Az IBM volt fejlesztője 30 ezres stadiont épített falusi csapata lakóinak
Dietmar Hopp, maga is hoffenheimi, játszott gyerekként a csapatban, majd elkezdte támogatni a 3000 fős falu klubját, amely ma egy 30 ezres stadionban játssza a mérkőzéseit. Kétórányi autóúton belül nincs Bundesliga-csapat, így a környékbeli településeken büszkén vállalták a tiszteletbeli hoffenheimi futballidentitást, cserébe német bajnoki és Bajnokok Ligája-meccskre járhatnak. A stadionok, ahová többen beférnek, mint az egész város című sorozatunk második állomása: Hoffenheim.
Ki az az őrült, akinek eszébe jutna felhúzni egy 3200 fős faluba egy 30 150 nézőt befogadni képes stadiont? Egy milliárdos német telekommunikációs mérnöknek, Dietmar Hoppnak, aki mesébe illő módon épített a semmiből egy Bundesliga-klubot, a TSG Hoffenheimet.
A 86 éves Hopp a Baden Würtemberg-i Hoffenheimben nőtt fel, az 1950-es években a helyi csapatban futballozott. A faluban nem laktak többen háromezernél. Karlsruhéban a helyi „BME”-n elvégezte a telekommunikációs mérnöki képzést, majd szoftverfejlesztőnek állt az IBM-nél. Néhány kollégájával idővel megalapította saját szoftverfejlesztő cégüket, az SAP-t, amely ma a világ legnagyobb vállalati szoftvergyártója. Hopp eurómillárdos lett.
A stadionok, ahová többen beférnek, mint az egész város című sorozatunk első állomása Lens volt, melynek arénájában 38 ezer az átlagos nézőszám, miközben a városban alig 33 ezren laknak. Az angol stílusban épített Stade Bollaert-Delelis az európai foci egyik oázisa, amelyben szokatlan módon az egész oldalsó tribün állva szurkol. A klub őrzi az északfrancia bányászidentitást, a drukkerek, csakúgy, mint az Anfield Roadon, minden meccsen eléneklik az azonosságtudatukat jelképező dalt, a Les Corons-t.
1990-ben, amikor volt csapata, a Turn- und Sportgemeinschaft 1899 Hoffenheim visszazuhant a német futballrendszer utolsó előtti szintjére (Kreisliga A, ez a 9. vonal), elkezdte pénzzel támogatni a klubot. 1996-ra a Hoffenheim a hatodik osztályig jutott, négy évre rá pedig már az Oberligában játszott, ami a német foci negyedik szintje. 2002-ben jutott fel a harmadosztályba, ekkor már három éve a 6300 fő befogadására alkalmas Dietmar-Hopp-Stadionban látta vendégül az ellenfeleit. Ennek az arénának a befogadóképessége is jócskán túllépte a falu összlétszámát, kétszer is befértek volna a helyiek. Már az 1999-es felavatás után átlagosan 1500-2000 ember járt ki ide a meccsekre, vagyis a falu polgárainak 50-70 százaléka.
2005-ben felvetődött, hogy több klub egyesülésével egy új stadiont lehetne építeni, de egyik csapat sem akart költözni, ezért a projekt kútba esett. A klub meggyőzte a korábbi Bundesliga-edzőt, Ralph Rangnickot, hogy csatlakozzon, 2007-ben vele jutott fel a profik közé, a Bundesliga 2-be a robogó TSG. Egyetlen idényt töltött ott, a második helyen lépett fel a világ egyik legerősebb ligájába
ekkor már a teljes lakosság duplája, több mint 6000 néző vett átlagosan jegyet a Dietmar-Hopp-Stadionba, tódultak a környékbeliek. Mivel a stadionban nem fértek volna el ennyien, mobil lelátókat kellett építeni
Külön autópályalehajtót kapott a stadion
Már 2006-ban nyilvánvaló volt Dietmar Hopp és a TSG vezetősége számára, hogy a végállomás a befektetett összeg és az ambíciók tükrében minimum a másodosztály, de még inkább a Bundesliga lesz. Ez és a folyamatosan emelkedő nézőszám nem tette már sokáig lehetővé, hogy egy német negyed-ötödosztályú csapatnak dukáló létesítményben maradjon a TSG. Egy 30 150 szurkoló befogadására alkalmas stadiont terveztek először Heidelbergbe, később Sinsheim mellett döntöttek, az A6-os autópálya mellett, a helyi reptértől nem messze. A stadionhoz a szurkolók kényelmét szolgálva külön autópályalehajtót építettek. Az aréna 2009 januárjára készült el, addig Mannheimben játszotta a hazai mérkőzéseit a Hoffenheim. Az aréna neve a helyi járás után Rhein-Neckar Arena lett, névadója a PreZero hulladékgazdálkodási cég. Természetesen az SAP óriáslogója is ott virít a létesítmény oldalán.
