Az Európa-bajnokság álomcsapata

Mint minden csapat összeválogatásánál, ezúttal is lényegesek voltak a kritériumok, amelyek alapján kiválasztottuk a legjobbakat. Minimális elvárás volt, hogy a játékos legalább 300 percet futballozott az Eb-n, válogatottja pedig továbbjutott a csoportkörből, hiszen pünkösdi királyság az, amelyik csak a csoportkör végéig tart. Fontos szempont volt továbbá, hogy egy-egy játékos mekkora hozzáadott értékkel bírt a csapata számára, mennyire volt egyfelől nélkülözhetetlen, másfelől a kulcsmomentumokban miként állt helyt. Természetesen az adatokra ezúttal is nagyban támaszkodtunk.

Giorgi Mamardasvili (Georgia)

Ugyan Georgia a legjobb 16 között búcsúzott a tornától, mégis Mamardasvilinek kellett a legtöbb lövéssel (37) farkasszemet nézni. A lövések mennyiségéből fakadóan nem meglepő, hogy ő mutatta be a legtöbb védést (29) is. Azonban az már egyáltalán nem magától értetődő, hogy több mint négy góllal kapott kevesebbet, mint az a PSxG (Post shot expected goals) szerint várható lett volna. Ezzel pedig talán mindenkinél nagyobb szerepe volt abban, hogy Georgia történelmet tudott írni.

Jules Koundé (Franciaország)

Komoly verseny alakult ki a jobbhátvéd poszton, hiszen Dani Carvajal (Spanyolország) és Joshua Kimmich (Németország) is remekül teljesítettek, de ami az FC Barcelona bekkjének javára fordította a képzeletbeli küzdelmet, hogy mind elöl, mind hátul átlag felett teljesített. Ami a támadójátékát illeti ebben a defenzív francia válogatottban: Koundé jegyezte csapaton belül a második legtöbb várható gólpasszt (xA), a mezőny egészét tekintve a kilencedik, övé a negyedik legtöbb beadás (igaz meglehetősen pontatlanok voltak), a harmadik legtöbb kulcspassz és a hatodik legtöbb progresszív passz. Impozáns támadóteljesítménye mellett a védekezésére sem lehetett sok panasz. Egyetlen játékos sem vállalt nála több párharcot (57), emellett a hat lejátszott találkozóján 28-szor mutatott be megelőző labdaszerzést és közel 60 százalékban nyerte meg fejpárbajait. Sokszínűsége és adaptációs készsége Didier Deschamps rendszerében megsüvegelendő.

Antonio Rüdiger (Németország)

Az elmúlt idény alapján nem igazán lehet nála jobb belső védőt megnevezni. Ezt folytatva az Eb-n is kimagasló számokat produkált és abszolút húzóembere volt a Nationalelfnek. Ezúttal nem a védekezésben kellett remekelnie, hanem a támadásépítésekben, de e tekintetben sem volt párja. Ő juttatta el a belső védők közül 90 percenként a legtöbb labdát a támadóharmadba (13,13), méghozzá a harmadik legnagyobb pontossággal (92 százalék), valamint övé volt szintén a középső védők között a második legtöbb passz a 16-oson belülre. Csak az a Ricardo Rodriguez (Svájc) előzte meg, aki támadásban jó néhányszor balhátvéd volt. Rüdiger tértölelő indításai és a folyamatos progresszió jelentősen segítette a német válogatottat a nyomás fenntartásában és a helyzetek futószalagon történő kidolgozásában.

Manuel Akanji (Svájc)

A svájci válogatott legmagasabban jegyzett játékosa ezúttal nem tehette meg, hogy ahogy klubcsapatában, a Manchester Cityben, csak egy fogaskerék legyen a rendszerben. Vezérré kellett előlépnie, aki megalkuvást nem tűrően dominálja az ellenfelek centereit, miközben a labdás fázisokban okosan és higgadtan szervez. Akanji pontosan így tett. 86 százalékban megnyerte a védekező párharcait, ami a statisztika első helyére repítette, miközben megbízhatóan juttatta előre a labdákat is. A sikeres svájci Eb-szereplés egyik főszereplője volt.

Ferdi Kadioglu (Törökország)

Mivel a török bajnokság kevésbé van szem előtt, így sokunk számára most tűnt fel először a Fenerbahce szélső védője. A török válogatottban talán a legjobb, legkiegyensúlyozottabb teljesítmény nyújtó játékos a komplett mezőnyt maga mögé utasította posztján. 28 progresszív labdacipelése a harmadik legtöbb a mezőnyben, a balhátvédek közül ő nyerte meg párharcait a legjobb arányban (78 százalék), míg a harmadik legtöbb cselkísérlettel próbálkozott meccsenkénti átlagban (csak a portugál Nuno Mendes és a dán Joakim Maehle kísérleteztek többször), de mindezt a leghatékonyabban tette (83 százalék). Üde színfolt volt a törökök bal szárnyán a lendületes megindulásaival, cseleivel és a harcias védekezésével.

