzésükön az élvonalbeli Fehérvár FC vendégeként győztek 2–1-re. A kiesés elvileg nem fenyegetheti a csapatot, de a középmezőnyért is nagyot kell dolgozniuk a piros-feketéknek, valószínűleg az alsóház erősebb csapatai között zárhatják a hétvégén kezdődő új szezont.


A válogatottban nem mutatkozott be, de a kerettagságig eljutott 2015-ben Pekár László, aki jelentős tapasztalatra tett szert az elmúlt években olyan csapatokban, mint a Vasas, a Nyíregyháza vagy a Mezőkövesd. Most Kazincbarcikára szerződött, hogy stabilizálja a csapat középpályáját és helyét a másodosztályú mezőnyben. Csábi József tanítványai meglehetősen jó igazolásokat hajtottak végre, hiszen Pekár mellett aláírtak a Csilus testvérek is (Ádám és Tamás), de másodosztályú rutinja van a volt győri Papp Milánnak és a Mezőkövesden szerepelt Kotula Máténak is. Rajtuk kívül ígéretes fiatalok érkeztek még, a távozók listáján viszont olyan játékosok szerepelnek, mint Nagy János, Úr László vagy Dvorschák Gábor, elsősorban tehát a védelem újjáépítése miatt nehéz stabil bennmaradónak látni a csapatot. Pálinkás Gergőt a Kecskemét vitte el, ő az edzőmeccseken rugdossa is a gólokat, nyilván ezek a borsodi csapatnál nagyon fognak hiányozni, de akad azért a mezőnyben néhány megelőzhető együttes, így valószínűleg nagy küzdelemben kiharcolhatják a másodosztályú folytatás jogát.





A 2022–2023-as szezont nyolcadik helyen fejezte be a Siófok, de ez csalóka lehet, mert az egész idényben mutatott teljesítménye lejjebb predesztinálta a csapatot a tabellán, ám kiválóan hajrázott. A Balaton-partiak bővítették a keretüket, de jobbára fiatalokkal, kivétel a Dorogról ismert Szedlár Zoltán, valamint a Békéscsabát elhagyó egykori csodagyerek, Kitl Miklós. Az érkezők közül többen alsóbb osztályból kerültek Siófokra, van Kaposvárról, Hódmezővásárhelyről és Bicskéről érkezett játékos is – utóbbi azért nem meglepetés, mert az edző, Dragan Vukmir eredményesen dolgozott ott korábban. Az irány szimpatikus, az új idény azonban nehéz lesz, ha sikerül elkerülni a kiesést, valószínűleg teljesülnek a célok.


A magyar futball egyik vidéki alvó óriása a Szombathelyi Haladás, amely évek óta küzd az NB II-ben az ellenfelekkel, kicsit önmagával és olykor a szurkolóival is. Sajnos a feljutás a hétvégén kezdődő pontvadászatban sem lehet reális elvárás, azonban a felsőházi szereplés is bajba kerülhet, ha nem áll össze időben a csapat védelme. Nincs már Devecseri Szilárd és Németh Milán sem, ketten együtt sok mindent átéltek a Hali játékosaként, ez a tapasztalat még hiányozhat majd a forróbb hangulatú meccseken. Budafokról tért vissza Jagodics Márk, akinek a vezetékneve egészen jól csengett az elmúlt évtizedekben a városban, ő mindenképp a védelem vezére lehet, a középpályán Szakály Attila lehet a kincset érő rutin legfőbb birtokosa. Alekszandar Jovics valaha az NB I jobb támadói közé tartozott, most edzőként tér vissza a magyar futballba, ennek ő nagyon örül, a szombathelyi szurkolók azonban még nem tudják, mit várhatnak tőle. Mi olyan túl sokat nem, egy rossz rajttal könnyen bajba kerülhet a Hali az egész idényre, pillanatnyilag mélységre és minőségre is kérdőjelekkel teli a rendelkezésre álló játékosállomány.


Az előző szezonban a 11. helyen zárt a Tiszakécske, ez az, amit most is mindenki előre elfogadna a klubnál, noha jelentős átalakuláson ment át az együttes. Megszerezték a Szentlőrinc nagyon tehetséges kapusát, Prokop Rostislavot, más kérdés, hogy ki tudja-e szorítani a kezdőcsapatból Antal Botondot. Győrből hárman is érkeztek, Fodor Ferenc lehet ebből a trióból a védelem vezére, nyilván ezzel így is számol a nyáron kinevezett korábbi pécsi edző, Vas László. Torvund Alexander valaha nagy ígéret volt, azonban nem nagyon találja a helyét, égető szüksége lenne a karrierjének és az új csapatának is a góljaira, meglátjuk, a tiszakécskei küldetése mennyire lesz sikeres. Ha igen, gond nélkül bennmarad a klub a másodosztályban, ha nem, ádáz harcot fog vívni az utolsó négy hely elkerüléséért.


