Az elnök gusztustalan húzása – Thomas Frank, az alkalmatlan edző?

Az előző évek futballjának egyik legromantikusabb története a Brentfordé, ahol Thomas Frank menedzser főszereplésével egy egészen elképesztő, mesébe illő projekt valósult meg. Amióta a dán szakember 2018-ban segédedzőből vezetőedző lett, új magasságokba emelkedtek a „méhek”. 74 év után visszatértek a legmagasabb osztályba, ráadásul a Premier League középmezőnyéhez tartoznak azóta. Frank munkájának elismerését jól példázza, hogy a neve több alkalommal is felvetődött már nevesebb angol klubok edzőjelöltjeként. A vezetői stílusa a játékosokkal való szoros kapcsolatra épül, hangsúlyt fektet a fiatalok és a hullámvölgyben lévő labdarúgók fejlesztésére, hihetetlenül szimpatikus személyiség, aki világszerte népszerűvé vált a futballrajongók körében.

A frederiksvaerki születésű Frank nem futott be érdemi játékoskarriert, és vezetőedzőként a kezdeti „szárnypróbálgatásai” sem voltak túlságosan sikeresek. Az első megbízását szülővárosa csapatánál kapta, a Frederiksvaerk BK U8-as és U12-es csapatánál dolgozott. 1998-ban a Hvidovre IF-hez került, szintén az akadémiára, majd 2005-ben szerződött a koppenhágai B.93-hoz, ahol a tartalékcsapatot bízták rá. Egy év után aztán visszatért az utánpótlás szintre, méghozzá a Lyngby BK színeiben. 2008-ban kérte fel a nemzeti szövetség az U16-os együttes trenírozására és a korosztályos csapatok munkájának a koordinálására. Öt év alatt a szövetségi edzőként végzett remek munkájával szerzett hírnevet magának, majd jött is az első komolyabb lehetőség.

2013 nyarán csatlakozott a Bröndby IF-hez vezetőedzőként, a vestegneni klubnál zajló viharos időszak kellős közepén. A 2012-13-as szezonban a sárga-kékek csak az utolsó mérkőzések során menekültek meg a kieséstől, de ami ennél is érdekesebb, hogy az utolsó pillanatban menekült meg a klub a csődtől, amikor új tulajdonos érkezett. A Bröndbynek így csaknem a nulláról kellett újjáépülnie, és miután az anyagi lehetőségek a tulajdonosváltás ellenére sem voltak igazán fényesek, egyértelmű volt, hogy a korábban sikeres akadémiára kell támaszkodniuk ahhoz, hogy újra a dán futball élcsapatává váljanak. Ebben a helyzetben ideális megoldásnak tűnt Frank kinevezése, aki ifjúsági edzőként rengeteg tapasztalatot szerzett és szoros kapcsolatot is ápolt a fiatal játékosokkal.

Thomas Frank és Albert Capellas (Forrás: Brøndby IF)

Volt viszont egy nagy probléma. Az előző években az akadémia legjobbjait rendszeresen elszipkázták az európai topcsapatok, Andreas Christensen a Chelsea-hez, Pierre-Emile Höjberg a Bayern Münchenhez, Patrick Olsen az Interhez, Markus Bay és Nicolai Boilesen az Ajaxhoz, Jannik Vestergaard pedig a Hoffenheimhez igazolt úgy, hogy nem is lépett pályára a dán élvonalban.

A klub ekkor indította el a Bröndby Masterclass névre hallgató projektjét, amivel még magasabb szintre emelték a képzést és immár a cél az volt, hogy eljuttassák a tehetségeiket az első csapatba, hogy később jóval nagyobb összegért tudják majd a játékjogukat értékesíteni.

A költségvetéshez mérten rengeteg pénzt fektettek ebbe a programba, megannyi külföldi szakembert csábítottak el, köztük azt Albert Capellast is, aki korábban a barcelonai La Masia koordinátora volt, Dániában pedig Frank segédedzője és a Masterclass felépítésének ideológiai felelőse lett.

Az új vezetés megtette tehát az ambiciózus tervekhez vezető első lépéseket, és innentől kezdve türelemre és bizalomra volt szükség, hogy a befektetett munka gyümölcsét idővel learathassák.

Aldo Petersen elnök többször is elmondta, hogy lezárult az az időszak, hogy – dán szinten – sokat kereső sztárokat igazolnak, majd rendszeresen edzőt váltanak, mert ez az út csak a bukás felé vezet. Még azt is garantálta, hogy Frank nem fogja elveszíteni az állását, ha az eredmények nem lennének az első időszakban kielégítőek, mert tudja, hogy a projekt kifutása hosszú folyamat lesz. Az elöljáró még azt is kifejtette, hogy kész elviselni akár a másodosztályba való kiesést is, ha e közben azt érzi, hogy a projekt még mindig előre halad.

Szükség is volt erre a megerősítésre, mert hét bajnoki után győzelem nélkül állt a csapat a 2013-2014-es idényben, a kupában pedig a félprofi Hvidovre IF jelentette a végállomást. Ezek után némi értékelés, átszervezés és finomhangolás következett, majd az idényt a negyedik helyen zárta a csapat a bajnokságban, és ezzel három lyukas év után ismét kvalifikálta magát az európai kupaporondra.

