Az NASL történetének legbizarrabb szabályai
Az 1970-es évek közepére az NASL vezetői és a liga első számú csapatának számító New York Cosmos producerei súlyos problémával szembesültek: az amerikai közönség imádta ugyan a sztárokat, de a labdarúgó-mérkőzések sokszor túl vontatottak voltak számukra. A helyi sportrajongóknak egy 0–0-s döntetlen nem „taktikai csata” volt, hanem egyenesen sértés, a kapusok passzolgatása pedig időpocsékolás. A liga tulajdonosai ezért bevezettek egy sor kísérleti jellegű szabályt a játék szórakoztatóbbá tétele érdekében.
Noha a világ labdarúgásában később sem honosodtak meg a rávezetéses büntetők, a lesvonalak vagy éppen a szerzett gólok után járó pontok, de az NASL hőskorszakában kezdetét vette a futballtörténelem egyik legkülönlegesebb kísérletezgetése, ahol a sportág egykori hagyományait feláldozták a szórakoztatás oltárán.
A hírhedt „Shootout”
Az NASL legemlékezetesebb újítása a büntetőpárbaj teljes újragondolása volt. Az amerikaiak szerint a tizenegyes elvégzése túl statikus és túl nagy szerencsefaktorral bír. Helyette bevezették a „szaladós büntetőt” (NASL Shootout), amely sokkal inkább emlékeztetett a jégkorongra, mint a labdarúgásra.
A szabály szerint a játékos a 35 yardos (kb 32 méter) vonalról indult meg a labdával a kapu felé, és öt másodperce volt arra, hogy gólt szerezzen. Ezalatt annyit cselezhetett, amennyit akart, a kapus pedig szabadon kifuthatott elé, hogy megpróbálja elütni a labdát vagy szűkíteni a rendelkezésre álló területet. Ez elképesztő fizikai és mentális párharcokat eredményezett: a mezőnyjátékosok gyakran az utolsó tizedmásodpercben emelték át a kétségbeesetten vetődő kapus felett a labdát, vagy ütközések árán próbálták megkerülni őt. Bár a FIFA konzervatív vezetői a hajukat tépték a látványtól, a nézők imádták: ez végre olyan látványos akció volt, amire az amerikai rajongók vágytak. Nemcsak a rúgótechnika, hanem a sebesség és a bátorság is sokat számított.
A leshatár újragondolása
A másik nagy reform a lestaktikát érintette. Az európai fociban megszokott, egész pályára kiterjedő les szabályát túl bonyolultnak és a támadójátékot gátló tényezőnek tartották. Ezért az NASL-ben meghúztak egy vonalat mindkét kaputól 35 yardra. Lesről csak ezen a vonalon belül, a támadóharmadban lehetett beszélni (ez is a jégkorongpályák felosztására emlékeztethet).
A cél egyértelmű volt: több teret adni a csatároknak, és megakadályozni, hogy a védelmek a félpályáig feltolva „megfojtsák” a játékot. Ez a módosítás alapjaiban változtatta meg a taktikát. A New York Cosmosban Franz Beckenbauer például mestere volt annak, hogy mélységből indítsa Pelét vagy Giorgio Chinagliát, hiszen tudta, hogy a csatárnak nem kell a félpályánál a védőkkel egy vonalban toporognia. A játék sokkal nyíltabbá, „hosszabbá” vált, több volt a kontra és a tiszta ziccer – pontosan az, amire a liga vezetői és a szurkolók vágytak.
Pontozás a gólok után
Azért, hogy a csapatokat minél inkább támadásra ösztönözzék, az NASL szakított a hagyományos 2 (vagy később 3) pontos győzelmi rendszerrel is. Az újítás értelmében a ligában egy győzelemért 6 pont járt, de a csapatok bónuszpontokat is kaptak minden egyes lőtt gólért (maximum 3-at meccsenként). Ez azt jelentette, hogy még egy vesztes csapat is távozhatott pontokkal, ha sok gólt lőtt. Ez a rendszer néha abszurd eredményeket szült, hiszen a tabellán egy-egy gólgazdag vereség több pontot érhetett, mint egy unalmas, 1–0-s győzelem. Máig rendkívül furcsa látványt nyújtanak a hajdani NASL tabellái, ahol egyes csapatok akár 150-200 pontot is szereztek mindössze 30 mérkőzés leforgása alatt, és a több győztes meccs sem jelentett magától értetődően több pontot.
George Best zsenialitása
Ha valaki, aki ebben a kaotikus, mesterségesen kialakított környezetben is képes volt varázsolni, az mindenképpen a Manchester United egykori legendás alakja, a bohém George Best volt. Az északír csatár a Los Angeles Aztecs (1976-1978) és a Fort Lauderdale Strikers (1978-1979) színeiben szerepelt az Egyesült Államokban. Ő volt az élő bizonyíték arra, hogy kimagasló technikai tudással még a legrosszabb körülményeket is le lehet győzni.
Best játéka tökéletesen illett az amerikai show-bizniszbe. Míg Pelé a futball nagykövete volt, ő a „soccer” igazi rocksztárja. Egy alkalommal a Fort Lauderdale színeiben olyan gólt szerzett a San Jose Earthquakes ellen, ahol hat védőt cselezett ki kis területen, mielőtt a hálóba lőtt volna. Az amerikai kommentátorok sokszor nem is értették, mit látnak tőle. Best úgy cikázott az ellenfelek között, mintha a vonalakkal teli amerikai futballpályán ő lenne az egyetlen, aki tudja, merre van a helyes irány.
Műfűves amerikai futballpályák
Miközben a szabályok a látványt és a liga eladhatóságát szolgálták, a körülmények sokszor a játékosok testi épségét is veszélyeztették. Mivel a legtöbb csapat amerikai futball stadionokban bérelt helyet, a meccseket gyakran az akkoriban divatos, de mai szemmel nézve katasztrofális minőségű AstroTurf-ön (műfüvön) játszották. Ez a felület gyakorlatilag egy betonra fektetett vékony zöld szőnyeg volt.
A labda kiszámíthatatlanul pattogott rajta, a játékosok ízületei jelentős károsodást szenvedtek. Pelé és Beckenbauer, akik korábban a világ legjobb gyepszőnyegein játszottak, sokszor csak hitetlenkedve nézték a pályára felfestett yardvonalakat és a focikapuk mögött ágaskodó amerikai futball villákat. Az sem volt ritka, hogy egy-egy meccs közben a játékosok a pálya szélén álló sárga kapufáknak ütköztek.
Miért nem maradtak meg ezek a szabályok?
Bár a „szaladós büntető” és a 35 yardos lesvonal ma már csak nosztalgikus érdekesség, az NASL kísérletei megmutatták, hogy a labdarúgás képes alkalmazkodni egy teljesen idegen kultúrához is. A FIFA azonban végig ellenségesen figyelt a háttérből, és azzal fenyegette az amerikaiakat, hogy ha nem térnek vissza a standard szabályokhoz, nem rendezhetnek világbajnokságot.
Miközben a szabályokkal próbálták minél jobban felpörgetni a játékot és maximalizálni a profitot, az 1980-as években a liga gazdasági alapjai egy-egy rosszul sikerült befektetésnek köszönhetően összeomlottak.
A sorozat befejező, harmadik részében az NASL és annak egykori kirakatcsapata, a New York Cosmos elkerülhetetlen bukásáról olvashattok majd, és az MLS létrejöttének körülményeit is ismertetjük.
Borítókép: theguardian.com
Szerző