Rodri (Spanyolország)

Talán őt kell a legkevésbé megindokolni. Napjaink legjobb hatosa és erről konszenzus van világszerte, ami a futballban meglehetősen ritka. Ő vehette át az Euro 2024 MVP címért járó serleget is, amit jogosságát szintén kevesen firtatták. Minden spanyol támadás rajta futott keresztül, ő szabta meg a labdacirkuláció irányát, sebességét. Emellett a védekezése is első osztályú volt. A visszatámadások kulcsfigurája, folyamatosan gyűjtötte be a labdákat és osztotta ki őket, amikor pedig hátrébb szorultak, helyezkedésével folyamatosan igyekezett kompenzálni csapattársai hiányosságait.

Toni Kroos (Németország)

Habár Németország a negyeddöntőben kiesett, sokak szerint a spanyolok mellett, mögött a legjobb válogatott volt a tornán. Ez pedig Julian Nagelsmann mellett javarészt Toni Kroosnak tudható be. Hasonló állításokat lehet az ő neve mellé is odatenni, mint Rodriéhoz, hiszen ő is a kontroller funkciót látta válogatottján belül. Úgy fűződik a nevéhez a negyedik legtöbb passz, hogy angol és spanyol társai két mérkőzéssel többet játszottak. Hetedik helyen végzett az xA rangsorban. Magasan övé volt a legtöbb progresszív passz (88), 92 százalékos hatékonysággal. Ő juttatta el a labdát a legtöbbször a támadóharmadba. Annyi biztos, hogy nem rajta a múlt a sikeres Eb-szereplés, amit az elmúlt évtizedben megszoktunk tőle, azt most is maradéktalanul hozta.

Granit Xhaka (Svájc)

Sokan Krooséhoz hasonlították Xhaka Eb-n mutatott produkcióját, aminek van alapja. Svájc válogatottja a torna üde színfoltja volt az ötletes támadásépítéseinek köszönhetően. Rengeteg rotációt alkalmaztak, így Xhaka is egyszer a két belső védő között, másszor előtt tűnt fel, de volt, hogy Akanjitól balra kérte el a labdákat, onnan szervezte a játékot. Kulcsszerepe volt abban, hogy a svájciak birtokolni tudják a labdát, valamint abban is, hogy gyorsan eljussanak a támadóharmadba. E tekintetben Xhaka 90 percenként az ötödik helyen végezett 84 százalékos hatékonysággal, ami ugyan Kroostól elmarad, de az átlagot messze meghaladja. Akanji mellett ő volt a másik kulcsszereplője Svájc sikeres szereplésének.

Lamine Yamal (Spanyolország)

Csodaszámba megy, hogy egy játékos már a 17. születésnapja előtt olyan érett és minőségi futballal rukkoljon elő, mint az FC Barcelona kivételes képességű tehetsége. Első Európa-bajnokságán négy gólpasszal ő lett a legjobb előkészítő, ezekből egyet a döntőben osztott ki, valamint a legjobb fiatal játékosnak járó díjat is bezsebelte. Nico Williamsszel új dimenziót nyitottak a spanyolok számára. Villámgyors, remekül egy az egyező szélsők, akik lehetőséget biztosítottak átmenetek vezetésére és a magas labdaszerzések utáni gyors támadásbefejezésekre. Nála csak Williams mutatott be több cselt a teljes mezőnyben, miközben Yamal 58 százalékos hatékonysága azt is mutatja, hogy már 17 évesen is tudja, hogy mikor kell a csel mellett döntenie, ami a mai egyre inkább a kontrollra épülő labdarúgásban aranyat ér.

Dani Olmo (Spanyolország)

A fontos gólok szerzője. A kieséses szakasz négy mérkőzéséből hármon is betalált. Németország ellen előbb egyenlített, majd gólpasszt adott Miker Merinónak, amivel továbbjutottak, majd a franciák ellen ő döntött, így Yamallal osztozhat a kanadai táblázat első helyén. Nagyszerűen funkcionált a centrumban Álvaro Moratával, illetve amikor a szélre húzódott Yamallal vagy Williamsszel. A vonalak között pedig egészen zseniális volt. Kimagasló Eb-je volt, így nem lenne nagy meglepetés, ha az RB Leipzignél még egy szinttel feljebb lépne.

Cody Gakpo (Hollandia)

A Liverpool FC támadójáról éppen az Eb fináléja előtt készült egy hosszabb elemzés, de természetesen a lényegi pontokat nem árt még egyszer rögzíteni. Gakpo Hollandia legjobbja volt a tornán, ami lassan hagyománnyá válik a nagy világeseményeken. Kevés helyzet (alacsony minőségű) és sok gól jellemezte ezúttal is a játékát, ami igencsak szerencsés kombináció, főleg, ha ezt a jövőben is tudja tartani. Azonban ezúttal az előkészítés terén is igyekezett csillogni. Övé volt a legtöbb várható gólpassz (xA), ami részben annak is tudható be, hogy a centrumból kikerült a bal szélre, bal oldali félterületbe, ahol rengeteget beadást és még több cselt mutatott be. Játéka nem csak eredményes, hanem látványos is volt, így emiatt is helyet követel magának az álomcsapatunkban.