Csakhogy időközben, a 2013-as év végén Jan Bech Andersen többségi tulajdonjogot vásárolt a klubban, és az egymillió dolláros befektetésével stabil anyagi hátteret biztosított a vestengenieknek. Természetesen ez egyben azt is jelentette, hogy az új tulajdonos bele is szólt a klub dolgaiba, elfoglalta az elnöki posztot. Így tehát alig telt el pár hónap a hangzatos Petersen-féle kijelentések óta, máris egy másik „kormányosa volt a hajónak”, aki más nézeteket vallott. Ahelyett, hogy fejlődésről, működő vagy nem működő folyamatokról és türelemről beszéltek volna, a sárga-kékeknél a bajnoki cím elérése került fókuszba. Ez vált elsődlegessé, és nem az a projekt, amit Frankék elkezdtek.

Andersen és Frank (Forrás: TV2kosmopol.dk)

Andersen azonnali eredményeket akart, és erre forrásokat is biztosított, 2014 nyarán így a Bröndby megdöntötte a klub átigazolási rekordját. A Liverpoolból hazatérő Daniel Aggerért négymillió eurót fizettek, és vele együtt érkezett a klublegenda Johan Elmander, aki két bajnoki címet nyert a csapattal egykoron. Az elnök nyilatkozatai alapján a dobogó volt a cél, de a drága, nagynevű igazolások azt jelentették, hogy valójában a bajnoki címért kell küzdeniük.

A valóság azonban nem képezte le az elnök álmodozásait, a lassan épülő projekt felrúgása és a neves sztárok szerződtetése nem volt összeegyeztethető Frank felfogásával. A 2014-2015-ös idény nyitányán az Európa-liga selejtezőjében az FC Bruges könnyedén, 5–0-s összesítéssel búcsúztatta a dánokat, és a bajnoki szereplés is elmaradt a várakozásoktól. Ugyan a bronzérem végül meglett a szezon végén, de tizenhat ponttal elmaradtak a bajnok FC Midtjylland mögött.

A következő szezonban ismét kínos módon búcsúzott a csapat az El-selejtezőjétől, miután összesítésben 6–1-re alulmaradt a görög PAOK-kal szemben. A dán pontvadászatban sem ment a csapatnak, nem jöttek az eredmények, és egyre hangosabbak lettek azok a hangok, hogy Frank nem alkalmas a feladatra, a rutinos játékosok mellé. A téli szünetre az ötödik helyen vonulhattak, ami már javulás volt, de így is kilenc ponttal elmaradtak az FC Köbenhavn mögött.

Miközben a szurkolók és a szakírók is egyre elégedetlenebbek voltak a vezetőedzővel, a hosszú téli esték egyikén új felhasználó jelent meg a Bröndby fórumán, a Sydsiden Online-on. Az „Oscar”-ként írogató személy erősen kritizálta Thomas Frankot és Per Rud sportigazgatót. Olykor egyértelmű belső információk láttak napvilágot általa, de minden negatívumot úgy tálalt az illető, hogy az az említett két szakember hibája.

„Per és Thomas sok őrült döntést hozott meg a tudatlanság és a tapasztalatlanság miatt.”

„A bérkeretünk 35%-a 17 percet játszott tegnap (Elmander). Per és Thomas úgy költötte el a pénzt, hogy semmilyen téren sem teremtett egyensúlyt.”

„Egyetlen olyan szerződést sem tudunk felmutatni, ami akár csak megközelítőleg is jó lett volna. Thomasból hiányzik az a képesség, hogy az új játékosokat beillessze a csapatába, pedig száz százalékban ő maga választotta ki őket. Ez mutatja az alkalmatlanságát, ez pedig elfogadhatatlan.”

„Egy másik edző többet ki tudna hozni ebből a keretből. Meggyőződésem, hogy hamarosan változások lesznek a klubnál.”

„Ha van egy vezetőedzőnk, aki tapasztalatlan, és makacsul ragaszkodik egy olyan rendszerhez, ami nem működik, akkor ez a katasztrófa receptje.”

Az északi országok egyaránt felkapták a hírt (Forrás: Aftenposten)

Márciusban, nem sokkal a tavaszi szezon kezdete után kiderült, hogy az említett hozzászólások mögött nem más áll, mint maga az elnök, Jan Bech Andersen. Nem meglepő módon Frank nem sokkal azután, hogy ez a hír napvilágot látott, úgy döntött, távozik a klubtól. Andersen sajtótájékoztatót hívott össze az edző felmondása után, amin bevallott mindent. Ő nem kívánt távozni a klubtól, így aztán összességében elmondható, hogy elérte a célját, még ha nem is a legszebb módon…

Frank dániai szerepvállalása összességében nézve tehát nem volt sikeres, de ezt nagyban befolyásolták a körülmények, a tőle független tényezők. Hiába jöttek a nagy igazolások hatalmas befektetésekkel, az eredmények elmaradtak a várakozásoktól. Az viszont kétségtelen, hogy remek leckét kapott ezzel a szakember, ami megtanította őt arra, hogy a legmagasabb szintű profi labdarúgás egy igazán kemény világ.

És milyen az élet, a Bröndby-től való márciusi távozása után decemberben honfitársa, a Brentford sportigazgatója, Rasmus Ankersen állást ajánlott neki, asszisztensedzőnek hívta Richard O’Kelly menedzser mellé az akkor a Championshipben szereplő csapathoz.