Az öreg kontinens a labdarúgó-világbajnokságokon is őrzi méltóságát

Mielőtt azonban jobban belemennénk a témába, érdemes röviden felvázolni, hogy mit is nevezünk Európának, miként zajlott a térség meghatározása. A források nem egységesek a tekintetben, hogy magát a megnevezést mikor használták először, de jelenlegi tudásunk szerint mindez Hésziodoszhoz és Hérodotoszhoz köthető. A szó eredetével kapcsolatban is megoszlanak a vélemények, vagy a görög eurüsz és opsz szavak keveredésből jött létre, és ily módon messzire látót jelent, vagy az akkád erebu kifejezés lehet a forrás, ami a nyugati elhelyezkedésére utal. Mint minden elméleti konstrukció, ez is sok változáson ment át az évezredek során, ezt most nem részletezném hosszabban, volt, hogy az iszlámoktól való megkülönböztetést szolgálta, később a kereszténységgel mosódott össze, a ma használt fogalom pedig a reneszánsz idején, egészen pontosan Dante által szilárdult meg.

Európa, mint a futball őshazája?

Bár hagyományosan Európát, és azon belül is Angliát tartjuk a futball őshazájának, a helyzet közel sem ennyire egyértelmű. A FIFA vonatkozó cikke szerint több olyan játékot is játszottak a korai időszakban, amik egyaránt a futball elődjeinek tekinthetőek. Ezek között mexikói és kínai is volt, igaz, az ókori Rómában is űztek a foci ősének titulálható labdajátékot, a középkorban pedig már egyre inkább Európában voltak jellemzőek ezek a kezdeményezések, a modern sportág szabályait pedig a 19. század közepén kezdték el rögzíteni Angliában.

Talán kevesen tudják, de nem a vb volt az első világverseny a labdarúgók számára. Bár a korai évtizedekben szinte csak Nagy-Britanniában játszottak meccseket, később több országban is népszerű lett a sportág, így bekerült az olimpiai játékok programjába – először 1900-ban, Párizsban volt valamiféle – kezdetleges – futballtorna három csapattal, négy év múlva, St. Louisban pedig mindössze két együttes indult...

Kezdetben leginkább az angolok, majd az uruguayi válogatott nyerte ezeket a tornákat, aztán például – mivel az Egyesült Államokban nem mutatkozott nagy fogékonyság a focira –, az 1932-es Los Angeles-i ötkarikás játékok programjából ki is maradt a sportág. Az amatőr és profi játékosok státusza körül zajló vita is ekkortól eredezik, és ne feledjük, ebben az időben már volt is más megméretési lehetőségük a világ legjobb nemzeti csapatainak, hiszen a FIFA francia elnöke, Jules Rimet által jó ideje dédelgetett világbajnokság ideája is szárba szökkent. (Az olimpiai futballtornák kapcsán azért említsük meg, mert mindig jó erre emlékezni, hogy Magyarország három aranyérmet is szerzett, 1952-ben, 1964-ben és 1968-ban, és ezzel egyébként a britekkel társbérletben az örökranglista élén állunk.)

Olaszország négyszer hódította el a vb-trófeát, 1982-ben harmadszor (Forrás: Bleacher Report)

Európa a világbajnokságokon

Az első futball vb-t 1930-ban rendezték Uruguayban. Ez volt az egyetlen torna, ahol nem tartottak selejtezőket, az európai kontinens pedig később soha nem játszott annyira marginális szerepet a futball seregszemléjén, mint az első torna alkalmával. A 13 résztevővőből mindössze négy érkezett az öreg kontinensről, ennek pedig az volt az oka, hogy bár az uruguayi szövetség finanszírozta az utazás egy részét, sok csapat számára még így is megfizethetetlen volt a túra. A döntőt két dél-amerikai csapat vívta, a házigazda Argentína ellen nyerte meg a finálét. Az 1930-as években ezt követően még két világbajnokságot rendeztek, mindkettőt Olaszország nyerte (utóbbit, mint ismeretes, 1938-ban a mieinket a döntőben legyőzve), a résztvevők között pedig hatalmas volt az európaiak fölénye. A 16 és 15 fős mezőnyből mindkét esetben 12 gárda érkezett a mi kontinensünkről. (Ausztria az Anschluss miatt visszalépett az 1938-as tornától, ezért lett foghíjas a mezőny.)