Elsőre őrültségnek hangzik egy pár ezer fős település, és néhány ezer környékbeli számára egy 30 ezres aréna felépítése, de a német futballkörnyezet teljesen más lehetőségekkel kecsegtet, mint mondjuk a magyar. Sinsheimban több mint 12 ezren laknak, a körülötte fekvő 12 külvárosi településrésszel együtt mintegy 37 ezres a helyi populáció. Rhine-Neckar járásban pedig mintegy 2,4 millió ember lakik. Közülük sokan nem utaznak oda-vissza 3 órát Stuttgartba, hogy Bundesliga-mérkőzést nézzenek. A legközelebbi közepes méretű város, az 50 kilométerre fekvő 300 ezres Mannheim, csapata, a Waldhof az elmúlt 20 évben jobbára a negyedik és a harmadik osztályban játszott, míg
a 60 kilométeres távolságra lévő Karlsruhe épp abban az évben esett ki a Bundesligából, amikor a Hoffenheim feljutott, onnantól a Bundesliga 2 és a harmadosztály között liftezett. Emiatt Hoppék joggal feltételezték, hogy a Sinsheim környékiek nem a nagyobb hagyományokkal rendelkező, másod-, harmadosztályú csapatok meccseire utaznak majd szívesen, hanem a Rhein-Neckar Arenába, amely közelebb van, és minőségi Bundesliga-mérkőzések várják őket.
A stadion átadásától a 2020-as pandémia kirobbanásáig 26 100–29 900 között mozgott az átlagos nézőszám, ez 90 százalékos, sokszor annál is jobb kihasználtsági szintet mutat. Vagyis bejött a számítás, a környékbelieket nem érdekelte, hogy egy profi futballhagyományoktól mentes klub meccsére mennek, a lényeg a regionális identitáshoz való kapcsolódás, illetve a sportélmény minősége volt. Abban pedig nem lehetett kifogást találni: a TSG az első Bundesliga-évében 7. helyen végzett, majd stabilizálta a helyét a középmezőnyben, és a 2016-2017-es idényben negyedik lett, így indulhatott a Bajnokok Ligája rájátszásában. A következő évben pedig a főtáblán, ugyanis bronzérmet szerzett a Bundesligában. Szalai Ádám ekkor a csapat tagja volt, 5 év alatt 100 mérkőzést játszott a Hoffenheimben.
Az első két idényben szinte lehetetlen volt jegyet kapni a hazai mérkőzésekre, a bérletesek elvitték a javát, majd 2016-tól, Julian Nagelsmann csúcsfocija idején ugyanez volt a helyzet. A Covid-lezárás után lassan visszatértek a drukkerek, 24 600–27 000 közötti azóta az átlagos látogatottság, vagyis továbbra is bőven 80 százalék feletti a létesítmény kihasználtsága.
A tulajdonost, Dietmar Hoppot az RB Leipzighez hasonlóan – és hasonló okból, a lokális futballhagyomány hiánya miatt – sok német klub tábora utálja, és ezt drapériákon is kifejezi – volt, hogy emiatt meccseket kellett félbeszakítani.
Itt épp a Bayern és a Hoffenheim-játékosok töltik passzolgatással a mérkőzésük utolsó perceit, mert az ultrák az ellenfél tulajdonosát szapulják. A bajor futballisták ezzel saját szurkolóik ordenáréságával szemben kiálltak Hopp mellett.
Ő azonban kitart, a környékbeli iskolásoknak ingyenjegyet ad, és eddig több száz millió eurót fektetett a TSG-be, amely a Rhein-Neckar Arena megnyitása óta egyre népszerűbb a helyiek körében.
A stadionban rendeztek már női világbajnoki bronzmeccset, a férfi válogatott barátságos mérkőzésen itt fogadta Perut és Izraelt, tavaly vb-selejtezőn Luxemburgot.
A kép forrása: santosfootballplanet.com
Szerző
