Az évszázad holland játékvezetője lett Corver, aki nem vette észre Battiston letarolását

Azt már tudjuk, Patrick Battistonra mi minden várt még azután, hogy Harald „Toni” Schumacher egy végzetesnek látszó ütközéssel leterítette az 1982-es világbajnokság elődöntőjében. Schumacher további pályafutása és megbélyegzése közismert, de a jelenetnek volt egy harmadik, láthatatlan főszereplője is, akinek a jövőjére ugyancsak drámai hatással lehetett (volna) mindaz, ami Sevillában történt. A játékvezető, aki a vb-történet talán legnagyobb hibáját követte el, amikor úgy ítélt, hogy kirúgás következett a németeknek, Schumacher pedig folytatta a játékot, mintha mi sem történt volna.

Az ütközés után

„Nem mindig a legjobb formád hozza meg számodra a hírnevet. Egyetlen döntés örökre megmaradhat a szurkolók emlékezetében. Egyébként annak idején, senki sem emlegette fel nekem azt a hibát, az egész világbajnokságért én kaptam a legmagasabb pontszámot, 9,5-öt. A holland szövetség, az UEFA és a FIFA is nagy meccsekre küldött a vb-t követő években” – idéz egy Corverrel készített interjút 2020 novemberében, a játékvezető halálakor a Dutch Referee Blog.

Az 1936-os születésű Corver pályafutása alatt két-két világ- és Európa-bajnokságon, négy nemzetközi kupadöntőn, tíz elődöntőn, illetve egy klubvilágbajnoki döntőn tevékenykedett. Több mint 140 nemzetközi találkozón és több mint 600 holland mérkőzésen bíráskodott; egy évvel az emlékezetes francia–német vb-elődöntő után megkapta az UEFA-kupa döntőjének visszavágóját, a lisszaboni Benfica–Anderlechtet (1-1).

Ez volt az utolsó nagy fináléja, innentől kezdve 22 éven át a FIFA, az UEFA és a holland szövetség megfigyelőjeként járta a futballvilágot. Mindezt munka mellett tette.

„41 éven át dolgoztam a Heinekennél értékesítési vezetőként – mesélte. – Soha nem éreztem úgy, abba kellene hagynom azért, hogy főfoglalkozású bíró legyek, bár manapság ezt többen megteszik. Én is végeztem intenzív edzéseket, de könnyen összehangoltam őket a munkámmal. Nem is találhattam volna jobbat magamnak, minden lehetséges támogatást megkaptam, hogy kihozzam magamból a legjobb képességeimet. Így aztán hét hétre elutazhattam az 1978-as argentínai világbajnokságra, majd négy évvel később Spanyolországban is fújhattam.”

Corver a játékvezetői filozófiájáról így beszélt: 

„Kulcsfontosságú, hogy ne legyél arrogáns, de úgy lépj a pályára, hogy megoldod azt a meccset. Bíznod kell magadban és a képességeidben. Én soha nem idegeskedtem előtte vagy közben. Természetesen az is fontos, hogy érezzék rajtad a magabiztosságot, akárcsak a civil munkád során.”

Corver és Cruyff

Nem osztogatta pakliszámra a sárga és a piros lapokat, úgy vélte gyakran elég a játékosoknak egy korai, félreérthetetlen és szigorú figyelmeztetés: „Csak tisztességes, bátor és következetes viselkedéssel vívhatod ki mások tiszteletét.”

„Elutasító kézmozdulatokkal tiltakozott, mert tizenegyest ítéltem az Ajax-stadionban a csapata ellen. Megszokta már, hogy így viselkedhet, és a kollégáim nagy része ezt hagyta. De én nem. Azonnal sárga lapot adtam, utána így azt gondolhatta: »Corverrel jobb lesz vigyázni, és ezt abbahagyni«. 

Ezt az esetet leszámítva remek volt a kapcsolatunk, elfogadott. Kétszer, amikor Barcelonában vezettem meccset, bejött utána az öltözőmbe, és nekem adta a mezét. A fiam ma is büszke rájuk.”

Miközben Corver az 1982-es hiba kapcsán évtizedekkel később is elmondta, neki nem adatott meg olyan külső segítség (videó, negyedik játékvezető), ami napjaink futballját jellemzi, ugyanakkor elismerte, utódainak sokkal nehezebb a feladatuk. Meglátása szerint ugyanis korábban a játékosok lényegesen jobban tisztelték a döntéseiket.

Corver és a szurkolók

Emlékei alapján a szurkolók kezelése egyszer neki is nagy kihívást jelentett: 

„Az egyetlen meccset, amelyen bajba kerültem, a Feyenoord otthonában játszották, büntetőt ítéltem ugyanis a hazaiak ellen. A lefújás után a klubvezetők felajánlották, hogy kisurranhatok a hátsó ajtón, és elkísérnek az autómig, mert féltek a szurkolóik reakciójától. De ebbe nem akartam belemenni, normálisan akartam elhagyni a stadiont. Oda is mentem a rám váró drukkerekhez, higgadtam elmagyaráztam a helyzetet, majd simán eljutottam a kocsihoz.”

Az 1982-es jelenet, a Franciaország–NSZK mérkőzésen ugyanakkor a fél világot feldühítette, és több szempontból ma is érthetetlennek tűnik, de nézzük meg a meccs játékvezetőjének szemével is.

„Hogyan ítéltem volna, ha visszanézhettem volna az esetet? – idézi Corvert a Daily Mail és a Dutch Referee Blog. – Azt hiszem, piros lapot adtam volna Schumachernek. De a meccs alatt meg voltam róla győződve, hogy helyesen döntöttem. Nagyon nehéz volt megítélni, mi történt, hiszen a labda útját követtem. Úgy láttam, gól lesz belőle, egy kicsit késve vettem csak észre, hogy összeütköztek. Odamentem a partjelzőmhöz, hogy rákérdezzek, látott-e valamit, amit én nem. A meccs hátralévő részében a játékosok sem kritizálták a döntést. Még a holland tévé kommentátora, Evert ten Napel is elismerte, hogy a labdát figyelte.”



Charles Corver hozzátette: ez volt a legjobb vb-elődöntő, amelyet valaha játszottak. A Voetbal International futballhetilap pedig az évszázad legjobb holland játékvezetőjének őt választotta.

Kiemelt kép: L'Équipe