Battistont most is fájdalmak gyötrik, de régen megbocsátott Schumachernek

Battistont most is fájdalmak gyötrik, de régen megbocsátott Schumachernek

2023. ápr. 29.

„Később rájöttem, hogy örökre megbélyegezték az akkori tettével” – mondta Patrick Battiston, a hírhedt 1982-es ütközés áldozata, akinek igazi sikertörténete csak azután kezdődött, hogy egy eszméletvesztés során több fogát hagyta a vb-elődöntőn. Várt rá még néhány nagy találkozás a német kapussal.

Patrick Battiston márciusban a 66. születésnapját ünnepelte, de négy évtizeddel a Harald „Toni” Schumacher elleni, majdnem végzetes ütközés után még mindig hátfájdalmak gyötrik. Minden idők talán legnagyobb vb-meccsének hírhedt jelenete során, az 1982-es francia–német elődöntőn Michel Platini zseniális labdával ugratta ki a hátvédet, Battiston a labdát még eltolta a német kapus mellett, de miután Schumacher csípővel és könyökkel teljesen értelmetlenül letarolta, elveszítette több fogát, elrepedtek a bordái, eltörött az állkapcsa, megsérült a gerince. Fél órán át nem tért magához.





A kapus pedig nemhogy a pályán maradhatott, de kirúgással folytatódott a játék, majd hihetetlen hosszabbításba és a vb-történet első tizenegyespárbajába torkollott.

A történet folytatása jóval kevésbé ismert, bár a főszereplők a futballvilág élvonalában maradtak. Másfél évvel később például Schumacher emlékezetes gólokat kapott az Újpesti Dózsától a KEK nyolcaddöntőjében, 1986-ban pedig egy újabb óriási meccsen megint elveszített még egy vb-döntőt, az első gólnál brutális hibát elkövetve.





„Hogyan ítéltem volna, ha visszanézhettem volna az esetet?”


– kérdezett vissza később az őt faggatóknak Charles Corver, az 1982-es francia–német elődöntő holland játékvezetője a Daily Mail cikke alapján, amely a 40. évfordulóra íródott.


„Azt hiszem, piros lapot adtam volna Schumachernek. De a meccs alatt meg voltam róla győződve, hogy helyesen döntöttem. Nagyon nehéz volt megítélni, mi történt, hiszen a labda útját követtem. Úgy láttam, gól lesz belőle, egy kicsit késve vettem csak észre, hogy összeütköztek. Odamentem a partjelzőmhöz, hogy rákérdezzek, látott-e valamit, amit én nem.”


A skót Robert Valentine azonban nem látott semmi ilyesmit, ő is a labdát figyelte.



„Őszintén szólva nem érzékeltünk nagy tüntetést a stadionban az ítélet után” – mesélte később. – „A francia szövetségi kapitány bejött az öltözőnkbe a meccs után, de semmi olyant nem kérdezett, hogy »Ez meg mi volt?« A tévében rosszabbul nézett ki az ütközés, mint a helyszínen.”



A brit portál idézi Barry Daviest, a BBC kommentátorát is, aki aznap valószínűleg túl magasan ült a sevillai tribünön, vagy szintén leköthette a labda útja, mert élőben így közvetített:



„Platini… Nagy labda! Battiston… Mellé! Micsoda labda volt Platinitől. De Battiston nem tudta gólra váltani, mert Schumacher kijött a kapujából, és elég keményen odaütött. Azt kell mondanom, túl keményen… Jó lenne tudni, azt gondolta-e a játékvezető, hogy a kapus valóban a labdát akarta megjátszani.”



A németeket nem érdekelte a földön mozdulatlanul fekvő ellenfél, a tettes csípőre tett kézzel várta, hogy újra játékba hozhassa a labdát.