A Mosonmagyaróvárnál csendesen teltek az elmúlt hetek, a csapat csendben készül, a keretben nem volt nagy mozgás, Nagy Patrik megszerzéséről pedig már értekeztünk a Gyirmót távozói kapcsán, a távozók között pedig Debreceni Andrásé a legnagyobb név. A Nagykanizsa elleni mérkőzésüket leszámítva csak szlovák csapatokkal csaptak össze Németh Zoltánék, de sok sikerélményük cikkünk megírásáig nem volt: négy mérkőzésen egy döntetlen, három vereség a felkészülés mérlege. Az előző idényt összefoglaló cikkünkben felhívtuk rá a figyelmet, hogy a csapat mindössze három mérkőzést tudott megnyerni pályaválasztóként, ezen a területen mindenképpen fejlődnie kell, ha benn akar maradni a második vonalban.


A Kozármisleny nemrég osztályozón harcolta ki a másodosztályú tagsága meghosszabbítását, ám Márton Gábor megbízatása ezzel véget is ért. Visszatért az az Aczél Zoltán, aki az NB II-be juttatta a klubot másfél évvel ezelőtt, de azután belevágott egy sikertelen projektbe Óbudán. A keret mozgásban van, formálódik, alakul, Egerszegi Tamás személyében egy kimondottan ismert játékost is sikerült megszerezniük (180 élvonalbeli meccs nem kevés!), de Major Sámuel is nagyszerű igazolás lehet, ha ki tudják aknázni a benne rejlő lehetőségeket. Mindezek ellenére a baranyai együttes ezúttal sem valószínű, hogy kilép az alsóházi csapat szerepéből, bármennyire is igyekezni fog, előreláthatóan egy küzdelmes idény vár rá, ma még egyáltalán nem garantálható sikerrel a végén.





Csákváron tavasszal sikerült kiharcolni az osztályozó nélküli bennmaradást, ennél nagyobb vágyai ezúttal sem lehetnek majd a klub irányítóinak. A Puskás Akadémia kvázi fiókcsapataként idén is kaptak, kapnak tehetséges fiatalokat, akiknek bizonyítaniuk kell, hogy alkalmasak átlépni az utánpótlásból a felnőttek közé, ám mellettük érkezett némi rutin is az együtteshez Simon András, Somodi Bence vagy éppen Szakály Dénes személyében. Ártani biztosan nem fog a tapasztalat, különösen azok után, hogy az előző idényben belső védőként és csatárként is eredményes Vaskó Tamás a 40-hez közel inkább szögre akasztotta a stoplist. Mivel sok fiatalt foglalkoztat a klub, nem várható tartósan kiegyensúlyozott teljesítmény a csapat egészétől sem, ám az egyik bennmaradó helyet még így is megcsíphetik Tóth Balázs tanítványai.


Áttekintésünk utolsó szereplője az egyetlen NB III-as feljutó, a BVSC, amely 1996-ban még az élvonalban ünnepelt ezüstérmet, manapság főleg azzal vívta ki a futballbarátok szimpátiáját, hogy veretlenül nyerte meg csoportját a harmadosztályban. Urbán Flórián csapata – miként az edző maga is – nagy visszatérő, de egyelőre nincsenek radikális változások a keretben és könnyen lehet, hogy nem is lesznek. A klub bízik azokban a játékosokban, akik idáig emelték a BVSC-t, ezt tekinthetjük pozitívumnak is, ám a riválisok erőfeszítéseit látva könnyen lehet ebből versenyhátrány. Csősz Richárd június elején a Nyíregyháza bennmaradásáról döntő gólt szerzett a Veszprém elleni osztályozón, minden bizonnyal félisteni rangra emelnék Zuglóban, ha a BVSC színeiben is ilyen fontos gólt tudna szerezni, rajta kívül fiatalok érkeztek, Hesz Olivér, Lénárt Gábor és Mészáros András teljesítményétől sokat várnak. A bennmaradás szép eredmény lenne, de pillanatnyilag talán inkább a vágyakozás, mintsem a realitás kategóriája.

Szerző

✟ Hubai Gábor

✟ Hubai Gábor

✟ Hubai Gábor

Az első futballemléke az 1998-as világbajnokság. Talán ezért lett később a francia futball és az Arsenal rajongója. A catenaccio-tól a gegenpressing-ig minden elkápráztatja. Mindegy, hogy női U17-es, vagy argentin harmadosztályú férfimeccset néz, az első dolga megfigyelni, kik viselik a 10-es mezt. Néha még a Dunaferr 2000-es bajnokcsapatával álmodik.