Az FC Lorient ugyan kisvárosi csapat, de nagyszabású futballprojekt

Az FC Lorient nevét a 2000-es évek közepétől kellett megszokniuk a Ligue 1 kedvelőinek, hiszen a Christian Gourcuff által harmadik alkalommal irányított együttes berobbant az élvonalba, és nem is tűnt úgy, mintha egyhamar búcsúzna is onnan. A klublegendaként tisztelt szakemberrel egy hetedik és távozása előtt két nyolcadik helyet is kiharcolt a csapat, ám Gourcuff 2014-es távozásával nagy űrt hagyott maga után.

A másodosztályban kezdődött az a projekt, melynek eredményeit most tapasztalják, de az igazán nagy áttörés majd még csak ezután következhet. Loic Féry 2009 óta tölti be az elnöki posztot, s egyben ő a klub gazdasági igazgatója is. A mandátuma alatt kapott nagyobb figyelmet az utánpótlásképzés, amely során korszerű edzőközpontot építettek, ráadásul hároméves ciklusonként valamilyen kisebb-nagyobb újítástást is elvégeznek, hogy a fiatal tehetségeket a legjobb körülmények közt tudják trenírozni. 2012 nyarán Féry nevezte ki Regis Le Bris-t akadémiai igazgatónak. A klub az elmúlt egy évtizedben több tehetséget nevelt ki, akik előbb náluk megvillantották tudásukat, majd magasabb szinten is sikereket tudtak elérni.

Amikor kiesett a klub, a költségvetést igencsak meg kellett vágni. A DNCG, a francia futballklubok pénzügyi helyzetét ellenőrző testület adatai alapján 36 millió euróról 19 millióra csökkent a büdzsé. Emiatt Féry szerette volna, ha a klub nagyobb hangsúlyt fektet a saját nevelések beépítésére, valamint a scouting-hálózatot is fejlesztette, hogy az olcsón vett tehetségeket jó pénzért eladva elv alapján működjön a klub.

„Van egy igen jól felszerelt akadémiánk, és az elmúlt évek során az üzleti modellünk az volt, hogy olyan csapatot hozunk létre, amelyben az akadémia kulcsszerepet játszik” – mondja Féry. „Minden csapat, amely megpróbál felérni a legnagyobbak közé Franciaországban, az általában nagyon erős gerinccel rendelkezik, amelyet az utánpótlása jelent.

Persze itt-ott hozzá kell tenni, hogy még versenyképesebb legyen a csapat a magasabb szinten, mi pedig megpróbálunk még néhány nagyszerű játékost leigazolni fiatalon, de a terv az, hogy minél inkább tudjunk a saját fiainkra támaszkodni, mert a szurkolók is leginkább annak örülnek, ha a környékbeli gyerekek később itt lesznek profi labdarúgók, ők teszik sikeressé a csapatot.”

Loic Féry a mostani felemelkedés egyik alappillére (Forrás: Ligue 1)

Az FC Nantes és a Paris Saint-Germain egykori kiváló kapusa, Mickael Landreau kezdő szakvezetőként kapta meg a lehetőséget a másodosztályba csúszó együttesnél, mint egyfajta reményteljes „edzőpalánta”, aki olcsó megoldás, de nagyot szólhat, ha sikerül neki a feljutást két év alatt teljesítenie.

Nos, a terv jó volt, ám nem így alakult a valóság, mert kétszer is csak a hetedik helyen zárt a Lorient, miközben a fiatalok sem tudták megvetni a lábukat a csapatban. Landreau helyére 2019 nyarán Christophe Pélissier érkezett, aki öt év alatt a harmadik vonalból az élvonalbeli bennmaradásig vezette az Amiens SC-t, s eközben a klub több ifjú tehetsége is remekül tudott alkalmazkodni az egyre magasabb kihívásokhoz.

Ami jól ment a rutinos szakembernek északon, azt megmutatta a nyugati parton is, mert a Les Tangos már az első évében bajnoki címet szerzett, s visszatérhetett az élvonalba. A következő két évben aztán sikerült ott is maradnia, ugyan csak a 16. helyen zárva, de ez azt is jelentette, hogy a csapat nem kényszerült osztályozóra egyik idény végén sem. A kapcsolat azonban idén nyáron lezárult, mert a lejáró szerződésű vezetőedző pihenésre vágyott, a klub pedig a helyére kinevezte az akadémiai igazgatót, Le Bris-t.

Ez utóbbi azért is volt fontos lépés, mert a mostani szezonban a 27 fős keretből öten is az akadémiáról kerültek ki, valamint három tehetségüket adták kölcsönbe a nyáron, hogy több játékidőt kapjanak.

Regis Le Bris, az akadémiai igazgatóból lett vezetőedző (Forrás: FC Lorient)

Az utánpótlás mellett persze a már a Féry által is említett, „itt-ott hozzá kell tenni” részt is igencsak sikeresen valósítja meg a klub. 2020 nyarán a feljutás után szükséges volt egy kisebb költekezés, ekkor hat játékosért is fizettek, s összesen 26,5 millió eurót költöttek, miközben csak Illan Meslier-t értékesítették (6,5 millióért). Az érkezők közt a 29 esztendős Thomas Monconduit volt a legidősebb, akiért fizetni kellett, valamint két 30 év feletti játékos érkezett ingyen, de az újak átlagéletkora így is 24,5 év volt.

Az újoncként kivívott bennmaradás után már csak két játékos érkezett a nyáron pénzért, meg kettő a télen is, de összesen 10,5 millió eurót költöttek a két átigazolási ablakban, miközben mindezt Yoane Wissa eladása fedezte is.

Idén nyáron Armand Laurienté eladása önmagában tízmillió eurót jelentett, de a többi távozóért is további négymillió folyt be. Mindeközben az érkezők közül négy játékosért kellett fizetni, és a kapusposzt rutinos halóőrökkel való feltöltése mellett is csak 23,4 év volt az átlagéletkor az új szerzeményeknél, amit a jelenlegi keret rangidős tagja, a második számú kapus, Vito Mannone eléggé elvisz felfelé, hiszen az olasz lassan már 35 lesz. Rajta kívül mindössze a klubot 2014 óta erősítő védő, Vincent Le Goff van 30 felett, viszont a Transfermarkt által megadott 27 fős keret átlagéletkora 24 év, amit, ha csak a pályára lépőkre korlátozunk, akkor már csak 23,1 év az átlag.

A fiatalos lendület leginkább a támadók tekintetében érződik, mert a csapat góljait csak 23 év alatti játékosok szerezték. Könnyen lehet, hogy közülük kerül ki hamarosan a következő tízmillió euró feletti távozó. Terem Moffi a maga hat találatával a párizsi sztárok mögött a góllövőlistán is előkelő helyen tanyázik, de a 20 esztendő Dango Ouattara is igencsak tempósan termeli a kanadai pontokat (négy gól, négy assziszt), miközben Enzo Le Fée (22) a középpályások közül a kapu előtt is veszélyes, hiszen kétszer volt már eredményes és egy előkészítést is jegyez.

Kiemelt kép: FC Lorient