Platini a Mirror összeállítása szerint attól tartott, hogy a társa életét veszítette: a földön fekve sápadtnak látta és nem érzékelte a pulzusát. A csoda az, hogy Battiston fél évvel később folytathatta a futballt. A meccsel kapcsolatban felelevenítette, hogy már a becserélése előtt sem tetszett neki Schumacher viselkedése:



„Ahogyan az oldalvonalnál álltam, már észrevettem, hogy aznap elég agresszív. Figyeltem, ahogyan összeütközött Dominique Rocheteau-val és Didier Sixszel. Mindenáron nyerni akart, azon az estén ezt túlzásba vitte.”



A kapus a meccs után sem vállalta a felelősségét a portál szerint, sőt a megjegyzéseivel még olajat öntött a tűzre. És ne felejtsük, ekkor Hitler után a második leggyűlöltebb németté vált Franciaországban.


Amikor az ellenfél újságírói közölték vele, hogy Battiston elveszítette néhány fogát, annyit felelt:



„Ha csak a fogairól van szó, mondjátok meg neki, hogy fizetem a fogorvost.”



A következő hetekben olyannyira felerősödött a németellenes hangulat a franciák között, hogy Helmut Schmidt kancellárnak táviratot kellett küldeni Francois Mitterand köztársasági elnöknek, majd mindketten állást foglaltak a megbékélésért.


A franciák későbbi szövetségi kapitánya, Gérard Houllier szerint az akkori történések olyan inspirációt jelentettek a honfitársai számára, amely kellett ahhoz, hogy a következő évek legsikeresebb európai nemzetévé váljanak a gyepen. Két évvel később Eb-aranyat és olimpiai bajnoki címet ünnepeltek, újabb két évvel később viszont megint elbukták az NSZK elleni vb-elődöntőt (0-2). Mexikóban Battiston végig a pályán volt, 0-1-nél nagy labdát és egyenlítési esélyt kapott, ám Schumacher ziccert védett. A kapus pillanatokon belül egy káprázatos kidobással szerzett döntő érdemeket a meccset lezáró második német gólban (1:31 perctől).





Franciaországnak viszont a világbajnoki bronzérem ezúttal összejött. A belgák elleni hosszabbításos gólözön során, Platini hiányában, Battiston viselte a csapatkapitányi karszalagot.





A menet közben az AS Saint-Étienne-ből a Girondins Bordeaux-ba, majd az AS Monacóba szerződő Battiston 1989-ig szolgálta a válogatottat, Európa-bajnokként és érmesként vonulhatott vissza. Játékos-pályafutása után többek között sportigazgatóként és a helyi akadémia vezetőjeként dolgozott Bordeaux-ban.


Ami a Schumacherrel való kapcsolatát illeti, a Daily Mail szerint a német kapus néhány hónappal az ütközés után egy közvetítőn keresztül megkereste a francia hátvédet. Talán bántotta már, ami történt, bár a bocsánatkérésre másként emlékszik a két futballista. Schumacher az alábbi rövid interjúban állítja, ez is megtörtént, bár úgy tűnik, elege lett abból, hogy a francia és a német média is csak erről a jelenetről faggatja, még a XXI. században is.


Battiston így is megbocsátott.


„Látni akartam őt, így megbeszéltük az érzéseinket” – mondta a francia futballista. – „Nem emlékszem rá, hogy elnézést kért volna, de a találkozásunkkal lezárult számomra a történet. Nem szimpatizálok vele, de nincs vele semmi bajom, megbocsátottam neki. Később rájöttem, hogy örökre megbélyegezték az akkori tettével.”


Szerző

Arday Attila

Arday Attila

Arday Attila

Geológusból lett újságíró és edző. Nagy szerelmese a téli és a nyári olimpiának, a labdajátékoknak, az atlétikának, a vívásnak, de a például a sífutásnak és a síugrásnak is. A legtöbbet a kisgyermekeitől tanul, hogy jobban bánjon a tanítványaival. Nagypapa korában szaxofonozni szeretne, addig is minél többet járni a Kárpátokat, a brit szigetvilágot, az Atlanti-óceán térségét, Amerikát.