A következő két vb a második világháború miatt elmaradt, azonban az 1950-es, némiképp csonka torna (13 csapat versengett a világégés után Brazíliában) után állandósult a 16 fős mezőny a seregszemléken, kezdetben 12, majd tíz európai együttessel. Ezt követően egészen 1978-ig állandó maradt ez az arány (kivételt képez az 1974-es torna, amikor csak 9 európai gárda volt a mezőnyben), a győztesek pedig továbbra is, ahogy azóta mindig, a futball szempontjából két legjelentősebb kontinensről kerültek ki. Nyert ebben az időszakban három alkalommal Brazília (1958, 1962, 1970), kétszer az NSZK (1954. 1974), illetve egyszer Anglia (1966) és Argentína (1978).

1982 és 1994 között 24 csapat vett részt a vb-ken, és az utolsó ilyen torna kivételével mindig 14 európai csapat küzdött a világbajnoki címért (az Egyesült Államokban ez 13 volt), amin ismét testvériesen osztozott a két korábban említett kontinens. Olaszország, Argentína, az NSZK és Brazília szerezte meg az elsőségeket.

Az 1998-as franciaországi világbajnokság kezdetével ismét változott a létszám, már 32 együttes vett részt a világ egyik legjelentősebb sporteseményén, és ezeken a tornákon már kevesebb, mint a mezőny felét adta a legnagyobb sportági múlttal rendelkező kontinens. A címek tekintetében viszont ez volt az európai szempontból legsikeresebb időszak, a 2002-es tornát leszámítva (újabb brazil győzelem) mindig európai csapat szerezte meg az elsőséget. A 2022-es torna eredményeit természetesen egyelőre csak találgatjuk, 2026-tól pedig már 48 alakulat alkotja majd a mezőnyt, ebből 16 lesz európai, azaz a mezőny egyharmada.

Említsünk még meg néhány érdekes statisztikai adatot:

Az idők során öt európai csapat szerzett világbajnoki címet, és nem meglepően ezek az országok játszották a legtöbb meccset is a tornákon. A világbajnoki címek 12-9 arányban oszlanak meg Európa és Dél-Amerika között, érdekes viszont, hogy egészen 2010-ig nem nyert európai csapat más kontinensen világbajnokságot.

Ahogy azonban arra az alábbi cikk is felhívja a figyelmet, ha túllépünk az elsőségeken, már közel sem ennyire egyértelmű a helyzet. Az öt győztesen kívül ugyanis döntőbe is csak ugyanennyi együttes került be, a legtöbb gárdának pedig a negyeddöntő volt a legkiemelkedőbb szereplése.

Legutóbb Franciaország és Horvátország személyében két európai csapat játszotta a döntőt (Forrás: FanSided)

Kik képviselik Európát Katarban?

A hamarosan kezdődő világbajnokságon ismét 13 európai csapat küzd majd meg a legjobb helyezésekért. A korábbi öt világbajnok közül egyedül Olaszország nem tudta ez alkalommal kiharcolni a szereplés jogát, annak ellenére, hogy a tavalyi kontinenstornát megnyerte a Roberto Mancini által vezetett gárda. Az ezüstéremmel büszkélkedő együttesek közül Svédország, Magyarország és Csehország sem jutott ki, Hollandia és Horvátország viszont most a mezőny tagja.

Indulási jogot szerzett továbbá a 2018-as vb-n bronzérmet szerző Belgium, Szerbia, amely – a korábbi államalakulatként történő indulásokat is beleszámolva – a 13. szereplésére készülhet, Svájc, amely tizenkettedik alkalommal vette sikerrel a selejtezőt, Lengyelország, ami kilencedszer jutott ki, a nyolcadszor a mezőnyben küzdő Portugália, illetve végül, de nem utolsó sorban a nagy visszatérő Wales; a kis ország 1958 után jutott ki ismét egy vb-re.

Ahogy említettük, korábban csak két alkalommal nyert nem európai rendezésű vb-t erről a kontinensről származó csapat (igaz, ez épp a 2010-es években történt), ez alapján tehát azt mondhatjuk, hogy talán most kisebb a sansz a térség sikerére (és akkor még a szokatlan időpontról és a klímáról nem is beszéltünk), ezzel együtt a legtöbb esélylatolgatás az európai sikernemzetek közül Franciaországot és Spanyolországot is esélyesnek tartja a végső győzelemre.

Kiemelt fotó: Getty Images